Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAT 1963. november 17. Van még mit megtanulnunk abban járva, ne rongálják majd a parkettás tantermeket. Hát még a Pajtás rádiót? Azt várják csak igazából. Ha minden sikerül, egy hét múlva megszólal a tantermekben, s ez egy kicsit az iskolaigazgató érdeme is. Valami forr, Azzal vádolta egy asz- szony a minap a szolnoki Újvárosi, iskola igazgatóját, hogy „túlzott rendszabályokat” vezetett be az idei tanévben. Azt is mondta, új seprő, jól seper, célozva ezzel arra, hogy Fábián András a tanév elején To- röikszentmiklósról került a megyeszékhely eme iskolájába. Azután példának említette, hogy az igazgató az óraközi szünetekre — a gyerekek szörnyű rosszaságára hivatkozva — rendeletet hozott: tíz percekben kettesével kell sétálni a folyosókon. Ugrabugrálást, szaladgálást szigorúan büntet, sőt állítólag még pofozkodik is. S az igazgató bűnlajstromához sorolta még: Fábián András arra vetemedett, hogy a szülőket is tanítani akarja kötelezően a szülők akadémiáján. Kérte. írjam meg az újságban, s a sajtó nyilvánosságán keresztül hívjam fel figyelmét, változtasson magatartásán. izigorú vádak ezek. De vajon eléggé megalapozottak-e? Mérhetetlenül tisztelem a pedagógusokat. Tisztelem őket, mert tudom, milyen nehéz és felelősségteljes munkát végeznek. Nem könnyű — és ezt mindenkinek el kell ismerni — öthatszáz gyerek oktatásának, nevelésének irányítását vállalni, hiszen mindkét irányú feladatot az iskolaigazgatónak kell ellátni. Mit mond Fábián András? Elismeri-e ezeket a vádakat? Mert mindenkor jó mindkét felet meghallgatni. Azt aki bírál és azt, akit bírálnak. Ezért mentem el az Újvárosi iskolába. Már az első kép, ami fogadott, meghökkentett egy kicsit. Éppen tízpercben érkeztem. Két kisfiú szaladt felém a folyosón, s majd elsodortak nagy lendületükkel. Igaz, udvariasan bocsánatot kértek, de azut9h szaladtak tovább, a folyosó végére, ahol pajtásaik várták őket. Vidám nevetés, beszélgetés kísért végig utamon. Hm, ez egy kicsit másképpen fest, mint a kettesével való sétálás .:. — Igaz, nem tagadom, szigorú vagyok. Volt idő, amikor nem engedtem a gyerekeket a folyosón han- curozni, ami abból állt, hogy verekedtek, vagy egymást buktatták fel séta közben. S hogy miért volt a szigorúságom? És Fábián igazgató elmesélte, milyen lelkesedéssel dolgoztak a szülők társadalmi munkában, napi feladatuk elvégzése után azon, hogy szebbé, barátságosabbá varázsolják a régi tantermeket. A tanács Is tetemes összeget áldozott a tantermek rendbehozatalára. Ám mi történt? Alig múlt él egy-két tanítási nap, az új mozaiklapokat már összetörték, a szekrényeket felfeszítették, a frissen festett ajtókat összerugdosták a gyerekek. Ki tette? Nem kutatták, de minden osztályt kértek: becsüljék jobban az iskolát. A kérés, semmit nem használt. Akkor lépett életbe az a bizonyos „szigorú rendszabály”. S az egyik szülő talán még ma sem tudja, hogy fiacskája így sportolt: naponta keresztül mászta az iskola kerítését, amit nemrégen készítettek el. — Miért nem mégy a kapun? Nem tudod, hogy nem szabad a kerítés tetején ugrálni? Leesel és megütöd magad — tette szóvá egyik nap az igazgató. A gyerek így válaszon.; — Erre közelebb. Miért nem nyitják ki hátul a nagykaput? — S majdhogy ki nem oktatta az igazgatót arra, neki nincs semmi köze hozzá. Divat volt az iskolában a csavargás. Ezt megszüntetni nem volt könnyű dolog. De talán éppen azért, mert a panaszttévő a túlzott rendszabályokra hivatkozott, hadd mondjak el erre is egy esetet: B. Jóska most nyolcacure osztályos, jó fejű gyerek. Egy