Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-22 / 299. szám
JNk. december 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Mezőgazdaságunk fejlődésének néhány kérdése írta s dr. Oimétty Imre. az MSZMP KB Mezőgazdasági Osztályának vezetője A 2 1963-as esztendő tapasztalataiból Is egyértelműen állapítható mefe, hogy az 1957. óta folytatott — a Vili. kongresz- szus által megerősített — gazdaságpolitikánk eredményesnek, jónak bizonyult. A dolgozók széles tömegeit tette érdekeltté a feladatok maradéktalan megoldásában és jól ösztönözte őket a termelési célok, célkitűzések végrehajtására. A párt következetes, helyes agrárpolitikája alapján széles körben és többnyire jól használják a személyes anyagi érdekeltséget és egyre nagyobb gondot for- dítának a mezőgazdaság anyagi-technikai bázisának megerősítésére. Hazánkban ma már általánossá vált as a szemlélet, hogy a mezőgazdasági termelés és órútermelés gyorsütemű fejlesztése össznépi feladat, valamint az a felismerés is, hogy a mezőgazdasági termelés növelése egész népgazdaságunk fejlődésének kulcskérdése. A mezőgazdaság termelése mintegy 5 százalékkal, a felvásárlás volumene úgyszintén mintegy 5 százalékkal lesz magasabb 1963-ban, mint 1962-ben. (A termelés növekedése azonban kb. 6%-al kevesebb a tervezettnél). Habár az a fejlődés nem kielégítő, mégis jelentős különösen akkor, ha figyelembe vesz- szük az utóbbi két esztendő időjárását. A termelés szerkezete 1963-ban lényegében a terveknek megfelelően alakult. Növekedett az értékesebb kultúrák (cukorrépa, dohány, stb.) aránya. Egyes növényféleségekből a több év átlagánál, de a tervezettnél is jobb termésátlagot ért el a mezőgazdaság. A cukorrépa termésátlaga meghaladja a 160 q-át, a dohányé a 7 q-át, a rizsé 13 q fölött van kát. holdanként, a kukoricáé 15 mázsa körül. Kiemelkedően jónak mondható a zöldségfélék, valamint a télialma termésátlaga. Főként az év közepétől növekedett az állatállomány, habár megközelítően sem kielégítő mérték- . ben, ugyanis a második félévben bekövetkezett növekedés ellenére sem értük el az év végére tervezett létszámot sem a szarvasmarhánál, sem pedig a sertésnél. Lemaradás van a nőivarú állatállományban is. Az állati termékek felvásárlása — a tojás kivételével — nagyjából a terveknek megfelelően alakul; sőt a tej, vágómarha, vágóborjú méz felvásárlása túl is teljesül. Sikeres volt a szőlő- és gyümölcstelepítéseknél végzett munka. ■ egnagyobb lemaradás ■* 1963-ban a kenyérgabona termelésében, illetve felvásárlásában jelentkezett. Ebben az esztendőben sem sikerült teljesíteni azt az alapvetően fontos feladatot, hogy kenyérgabona szükségletünket saját termésből biztosítsuk. Az 1962—1963-as gazdasági év nem kedvezett a kenyér- gabona termelésének. A korán beköszöntött, hosszúra nyúlt kemény tél, megsanyargatta a kenyérgabonát. Ehhez még hozzájárult a tavaszi belvíz, majd a június végi, július eleji nagy hőség és az ebből eredő szemszorulás. Természetesen ezen említett objektív okok mellett, a gyenge kenyérgabona terméshez néhány, főleg a munka megszervezésével összefüggő hiba is hozzájárult. Mindezek következtében a kenyérgabona szükséglet csaknem egynegyedét külföldről kellett biztosítanunk. A mezőgazdaság