Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-07 / 261. szám

1963. november 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP O Isten mezőtúri csillagai A szolnoki tűzoltólaktanya építkezésénél PVC fóliával vonják be az építkezés helyét. Ezzel a pinceteknó szigetelését védik meg az időjárástól A gyümölcs és zöldség felvásárlási, értékesítési rendjének megváltoztatását javasolta a megyei NEB A rizs I súlyos volt, mint az arany. Annyit 's ért. Az élet akkori rendje szerint többet annak — Pó­lya Lajosnak —. aki csak nézte; és csak kicsi hánya­dát a vele küszködő négy­nek. Hosszú ideje csépeltek már a gazdánál, de még mindig csak teltek a zsá- koik. Sok zsák rizs, tömény­telen pénz. A négy éhes kubikosnak a szeme káprá- zott belé. Üj gazdák voltak, boro- náthúzók, ásóval saját föl­det művelők és kenyeret- keresni napszámba járók. Ki foglalta először-szóba is a gondolatot? Hiszen még hivatalos belépés sem tör­tént,. csak úgy, kezet rá alapon megfogadták a csép­lőgépnél. összefognak, rizst termesztenek. Sőrés Zsig- mond, testvére Ferenc. Var­ga Antal és a kicsi öreg bácsi, Kádár Imre. Haszonbérbe kérték báró Harkányi Anna hatalmas birtokának egy kicsinyke részét. A tanácsnál azt mondták nekik: legyen a tiétek. S még hozzáadták a Mészáros-féle földet. A vá­rosban híre szaladt, hogy kolhozt csinálnak a szanda- zugiak. Mindenki elretten­ve hallotta. Két nap alatt körüljárta a várost a tu­datlanság. hírszülöttje.----Az asszonyokat is ösz­sze adják. Az is közös lesz. De azért csak jöttek né- hiinyan. István, a harmadik Sőrés testvér, Gajdán Imre, a sógor, ifjabb Gajdán. Ras- tye Sándor, Kötél Gábor. Szonda Lajos. Meg jött egy árva fiú — se apja, se anyja —, Vargáék tartották azzal, hogy majd év végén ' vissz'aflzetí. ' "TT?"' % f#-. me«- a {fee '’boss mérnök Tétté rá íTlá­bát elsőnek a birtokra. "Nem Volt mit Összead- táök. Csak a kubikos: gene­rációk termetté erős kéz. a lapát,- talicska alakította karizom és a holnap min­dig jobbat váró reményke­désük. hogy na. jövőre lesz kenyér, ruha. pénz. jövőre minden lesz. Boross Miklós víztársulati műszaki tiszt elkészítette a tervet. Átad­ta és számolt: ennyi a munkadíj. Ijedten össze­néztek. — Mérnök úr, most nem tudunk fizetni, nekünk csak évvégén lesz majd sok pén­zünk. Boross is bekerült közé- ’ jixk, rendben van, majd év­végén jön á nagy pénz. Összeizzadtak 50—50: forin­tot és Vargát közhangula- túlag kikiáltották elnökhe­lyettes pénztárosnak. A rizstelep munkáját húszán csinálták és teljesen kézzel, ásóval, lapáttal. Húszán. A karjuk majd leszakadt es­tére, de másnap reggelre mindig újfent, hatalmas ere­jűnek érezték magukat. A Mészáros-tanyán két nagy fára kiakasztották az úton . keresztbe:. „Rákosi” terme­lőszövetkezet. — De-miből éltek? Az emlékezés felhője ba­rázdákba tornyosul homlo- . kukon. — Látta az elvtárs az Is­ten őszi csillagát? Hát pont úgy. Szegényen, hitványán éltünk. A Mészáros-tanyan — még az uraság idejéből — rengeteg galamb maradt. Haszon- és díszgalambok egyaránt. Mikor azok köl­teni kezdtek, kéthetenként kiosztottak egy családnak egy pár fiókát. .Kölcsönkér­tek a rokonoktól. — Aki jobban állt, az-se­gített a szegényebbeken. De mét így is. Sőrés Fe­renc bácsi nekifeszíti a há­tát a falnak. — Volt egy emberünk, ,. ugyan a nevét is meg tu­dom mondani, Szonda La­josnak hívták. ‘ Mutatja az öklét. (Kis ember, pöttömke ökle van.) — Három ilyen görhét vitt ki, ezen ő egész nap hányta a földet. Tehenet | kaptak az államtól. Először lettek te- henes gazdák. És előszór nem tudták, hogyan és mi­be megfejni. Akinek csup­ra