időben ő is azok közé tartozott, akinek ha kedve úgy tartotta, két-három napra is messzire elkerülte az iskolát, s az otthonát. Ilyenkor keresték a szüld, a tanárok. Egy ilyen „sétá- lása” után, amikor már az iskola igazgatója egy egész napot töltött keresésével, megtudta, hogy Jóska épp most érkezett haza. Elment hát hozzájuk két gyerekkel. Jóska azonban bezárta előtte az ajtót, s kijelentette: — Nincs itthon senki. — De én veled szeretnék beszélni — így az igazgató. — Mondtam, hogy nincs itthon senki. Tessék a folyosónkat elhagyni..: Nos, kedves szülők, önök mit tettek volna az igazgató helyében? Lehet, hogy tényleg elmennek. De Fábián Andrást nem ilyen fából faragták. Ott maradt... Mégis beszélt a gyerekkel... És megegyeztek. Ö segít abban, hogy Jóska elérhesse élete célját: festő és mázoló legyen. Jóska viszont ígéretet t?tt, hogy nem kerüli el többé az iskolát. Azóta ő az igazgató „jobbkeze”. A temető körül lakók ugye, hányszor szóvá tették, hogy a sírokról eltűnnek a virágot tartó üvegek. Bizony nem kis fáradtságába került az iskola vezetőségének kinyomozni, kik azok, akik futball labdának vagy éppen a csúzli célpontjának tartják ezeket az üvegeket. Igaz, büntetni kellett. De a virágtartók azóta épségben várják, hogy új szirmokat helyezzenek el bennük. És éppen tegnap volt a napja, hogy három srác felmosóruhával. vödörrel egy nagyobb úttörő felügyelete mellett egy utca hosszán át lemosta a kerítéseket, falakat, amelyekre néhány nappal ezelőtt nem éppen Illedelmes rajzokat és szavakat festett. Ezek mind „a túlzott rendszabályoknak” köszönhetők. És hányszor fordult már elő, hogy ezeken a korán sötétedő őszi estéken az nteán találta az igazgató a gyerekeket. — Miért vagytok még mindig kint? — kérdezte. — Anyuka kiengedett. — S mikor kell visszamennetek? — Majd nyolc óra után, mert apuka éjszakás és addig aludnia kell:.. Nem zavarhatunk bent a lakásban. Legtöbbször a lakás Kicsinysége, vagy éppen mindkét szülő elfoglaltsága miatt az utcán nevelődtek a gyerekek. Ezért született meg az elhatározás, s annak nyomán a tett: tanulószobát létesítenek a gyerekeknek az iskolában. Egyelőre csak a felsőtagozatosoknak. Ne csavarogjanak a gyerekek, hanem szaktanári felügyelet mellett készüljenek a következő napi órákra. Most újabb terv van a megvalósulás útján: még egy napközit Szeretnének létrehozni a kerületi pártszékházban. Fél nap lennének ott a nebulók, így nem zavarnák az ott folyó munkát sem. Nagyszerű dolog az, hogy. a hajdani padfirkáló kis srácok most szocialista szerződést kötöttek és vállalták, hogy épsígben megőrzik az iskola felszerelését, - hogy alig várják már a mamuszok elkészültét, hogy TalamiájTan kialakulóban az Újvárosi iskolában. Szakítottak a megszokottság- gal: másként mint régen, igényesebben nevelik ma a gyerekeket. Mindinkább arra, hogy tettükért, kis és nagy csínytevésükért mindenkor vállalják a felelősséget, egvenesen, őszintén. Mert nekünk ilyen felnőttekre van szükségünk. S ezek a most bimbózó emberkék, a jövő szocialista emberei' lesznek. S ha azt kéri az iskola, bizony kedves szülők, nem árt még nekünk sem, ha beülünk az iskolapadba, hogy közös erővel valósíthassuk meg e célkitűzésünket. Mert nekünk is van még mit megtanulni. Varga Viktória A TISZAFÜREDI TISZA-HÍDON FELÉPÍTMÉNYCSERÉT VÉGEZNEK A HIDÁSZOK. A Hajnalcsillag brigadérosa A deresedé hajú férfi most érkezett a határbóL Felső kabátját leveti, de az ujjatlan bekecstől nem válik meg. Betessékel a szobába. Ott rögtön szemembe tűnik az egyszerű keretben falra függesztett oklevél, mellette a szakmunkás