Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-23 / 300. szám
II december 13, •í*ajr S Szedik a primőr karalábét a haj- dúszoboszlói Kossuth Tsz melegvízzel fűtött üvegházában. Az ünnepekre a friss zöldségféléből 40 ezret szállítanak a Német Szövetségi Köztársaságba, 80 ezret már útnak indítottak az NDK-ba. Kaszás Erzsébet mezőgazdasági kertész-tanuló a primőr karalábéval. Rendelkezés a meg^/akílott másszaki egyetemi tanulmányok befejezéséről De hói vannak a többiek? Akiket se az egyik, se a másik nem köt -la Bizony csak az utcákat árasztja el fénnyel még a villany, de a kapukon túl, a koponyákon belül túl lassú a változás. Jelzi ezt egy másik adat is. Kétszáz körüli még az egyéni gazdák száma a községben. A megyében talán sehol sincs még egy ilyen település, ahol ennyien ragaszkodnának a megszokotthoz. Mert azt sem lehet mondani, hogy gyengék az itteni közös gazdaságok. Sőt a Petőfi szövetkezet igazán jónak számít. Tavaly 20 ezer forintos átlagjövedelmet értek el, s az idei munkaegység tervezetük is 34,50 forint. Rend, szakszerűség, korszerű gazdálkodás jellemzi a Petőfit. De még a jóval gyengébb Űj Hajnal is a fejlődés lépteit próbálgatja már. A szövetkezetekben egyenletesen emelkedik a jövedelem, áz egyénieké hullámzó. A múlt esztendőben az egyéniek urat játszottak a kertészet bevételéből. Az egyéni gazdák kertészkedésre specializálták magukat. Az idén tudvalévőén nem tudott mit kezdeni az ország, a kertészeti termékek valóságos dömpingje alakult ki, s ez leginkább rajtuk csattant, az ő egyoldalú gazdálkodásukat sújtotta. S amíg a szövetkezetek évről évre alapoznak, : ők esztendőnként csak az évi termésre mennek, így szabva a pillanatnyi érdekkel önmaguknak határt. Ám mégis megkötik magukat Ha a szövetkezetiek A művelődésügyi miniszter rendelkezést adott bi, amelyben lehetőséget biztosit a műszaki egyetemeken korábban megszakított tanulmányok befejezéséire. A rendelet értelmében azoknak, akik 1954ben vagy később szereztek végbizonyítványt az egyetemen és tanulmányaik befejezésére 1964. február 15- ig jelentkeznek, — ha kü- lönlbözeti vizsgakötelezett- ségiiknk Í964 december 15- ig eleget tesznek és diplomaterv ükéi; 1965. július 31-ig benyújtják, — az oktatási reformmal járó tan- terv-változás miatt szükséges vizsgák közül csak a szakterületük tantárgyaiból választott négy-öt vizsgát kell letenniük, A különbözeti vizsgák tantárgyait a karok dékánjai állapítják meg. A miniszteri rendelkezés kitérj ed azokra is, akik a különbözeti vizsgák letételé* már megkezdték. a leghosszabb nevű magyar tahi Jászfelsőszentgyörgynek huszonegy utcája van, mind villamosítva, még a puszta- kerekudvari tanyai iskolában is villany világít. A beton járdásítást 1961-ben kezdték meg, már tizenegy utca készen van. De ezzel még- nincs vége a közművesítési programnak. Jövőre épül a Zagyva- híd. A fodrászlány újságolta, míg képemet vakarta élezetlen borotvájával, hogy portalanítják a Jászberénybe vezető útvonalat. A vezetők megerősítik az információt, hozzá teszik, hogy a vízvezetéssel is igen jól haladnak. A község felében benn van a víz, jövőre újabb hat utcába jut el, s két éven belül az egész faluba. A Jászberénnyel szomszédos kis faluban 1957-ben még kétezemyolcszázhét lelket számláltak, 1961-ben