dolgozói, irányítói, felismerve e tarthatatlan helyzet következményét hozzákezdtek 1963. őszén a kenyérgabona vetéstervek teljesítéséhez. Elvetették a kenyérgabonát megfelelő időben, az előirányzatnál 6 százalékkal nagyobb területen, lényegében jé minőségben, kellő műtrágya juttatással. Ez olyan eredmény, amilyen a magyar mezőgazdaság történetében még nem volt. Ezért elismerés illeti a mezőgazdaság dolgozóit, irányítóit. H asonló, vagy talán még nagyobb előrelátással és szervezettséggel kell hozzáfognunk az 1964-es esztendő feladatainak megoldásához is. A közeli napokban jóváhagyott 1964. évi terv alapján a mezőgazdaság termelését 4—5%, a felvásárlás volumenét 7.4%-kal kell növelnünk <1962-hez képest a termelés növelésének volumene 1964-ben 9%. A tervben foglalt célkitűzések megvalósításához, teljesítéséhez szükséges feltételek biztosíthatók, illetve biztosítottak. A célkitűzések megalapozását nagyban elősegítette az őszi kenyérgabona vetések sikeres befejezése, valamint az, hogy 3—4% kivételével lényegében befejezték az őszi mélyszántást. Ilyen sem volt még a magyar mezőgazdaság történetében. 1961-ben a terület 10—12%-a maradt ősszel szántatlanul, 1962-ben pedig több, mint 1,5 millió kh — mintegy 40%. Természetesen ezzel még nem oldottuk meg valamennyi feladatunkat, még a kenyércsatát sem nyertük meg. Bőven van tennivaló. Mindenekelőtt az szükséges, hogy a tél folyamán a gépek, eszközök javítása időben, jó minőségben megtörténjen, valamennyi üzem konkrét, reális tervek alapján, jól készüljön fel a tavaszi munkákra, a fejtrágyázásra, a vetésekre, növényápolásra. Minden gazdaság időben, jó készítse el az 1964. évi tervét. Olyan legyen ez, amely kellően számol a lehetőségekkel, kihasználja a tartalékokat és megfelelő összhangot biztosít a népgazdasági és üzemi érdekek között, nem maradhat vetetten terület. Fontos, hogy mind a párt, mind pedig az állami szervek alapvető feladatuknak tekintsék az 1964. évi üzemtervek készítését. Egyebek mellett, segítsék elő, hogy a népgazdaságilag fontos, a tőkés fizetési mérleget számottevően javító növényféleségek, termékek termelése tovább növekedjék (pl. cukorrépa). A tervek készítése idején megfelelően értékeljék az 1963-as esztendő tapasztalatait, különösen a dolgozók személyes anyagi érdekeltségének érvényesítésére és a gyenge tsz-ek megszilárdítására fordítsanak nagy gondot, Ä tervek jóváhagyásakor rögzítsék az 1964-es esztendőben alkalmazásra kerülő jövedelemelosztási és munkadíja- z^si formákat Vegyék számba az állattenyésztés helyzetét, rögzítsék az ezzel kapcsolatos teendőket Bkjl inden eddiginél job”■ ban használjuk ki mind az állatállomány számszerű növelésénél, mind pedig a termelékenység fokozásánál a meglévő lehetőségeket. Nagyobb gondot fordítsanak a takarmányozásra, a rét- és legelőápolásra. — Kiemelten, súlyának megfelelően foglalkozzanak a kukoricatermesztés kérdéseivel; minden olyan eljárás maradéktalan végrehajtásával, amellyel biztosítani lehet a nagy kukoricahozamok elérését. Vegyék pontosabb nyilvántartásba a gépeket, eszközöket. Szervezzék meg jobban a szakmunkások képzését. Nagyobb tervszerűséggel és előrelátással készüljenek fel az új beruházások megvalósítására, a hiányzó járulékok pótlására. Erre van