bizonyítvány, a kettő között a „Kiváló termelőszövetkezeti tag” jelvény. A házigazda csendes derűvel elmosolyodik mielőtt kimondja: — Ugye. azt gondolta, hogy régebbi a dátum ezen a bizonyítványon. Pedig hát ilyen deresedé fejjel, ötven- egynéhány évemmel lettem ismét iskolapadkoptató. Az ezüstkalás209 tanfolyam elvégzése után, tavaly tanultam, izzadtam a szakmunkás bizonyítványért. — Én nem is hittem, hogy sikerül — szól közbe a felesége. — Nem is volt könnyű, de a2érf nem sültem fel a vizsgán. — S amint látom a gyakorlatban sem — mutattam a kitüntetésre, amelynek április óta birtokosa Rigó József, a jászberényi Kossuth Tsz brigádvezetője. — Magam is azt mondom, hasznos volt a tanulás. Tudja, hogy mekkora a Hajnalcsillag területe? Mintegy kisebb szövetkezet, 1200 hold. Mégis már minden munkát ejvégeztünk, s egy hét óta más brigádnak segítünk. — A répáról is beszélj, nagyon jó termést adott — bíztatja élettársa. — Jót, mert mi is megadtuk neki, ami járt. Így aztán a tervezett 130 mázsa helyett 210 mázsa lett holdanként. — Kik a legszorgalmasabb brigádtagok? — Személy szerint nehéz lenne a választás. Oláh István, Palotai János és Fülöp István munkacsapata, de szinte kivétel nélkül mindenki szorgalmasan dolgozik. Nem is lehet ez másként; N. K. AZ IDEGESSÉG „Idegesek az emberek?” — kérdezi levelében S. H. szolnoki olvasónk. — „Az az érzésem, úgy terjed közöttünk ez a kellemetlen és veszedelmes betegség, mintha csak kórokozói lennének. Pedig tudjuk ilyen természetű fertőzésről szó sem lehet. Csupán az a helyzet, hogy egyik Ideges ember próbára teszi a másik Idegeit is pl. egy ingerlékeny családfő, főnök vagy kolléga idegállapota erős hatással van egész környezetünkre. Lehet-e ez ellen tenni valamit” — kérdezi. A választ Z. Luret ismert szovjet neurológus professzor, az orvostudományok doktora cikke alapján állítottuk össze. SZÁZADUNK gyökeresen megváltoztatta az emberek mindennapi életét és jobban megterhelte ideg- rendszerünket. A technika, főképp a hírközlési és közlekedési eszközök fejlődésével rendkívül megnőtt az az információ, amelyet az agynak naponta fel kell dolgoznia. Életünk minden perce rendkívül telített: sok mindent kell emlékezetünkben tartanunk, gyorsan kell reagálnupk különböző eseményekre és mindenhová időben el kell jutnunk. őseink hasonló körülmények között valószínűleg megzavarodtak volna és nem tudtak volna megbirkózni ilyen megterheléssel. De ml megbirkózunk, mert a természetben a szervezet külvilághoz való alkalmazkodó képességének abszolút törvénye hat Változnak a mindennapi életkörülmények és az ember szervezete, főképp ^ ideg- rendszere megfelelőképp alkalmazkodik. így hát a mai „ideges nemzedék” kitalált fogalom, amely annak következtében merült fel, hogy nem ismerik az idegrendszer lehetőségeit, erőforrásait és alkalmazkodó képességét. „Idegrohamot kapok” —> szokták mondani egyes emberek. Bármilyen jelentéktelen dolog felingerli őket, s lényegtelen dolgoknak rendkívüli fontosságot tulajdonítanak. „Idegesnek” tartják magukat, s ezzel mintegy igozalják magatartásukat. Hogyan lettek idegesek ezek az emberek? Teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy ez önmaguk elkényeztetésével kezdődött: hiszen sokkal egyszerűbb szabadjára engedni a hirtelen érzelmet, mint uralkodni rajta. Az ilyen „idegroham” után még megkönnyebbülést is érez az ember (nem hiába mondják, hogy sírd ki magad, könnyebb lesz). De ez a megkönnyebbülés csalóka. Ha akaraterővel nem fojtjuk vissza az .'degrohamot, többször megismétlődik és feltételes reflexszé válik, így hát az