kétezemégyszáznyolcvanötöt. Azóta is változatlan a népesség. A nagy fogyatkozás forgalom három és félezer forint. Csakhogy kik adják össze ezt a csekély összeget is ‘ könyvekre? — A gyerekeik, meg a pedagógusok — válaszol a kereskedőnő. — A parasztemberek nem? — Nem. Azok egyáltalán nem. Jászfelsőszentgyörgy építkező falu, de még nincs művelődési otthona sem. Ellenben épül egy teljesen új kocsma, étteremmel. Előbb ez, s majd utána lesz művelődési otthon is. Ki tudná, milyen olcsó üzleti érdekektől vezéreltetve? A tömegszervezeti rendezvényeket a pártházban tartják, a népművelési jellegűeket a moziban. A mozi jégveremépület, ha reggeltől fűtik is, csak nagykabátban lehet valamennyi időt elviselni benne. Mivel telnek hát itt az estéik? Jellemző-e még a .mai falura, hogy sötétedéi Zima Éviké, a falu Tóth Józsi bácsi, a község Ézsiás Bonka, a falu szépe Kurzora, Misi, » falu legjobb partinak igérkéEŐ legénye Kővágó János bácsi népfrontéinak nyulászok nyomában lakója esztendeje 1959. Bő négyszázzal kisebbedéit akkor a a falu, a kollektivizálás évében. A szövetkezés elől menekültek? Személy szerint nem ismerek az eltelepülök közül senkit, de biztosra veszem, akadt egykét ilyen család is. Ám a valóság mégis mélyebb és szebb is ennél. Az tudniillik, hogy a kis- paraszt kézi erővel műveit. S mert ezt ő maga nem győzte, hatalmi szóval is otthontartotta és foglalkoztatta a család tagjait A szövetkezet más. Ott a gépeké az elsőbbség, s ugyanakkor a földről óriási munkaerőt szabadított fel. És még más. A kisparaszt kegyetlen szigorral szinte kényura volt családközösségének. Ebbéli helyzete a kollektivizálás pillanatában megváltozott S a fiatalságra rázúdulva a teljes függetlenség, elsőként azt kezdte vele, hogy tömegesen otthagyta a falut. Innen Szent- györgyről leginkább a lányok mentek el irodákba, adminisztrációs munkakörökbe húzódva. És ez a veszélyesebb, mert ez az elvándorlással egyenértékű. A lányok férjhez mennek és ott alapítanak családot, ahol a férjük dolgozik, Jászberényben vagy Pesten. Aztán itt van a tanyai lakosság. A község egyhar- mada kinn lakik a tanva- világban, a Bánhegyen, Kerekudvaron és máshol. B m- togatják a tanyákat, csakhogy nem annyira a faluoa költözés, mint inkább a varosba telepedés jellegével. Jászberény közel van ide, s ha már valaki tanyasi életmódjának felszámolására szánja magát, akkor inkább Jászberényt választja otthonául. Mert a közmű- vesedést illetően előre szaladt Jászfelsőszentgyörgy, de a közműveltséggel baj van. Elmentem a ruházati boltba. Bizományosként ott árusítanak könyveket egyedül a kézségben, Ax évi után bezárkóznak a kicsi házak, s másnap virradatig onnan se ki, se be senki. Kártyacsaták, s komázó esték-e még az egyedüli időmúlató alkalmak? Igenis, nem. is. Jászfelső- szentgyörgyön szülők iskolája működik az új pazar tanintézetben. Vöröskeresztes tanfolyam, dolgozók esti iskolája, ismeretterjesztő előadások, a mozi filmvetítésed, tanácstagi beszámolók, pártoktatás, KISZ-ok- tatás, de ezek együttesen sem ölelnek fel félezer embert. Mintegy hat imakör működik a faluban. Idősebb asszonyok szervezik és vezetik az imacsoportokat, házaknál jönnek össze, többnyire rózsái üzér ájta- tosságra. A vörösbarna hajú vasutasnő és a . rövidbundás férfi