Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-30 / 304. szám

19«S. december 30. SZOLMOK Meats NfiFLAT 3 CIKKÜNK NVOMÁN Válasz az „Önköltsécgszámítás eredményismeret nélkül“ c. cikkre A lap hasábjain november 2-án az „Önköltségszá­mítás eredményismeret nélkül” című cikk szóvátette, hogy a MTA Agrárgazdasági Kutató Intézete a neki adatokat szolgáltató jászalsószentgyörgyi Petőfi Tsz­szel még mindig nem közölte az 1962. évre vonat­kozó költségszámítási eredményeket. A kérdés feltevése érthe­tő és alkalmat ad arra, hogy rámutassunk az üze­mekben, vagy más gyakor­lati munkahelyen dolgozó szakemberek, illetőleg köz­vetlenül a cikkben szereplő termelőszövetkezet részé­re a tudományos kutató­munkánk és a gyakorlat kapcsolatára. Intézeti kutatómunkánk fő célja a korszerű szocia­lista mezőgazdasági nagy­üzemek fejlődésének előse-' gítése, gyorsítása. Ezért sze­repel az intézeti kutatási tervben olyan fontos kér­dések vizsgálata, mint pél­dául a mezőgazdasági ter­melés területi elhelyezése, az üzemek szakosítása, a mezőgazdasági munkafolya­matok ésszerű megszerve­zése stb. Évek óta foglalko­zunk azonkívül a termelő­szövetkezeti költségszámí­tási adatgyűjtés és a kor­szerű költségszámítási mód­szer kidolgozásával és konkrét számításokkal is. Az intézeti számítások elsődleges célja azonban nem az egyes adatszolgál­tató üzemek konkrét gya­korlati tervezési és szerve­zesd problémáinak a meg­oldása, hanem ennél jóval több. A százhúsz termelő- szövetkezet összesített ada­tai ugyanis az összes ter­melőszövetkezet egyetemes érdekeit hivatottak szolgál­ni olymódon, hogy fontos támpontokat adnak a me­zőgazdasági árképzés, a kü­lönböző gazdaságpolitikai intézkedések, a mezőgazda­sági szakoktatás, a tudomá­nyos kutató munka stb. számszerű megalapozásá­hoz. Az egyes termelőszövet­kezetek igényeinek közvet­len kielégítését a Földmű­velésügyi Minisztérium ál­tal szervezett és a termelő- szövetkezetekben végzett költségszámításoknak kell megoldani. Ilyen költség­számítást 1962-ben már 1126 termelőszövetkezet végzett a kettős könyvvitel adatai­ra támaszkodva. Nyilván­való, hogy ezt a nagyon szé­les körben végzett munkát a százhúsz intézeti költség- számítás nem pótolhatja Ennek ellenére az adatszol­gáltató gazdaságainkat a rájuk vonatkozó számítási eredményekről kívánságuk­ra tájékoztatni szoktuk. Az intézeti számítások közvet­len üzemi felhasználása azonban a dolgok természe­ténél fogva nem lehet költ­ségszámítási osztályunk el­sődleges célja. Éppen az 1962. évre vo­natkozó költségszámítások sorsa bizonyítja, hogy néha a komolyabb előrehaladás érdekében a tudományos érdekeket a pillanatnyi he­lyi gyakorlati igényeik elé kell helyezni. Köztudomású, hogy rész­letes és megbízható költ­ségszámítások végzéséhez sok idő kell, mert rendkí­vül munkaigényesek. Ez a körülmény eddig megaka­dályozta, hogy a számítási eredményeket rövid idő alatt át tudjuk adni az ér­dekelteknek, tehát az adat­szolgáltató üzemeiknek is. Ezért határoztuk el, hogy megkíséreljük a számításo­kat lyukkártya (Hollerith) gépek segítségével meggyor­sítani. A gépesített költség- számítás módszerének és a gépi adatfeldolgozás tech­nológiájának a kidolgozá­sát, valamint a próbaszá­mításokat 1963. év folya­mán kellett költségszámí­tási osztályunknak és a Statisztikai Gépi Adatfel­dolgozó Vállalatnak közös munkával elvégezni. Mivel a költségszámítá­sok gépesítésére vonatkozó tapasztalatokkal eddig