lehetőség; főképp azért, mert 1964-ben a mezőgazdaság kapja az összes beruházások csaknem egynegyedét Egyebek között mintegy 10 ezer traktor, 11 ezer pótkocsit, 1200 kombájnt és sok más egyéb gépet, 1,7 millió tonna műtrágyát kap a mezőgazdaság. A feladatok megoldásában legdöntőbb azonban a parasztság munkája. E célok, feladatok megvalósí tása érdekében fokoznunk kell a politikai felvilágosító, meggyőző, szervező munkát. — Minden vezetőnek, politikainak és szakmainak egyaránt, feladata erősíteni a termelőszövetkezeti parasztság hitét, hogy helyesen választott, amikor a nagyüzemi gazdálkodás útjára tért. A vezetők fontos feladata a termelőszövetkezeti demokrácia érvényesítése, a tagság széleskörű bevonása a vezetésbe, a szövetkezetét érintő alapvető kérdések eldöntésében., Általánossá kell tennünk azt a helyes felismerést, hogy a szövetkezeti parasztsággal mindent meg tudunk oldani, — nélkülük nem sokra megyünk. Több ember mindig bölcsebb, — tpint egy ember. Ezek megvalósításával a mezőgazdaság meg tudja oldani feladatát, eleget tud tenni kötelezettségének. A prasztság pedig megerősödik a szövetkezetébe vetett hitében, megkapja, amire számított, életkörülménye és jövedelmi viszonya tovább javai. (Tudósítónktól) A szolnoki szabadegyetem hat tagozatán a tudományos élet különböző területeinek legújabb eredményeivel ismerkednek meg a hallgatók. Az előadások színvonala a legkorszerűbb követelményeket is kielégíti. Különösen érdekesek i a műszaki tagozat előadá- | sai, amelyeken olyan kér- j dósakról esik szó, mint a földünk energia ellátásának problémái, az elektronikus számológépek szerepe a technika fejlődésében és más hasonlók. Sajnos a műszaki tagozat látogatottsága alacsonyabb, mint azt a témák A*a<1*ák a 1ÍO Q00 forint jutalmat Az őszi közúti csúcsforgalmi időszakban kimagasló eredményt elért közlekedési vállalatok részére — a kormány jóváhagyásával — a miniszter jutalmat tűzött id. Ebből a szolnoki 7. sz. AKÖV dolgozói 140 000 forintot kaptak, amelyet a Közlekedés- és Postaügyi j Minisztériumban tegnap vett át Kerekes János igaz- j gató. i Hal ember helyeit Csenni Pálinak, a jász- herényi Aprííógépgyár mérnökéinek újítását allkal- mazzáik a hengeres keverőkemencék vaslemezeinek hegesztésénél. Az új automata hegesz- tőáüilvámy lehetővé teszi a záró hossz- és a külső körvarratok gépi készítését; Az állvány ezen kívül alkalmazható a magas szerelésekhez és hegesztésekhez is. Csenni Pál újítása ' a kézi hegesztésihez viszonyítva hatszoros termelékenységgel dolgozik, ezen kívül jelentősen megjavította a varratok minőségét érdekessége és az előadók lelkiismeretes, alapos, felkészülése megérdemelné. Ügy gondoljuk, hogy a vállalati, üzemi kultúrfelelő- sök nem tettek meg még mindent a szabadegyetem népszerűsítésére. Kevesen tudják azt is, hogy egy- egy előadásra vendégeket is szívesen látnak, nemcsak a beiratkozott hallgatóságot. Jó lenne, ha a középiskolák szaktanárai is felhívnák érdeklődő diákjaik figyelmét az egyes előadásokra, mert azok anyaga kitűnően felhasználható az oktatói munkában. Hruscsov unoká ónak irodalmi sikere Hruscsov szovjet miniszterelnök unokája. Julia I.eonyidovna Petrov, a No- vösztyi szovjet hírügynökség munkatársa, megjelentette