most jön éjszakai szolgálatból. Ez látszik törődött, sápadta« arcukon, a férfi fekete borostáin Meg azon, hogy testüket ernyedten adják át a vicinális zötyögésének. Fejük fáradt megadással ütögető- dik a fülke bordás oldalához. Harmadik társuk a férfi mellett ül. Hosszú kabát. szőrmés kozáksapka rajta. Frissen borotvált arca liláspiros, nyugodt, szeme éber. Nála a lezser tartás a nemrég otthagyott ágy kényelmes melegének folytatása. Szomszédja időnként megigazítja a rázkódástól félrecsúszott, bőrellenzős csákót. Egyre laposabban pislog, s hogy el ne aludjék, leveszi a fogasról kis faládikóját. Piroscsíkos szalvétából kerül elő a vacsora maradéka: ötdekányi, nagybőrös szalonna, meg egy féltenyérnyi, porlékony kenyér. Falatozni kezd. Szaktársnője — szemben — moc- cantalanul nézi. Néha önkéntelenül nyel. Ilyenkor elkapja szemét. Ne lássák felkeresik őket, bezárkóznak, padlásokra bujkálnak előlük.1 A falu hát nélkülük küszködik a holnapért A falu holnapja sokat ígérő. Mesterkélt propagandaszólam nélkül mondhatom, a nagyüzemi kertészkedéssel megtalálták az együttes gazdagodás lehetőségét Mielőtt Szentgyörgyre indultam, Jászberényben, a Jász Múzeumban átolvastam dr. Fodor Ferenc jászsági monográfiájának idevonatkozó részét. Azt találtam: Jászfelsőszentgyörgy egyike a Jászság legjelentéktelenebb, legszegényebb településének. Én már mást láttam az ország leghosz- szabb nevű községében, Borzák Lajos rajta, hogy 6 is szívesen megenné már a reggelit. Eltereli hát a kísértést egy kis csevegéssel. — Hjajaj! — alaposan kikészülünk anyagilag ezekkel az éwégi ünnepiekkel. — Mmm, — bólint egyetértőén az eszegető, és a bicskával is üt egyet a levegőbe. Majd a szolgálatba menő kozáksapkás csatlakozik. — Úgybizony... Szilveszter táján már úgy számoljuk a forintokat, maradt-e még egy liter borra?... — A. maga azért tud pénzt csinálni — ellenkezik egy kicsit a nő. Talál még egy sínrepedést, azért mindjárt esik prémium. — Ha ilyen egyszerű volna. — legyint emez. — Miért?... Hét nem jól jött ez a mostani is? — A régi ŐSZI KORA REGGELEN a Barcsds nevű határré- szen, a Sárga-gát Bucsa felöli oldalán falatoztak a karcagi vadászok, körülöttük táborozott a iigjtók szilaj serege. Ez utóbbiak közé vegyültem én is. Gyerekkoromban sokat űztem ezt a hajrás foglalkozást, s gondoltam, most megint kipróbálom. Hadd lássam hogyan vadásznak ma a madarászó, vadfogó régi pá- kászok utódai. A deresfejű vadőr, az öreg Csiki bácsi jóillatú kolbászt, hurkát kínálga- tott degeszre tömött hátizsákjából: — Kóstoljátok, hé, vágjatok belőle! Ne restelkedjetek, hiszen ha vadász Is a vadász, azért csak szereti a disznótorost! Látszott is, hogy szereti. Bicskáztak belőle. Szeleteltem én is. De a siheder hajtők türelmetlenkedtek, az egyik nagyot kurjantott izgalmában: gesztikulál szalonnát tartó kezével a harmadik. — Ezért nem sokat kaptam. Mellékvágány volt... — Olyan nagy a különbség? — Az attól függ. Ha egy bizonyos törésért, amit fővágányon fedezek fel, háromszáz forintot adnak, — ugyanolyanért mellékvágányon csak százat... Mikor hogy... — Jobban kinyitja a szemét, és talál még egy-kettőt ebben az évben — mosolyog a vasutasnő. — Tudják, hogy a legutóbbi mellett is ■ háromszor mentem el aznap, negyedszerre vettem észre?... Ugye