Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

8 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. december 24 A jövő sportcsillagai Nevük még nem közismert a nagy nyil­vánosság előtt. Ök most haladnak azon c létrán, amelynek minden foka lemondás szorgalom, akarat. Ezt az utat járják lendü­lettel, töretlen küzdenivágyással. Egyre köze­lebb érnek a legfelsőbb fokhoz: a nagy ered­ményhez, sikerhez, népszerűséghez. A kez­dők, fiatalok nehéz útját taposva, amikor eQV-egy győzelemnek, eredménynek még csak • néhányon tapsolnak, nevük is legfeljebb az újság apró hírei között szerepel. Reflektorunk fényét most mégis rájuk irányítjuk, búvá, hogy rövidesen ezrek tapsa, az újságok címbetűi jelzik: a sport magasan ragyogó csillagai közé léptek. Munkahelyén a Hűtőgép­gyárban szocialista brigád­tag. a KISZ alapszervi ve­zetőségének is tagja. Ott is szeretik és becsülik. Kuli Mária Németh Ilona Olyan fejlett, felnőttes alakja, megjelenése van, hogy amikor leülünk a kis kerek asztal mellé, önkén­telenül is megkínálom ciga­rettával. — Á, én még nem cigi­zek — mondja —, és juttat­ja hirtelen eszembe, hogy még csak tizenhét éves. Szakmai kérdésekkel kez­dődik a beszélgetésünk. Tíz­éves kora óta vív, nem ... nem családi hagyomány ez; egyik barátnője hívta el ed­zésre és azóta ott ragadt. — Eredményei? — 1982-ben a vidéki if­júsági , bajnokságon máso­dik,, a vidéki felnőtt baj­nokságon negyedik, az or­szágos séi'dülő bajnoksá­gon első lettem női tőrben. 63-ban az országos vasutas kupát megnyertem, a Hon­véd és a Dózsa egyesületi versenyét szintén. — Példaképe ? — Nincs. — Ezt nagyon határozottan mondja, sőt egy kis vállrándítással nyo­matékosabbá is teszi, mint­egy jelezve, hogy ilyen is van. Nagyon magabiztos kis­lány, válaszai kapásból „ül­nek”. — Erényei, hibái a sport­ban? — Erőszakosan vívok — ez jó, viszont a techniká­mon még sok csiszolnivaló van. — Mit szeretne elérni ví­vásban? — A válogatottságot. — Legszebb győzelme? — Mind szép. — Legcsúnyább veresége? — A szentesi Mónus jobb­kezes vívó, tavaly nagyon elkapott. De az idén már megvertem. Búcsúzunk, amikor azt mondja: — Tessék azt is beleírni, hogy a közgazda- sági technikum III/c. osz­tályába járok. A lányok a telkemre kötötték, hogy ezt ne felejtsem el — és most az egész beszélgetés alatt először, kislánvosan elpi­rul. Nagy János Három évvel ezelőtt azért jelentkezett a Jászberényi Lehel birkózóinál felvétel­re, hogy fizikailag megerő­södjön és a többi fiú ne * tartsa cingárnalk. Ma pedig súlycsoportjában, kötött- és szabadfogásban egyaránt az ország legjobb ifjúságija. Nyugodt, megfontolt és célratörő versenyző. Főeré­nye, hogy változatosan, tá­madószellemben küzd. Mar közel jár a "ranglétra felső Szarvas András úszóedző­vel beszélgetünk a sportág problémáiról, nehézségeiről. — Sajnos, egyre kevesebb a kitartó, szorgalmas úszni vágyó gyerek — mondja. — Igaz. hogy manapság na­gyobbak a követelmények. Több viszont a támogatás is. Mégis csak igen kevesen vannak, akikre elmondhat­juk: lesz belőle valami. E kevesek közé tartozik Kuti Mária 16 éves ver­senyző. Sokoldalú tehetseg és igen szorgalmas. Két éve versenyez és ritka, hogy ilyen rövid idő után a leg­jobbak közé küzdje fel ma­gát valaki. Lássuk hát az illetékest. Erős testalkatú, széles vállú kislány. Elmondta, hogy té­len hetenként ötször, nyá­ron mindennap, sőt napon­ta kétszer is jár edzésre. Az országos vidéki felnőtt bajnokságon 400 méteres vegyesúszásban — ami az egyik legnehezebb szám — második helyezett lett. Ugyanúgy szereti azonban a többi úszószámot is. — Mi a legerősebb szá­ma? — Kétszáz mellen 3.08 percet úsztam, a legjobb idei eredmény 3 perc. — Terve? — Jövőre szeretném a nyolctizedet lefaragni. Az­után pedig a válogatott ke­retbe kerülni. — egy — A kél ünnep közöli December z i—28—29-én a budapesti Sportcsarnok­ban országos úttörő és ser­dülő vívó seregszemlét rendeznek, kilenc egyéni és kilenc csapatgyőztesi cí­mért ötven