volt. cserépszilkéje. vitte a közösbe, hogy legyen a tejnek edény. A tejet szet- adták egymás közt. Birkát is kaptak, annak a tejét, túróját is kimérték maguk­nak. Ebből tengődtek. Ezer- kilencszáznegyvennyolc no­vemberében alakultak és a jövő év szeptemberéig egy fillért sem láttak. Hanem a rizs nagyon szépen fejlő­dött. gyönyörűen, reményt- keltően mutatott a határ. Mindennap megnézték, mindennap jóllaktak a lá­tásától, mindennap gazdag­nak hitték magukat, min­dennap vidám, adomázó hangulatban tértek haza a birtokról. És ha megtehe­tik, hogy vérük árán siet­tethetik a növését, hát azt is szőnélkül megteszik. Egy júliusi napon alatto­mos, sűrű köd szállt a föl­dek, fölé. Hajnalban kimen­tek mind a gátra, várták, hogy kisüssön a nap, lehe­letükkel, kezükkel fújták, öklözték volna el a ködöt. Mikor felszállt, szótlanokká lettek ismét, mogorvákká. A gondolatban jóllakottak, az álmokban szépen kiöltö­zöttek kis csapata ott állt rongyosan és éhesen ismét. A nap kisütött, de ez már csak arra volt jó. élesebben lássák a pusztítást. Szomorú esztendő végE lett. A mérnök gyorsan kilé­pett. Azt se tudták kifizetni, amit összeadogattak. Csüg­gedten, megverten hallot­ták, hogy azt sem kaphat- ^k vissza, arr.i Kolc^noz­’ — Sriberefr. rnlnkV vesz- szűk még majd enftek a hasznát — Vigasztalta han­gosan önmagát .Sőrés. Mindenki megértette, mi­re gondol. És kezdték »íj­ra. Folytatta útját a küz­delmes, kerek tizenöt esz­tendő. Tizenöt esztendő! A rizs­földeken apjuk mellett tíb- láboló lányok férjhezmen- t.ek, gyereket is szülték már. Sőrés Ferenc akkori első­osztályos kisfia katonaide­jét tölti. Gajdán Imre, az akkor még javakorabeli Gajdán nyugdíjba ment. Kádár ImrérőL a kicsi öreg bácsiról semmit sem tud­nak már. Az akkori húsz­ból négyen maradtak csu­pán. De őket már három- százhatvanan tisztelik a Vörös Októberben alapító­ként. S birtokuk volt már »700 hold is, most három és félezer. Iga/. | Kegyetlen föld, mezőtúri föld ez. Verítékért ad csak valamit. S ha egy olyan aszály jön, mint a három évvel ezelőtti (tíz mázsás silókukorica hol­danként. mázsa napraforgó és nyolc mázsa kukorica), megint a szegénység réme fenyeget. Ezerkilencszáz- h ártván = mérhetetlen aszály és mérhetetlen elke­seredés. A Kece és a Kő­házi családnak és még töb­beknek is a kenyere sem lett meg. És akkor a türel­müket könnyebben vésztők nekitámadtak Sőrés Ferenc­nek, a többi alapítónak. — A fene egye meg. Ezt nektek köszönhetjük. S ők akkor azt mondták, amit az elnök zárszámadó beszédében. „Ha már ehhez a szövet­kezethez kötött a sors ben­nünket, aki teheti és bírja, továbbra is maradjon. Dol­gozzon, bízzon abban, hogy jobb lesz ...” ötvennyolcán elmenten., hatvanan jöttek, dolgoztak megint. Ezért jobb lett. Még nem jó. — A vanban most sem hánykolódunk, de a meg- ! élhetésünk megt an. Negyedik éve új elnök (a > tizenharmadik, vagy a ü- 1 zennegyedik?), új mezőgaz­dász — a huszonegyedik —, új könyvelő — a tizenhete­dik —, került a szövetkezet élére. Hozzáértők, és olyan emberek, akik azt mond­ják. — Ez a négy esztendő nem nekünk volt nehéz, ha­nem a szövetkezeti tagok­nak. Ez a négy meg az a ti­zenöt. Viharos másfél év­tized. Volt benne ezerki- lencszázötvenegybeni, erő­szakolt felfejlesztés; ezerki­lencszázötvenhárombeli Nagy Imre-féle szövetke- zetellenesség és volt ezerki- lencszázötvenhat, amikor a szétbomlasztott közösséget este lopva a tanácsházán lámpafénynél megint újra­alapították. És volt hozzá- sem konyító vezetés, meg­gondolatlan egyesítések, hi­telduzzasztás. De minden vihar elcsitult és a sokat hánykolódó hajó mégiscsak a