az ember esze nem mindig ott jár... De meg ha — mondjuk — két repedést talál az ember egy hónapban, a másiknak a pénze úszik. Annyi, mint’ ha nem ia lett volna. — Szóljon már a puska. Kicsit el is szégyellte magát, mert vezényszavára általános nevetés lett a felelet: — Ni csak, ni! Halljátok Nimród legkisebb unokáját! Vezér akar lenni. Csíki bácsi mindjárt ki is oktatta, elmúlt időkkel példálózva. Mint múzeumi dolgozó, szívesen hallgattam a régi időkre vonatkozó emlékezéseit. így kezdte: — Lövöldözés nélkül neked már jól se esne a vadászat? Pedig öreg nagyapád még puska nélkül csinálta! Mert ezelőtt csak az uraknak volt fegyverük. — Nem is vadászat volt az, hanem csak nyulászat, — szólt közbe egy idősebb. — Az úr vadászott, a szegény nyulászott. — Tél idején a határ beli szénaboglyát körülrakták dróthurkokkal és várták, míg felakadt egy-egy tapasztalatlan nyúl, A tanya környékén tőrt vetet— Hogyhogy? — Hát ugye, ad az ember a pályamesternek, meg néha a pálya tisztviselőnek is... — Ez meg miféle divat maguknál?... Ez oszt a gerinc, hallja-e! — Adni tanácsosabb, — magyarázza olyan magától- értetődő hangsúllyal a kozáksapkás, hogy a másik kettő szinte meghőköl belé. — Ha ők nem ismerik el, hogy hibát talált az ember, nem írják be, —■ akkor fuccs a kis pénznek. — Ahol ezt eltűrik, megérdemlik — bökdösi a zsebkése hegyét a sínvizsgáló vastag köpenyéhez a szomszédja. Az pedig csak mosolyog, még csak nem Is tiltakozik. Csak később csinál egy furcsa mozdulatot sapkájához emelt kezével. Ezt lehet legyintésnek is venni. Meg szalutálással kísért derékhajlftásnak. Különös helyeken húzódnak még meg a maradék kiskirályok. Tóth István tek. Pár arasznyi széles vermet ástak, de nagyon mélyet ám, maréknyi gazt vetettek a szájára, rá egy répát. Bele esett a nyúl, osztón nem tudott kijönni belőle. — A hajítófa is megfelelt a célnak. Karhosszúságú karó volt, mind a két vége hegyesre faragva. A futó nyulat is eltalálták vele. Ott maradt a tetthelyen! — Osztán ahány nyulat elütött a nyulász, annyiszor tért be a csárdába. Mert úgy tudott jól célozni, ha iszogatott közben — tréfálkozott egy borszerető. — Ilyenkor dalolgatták neki, hogy menjen már: Szalad a nyúl a búzában, Benn a nyulász a csárdáiban. Az öreg Sebők Imre bácsi is jóízű szavakkal idézgette a régi vadásztatások emlékeit. Megkínálom egy Kossuth cigarettával* amit szétmorzsolt, s a dohányt pipából szívta el nagy élvezettel. — Jobb a pipa — azt mondja. — Van nekem egy szép tajtékom is, régi már* 1810-ből való. Beadom a múzeumba. Adok majd egy régi madárfogó tőrt is* meg nyúlcsandát, egyik 9« kell már nekem. (Én meg szívesen veszem a felajánlást, örülök, hogy körvadászaton is lehet gyarapítani a múzeumot.) De szól is már Ferenci István, a vadászmester, b indul a tábor. Híres juhász Kábái István kalapjából húznak sorszámot, melyik vadász hányadih lesz, s úgy fognak kört. A Hegedüsháton meg a halasi határrészen egy-egy őz is előbukkan, de ezeknek kaput nyitunk, hadd fussanak. Közel száz nyúl éa két róka azonban piuska- végre került. Az előbbiek utaznak Pestire, küldik őket a MAVAD-nak. CSAK AZ LETT a beszélgetés vége: jobb ma vadászni, mint régen nya- lászni. A régi való jó nyu- lászok nyugodjanak béke* ben. Kovács István Karcag, Múzeum A GERINC
