Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-12 / 264. szám

1963. november 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szolnok, Heves és Hajdú megyét járva Beszélgetés a három »negye termelési felügyelőjével. Gyémánt Gyulával A traktorosoli vasárnap sem pihentek A gépállomások megyei igazgatóságától kapott tájé­koztatás szerint november 10-én 1239 gépállomási traktor dolgozott. A leg­fontosabb munka ezen a Gyémánt Gyula elvtárs, a Földművelésügyi Mi­nisztérium Szolnok-. Heves- és Hajdú megyék terme­lési felügyelője lapunk sok olvasójának személyes is­merőse. Gyémánt elvtárs a megyénkben Vezseny községben született, s mezőgazda munkásságának nagyrészét a Héki Állami Gazdaságban töltötte, majd a Szolnok megyei Állami Gazdaságok Igaz­gatóságának főagronómusi tisztéből nevezték ki jelen­legi fontos termelési posztjára. Egyébként ma is Szol­nokon lakik (lapunk rendszeres olvasója és barátja,) innen kel útra hetenként három megye mezőgazda­ságának segítésére. Sok tapasztalat gyülemlik min- denttudó noteszába Szolnokról és a két szomszéd megyé­ről. Ezért kértük, engedje meg, hogy olvasóink is „belelapozhassanak” a kis füzetecskébe. — Sok a hasonlatosság, — kezdte Gyémánt Gyula. — Mindhárom megyében igen intenzív gabonater­mesztés történik. Szolnok megyében is a szántóterü­let 40, Hajdúban 34, He­vesben 31 százalékát ve­tették be őszi kalászosok­kal az idén is. S méghozzá korán és jól. Noha, nem hibamentesen. Itt, Szolnok megyében is láttam egy­irányú talaj művelést, a for­gók elhagyását. Most tör­ténik a kikelő vetések komplettirozása. S keil is, hiszen az előbb emlí­tett dolgok nemcsak a szemnek kellemetlenek, hanem terméscsökkentő té­nyezők is és ezek már igazán csak az embereken múlnak hogy megcsinálják-e vagy sem. Különben a vetések mindenhol szépek, de az idő kedvező a futrinka, a csócsárolók kártételére. Felhívnám a Szolnok me­gyei termelőszövetkezetek és állami gazdaságok fi­gyelmét a növényvéde­lemre. — Az őszi vetésekről még csak annyit — túl vagyunk már rajta —, hogy különösen Szolnok megyében láttam igazán szép nagyüzemi munkát. A Hajdú megyeiek sokszor azt is mondják, azért be­szélek erről, mert én is szolnoki patrióta vagyok. A valóság ellenben az, hogy most már kezd meg­mutatkozni az a különbség, amennyivel korábban el­kezdődött ebben a megyé­ben a kollektivizálás. Mos­tanra „beértek” az igazi nagyüzemi feltételek. Épü­letben, táblákban, gépek­ben, talajművelésben és természetesen emberekben. Hajdú megyében például megítélésem szerint job­bak az adottságok, de itt Szolnokban jobb a szak­mai ellátottság, jobbak a táblaelhelyezések, itt job­ban elvégzik az alapvető agrotechnikai műveleteket. Majd így folytatta Gyé­mánt elvtárs: — Most mindhárom me­gyében a teljes betakarí­tás sikeréért fáradoznak. Sajnos Szolnok megyében azt tapasztalom. ,nem si­került megfelelően az át­állás a vetés után. Talán fáradtabbak az emberek, romlanak a gépek. Mindez magyarázat, de a dolgunk nem az, hogy megmagya­rázzuk a lemaradást, ha­nem az, hogy elvégezzük a munkát. A vetés idején Szolnok megye az őszi munkafolyamatok egészét tekintve, előkelő helyen állt az országban, de a múlt héten már a 13. helyre szorult az ország 