irodalmi riportjainak gyűjteményét: „Szövet nélküli lobogók” címmel. A szovjet miniszterelnök unokája 25 éves, édesapja a második világháborúban, mint pilóta hősi halált halt. A 25 éves újságírónő nagyapja kíséretében Indiában. Indonéziában és Afganisztánban járt és útjáról érdekes, színes beszámolókat írt Nagyobb érdeklődést érdemelne Bohuczky János Karácsonyi vallomás HIHETETLENÜL Hangzik, mégis így van — nem szerettem gyermekkoromban a fehér lepelbe burkolózó karácsonyi ünnepet. Nekem a karácsony — a szép, szűzi havon kivül — mindig csak bánatot hozott. Nem is tudtam, miért hívták az emberek a karácsonyt a béke, a szeretet, a boldogság ünnepének. Amerre én néztem akkoriban, magunkfajta szegényembereket fogott be a tekintetem Lehet, hogy így karácsonytájt engem is értek apró örömök, az évek szitáján azonban csak a bánat akadt fent. A mi házunknál sosem folyt nagy karácsonyi készülődés. Minek is? Meg aztán miből? Ami volt is, csak annyiból állt, hogy anyám előkotorta a lomtárból a kopott kétfülű kast, megfogta a kezünket és' elcsoszogott velünk a, Tisza-part irányába a nagyságos úrékhoz. A NAGYSÁGOS úr nagy ember, szent ember volt No, nem a szó egyházi értelmében, hanem anyám csak így tudta kifejezni a jóságát. Megbántanunk még gondolatban sem volt szabad, hiszen az 6 atyai szíve — anyám mondogatta így — ilyenkor kará- csonylájt mindig hullajtott valamit a kopott kasba; apró krumplit, egy darab avas szalonnát, s ha a kas fenekén néhány szem romlásnak induló téli körte is lapult, örömünk igazán nem ismert határt. A karácsonyi adományozásnak egész ceremóniája alakult már ki, s ez évrőt évre megismétlődött. A nagyságos úr meleg házikabátban fogadta anyámat a gangon, s már előre nyújtotta párnás kezét a kézcsókért. Még a szöveg ia állandóan ismétlődött: — Na lányom, a hasatok istenit a szemeteknek — ez volt o nagyságos úr kedvenc szatén járása, — hát megint eltelt egy esztendő? Anyám csak állt és hallgatott, zavartan húzogatta kopott szoknyáját. A viláo minden kincséért sem nyi tóttá volna szólásra a szá iát. Különben sem volt itt helye sok beszédnek, hiszen mindenki jól tudta, miért jövünk. Csak állt az én anyám és várta a megváltó pillanatot. Erősen szorította a kezünket, nehogy még elszóljuk magunkat, s uram bocsá’ valami tiszteletlenség szaladjon ki a szánkon. Pedig kár volt anyagira izgulnia, nemigen volt nekünk merszünk akkor az ilyesmire. Mi meg csak néztük anyánkat, a szálfatermetű mosónőt és csodálkoztunk. Nem értettük, hogy ő, aki olyan büszke teremtés volt, hogyan alázkndhat így meg a nagyságos úr előtt. Honnan is tudtuk volna még akkor, hogy az éhség nagy úr, annyira nagy, hogy még az i yen szálfa derekat i« kétrét görnyeszti. ÉN UTÁLTAM EZT a karácsonyi színházasdit. Nem azért, mintha az önérzetem háborgott volna ellene. Nem volt még nekem akkor olyan... A szükség kü'önben sem kérdezte tőlem, mivel vertem el az éhem, honnan szereztem, kitől kaptam a betérőt. j Azért nem szerettem á nagyságos urat, mert ilyenkor mindig belekapaszkodott fésületlen üstökömbe, s afeletti örömében, hogy ma megint miami jót cselekedett, ciháin* kezdte istenesen. Egyik adakozása azonban némileg eltért a korábbi évek szokásaitól. S aminek legjobban örültem, elmaradt az üstökcibálás is. Ehelyett a vamisáaos úr .