Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-14 / 266. szám
1963. november 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A sárkányok tudósa és a szolnoki fiatalok Őslény-,vadászat" a Bükk-hegységben Uppony az ország legkisebb községei közé tartozik. Festői környezetben Ózd és Sajószentpéter között, a Bükk hegységben terül el. Júliusban három hétig egy csoport szolnoki ipari tanulónak adott romantikus, izgalmas otthont az Uppony melletti sátortábor. Reggelenként hegymászókötelet kötöttek a derekukra és nekiindultak az egvik csúcsnak, sokszor SO fokos szögben, szinte függőleges falon kúsztak felfelé. A hegyről 120 méteres kötélpálya vehetett a völgybe, s a köteleken kőzettel megrakott vödrök ereszkedtek alá. A három hét alatt mintegy három tonnát termeltek ki a fiúk, délutánonként és este -azután megindult a válogatás. Szitával válogatták szét a kőzettől az állati eredetű csontmaradványokat. Szemüveges, komoly tudós vezette ezeket a munkákat, dr. Jánosi Dénes profesz- szor, akinek érdekes tudományos címe van: a föld- és ásványtani tudományok kandidátusa. A leletek értékes tudományos eredményt hoztak. Olyat, hogy egy nyugatnémetországi kongresszus ki akarja adatni az eddigi részeredményeket, a wei- mari tudományos konferencián pedig az érdeklődő kollégák valósággal ostrom alá fogták kérdéseikkel dr. Jánosi Dénest. A tudós: paleontológus. Magyarul — őslénytankutató. A Természettudományi Múzeumban a gerinces őslénykutatás a munkaterülete. Régen volt állatok maradványaiból kutatja földünk őstörténetének érdekes fejezeteit. Most Szolnokra jött, hogy az ipa'rita- nuló intézetben beszámoljon a kutatás eredményeiről azoknak, akikkel együtt, fejtették, ásták a kőzetet és a földet és egyúttal érdekességeket mondjon el azokról az állatokról, amelyek a népmeséktől kezdve csigázzák az emberek fantáziáját Előadás előtt sikerült beszélnünk vele. Az upponyi eredményekről kérdeztük természetesén elsőnek; — Az akadémiai kutatási tervtéma keretében a jégkorszaki gerinces állatvilágot vizsgálom. Itt sok a fehér folt, az ismeretlen terület, különösen a középső jégkorszak, az úgynevezett Riss-korszak állatvilágával kapcsolatban. Upponyban részben erre kaptunk választ. A kutatás eredményeképpen olyan állat csontjait sikerült megtalálnunk, amelyet Magyarországon idáig még nem leltek és amely alkalmat ad arra, hogy betöltsük ennek az ismeretlen korszaknak állati fejlődéstörténetében az egyik üres rovatot. Ez a középázsiai óriási juhnak a csontmaradványa. Emellett találkoztunk a barlangi medve elődjének, akkor élt farkas-féléknek, oroszlánnak, bölénynek, óriás szarvasnak a csontjaival. A fiúkat ez érdekelte főleg. A tudományos eredmény szempontjából azonban legalább ilyen jelentőségű a rengeteg apró állatnak a csontja. Ezeket csak a legfinomabb csipesszel tudtuk kiválasztani. Egér, pocok és a vörösfogú cickány, amely olyan fejlődési fokot mutat, ami eddig hiányzott az állatfejlődés láncolatából. — Az eredményeket mikor publikálják? — Ez még több éV*i munka eredményeképpen születhet csak meg. Egyelőre csak részeredményeket hozhatunk nyilvánosságra. De hogyan kerültek kapcsolatba a szolnoki iparitanulók az őslénytan tudósával? Errenézve már Mozsár András, a Ságvári Művelődési Ház honismereti szakkörének vezetője adja meg a feleletet. — A fiúk a művelődési ház honismereti szakkörének tagjai immár bét éve. Az eredményes munka lezárásaképpen kerestem olyan lehetőséget, amely kirándulás, üdülés és rendkívül tanulságos munka is egyben. Először régészetre gondoltam, de azután úgy adódott, hogy megismerkedtem dr. Jánosi Dénessel, így csaptunk fel azután őslénykutatóknak. A táborozás nagyszerű élmény volt Pénzügyi kormányzatunk országos kezdeményezésére a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága az állami és társadalmi szervekkel, valamint az Országos Takarékpénztárral együttműködve az 1963. november 15-től december 15-ig terjedő időben ismét takarékossági napokat rendez. A Szolnok megyei takarékossági napok ünnepélyes