sen­ki sem rendelkezett, menet­közben sok ismeretlen ne­hézséget kellett leküzdeni és ezek miatt a munka a tervezettnél jobban elhúzó­dott. Kizárólag ez és nem a gyakorlati igények iránti érzéketlenség volt a konk­rét oka annak, hogy a jász­alsószentgyörgyi Petőfi Tsz- nek sem tudtuk átadni a költségszámítási eredmé­nyeket annak ellenére, hogy költségszámítási osztályunk egyik vezető munkatársa a Petőfi Tsz-t évek óta pat­ronálja is* Reméljük, hogy az idén kidolgozott és kipróbált gé­pi költségszámítási techno­lógia alapján az 1963. évre vonatkozó számításokat a tavalyinál lényegesen előbb fogjuk elkészíteni. Az elő­rehaladáshoz azonban az idén a kísérleteknél elke­rülhetetlen áldozatokat ne­künk is és a többi érdekelt félnek is vállalnia kellett. Dr. Pálinkás István, a NTA Agrárgazdasági Kutató Intézet költségszámítási osztályának vezetője Egy délelőtt a saolnoU Idegenforgalmi Hivatalban A nező<i9zdi<ág kemiará'ását elő« seggítő vizsgálat ok A Nehézipari Miniszté­rium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézete egyik fönte« munkája a me­zőgazdasági öntözőcsövek gyártásának gazdaságossági vizsgálata. A vizsgálat so­rán arra az eredményre ju­tottak, hogy az alumínium az alkalmasabb a nagy tö­megben gyártandó esőztető csőrendszerek előállításá­hoz. Széleskörű munkába kez­dett az intézet a mezőgaz­daság kérnizálásának előse­gítésére, hogy a vegyipar a harmadik ötéves tervben már ezeknek a vizsgálati eredményeknek felhaszná­lása révén segítse a mező- gazdaságot új, korszerű mű­trágyafélékkel, gyomirtók­kal, növényvédő szerekkel* állattápsoerekkel, gyógysze­rekkel. Dolgoznak az intézet munkatársai a tervezett nagymarosi dunai vízierö- mű gazdaságossági, műsza­ki és statikai számít ásain is. A szárazművelési és öntözött növénytermelés összehasonlító eredményei néhány közös gazdaságban Az öntözéses termelés gazdaságosságát megyei összesített adataikkal nem lehet dokumentálni. Ennek több oka van. A termelő- szövetkezetek könyvelése nem vizsgálja külön-küiön a szárazmuvelésű és öntö­zött növények költségeinek alakulását. A termés kü­lönbség sok tényezőtől függ. Ezek közül essek né­hányat említünk. Figye­lembe kell venni a talaj minőségét, az istállótrágya és a műtrágya mennyisé­gét, az öntözővíz adagolá­sának mennyiségét és idő­pontját, a növény tőállo­mányát. Épp ezért, csak azokban a tsz-ekben lehet összehasonlítást végezni, melyek egész éven át kü­lön kezelték a szárazmű­velésű és öntözött növény- termelés költségeit, s azo­nos körülmények között termelték azokat. A Középtiszai Vízügyi Igazgatóság öntözési osztá­lya növénykultúránként öt­hat tsz-ben a tavasz óta ’ végzett összeha­sonlító vizsgálatokat az öntözött és szárazművelés között. Hozzá tehetjük, hogy nem az élenjáró gaz­daságokban, sőt ellenkező­leg, a rosszabb talajadott­ságú tsz-ekben szerezték tapasztalataikat. Az ered­mények mégis szembe tű- nőek az öntözött növények javára. A vizsgált tsz-ekben a száraz művelésű kukorica t boldanikénti termésátlaga a 16, az öntözötté 21 mázsa. A holdanként! tiszta jöve­delem 723 forint az öntö­zött kukorica javára. CüfcorréfKK Jászladányi Aranykalász Tsz. száras 116 q öntözött 150 4 Besenyszögi Rákóczi Tsz ... száraz 150 q öntözött 215 q Besenyszögi Dózsa Népe Tsz száraz 140 q öntözött 185 q Fegyvernek! Kossuth Tsz száraz 120 q öntözött 150 q Szolnoki Lenin Tsz ....... _száras 120 q öntözött 160 q A száraz művelésű ter­mésátlaga 130, az