ember saját maga neveli ki az „idegességet”. Nyugtalansága abban a pillanatban átterjed a környezetre, a környezet továbbadja, s olyan circu- lus vitiosus keletkezik, ahol az idegreakciók uralkodnak. AZ IDEGESSÉGET növeli a túlzott alkoholfogyasztás és a dohányzás. Az alkohol gátolja a szabályos életműködést, további erős idegizgalmat kelt és túlságosan kifárasztja az idegrendszert. A dohányzás károsan hat a szív vér- edényrendszerére, főképp az idegeket tápláló véredényekre. Hogyan akadályozzuk meg az idegesség kialakulását? Elsősorban meg kell tanulnunk, hoeyan kell vigyázni jó hangulatunkra. A mindennapi élet az ingerek hatalmas áradata. Nyomott lelkiállapotunk védtelenné teszi idegrendszerünket ezzel az áradattal szemben. Mindenki tudja, hogy rossz hangulatban minden apróság ingerültséget kelt, még az olyan is, amelyet rendszerint figyelmen kívül hagyunk. A vidám hangulat véd meg a legjobban a felesleges ingerektől. Az állandó kapcsolatban élő embereknek meg kell tanulniuk vigyázni egymás jó hangulatára, „optimista töltést” kell továbbadniuk egymásnak, nem pedig az ingerültség pusztító mérgét. Azt mondják, hogy ez nem .mindig lehetséges. S egyéni életük különböző nehézségeire és hiányosságaira hivatkoznak. Ilyen hiányok, kicsik és nagyok, mindenkinél előfordulnak, s az emberek két csoportra oszlanak: vannak, akik nehéz megpróbáltatások között sem csüggednek el, s vannak, akik apró keserűségek miatt is „megsavanyodnak”. AZ EMBER HANGULATA és életstílusa nagyrészt életformájától függ. Az idegrendszer ellenállóképességét helyes életrenddel befolyásolhatjuk. A rendszeres táplálkozás, az elegendő alvás, valamint a fizikai és szellemi munka váltakozása kineveli azt a képességet, hogy normálisan reagáljunk a mindennapi élet jelenségeire. Igen hasznosak a vízi gyógymódok (erősítik a bőrben lévő idegvégződéseket), a testnevelés és a sport. Ha kimegyünk az erdőbe, ha átadjuk magunkat a hullámok és a szél játékának, néhány órára teljesen kikapcsolódunk mindabból, ami gondot okozott nekünk. Változnak az ingerek és ez szükséges pihenő az idegrendszernek. A fizikai megrendelés okozta jóérzés azonkívül boldogságérzetet kelt, ami igen jótékonyan hat a szervezetre. Ezért javasolnak az orvosok tevékeny pihenést. A passzív pihenés nem szabadítja meg az idegrendszert a feszültségtől, ezért nem teljes értékű. Egy anya egyszer orvoshoz vitte kétéves gyermekét és megkérdezte: — Mondja, doktor úr, mit tegyek, hogy ne legyen a gyerek ideges? — Ezt két évvel ezelőtt kellett volna kezdeni — felelte az orvos. S teljesen igaza volt Az idegrendszer ellenállóképessége a gyerek életének első napjaiban és hónapjaiban alakul ki. Két körülmény fontos: szigorú napirend és következetes, gyengéd viszony a gyerekhez a környezet részéről. Sajnos, a gyakori családi vitáik, az ingerült légkör és a gyerek iránti figyelmetlenség elrontja a gyerek idegrendszerét. A szülők azután csodálkoznak: miért ilyen a gyerek? A NEVELKEDÉS közben a gyereknek a családból kell merítenie azt az életörömmel teli hangnemet és azt az optimizmust, ami azután életrendjévé válik. Igen fontos már a2 első években észrevenni a gyerek minden sikerét és felébreszteni benne a saját erejébe vetett hitet A családban szokik hozzá a gyerek a munkához és a helyes életformához, amely az embert élete során elkíséri és meggátolja az idegesség és minden romboló következményének fellépését. A család teremti meg az egészség alapjait. A mai fiatal szülőktől függ, hogy a jövő emberei elfelejtsék, mit jelentenek a nekünk jól ismert szavak: „idegrohamot kapott”.
