Szolnok Megyei Néplap, 1963. december (14. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-21 / 298. szám
II áecesnber äi. mmqyei nbpla* Ülyd&iH lakás— modern bútor A lakásberendezés új művészete Mostanában igen sokunkat foglalkoztat, mi legyen és mi ne legyen a mai ember lakásában?' Kezdjük az utóbbival. — Nincs teleháló, a házastársi duplaággyal, két nagy ruhásszekrénnyel, tolaet-tü- köi-rei és páros éjjeliszekrénnyel. Nincs tovább komplett ebédlő, a szoba közepén tucatnyi kárpitozott szék gyűrűjébe fogott ovális asztallal, nagy darab .masszív” szekrényekkel, tálalókkal. Rima vonalú, alacsony méretezésű, inkább világos színeikben, könnyed szerkesztési formáikban megkapó bútorok a divatosak, amelyek egyszerűen kezelhetők és tisztíthatok s a nagyobb darabokat kiegészítő kis bútorokkal válnak teljessé és tetszetőssé. A bútorokat a falak mentén helyezik el á szoba belső területe üres, legalábbis közepe szabadon marad, teret engedve a jár- kálásnak, mozgásnak. A te- iehálóra jellemző nagy monstrum ruhásszekrény, ahol csak lehet — kikerül a lakószobából, az előszobába. A legkorszerűbb el-, képzelés szerint beépített szekrény formájában; ahol ez nem lehetséges, a beépített szekrény mintájára készült, bő férőhelyes, a fal magasságát alaposan kihasználó, többsíkú előszo- baszekrényefc alakjában. A szobái szekrény szerepe teljesen megváltozott: elsősorban a munkát és a szellemi életet szolgálja. Vannak egész falat elfoglaló szekrénysorok, amelyeknek alsó része könnyen nyitható- csukható iratszekrény. Afelett könyvespolc, rádióállvány, íróasztal-lap, közeiben asztali lámpa, kerámiaváza, hamutól, vagy másféle dísztárgy is elfér. Ez a modern szekrényforma, vagy poleíal természetesen ugyancsak variálható és darabonként kapható, az előre elkészült'' fém-állványra egy mozdulattal felszerelhető elmekből áld, így bő teret enged az egyéni ízlés és igény érvényesülésén ele. A komplett ebédlő helyébe a lakókonyha, vagy ■tkezőkonyha lépett. A konyhaasztalt az egész helyiséget hosszában elfoglaló pub váltja fel, amelyen minden elfér: alsó része edényszekrény, falra szerelt felső székrényrészei elegendő helyet hagynak a konyha álapterül étéből és finomabb porcelánok, üvegedények számára alkalmasak. Az étkezőfüllkét osztófal választja el a tulajdonkép- oeni konyhától: bútorzata étkezőasztal, székek, — az asztal lapja lemosható műanyag, vagy ugyancsak mosható, színes lakk. A fekvőhely ele megoldására is számos, jó változat szolgál. Az egy- és kétszemélyes rekamiék alacsonyak, újabban gyakran kdön ágyneműtartó szekrény- p járul hozzájuk. Köny- ’Webben kezelhetők a régi .felemelős” rekamié formáknál, amelyeknek ki és beágyazása valóságos költözködést jelentett. Az egyszemélyes rekamiék felállíthatok két fal összpszöge- ! és én él találkozó sarokreka- miéként. vagy a régi páros ágyat utánzó kettősként. — Hyenkor benyúlnak a szoba belső terébe és — sokhelyt alkalmas választóvonalat képeznek a naooali használatra szánt lakótér, vagy a külön gyenreksarok számára, Ugyanezt a óéit szolgálják a könnyed, magas, kovácsolt vas rácsozatú választófalak, melyek akármilyen tágasabb szobában feűláUíthatók; rácsaikra virágtartót szerelnek s így a célszerűség mellett díszítő elemei is a szobának. •• Ünnepi ebéd! All az asszony a konyhában, a forró tűzhely, vagy a gázláng kék lobogása előtt. Arca kipirult az izgalomtól, a munkától, a kedves gondtól. Készül az ünnepi ebéd. Malac-sült ropog zsírjában, töltöttkáposzta zubog a fazékban, piruló cukor illatát árasztja a sütőből a beigli. A h&Hálóing 30 cm széles fehérnemű- selyemből készítjük. 