19 megyéjének sorrendjé­ben, a főbb munkákban (mélyszántás, kukoricatö­rés és szárlehordás) az ötö­dik helyet foglalja el. Nem tartom elfogadhatónak. A jó termés ugyan (igen jók a termések, cukorrépá­ból 180 mázsát vár Szolnok megye, s kukoricából is 4—5 mázsával többet, mint tavaly) jobban lefoglalja a szállító járműveket, az em­bereket, de ez még na­gyobb igyekezetre kell, hogy buzdítson. Örömmel olvastam egyébként a kis­újszállási Ady Termelőszö­vetkezet kezdeményezését, drukkolok is értük. Ügy látom. november 20-ra Hevesben befejeződik a betakarítás, november vé­gére pedig Hajdú és Szol­nok megyében is sikerül letudni az őszi munkákat, ha az időjárás is engedi. — Nagyon fontosnak tartom az őszi mélyszántás elvégzését és a trágyázási terv teljesítését. Sajnos egyik sem halad kielégítő­en Szolnok megyében. Ér­zésem szerint a Héves me­gyeiek többet adnak a ta­lajerő utánpótlására, mint ezt Szolnokban tapasztalom. Hiszen a tervezett terü­let felét sem terítették még meg itt Istállótrágyá­val. Pedig de hangosak tudunk lenni a műtrágya követelésében, s ugyanak­kor az istállótrágya pedig ott marad a majorokban, táblák szélén. Szolnok megye gépi ka­pacitása lehetővé teszi, hogy hetenként 35 ezer hold mélyszántást elvégez­zenek. Sajnos a múlt héten se érte el még a 20 ezer holdat se a teljesítmény. A mélyszántásról szólva említem meg azt is, hogy néhány helyen a kukorica­szárat leszántják. Ne tegyék. Igaz, a ter­mény értéke. már kevés, de zúzassák össze és hasz­nálják fel almozásra, he­lyette a szalmát bocsássák a népgazdaság rendelkezé­sére jó áron. — Szólnom kell még a gépállomások munkájáról. Szolnok megyében az esz­tendőt tekintve igen jól dolgoztak a gépállomások, jobban, mint Heves, vagy Hajdú megyében. Mutatja, hogy a Szolnok megyei gépállomások őszi tervük Hazai HÍREK Hétfőn hazaérkezett a Szovjetunióból a szakta­nács küldöttsége, amely Brutyó Jánosnak, a SZOT főtitkárának vezetésével résztvett a szovjet szakszer­vezetek kongresszusán. A delegációt a Nyugati pálya­udvaron Somogyi Miklós, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a SZOT el­nöke, Vas-Witteg Miklós, a SZOT alelnöke, Beckl Sán­dor, Bugár Jánosné, Gál László, a SZOT titkárai és a SZOT elnökségének több tagja fogadta.-iZ 1963. évi magyar—kí­nai kulturális munkaterv alapján hétfőn háromtagú műszaki felsőoktatási kül­döttség érkezett a Kínai Népköztársaságból hazánk­ba, háromhetes tanulmány­útra. * Az 1963. évi magyar—ju­goszláv kulturális munka­terv alapján hétfőn magyar közoktatásügyi szakembe­rek utaztak a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köz­társaságba, ahol két hétig a szakoktatós kérdéseit ta­nulmányozzák. (MTI) 98 százalékát őszi talaj­munkában érték el, s ez jóval fölötte van a Heves és a Hajdú megyei átlag­nak. Szeretném azonban ar­ra inteni a gépállomásokat, a traktorosokat, ne menje­nek rá a tartalékolásra. Előző években megtörtént, azért nem szántottak fel mindent teljesen ősszel, hogy maradjon tavaszi munka. Az ilyen tartaléko­lás pazarlást jelent. Csak dicsérni tudom a Szolnok megyei gépállomásokat a tekintetben, is, hogy a ta­lajmunkák minősége ebben a megyében a legjobb a három megyét összevetve. — Sok mindenről