sportkör öt­száz , versenyzőjének rész­vételével. A Szolnoki MÁV, a Tö­rökszentmiklósi MÁV és a Szolnoki Vasutas több mint ötven vívóval indul a nagyszabású versenyen. * Kellemes és jó szórako­zást akartunk kívánni e helyen a népszerű sport, a korcsolyázás szolnoki ked­velőinek. Sajnos a kíván­ság kevés, ha nincs hozzá jégpálya. Márpedig Szol­nokon a tavalyi hat pálya helyett mindössze a Dózsa nyitotta meg kapuit. Az iskolaudvarok, te­niszpályák kevés befekte­tései jó szórakozást és anyagi hasznot ts jelente­nek. Kár. hogy mindkettő­ről megfeledkeztek az il­letékesek. fokához. Nevét a megye Ha­tárain kívül is ismerik a birkózó berkekben. Hatszer nyert megyei, kétszer vidé­ki bajnokságot. Egy éve a magyar bajnokság második helyezettje volt, az idén bajnok lett. Ezekhez az eredmények­hez kevés a tehetség. Hihe­tetlen szorgalom, akarás is kell hozzá. Nála ebben sincs hiány. Jövőre kerül a felnőttek közé és máris példaképe a fiatal birkózóknak. Az idegen — az egri úszók hírnevének ismeretében — azt hihetné, hogy Egerben csak úgy „teremnek” a jó versenyzők. Valahogy úgy, hogy amikor a gyerek eléri azt a bizonyos életkort, le­megy az uszodába, elkezd úszkálni és néhány év múl­va már a legjobbak között tartják nyilván. — Csupán azért, mert ő „egri”. Űszó- nak, méghozzá jó úszónak született... Pedig hát ez nem így van! Ahhoz, hogy valaki figye­lemre méltó eredményeket érjen el az úszósportban, annak hallatlanul nagy szor­galomra, hosszú évek ke­mény, áldozatos munkájára, jó edzőre és nem utolsósor­ban a sportág, a víz különös szeretetére van szüksége. Az egri gyerekek talán ez utób­biban mondhatók kiváltsá­gosaknak a többi város, így Szolnok fiataljaival szem­ben: jobban, mondhatnánk rajongásig szeretik az uszo­da kellemesen langyos vizét. Mindennél többet mond. hogy például az idén több mint ezren tanultak meg úszni Egerben! A gyerekek nagy részét még a tél hidege sem tarthatja vissza az „uszitól”, ahol 10- 15 okos hidegben is rends™- resen megjelennek. Tavasszal mind jobban es jobban benépesedik az uszo­da, mind több és több — mondhatni: látástól-vakulá- sig tartó — elfoglaltsága akad Válent Gyula, Utassy­A MAC VAR ÚSZÓSPORT FELLEGVÁRA: EGER né Gyergyák Magda és Vi- sontai József edzőknek. Bi­zony, több mint háromszáz úszó tervszerű mozgatása nem könnyű feladat! Egerben elsőrendű fel­adatként kezelik a fiatalok versenyeztetésének ügyét. Tavaly és az idén is jól be­vált Válent Gyula elgondo­lása: minden egri vízilabda- mérkőzés és felnőtt úszó­verseny előtt nyolc—tíz számból álló kisgyermek­versenyt rendeztek. Szinte megható látványt nyújtottak azok az öt-hat éves pöttömnyi fiúk és lá­nyok, akik a közönség nagy szurkolása közepette elő­ször verekedtek át magukat az 50 méteres hosszon... ' A hírnév ellenére azon­ban azt is őszintén meg kell mondanunk, hogy az egri versenyzők hiába javítanak évente jelentős számban or­szágos és megyei rekordot — eredményeik egyre keve­sebbet számítanak a világ úszósportjában. Ennek oka, hogy az egyet­len medence már nem bírja el a kezdők és haladók, az élversenyzők és vízilabdá­zók foglalkoztatásából eredő terhelést. Az év tekintélyes és a felkészülés szempont­jából nagyon fontos részé­ben gyakorlatilag teljesen megszűnik a minőségi mun­ka — a fedettuszoda hiánya miatt! Az is köztudott do­log: ahhoz, hogy egy úszó az országos élvonalban tud­többi vidéki város úszó­sportja között. Somody József * Nem akarunk ünnepron- tók lenni, de ezt az írást az . 1 7": *, 'v 'v ;;i:: ‘ r I ' .......n-. W w­v*. Vk- .