96 ernes mellbőséghez 3 méter anyag szükséges. A széleket 3 cm széles csipkefodorral szegjük. Rajzunkon az anyag fele szélessége — 45 cm — látható. A = a vállrész eleje. B = a hálóing elejének fele. C = a vállrész hátának fele. D = hálóing hátának feie. E = felső gallér fele. Az alsó gátiért a már kiszabott felső gallér után szabjuk a leeső részekből. A hálóing a kerek vállrész alatt húzott. A behúzás — ráncoüás — kétféleképpen történi) et: kézzel vagy géppel. A kézi húzást vékony varrótűvel, igen apró előöltéssel készítjük, a szabásszéltől kb. három millimétemyire. Ezután még egy sorban — mintegy két milliméterrel lejjebb — ismét behúzzuk az anyagot. Ha csak egyszer ráncoljuk be, össze- varrásánál elcsúszik a húzás, és a ráncok nem esnek egyenletesen. A gépi húzásnál a varrógépet a legnagyobb öltéshez állítjuk be, és egyszer végiggépeljük a húzás helyét, a szabásszéltől 3 millimétemyire. Ne gépselyemmel, hanem vékony cérnával készítsük a húzást. Ha legépeltük, az alsó szálat meghúzzuk, a ráncokat beállítjuk. Ez a fajta húzás gyorsabb és egyenletesebb. Nem szükséges két sort csinálni belőle X L 5 V tí □ V T it P P fi r* r _L i _L T i T L _4_ 4_ 4_ _L L c mm c 1 1 I D i | • ! | 1 1 li | Mit mivel tisztítsunk ? OLAJFESTÉKFOLTOT kárpitozott bútor anyagából terpentinnel veszünk ki. Megnedvesített ruhával dörzsöljük, amennyiben zsírfolt maradna, benzines ruhával kell kivenni. FACOLT BÜTORT úgy tisztítunk, hogy tizennégy dekagramm terpentinbe 3 dekagramm viaszt feloldunk, és puha ruhával a bútort átdörzsöljük vele. PÓKHÁLÓ a falon néha pecsétet hagy. Kenyérbéllel vagy radírral kell letisztítani. Ha fabútoron van pókhálónyom, benzinnel dörzsöljük le. SÁRGARÉZ kilincset és egyéb sárgaréz tárgyat a készen kapható fémtisztítószerekkel tisztítunk. SÓVAL (konyhasó) nedvesen tisztítunk szalma- ée kosárárút, nádfonást. Sóval tisztítunk ecet hozzáadásával piszkos palackot, zsíros takaréktűzhelyet, tojásfoltot ezüstkanálról, zsíros serpenyőt, vödröt, vízvezetékkiöntőt, stb. ziasszony főz, süt, mosogat, számol és számol — és beoszt. És mikor eljön az ünnepi dél, hófehér ingű, borotvált férfiak, hancúrozó gyerekek seregleneík a szobába ... Szépen terített asztal várja őket — s egy lestrapált, fáradt és álmos asszony. Ha még telik erejéből, mosolyog s palástolni igyekszik kimerültségét. A családfőnek, a gyerekeknek, a vendégeknek nem kell tudniuk, hány munkaórájába, nappaljába és éjszakájába került, hogy így ragyog a lakás — mennyi aprólékos számolgatásba, ci- pelésbe, hogy így roskadozik a sok finom ételtől az asztal... De mi lenne vajon, ha nem „színlelés”, önfegyelem, kötelező udvariasság volna a háziasszony mindenkiről gondoskodó, fáradhatatlan kedvessége, bensőségesen gondtalan? Ha a családanya úgy tekintené a karácsonyt, hogy az nemcsak a többiek ünnepe, hanem az övé is... Hiszen nem az étel mennyiségén, sokféleségén múlik az ünnepi hangulat, a jókedv és a jóérzés. Gyatra öröm az, ha annyit sütünk-főzünk, hogy a fele megmarad, igénytelen ünnep az, ahol a fő tartalom a mértéktelen evészet, a gyomorrontásig s utána a hegynyi mosatlan edény... A