eshet­nék még szó a három megye ki sem mondott versenyét tekintve, amiben én azt szeretném, ha Szolnok me­gye lenne az első. S eh­hez meg is van a lehető­sége, — fejezte be a be­szélgetést Gyémánt Gyula elvtárs. L. Az IBUSZ közli hogy az a turistacsoport, amely november 6-án a Duna nevű hajóval utazott Bécsibe, az eredeti program­tól eltérően november 12-én, a késő esti óráikban érke­zik vissza autóbuszokon, az Engels téri autóbusz-pálya- ! udvarra, mert a hajó az alacsony vízállás miatt í egyelőre nem közlekedik. (MTI) vasárnapon is a szántás volt, 741 gép ezt a munkát végezte. A szállításiban 393 gép segített, 105 pedig egyéb munkáit, többek kö­zött silózást stb. végzett, A Cibakházi Gépállomás 93 traktora közül 88, a Fegyvernek! Gépállomás 108 gépéből 98, míg a tö- rökszentmiklósiak 128 gé­péből 94 töltötte munkával a vasárnapot. Súlyos bafeset November 10-én este sú­lyos közlekedési baleset történt a Békés megyei Füzesgyarmatan. Csepregi György, aki az 8. AKÖV, GA 66—65 rendszámú pót­kocsis autóbuszát vezette, a téglagyár előtti, sorompó nélküli vasúti átjárónál nem győződött meg az át­haladás veszélytelenségéről. Felhajtott a sínekre, ahol összeütközött az 5326-os számú személyvpnattal. A mozdony leszakította az autóbuszról a pótkocsit, mintegy 15 métert maga_ előtt tolta, majd kilökte a pályáról. A pótkocsiban tí­zen ültek, közülük hárman súlyosan, ketten pedig könnyebben megsérültek. Törődünk az alapszervezetek erősítésével Pártunk VIII. kongresz- szusa kimondta, hogy nem célunk a párttagság létszá- ; mának nagymérvű növe- i lése. Az egészséges után­pótlást azonban biztosíta- ; nunk kell, elsősorban az új, felnövekvő nemzedék ' legjobbjaiból. Termelőszövetkezetünk pártbizottsága az alap­szervezetekkel együtt e határozat szellemében dolgozik. * I Ez év elején felmérést ké- : szítettünk a szövetkeze- I tünkben dolgozó párttagok j életkoráról. Akkor láttuk S világosan, hogy alapszer­vezeteinket a tagok elöre­gedésének veszélye fenye- j geti. A felmérés ugyanis : kimutatta, hop? a 20—30 év közötti párttagok lét­száma a teljes létszámhoz viszonyítva 13 százalék. A 31—40 éveseké 20, a 41—50 év közöttieké 21 százalék. A párttagok 46 százaléka betöltötte az 50. évet. Azóta sikerült ezen vál­toztatni. Az alapszervezetek segít­ségével számbavcttük azokat a fiatalokat, akik már tavaly is résztvettek a pártoktatásban, a ta­nácsválasztás idején se­gítettek, vagy más tár­sadalmi munkában is ki­tűntek. Ezekkel az elvtársakkal a legképzettebb párttagok, pártvezetőségi tagok és pártcsoport bizalmiak fog­lalkoznak és ha úgy látják jónak, javasolják őket a tagjelöltek soraiba. Ha a taggyűlés' el is fogadja a javasoltakat, a „patroná- lás” megmarad mindaddig, amíg az illető tagjelöltet fel nem vesszük párttag­nak. Dolgozóinknak a közös munkához való viszonyát. s politikai aktivitását fi­gyelemmel kísérjük így előre látjuk, kik azok a pártonkívüliek, akiknek felvételi kérelmére számít­hatunk. A már eddig felvett tagje­löltekről sem feledkezünk meg. Időközönként, — többnyire negyedévenként — összehívjuk őket — ajánlóikkal együtt — és elbeszélgetünk velük a párt szervezeti szabályza­táról, a jogokról és _ köte­lességekről. S arról