megnyitására takarékos városban, Karcagon kerül sor szombat este 7 órakor, a Déryné Művelődési Ház színháztermében. Ez alkalommal Nánásá László, megyénk országgyűlési képviselője nyitja meg a takarékossági napokat, köszönti A cím nem egészen pontes. Jászapáti, községben ugyanis máris működik a mezőgazdasági tanulóképző szakiskola. Igaz, hogy áldatlan állapotok közepette. Csak kevés tanulót tudnak felvenni, önálló konyhájuk nincs, az oktatás és az elhelyezés is csak idényjellegű épületekben történik. Ebből kiindulva biztosított a Földművelésügyi Minisztérium 2 400 000 forintot arra, hogy Jászapátin modem, jól felszerelt iskolaépületet húzzanak fel a jövő év szeptemberére. A 2 400 000 forintból nyolc tantermes iskola épül szertárral, tanítási segédeszközökkel felszerelve, s a jelenlegi iskolaépületeka fiúknak, meglátogatták az ózdi kohászati műveket, futballmérkőzést vívtak Királyon. Azonban természetesen főként a napi négy óra feltárási munka és a tábórélet hétköznapjai voltak a leglényegesebbek. Dr. Jánosi hat előadást is tartott arról, amit éppen csináltak, úgy, hogy a fiúk pontosan tudták: miért dolgoznak. Nagy kedvvel vettek részt a válogatásban és esténként együtt beszélték meg a napi eredményeket. Dr. Jánosi közben előadásához készülődik. Felállítják a dia-vetítőgépet, amellyel a húsz-harminc A szakszervezeti irodalom felhasználásával A szakszervezeti könyvtára helyzetével (Tudó-{tónktól.) Az SZMT elnökségének legutóbbi ülésén két kulturális vonatkozású napirendi pont szerepelt. Elsőként az SZMT kulturális bizottságának jelentését vitatták meg a szakszervezeti irodalom kiadásáról és felhasználásáról. A kiadványokat szinte munkaeszközként kellene használni a szakszervezeti vezetőknek és a reszortfelelősöknek. Nem kielégítő mégsem a szakszervezeti irodalom felhasználása. Nem megfelelő a sajtó- és kiadványfelelősök tevékenysége, a szakszervezeti irodalom propagandája sem éri el a megkívánt mértéket. Az elnökségi ülésen megjelent Kádár István, a Táncsics Könyvkiadó igazgatója is. A meghozott határozat szerint a többi között a szakszervezeti bizottságok a megjelent kiadványokból kéziköny vtárat hoznak léire és megjavítják a szakszervezeti irodalom propagandáját is. Második napirendi pontként Szolnok megye szak- szervezeti könyvtárainak Ünnepségre készül Karcag - a takarékos város Szakiskolát Jászapáti megyénk legfiatalabb takarékos városát. Az ünnepség keretében klasszikus operettekből, közismert operákból, nagysikerű sanzonokból kötött csokorral — illetve népszerű fővárosi művészek ajándékműsorával kedveskedik az OTP a takarékossági mozgalom fellendítésében oly aktívan tevékenykedő karcagiaknak. A műsorban Vámos Ágnes, az Állami Operaház magánénekese, Dubnovszky Tatjána szovjet operaénekesnő, Várady Magda sanzonénekesnő, és Kömyei Lajos operaénekes lépnek fel, zongorán kísér Osathó Andor, a Fővárosi Operettszín- héz bamagya. ban rendezik be a kollégiumot. Szolnok megye valamennyi községéből képezik itt mezőgazdasági szakmunkásokká az általános iskolát végzett fiatalokat. Innen kerülnek ki évente legalább öt-hatszázam szakmunkás bizonyítvánnyal kezükben az ifjú sertéstenyésztők, baromfinevelők, tejkezelők, szarvasmarhatenyésztők. A tervek szerint az iskola elvégzése után a mezőgazdasági technikumok levelező tagozatának harmadik évfolyamain folytathatják tanulmányaikat a hallgatók. Az egyemeletes épületet a volt járásbíróság székhaza mellett, a község főterén építőik 8*iméter hosszú őskori hüHő- szömyetegeket vetítik majd a vászonra és az előadás második részében az upponyi felvételeket. Az előkészületek segítői között van két lelkes fiatal, az „upponyi különítményből”. Kovács Miklós kőműves és Bönöck László tetőfedő-tanuló. Hamarjában őket is megkérdezzük, hogy érezték magukat. — Nagyszerűen — mondják szinte egyszerre. — Megnéztünk egy barlang- rendszert, szórakoztunk és tanultunk is — mondja Kovács Miklós —, nem unatkoztunk egy percig sem. — 'Jó az, ha valaki a szakmáján kívül ilyesmit is tanul — teszi hozzá