öntözöt­té 172 mázsa. A holdan­ként! többletjövedelem pe­dig 919 forint. A cukorrépa termésered­mények összehasonlításából különösen látszik, hogy azt a rosszabb adottságú ter­melőszövetkezetekben sze­rezték. Az idén 17 400 hol­don termeltek a megye tsE-ei cukorrépáit, s ebből 5,5 ezer holdat öntöztek meg. Tehát a nagy többség szárazművelésű volt. Mégis, — nem végleges adatok szerint — a megyei átlag­termés meghaladja a 196 mázsát. Több közös gaz­daságról tudunk, ahol az öntözött cukorrépa fölözi a 250, sőt a 300 mázsát is. Lucerna termelés: (szénában számolva) Csépai Alkotmány Tsz ...... száraz 26 q Be senyszögi Dózsa Népe Tsz száraz 14 q Besenyszögi Rákóczi Tsz ... száraz 18 q Fegyvernek! Kossuth Tsz ... száraz 26 q öntözött 36 q öntözött 18 q öntözött 26 q öntözött 36 q A holdanként! átlagter- öníözöttnél 27 mázsa hoi- més a vizsgált tsz-ekben a dánként. A jövedeíemtöbb- száraz művelésben 19, az let különbsége 624 forint. Legelő: Besenyszögi Rákóczi Tsz ... száraz 20 q öntözött 30 « Besenyszögi Dózsa Népe Tsz száraz 16 q öntözött 22 q Az öntözött legelők te­hát jelentős terméstöbblet- tel fizettek. A holdanként! jövedelem 384 forint az öntözött legelők javára. A megyében 85 777 hold kapott az idén mesterséges csapadékot. A korábbi évekhez képesít hozzáértőb­ben öntöztek megyénk kö­zös gazdaságaiban. Ez a gazdaságosságban is meg­mutatkozik. A vízügyi igazgatóság ál­tal vizsgált tea-ékben a gazdaságossági mutatók elemzésekor figyelembe vettek a termelési-, anyag- és öntözési költséget, s bér-, illetve munkaráfor­dítás költségeit is. Ezen­kívül, ahol esőztető beren­dezést használtak. 10—12 százalékos amortizációt is felszámoltak. A különbsé­geik így még szembetűnőb­bek az öntözéses növény« termelés javára. Mithé I.ászló A tekintete tiszta volt, mint a tavaszi égre csodálkozó kislányoké. A két szeme két tükör, két világos ablak; megláthat­tam benne magamat, s megláttam őt is, az Em­bert, aki a kis ablakon át a nagy világba teliintett. A két szem sokszor köny- nyezett. De könnyeit min­dig a boldogság csalta elő. Ott feküdt a hófehér kórházi ágyon. Ö, a Nagy­mama. ö, a fehér hajú' öregasszony, aki hetven­egyéves korára fiatal és boldog tudott maradni. Titkon, lopva fürkész­tem sokszor; emlékest, sza­vait mérlegeltem, hogy megtudjam, mi lehet a titka. Mert a boldogság a kórházi ágyon is úgy áradt belőle, mint a partjain át- étcsapó, megduzzadt patak. S a boldogságra nagy oka volt. Mindenki szerette. E lőször Gyuszi jött be hozzá a tizenötéves unokája, a legkisebb. Hó­fúvásban, kerékpáron, Ti- szapüspökiből. Szélfútta, piros arcán kamaszosan zavart, gyengéd, de erőt sugárzó mosolyt hozott. Zsebében fényképeket, nmüket ő csinált titokban Nagymamáról még otthon, mielőtt a kórházba hozták. Nagyanyó szeme dédelget­te, szavai korholták a gye­reket: — Ó nekem! Lyet pi­náira! Ilyen csúnya öreg­asszonyra pocsékolni a sok drága képet! Hogy csinál­hattál ilyet, kisfiam? A fiú sütkérezett a *«.c- retetben, s a szót másra terelte. — Nagymama! nézze! Ötösöket is hoztam magá­nak. Mióta eljött, min­dig ötösökre feleltem. Néz­ze. itt a legutolsó dolgo­zatom! Kiterítette a fehér taKa­róra a gyökvonásokkal, egyenletekkel sűrűn tele­rótt papírlapot. Nagyma­ma gyengén látó szemeivel tüzetesen megszemlélte, fejbólin fással, két cuppa­nós csókkal nyugtázta az alul pirosló, nagy ötöst. A gyerek visszacirógatta a fehér hajkoszorúval öve­zett, ráncos arcot, s száz­szor