is, hogy ki hogyan igyekszik a rábízott pártmunkát el- ; végezni, egyszóval, hogyan készül a tagfelvételre. Tagjelöltjeinkre rendsze­resen bízunk pártmun­kát. Ezek végrehajtását alapszervezeteink számon is kérik. Javult párttagságunk műveltségének színvonala is. Az idén felvett húsz tagjelölt közül két elvtárs­nak van mezőgazdasági technikumi érettségije, ti­zennégynek megvan a nyolc általános iskolai végzettsége, csak négynek hiányzik. Ezek a tagjelöl­tek fiatalok. Tizennyolc 20—30 év közötti, csak két elvtárs idősebb 30-nál. Az a négy tagjelölt, aki­nek még ezidáig nincs meg a nyolc általánosa, a tag­gyűléstől azt a pártmegbí- zatást kapta, hogy ■ a dol­gozók iskolájában végez­zék el a hiányzó osztályo­kat. A pártkongresszus hatá­rozata' alapján továbbra is j körültekintéssel végezzük : a tag- és tagjelöltfelvételt Ez pártszervezeteink mun­kájának további javítása szempontjából is elenged­hetetlen. Domány Gyula P. B. titkár. Tűrkeve, Vörös Csillag Tsz MENTSÜK MEG ŐKET! AUTÖNK egyenletesen tartja a nyolcvan kilométe­res sebességet. Este hét kö­rül jár az idő. Négyen va­gyunk, de tízpercenként szólunk egyet-egyet. A be- tonutat kísérő erdőszegé­lyek szinte összeborulnak felettünk. Oldalt vaksötét minden, elől hamuszürkére világítja a fákat a reflek­tor. Egy-egy kanyarban fogsorként villognak a fe­hér-fekete figyelmeztető korlátok. Elhagyjuk a solti vasúti átjárót. A döccenések egy kis életet vernek belénk. — Hogy kivilágították amarra az országutat — jegyzi meg egyikünk, a tá­volban szikrázó autólám­pákra. — Mintha fényjelzéseket adna valaki? — Csakugyan. Valami erős világításé lámpát for­gat körbe-körbe. — Valami történt Pillanatok múlva a szín­helyen vagyunk. Autók, sürgölődő emberek állják utunkat Kiszállunk. A fényjeleket add magas férfi siet hozzánk. — Szerencsétlenség tör­tént. összeütköztek. Az önök kocsija a leggyorsabb, azonnal induljanak. Keres­senek telefont, hívják a mentőket. Nézzék! Elszömyedve torpanunk meg, mikor megnyílik az embergyűrű. Piros kétszázötvenes mo­torkerékpár fekszik ke­resztbe az úton. Mellette testes, magas férfi vonag­lik. Arca csupa vér. Egyik szeme helyén csak fekete üreget látunk. Szája sokko­sán rángatózik. Kinyújtott keze, lába szintén rémig, oda-odacsapódik a beton­hoz a hánykolódástól. De­reka táján sötét sávok ter­jednek. A másik szerencsétlen tő­le 7—8 méterre, teljesen élettelenül sötétlik. Karjai szétvetve. Gumicsizmás lá­ba furcsán kifordult. Igen egyszerűen öltözött, sovány, megviselt ember. Kicsit ar­rébb mocskos kosár, mad­zaggal volt odakötve az ócska biciklihez. Talán már halott. A má­sik is szörnyű állapotban van. Ezt látjuk, míg néhány másodpercig felmérjük, mi­ről is van szó. Ugrunk az autóba. Az esőköpenyes, lámpás férfi már fel is írta rendszá­munkat. Elkígyózunk a fel­torlódott járművek, nézők között, és belőjük magun­kat a betonpályára. Százra kapcsolunk. Kétfelől is vizsgáljuk a sötétséget, hát­ha valahonnan világosság bukkan elő. Kell errefelé lenni egy erdőgazdaságnak. Végre megpillantunk egy kiskaput a buja fák között. Csikorog a fék. Kiugrunk, rohanunk- befelé. Kis épü­let, világos ablak. Benyi­tunk. Fiatal férfi ugrik fel. A helyiségben motorkerék­pár, biciklik. — Hol