— arcán terebélyes mosollyal — így szólt hozzánk: — No, lurkók, ettetek-e már mogyorói? — Ettünk! — feleltem a bátyám helyett is hirtelen. — Lám, lám! — folytatta a nagyságos úr. — De ez nem egyszerű mogyoró ám, hanem amerikai mogyoró. Mikor azt mondtam, hogy már ettem mogyorót, igazat szóltam, de hogy amerikai mogyoró is van a vi ágon, arról csak ott szereztem tudomást. — Amerikait még nem ettem — szóltam kissé bánatosan, mert azt hittem, hogyha még nem ettem, most sem fogoly kapni. Sokáig azonban nem töprenghettünk az amerikai mogyoró mibenlétében, mert valahonnan elénk penderült a cselédlány, s kiragadva anyám kezéből a kosarat, elviharzott vele a kamra irányába. ÜGY LÁTSZOTT, a nagyságos úr virágos kedvében lehetett, mert szokatlanul barátságos hangon csevegett velünk. — Aztán mit hoz a Jézuska, fiatalurak? Hogyhogy mit hoz? Nem értettem. Ná’unk nem volt szokásban levelet írni a Jézuskának, hiszen az évek tapasztalatából annyit már mi is tudtunk, hogy leveleinkben megírt kéréseink mindeddig kielégítetlenek maradtak. Ezt persze nem mondhattuk meg ilyen nyíltan, s anyám, mintha menteni akarta volna a helyzetet, megszólalt: — Ó, nagyságos uram, most szép karácsonyunk lesz. A kisebbik rollert leap, a nagyobbik is új cipőbe mehet majd az iskolába az új évben. — Micsodát, rollert? — hördült fel a na gyúr, s szinte belevörösödött. — Ahelyett, hogy etetné a kőikéit, rollert vesz neki. Szegény anyám„ nem volt se holt, se eleven. Dehogy is volt szó semmiféle ajándékról. dehát egyszer 6 is meg akarta mutatni a büszkeségét a nagyságos úrnak. Nem tudom, mi történt velem, de mikor megláttam adakozónk céklavörös képét, s hallottam undok felhördüléséi, meglöktem Jocó bátyámat, aki értett a jelből, s kezünket kiszakítva az anyánkéból, tiltottunk, mint akit puskából lőttek ki. ÖREG ESTE LETT már, mire hazafelé indultunk. Az a sok ember az utcán, mindegyik karján csomag, a nagy nyüzsgés — az volt a mi igazi karácsonyunk. A siető emberek között odatolakodtunk a kirakatok üvegéhez, s mi is megnézegettük az ajándékokat, mintha vásárolnánk. S csak ”ztán jött még az igazi öröm. Fényes iátékkereske- déshpz értünk. Odnrohan- tunk, kiterjesztettük kezünket, mintha birtokba akartuk volna venni az egész csodálatos játékbirodalmai. Szólni sem tudtunk a csodálattól. Az egyik sarokban ólomkatonák ostromolták a várat, a másikban hatalmas plüssmackó villantotta ránk piros gombszemét. S mindennek betetőzéseként ott állt a kirakat oldalához döntve, eg- iaazi roller. Istenem, ha az az enyém lehetne... Szinte rátapadtam a hatalmas táblaüvegre. — Hiába nevettél ki, csúf öreg ember, mégis az enyém a roller — gondoltam magamban, s az egészben az volt a szép, hogy hittem is benne. S mikor elmúlt a szentkarácsony — anyám mondta így —, első utam a játékbolthoz vezetett. Megdöbbenésem nem ismert határt. A roller eltűnt. Ügy éreztem, nagyobb csalódás már nem érhet ebben az életben, hiszen elvesztettem, ami ugyan nem volt az enyém, de ami után annyira vágytam, amit any- nyira szerettem. NEM SZERETTEM a karácsonyt. Mindig eszembe idézte a hideget, a filléres alamizsnákat, az amerikai mogyorót, s életem első, beteljesületlen . álmát. Molnár Sándor