elmondta, amikor el­köszönt: — Vigyázzon magára na­gyon! Sassen haza! Aztán ne ríjjon, mert akkor nem Nag\$műsma titka jövök be másszor-! — Jaj, dehogy sírok, drága kisfiam — bújt a zsebkendője mögé Nagy­mama. — Nem, csak egy kicsit. Az örömtől. A zután Ilonka jött Sza- jolból, az asszony- unoka. Sok házi finomság­gal, pénzzel, két kicsi lá­nya szerető jókívánságai­val. Kéz a kézben ültek szótlanul sokáig, a két asszony: az öreg, meg a fiatal. Majd Nagymama az új házról kérdezgetett: van-e még híja, milyen a fala, milyen az ablaka, milyen a függönye? — A szép, nevetős fiatalasszony meg csak unszolta folyvást, hogy az ünnepekre hozzá­juk jöjjön ám, mert ha nem. mindenki nagyon De 'egkivált a gyerekek. — A habos zsebkendő újra előkerült a párna alól. Párosával hul­lottak bele a boldogság könnyei. Vasárnap délelőtt hirte- lenül, váratlanul beállított a harmadik unoka is. Pest­ről érkezett a reggeli gyorssal. A feleségét is hozta. Az elegáns, boldog ifjú pár két oldalról tö­röl gette, cirógatva az öreg arcon szünet' nélkül csor­dogáló, fényes könnypata­kot. Űtabb csomagokkal, cukrászdái csemegékkel telt meg az éjjeliszekrény, az ablak közé. Pénzt csem- Désztek a fiókba, Nagyma­mának lelkére kötötték, hogy de azután a kará­csonyt csak náluk lehet tölteni, sehol másutt. Még az aitónál csak ezt haj- fova+‘ák, mikor búcsút in­tettek. Nagymama pedig dél­után jól kisírta magát, az­tán rendet csinált maga kö­rül. Csomagjait szépen, sor­ban széjjelosztogatta, a fiókba lopott pénzt félre­tette Gyuszinak korcsolyá­ra, aztán megnyugodva haj­totta fehér fejét a fehér párnára. Ránk borult a szdídfé- nyű téli alkonyat, a sarok­ban sejtelmes árnyak kel-' tek életre, s különös, réges- régen átélt meseváró' han­gulat kerített hatalmába. Titokfejtő, igaz mesét akar­tam hallani. — Nagymama! — suttog­tam a nagy csöndességben, hogy hangos szóval el ne űzzem a kékfényű este va­rázslatát. — Nagymama! Meséljen valamit magáról, az életé­ről! — kérleltem. Csendesen mozdult az ágyon, ezüstösen világító fejét lassan felém fordítot­ta. — Az esn életem? oem történt énvelem semmi. Lánykoromban cselédkad- tem. Akkor az volt az éle­tem: „Szedd a lábad. Ilka. az egyik itt legyen, a má­sik meg már ott!” Aztán negyven évig éltem az urammal, szegénnyel. Na­gyon szerettük egymást... dolgoztunk... szép volt.. s Hát ez volt az én életem... Meg most is szép. Csak tud­jak még dolgozni! Értük. Az unokákért. Hogy ne le­gyek felesleges. Soha! ir| jra sűrű, meleg csend hullt ránk. ö az em­lékeibe burkolózott, nekem pedig, mint hirtelen fény­sugár villant fel gondola­taim közt Gorkij, nagy- anyója. A fáradhatatlan, a munkából, szeretettről, em­berségből kifogyhatatlan* ezüsthajó nagyanyó, aki ta­lán nem is ember volt, ha­nem egy csodatevő, jóságos öreg tündér...? S a derengő homályban megfejtettem a titkot. A két nagyanyó életének egy­szerű és nagyszerű titkát. Hangokból, tekintetekből, színekből, emlékekből és re­ményekből sűrűsödött ösz- eze és rajzolódott lehunyt szemeim elé a boldogság titkát feltáró bárom szó: Mun . Emberség. Szere, tét. Kis laki Gyulám: I í Kukorica: (májusi marzsoltban) Jászladányi Aranykalász Tsz. száraz 17 q öntözött 21 q Csépai Alkotmány Tsz ...... száraz 16 q öntözött 24 q Be senyszögi Dózsa Népe Tsz száraz 12 q öntözött 15 q Besenyszögi Rákóczi Tsz ... száraz 11 q öntözött 15 q Csataszögi Szebb £let Tsz... száraz 16 q öntözött 21 q

Next

/
Thumbnails
Contents