Bönöck László. — Remélem, Mozsár tanár úr jövőre is „beszervez” egy ilyen ásatást. A Móricz Zsigmond kultúrterem közben lassan megtelik. A tudós megkezdi előadását. Hernádi Tibor fo fklkozoít az SZMT elnökségi ülése helyzetéről tárgyaltak. Lassan kiépül a szakszervezeti könyvtári hálózat is megyénkben, ma már 158 üzemi, hivatali könyvtár áll a dolgozók rendelkezésére. Az egységes szakszervezeti hálózatba már csak -a vasutasok és a postások könyvtárai nem tartoznak bele, s ezek nem is tudják megfelelően kielégíteni az igényeket. Az olvasók száma majdnem 13 000 fő, megyénk szervezett dolgozóinak mintegy 15 százaléka. Rendkívül nagy az eimaradáii az országos» átlagtól, sok pótolnivalója van szak- szervezeti könyvtárosainknak. A kölcsönzések száma is elég alacsony, éves átlagban alig haladja meg az olvasókénti tíz kötetet, örvendetes viszont az ismeretterjesztő irodalom magas kölcsönzési aránya, a kivitt műveknek 18—20 százalékát ezek teszik ki. A szakszervezeti könyvtárosok nagy többsége — százharmincán — minden ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában végzi tevékenységét, sokszor még az erkölcsi megbecsülést sem kapják meg a munká-- juk után az illetékesektől. Nem megfelelő a könyvtárosok iskolai végzettsége sem, mindössze háromnak van egyetemi vagy főiskolai végzettsége s csak harminchárom érettségizett. Rendkívül rossz a szak- szervezeti könyvtárak elhelyezése, mindössze 39 rendelkezik megfelelő helyiséggel. B helyzet gyors javítására * nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, mind a gazdasági, mind a szakszervezeti vezetésnek egyaránt. Nem kielégítő a műszaki könyvtárakkal való együttműködés, ez utóbbiak szinte kivétel nélkül néhány vezető műszaki ember számára szolgálnak csak. Egyáltalán nem törődnek' a munkások megfelelő irodalommal való ellátásával. Hiányosság az is, hogy a szakszervezeti könyvtárak nem segítik kellő mértékben a szocialista brigádok kulturális vállalásainak teljesítését. A második napirendi pontot is élénk vita' követte. A határozat szerint évenként legalább egyszer tárgyalják meg a szakszervezeti szervek a könyvtárak tevékenységét. Javítani kell az irodalmat népszerűsítő propagandamunkát. — sp — Szülők, nevelők fóruma Miért fél, dadog Andris? Pufok, mackósmozgású nyugtalan, félénk emberke a kilenc esztendős Andris. Nagy barna szemei riadtan teikmtettek: rám, mikor először kérdeztem: mondja meg,, mit lát a képen. Csali állt, nézett, keze izgatottan babrált, ajka meg-megmoz- dult, de hang nem hagyta ed a torkát. Láthatóan félt. — Bátran Andriska, nézd meg, ki van a képen? — biztattam. Már mindenki jelentkezett. Nagyon könnyű kérdés volt. Csodálkozva pillantottak össze, hát még ezt sem tudja? — Gyérek — mondta végül kurtán, furcsa kiejtéssel a gyerek szót. A többiek kuncogtak. Leintettem őket. Andris hálásan pillantott rám. Miért ejti másképp az „e” hangot, mint a többiek, olyan nyíltan, hogy már á- nak hangzik, ez inkább a Dunántúlon gyakori, — töprengtem. Fél a gyerekektől, hogy kinevetik, s tőlem is, az új tanítótól. Meg kell közelebbről ismernem — határoztam éL — Nyolchónapos korától hat és féléves koráig kórházban élt — mondja édesanyja —, gyermekbénulása volt.. Amikor hazakerült, alig tudott még három-négyet lépni, s egy-két szót beszélt csak sejpesen. Hét éves is elmúlt, mire járni, s beszélni megtanult. Egy évvel később ment iskolába, tavaly az első osztályt négyes eredménnyel végezte. Másnap számtan órán jelentkezik — már bátrabb voltam náluk, közelebbről is isméi- —, a számtan különben is, az ő kedvence. Itt nem kell sokat beszélni. Gondolkodni kell, azt tud. elvontan is, nem kell neki az ujjait, ' vagy korongot használni, mint sokaknak év elején, a nagy nyári felejtés utón. Itt egyenrangú, sőt többet ér sokaknál. Bátran vágja rá a kivonás eredményét. Megdicsérem. Egy pillanatra boldog, mosolyog lesüti szemét. Más is tudja a számtant, nem mindenki kap külön dicséretet egy- egy jól kiszámított példáért. Sokszor csak egy igen, vagy jó nyugtázza a pontos