• f | | pH *•" gf||| gMÉÉ ■' v’ i : H wmm % í-v: l i : :r : X-í . f > „7 } «« iff §^f £ , gf A tiszteletes úr így hívják a hivatalos emberek, a község tanács­elnöke. pártütkára, a tsz ve­zetői. így szólnak hozzá tisztelői, barátai, beosztot­tai. így emlegetik tanítvá­nyai: a labdarúgók. Sokfoglalkozású ember Veres Sándor. Kuncsorba református lelkésze, a Szol­noki Cukorgyár helyi répa­átvevője, a községi labdarú­gócsapat edzője. Az első a hivatása, a másodikat azért vállalta, mert nagy a család és ennyien nem tudnának az állam támogatásából meg­élni. A harmadik — bármi­lyen furcsának is tűnik itt e meghatározás — a szerelme Gyermekkora óta sportolt. A debreceni teológián tanulva, még a főiskolai labdarúgó válogatott tagja is volt. Azóta is hű a sporthoz. Két éve van a községben és csapata most megnyerte a járási bajnokságot. Vidám, életerős, zömök ember, a mosoly ritkán tűnik el arcáról. A kis állomási mázsaházban petróleumlámpa fénye mellett beszélgetünk. (Naponta másfél órát kerék párózik oda-vissza a második munkahelyére.) Nehéz s lelkészség és a sport ilyen találkozásánál okosan kér­dezni, de ő vidáman kisegít: — Nincs ebben semmi ter­mészetellenes, inkább csak szokatlan — mondja. — Hogyan fogadták a faluban a sportoló lelkészt? «— örömmel. A termelőszövetkezet és elsősorban az elnöke, minden támogatást megad. Két pályánk van és bőven szerelésünk. — És a hívek? — Egészséges szemléletű emberek, hisznek a sport létjogosultságéban, nevelő, frissítő erejében. Ez nemcsak szólam. Jfcerötszáz a falu lakosainak száma és néha há­romszáz fizető néző is van a mérkőzéseken, pedig kerí­tés sincs a pálya körül. Ez azt jelenti, hogy a község egyötöde meccsre jár. Mintha Szolnokon tízezren lenné­nek, ez olyan arány. — Hogyan sikerült ezt az eredményt elérni? Gondolkodik, úgy válaszolja: — Nem találok jobb kifejezést, mint azt, hogy szere­tettel. Szeretem a sportot, a Spoj-tolókat. Itt mindnyájan ilyenek vagyunk. A játékosok néha 16—18 órát is dol­goznak naponta, mégis marad idejük a sporthoz. Nem­egyszer vasárnap délig a munkájukat végezték, de két órakor már a pályán sorakoztak — és győztek. Oros Gyula traktoros a csapat kapitánya, öt fagga­tom a tiszteletes úrról. — Nagyon szeretjük. Sokat, minden szabad­idejét ránk áldozza. Megtanított bennünket focizni, jó, kollektív baráti szellemet alakított ki a sportolók között és — kis szünet után folytatja — leszoktatott bennünket a trágár beszédről. Nem szólt ő ránk soha, de egymást figyelmeztettük — hogy beszélsz, itt a tiszteletes úr. Csendesebbek, szerényebbek lettünk. Persze, különösen, ha jói megy a csapatnak, mulatni, iszogatni azért eljá­runk. Csak mérkőzés előtti nap nem engedi az ilyesmit. Akkor talán haza is zavarna bennünket, dehát megyünk magunktól is. Ha sportgyűlés van mindig eljön. Meg­várjuk, míg hazaérkezik a munkájából, vagy elmegyünk érte kocsival. Szeretettel, megbecsüléssel beszélnek róla mindnyá­jan. Játékosok, a falu egyszerű emberei, a tanács, a tsz vezetői. Érzik, tudják, hogy a közösséget, a falut szol­gálja, formálja a kuncsorbai tiszteié'»*, a focicsapat edzője Erdélyi György J A mester és tanítványa. Valent Gyula es ttatuna •IwjtbCi már Tokióra készül. . jón maradni — nagy meg- terhelésű edzést kell végez­nie. Ez a szervezet károso­dása nélkül csak úgy hajt­ható végre, ha a versenyző állandó orvosi felügyelet alatt áll. Égetően szükség volna te­hát egy szakosztály-orvos beállítására is! Nagy tehát az az űr, ami jelenleg az egrieket a világ élvonalába tartozó úszöktó) elválasztja, az ofyan ragyo­gó képességű versenyzők el­lenére is, mini az Európa- bainok Katona József, vala­mint a fiatalabbak: Ali Csa­ba, Mártonl’fy Tamás, Zsab- ka ■ Zsuzsa, Erdélyi Éva, Majoros Sándor és a töb­biek. De talán ugyanolyan nagy a távolság Eger és a egriek nagyszerű eredmé­nyeinek bemutatása mellett azzal a eéllal is közöltük, hogy bizonyítsuk: Egerben, az úszósport fellegvárában sem jobbak a külső adott­ságok, mint Szolnokon. Si­kereik titka jó szervező munkájukban, az úszósport támogatásában rejlik. Az írás olyan módszere­ket említ, amelyek nálunk is megvalósíthatók. Érdemes lenne a szakembereknek, a város vezetőinek vélemé­nyét megtudnunk: hogyan lehetne a vidéki úszósport második fellegvára Szolnok. A vitára, véleménycseré­re, javaslatok nyilvánosság­ra hozatalára szívesen helyt ' adunk lapunkban.

Next

/
Thumbnails
Contents