takarítást fokozatosan több napra beosztva, apránként is el lehet végezni, kis adagokban — csakúgy, mint a bevásárlást. A malacsült, a beigli, a töltött káposzta ebben a hűvös fehérségben még hűtőszekrény nélkül is eláll, romlatlanul 1—2 napig, sőt, tovább is. Kevesebb a rohammunka, ha az asszonyok átgondoltan készülnek fel a tennivalókra és ragaszkodnak ahhoz a fontos elvhez, hogy: az ünnepi este napja már csak az „utolsó símítások”-ra való, a leves bezöldségelé- sére, a szép terítésre és arra, hogy a háziasszony a többnapos erőfeszítés után pihenjen, fürödjön, hozza rendbe a haját, kezét ápolja, ledőljön pár órára és utána kipihenten, jókedvvel öltözködjék ünneplőbe — amint ez az örömteli együttlét szertartásainak láthatatlan karmesterét megilleti. A ház asszonya — jelképesen és valóságban — az a hősugárzó központ, akiből és aki által az otthon meghitt melege árad. Ó a család jólétének és jóérzésének letéteményese, ezekben a napokban méginkább, mint máskor. Az ő kezében a többiek szép ünnepe: az a családiasság, derű, nyugalom, biztonságérzet és jókedv. Bars Sári FAGY és Fűgyocska (Látván népmese! /Messze, fent északon élt a Vörösorrú fagy király. Nyáron pihent, de annál többet munkálkodott télen: havat kavart a földek felett, jégpáncélt varázsolt a folyókra, jégvirágokat rajzolt a házak ablakára és arra kényszerítette az embereket, hogy meleg ruhába — subába, kucsmába, halina- csizmába — bújjanak. Volt egy fia is, úgy hívtak: Fagy ócska Nagyon hasonlított az édesapjára, mindent úgy tett mint az, segített néki a munkában. Egyszer a Vörösorrú Fagykirály és Fagyocska együtt tot, amelyik ott jön az mm. és fejszét tart a kezében. A fiú beleegyezett. Először a paraszt halinacsiz- májába bújt be. A csizma bizony már régi volt, hamar megfázott hát a paraszt lába. De a paraszt gyorsabban lépegetett, majd beszaladt az erdőbe és egészen kimelegedett. Mikor fagyocska látta, hogy nem ér el sikert, bebújt a paraszt subája alá. A suba is rongyos volt már. s alig melegítette gazdáját De mikor fázni kezdett a paraszt favágáshoz látott Istenesen kimelegedett. Le dobta magáról subáját, lehúzta kesztyűit és így folytatta a murikat. Ekkor Fagyocska fegíű magát, belebújt a . paraszt kesztyűibe, elrejtőzött benne és várta a kezeket. A kesztyű megkeményedet mint a kő és hideg lett, mint a jég. A paraszt befejezte a ™indultak sétálni. Hirtelen megpillantottak az úton egy gazdag urat. Jó meleg bunda fedte testét, fején bozontos kucsma volt, kezeit meleg kesztyűbe bújtatta. Lovon ügetett. Fagyocska meg akarta mutatni erejét apjának. Bebújt az úr subája alá és simogatni kezdte jeges leheletével. Az úr egyszerre megérezte a hideget, bár a subája teljesen új és jó meleg volt. Aztán, mikor Fagyocska megunta a játékot, vágást, felvette subája:, aztán felihúzta a kesztyűjét 8 ekkor észrevette, hogv ott; rejtőzködik Fagy öcs w Előkapta fejszéjét és azz?.. visszaüvöltött apjához és így szólt: — Látod, milyen erős vagyok? A Vörösorrú Fagykirály így válaszolt fiának: — No, ha flyan nagyon erős vagy, akkor eredj és dermeszd meg azt a paraszkezdte csépelni a kesztyűjét. Szegény Fagyocska úgy diszkóit, alig tudta meg menteni az irháját. Nem is sikerült ne a megdermesztenie a paras? tot, mert az túljárt a? Ford: Molnár Sándo: PI F F, a „m esterlövész” /^THozoir\ * JÉ} 1Ä 1 cßy a ....g.m. .Most jó','