eredményt az óra elejei fejszámolásban. A közösségi nevelés mellett, vele egyidejűleg, nagyon fontos az egyéni bánásmód. A mindenben kiváló, elismert gyereket nem kell folyton dícsérgetni, nehogy elhízza magát. Andrisnak azonban — és a hozzá hasonlóknak — minden sikerélmény nagyon fontos, jelleme, egyénisége fejlődésében. Minden biztatás, elismerés erősíti benne azt a tudatot, hogy 5 is képes arra amire más. Minden dicséret csökkenti kisebbségi érzését, s erre nála mindennél nagyobb szükség van. Nem rossz értelemben vett kivételezés ez, hanem olyan helyes egyéni bánásmód, mely megszilárdítja a félénkek, önbizalomhiányban szenvedők helyét a közösségben, s elősegíti hogy egészségesen viszonyulhassanak társaikhoz. Andris olvas: a homlokán verejtékcseppek gyöngyöznek a nagy erőfeszítéstől, akarja, hogy sikerüljön, látszik: gyakorolta. Jól olvas hibátlanul, gyorsan. Az „a” és „e” hangokat furcsán, á-san ejti. Látom, egy pár gyermek arcán gúnyos mosoly bújkál. — Mit mosolyogtok? — Olyan furcsán olvas. — Nagyon jól olvasott, hibátlanul, ötöst kap. Olyan a kiejtése, mintha téjszó- lása lenne. Tudjátok mi az? Például Szegeden ö-vel beszélnek: öttem könyeret. A palócok, arra Salgótarján félé á-san, amikor Debrecenben jártam, ott a jó volnát-t úgy mondták ja« volnau. ök is magyarul beszélnek, csak tájszólással, megértjük őket. Andrist is megértjük, ha másiképp ejt is ki egy-két hangot, mint mi. érdeklődve komolyan hallgatják. Máskor nem mosolyogják meg ha olvas, elfogadják őt így. Megfigyeltem, ha a gyerekekkel beszélget, nem ejti másként a hangokat. Képes minden hangot jól kiejteni. Csak izgatott ha szerepel, nem a félelem izgatottsága ez már, hanem küzdelem nyelvi kifejezésbeli nehézségeivel. Gondolkodása értelmes, gyors, hamar kész a válasz gondolatilag, szeretné gyorsan nyelvi formába is önteni, de nem képes rá olyan gyorsan, s ilyenkor dadog. —■ Mit eszik a mókus, ha nem talál diót, vagy mogyorót? — kérdem. Elsők között jelentkezdi. — R-rügyet, t-tobozt, m-makkot meg kis m-ma- darat is — hanzik a helyes válasz a szó első hangjainak megkettőzésével. — Helyesen mondtad Andris, csak nem kell úgy sietni. Tudod, mikor én bemutatom nektek az olvasmányt, nem sietek, lassan, nyugadtan olvasók, így is beszélek veletek. Szebb így! Mondd el lassan, amit mondtál. Ki tudod te éppúgy mondani, mint én. És elmondja hibátlan kiejtéssel, nem dadogva. Nincs tehát semmi szervi oka sem a dadogásnak, sem a hangok másként ejtésének. Amit lát, hall, tapint, stb., az objektív külvilág érzékelése — az * első jelzésrendszer —, helyesen alakul át benne gondolattá, a jelzések jelzésévé, második jelzésrendszerré, — ahogy Pavlov nagy szovjet biológus-pszichológus a gondolatot nevezte. Csak a gondolat kifejezési eszköze, a nyelvi forma jön nála lassabban létre. Nem csoda, hisz keveset beszélt hosszú éveket át a kórházban. A kész gondolat sarkallva a sikerélménytől, sürget, ezért dai dog, beszél másképpen. Sok türelem, bizalom, megértés, dicséret kell az ilyen gyermeknek, hogy legyen türelme lassan, nyugodtan beszélni. A napokban újra meglátogattam. örömmel fogadott. Kezdeti félelmét már levetkőzte, bizalom sugárzott szemeiből, tudja már, hogy megértem, támasza vagyok. Beszélgettünk, főleg beszéltettem. Iskolai eseményeket, környezetismereti sétát kérdések alapján meséltettem vele anyukának, olyan dolgokat, melyek élmények voltak számára. Eleinte csak egyszavasán válaszolt, de később belemelegedett, s már egész mondatban is beszélt. Kértem édesanyját, 9 is beszélgessen vele gyakran, s ne elégedjen meg egyszavas válaszokkal. Ügy kérdezzen, hogy arra bővebben kelljen felelni, eseményt elmondani. így fog csak beszédkészsége is kellő fokra fejlődni. Sok, Andrishoz hasonló, félénk, önbizalomhiányban szenvedő, gátlásokkal teH gyermek ül a padokban szerte* az országban. Sok szeretetre, bizalomra, segítségre, elismerésre van szükségük, hogy ők is feloldódjanak, levessék fél- szegségüket és kibontakoztathassák igazi lehetőségeiket, értékeiket. Kulcsár Kálmánná