a telefon? — Nine». Mi történt? Kurtán elmondjuk. — Legközelebb Szabad- szálláson van telefon — mondja —, de ott van a mentőállomás is.;. • Vágtatunk kifelé. Irány tovább egyenest, majd bal­ra. Elég hepe-hupás a leté­rő út, hánykolódik a ko­csi. Bent vagyunk a község közepén. Menetközben, az ablakból kihajolva érdeklő­dünk, merre van a mentő- állomás. . Éppen bekanyarodnánk, mikor szemben velünk, ki­hajt a mentőautó. Mögötte rendőrségi kocsi. Leállítjuk őket Nemsokkal ezelőtt ugyancsak balesetnél vol­tak kint. A mentőt már új feladat várta, mire bejött. Beteghez indul. — Ez most fontosabb, két ember — lehet hogy már csak egy — életéről van szó. A MENTŐSOFÖR meg­érti. Szalad vissza a tele­fonhoz, hogy a közbejött változást jelentse, és Kecs­kemétről segítséget kérjen. Egymaga van és az autója csak személykocsi. Két sú­lyos sebesültet hogyan visz el rajta? „Nem megyünk le róla”, míg el nem indul. Követ­jük. Messzebb, elől a rend­őrségi autó lámpája tűnt el egy kanyarban. Mire visszaérünk, vala­mivel kevesebb már az ember, a jármű. A rendőr készíti a vázlatot, kérdez, mér, rajzol. Ismerős elvtárs segít neki. A betonon leve­les fagallyak a szerencsét­lenek helyén. Hova lettek? — A mi autónkra felfér­tek. Bevittük őket Fülöp- szállásra. — Éltek még? — Ezúttal megússzák, bár elriasztó állapotban van­nak ... Részeg volt mind a kettő. Tóth István Modern bútor az Régi hagyományok sze­rint most, szüret idején van az őszi lakodalmak szezon­ja. Hetenként száz-százöt­ven fiatal pár keresi fel a tanácsok házasságkötő ter­meit, esküszik örök hűséget egymásnak. Földművesszövetkezeteink ötletes módon sietnek az otthont alapító ifjú háza­sok, házasulandók segítsé­gére. Öcsödön már az őszi szezon tizedik lakberende­zési kiállítását nyitották meg. A látogatók a bútor­ipar legszebb termékeiből, magyar, lengyel, NDK va- ria-bútorokból, kombinált garnitúrákból, praktikus, új házasoknak szép kivitelű konyhabúto­rokból válogathatnak. A vásárral egybekötött lakberendezési kiállítások iránt nagy érdeklődést és keresletet bizonyítja, hogy több mint két millió forint értékű bútor, szőnyeg, álló­lámpa, csillár, függönyök talált gazdára. Jászárok- szálláson például 200 ezer forintot költöttek el az em­berek a kiállítás ideje alatt, j^bádszalókon és Kunmada­rason hasonló értékű bútor került forgalomba. Az őszi szezonban még számos ki­állítás rendezését tervezik a földművesszövetkezetek. Üj gépcsoda A tiszai vegyikombinát épülő nitrogén műtrágya­gyárának egyik legfonto­sabb gépegysége lesz a le­ve gószétvélasztó berendezés. A gépet a szovjet ipar gyártotta. Óránként 42 000 köbméter levegőt cseppfo­lyósít, amiből igen nagy- tisztaságú oxigént és nit­rogént nyernek. Az oxigént a Román Népköztársaság­ból érkező földgáz bontá­sára, a nitrogént pedig a szintézisgáz tisztítására használják. A szovjet gyárt­mányú konstrukció egyma­ga több oxigént szolgáltat majd, mint a Péti Nitro­génművek és a Borsodi Vegyikombinét hasonló be­rendezései együttesen. A hatalmas gépegység szere­lését most kezdték meg, s előreláthatólag május vé­gére fejezik be. Az új „gép­csodát” elkészülte után egyetlen dolgozó irányítja majd távvezérléssel.

Next

/
Thumbnails
Contents