révbe tart. A tanyasi élet mégiscsak megszűnőben (Sőrés István és Sőrés Fe­renc alapítók is a város­ban építettek szép házat), az idén is hárman vásárol­tak portát a tanyán lakók. A szövetkezet segíti a be­tegeket, az öregeket, a ta­nulással bajoskodókat. Vil­lamosít, felszereli a brigád­tanyákat televízióval, gépe­sít, évről évre többet ön­töz, biztonságosabbá teszi a termelést, építkezik, gyara­podik. Most mór a munka­egységérték se rossz, tizen­négyezer forint mór az esz­tendei jövedelem. — Ilyen jól még nem is ment soha. Az elnök Suba István ag­rármérnök, programja az: — Mielőbb elhagyni a gyenge szövetkezetek tábo­rát, és beevezni a jó köze­pesek öblébe. ti8 ezért | keményen dolgozik most a szövetkezet, minden tagja. A vetés, a tizenöt esztendővel ezelőtti maghintés mégiscsak ka- lászbaszökőben, mégiscsak zsendülőben. És a magve­tők, a mindenki között is legtöbbször elbukókés min­dig talpraállok, a sokat ke­sergő és mégtöbbet örülő küzdők meghatottan hall­ják; a pártszervezet javas­latot terjeszt a novemberi közgyűlés elé: érdemüket becsülje meg a közösség. Borzák Lajos A Szolnok megyei Népi Ellenőrzési Bizottság fél­száznál több egységben — termelőszövetkezetben, — MÉK-felvásárlótelepen, ta- nácsok kereskedelmi osztá­lyán — vizsgálta: kielégí­tő-e a tsz-ek s felvásárló szervek kapcsolata, bizto­sít ja-e a termeltetési és értékesítési feladatok tel­jesítését. Mivel a zöldségtermesztés ben az öntözésnek jelen­tős szerep jut, az öntözött zöldségtermő terület növe­kedését mérte fel munkája kezdetén a bizottság. Meg­állapította. hogv e terület 1960 óta 2800 kh-ról 6000 kh-ra nőtt. Ez alatt az idő alatt a tsz-ek nem egészen hatezer vagonos zöldség- teremlése kereken kétsze­resére emelkedett. Az áru elhelyezése igen nagy gondot jelentett. A NEB megállapította, hogy a felvásárló szervek a mai széttagoltság mellett az árut képtelenek zökkenő- mentesen átvenni. Kevés a raktár, a hűtőház, az érté­kesítéshez szükséges áru­mozgató és feldolgozó gép. Problémák halmazával találkozott a NEB munka- bizottsága, mikor a vető­magellátást vizsgálta. Gya­kori, hogy a mag késve érkezik a termelőhöz; nem ritka, hogy a szövetkezet a tájjellegnek nem megfele­lő magot kap. Sűrűn elő­adódik. hogy a vetőmag tisztátalan, kevert. Előny­telen hatású, hogy kevés a megfelelő képzettségű, gya­korlati kertészeti szakem­ber, Szükségesnek látszik, hogy mind a termelő üze­mek. mind a felvásárló szervek társadalmi ösztön- díi s más ösztönző eszkö­zök segítségével támogas­sák a kertészet iránt ér­deklődők tanulását, letele­pedését. Helyes volna, ha mielőbb meeíndulna felvá­sárlási tanulók képzése. A göngvöleeforgalom jobb megszervezése enyhí­tene ugyan a göngyöleg- hiányon, — ám nem mel­lőzhető a gönevölegkész- let gvaranítása sem. A NEB korszerűtlennek, elavultnak találta a ma még érvénves minőségi szabványt. Ennek alkalma­zásával nem lehrt biztosí­tnni a nomnWflmbpn előál­lított zöldségfélék minőséei átvételét Módosításra szo­rul a je'enleei mozoóávns rendszer is. A termelés biz­tonsága érdekében b°ives lenne minden zöldséarálére védőárat biztosítani. fi bol­tokban használatos, káló­rendszer helyett nagyobb eredménvekkel kecsegtető forgalmi jutalékkal ösz­tönzi nagyobb teljesítmé­nyekre a zöldségboltok el­adóit. vezetőit. Törökszentmiklós város és járás kivételével a termelők és termeltetői* ideiében megvitatták a termeléssel, áruelőkészí­téssel, átadác-átvétellel kap­csolatos múlt évi teDzszta- lataikat, s ez évi feladatai­kat. Az előrelátás enyhí­tette bár a bajokat, fel­számolni nem tudta. — A fegyvernek! Vörös Csillag Tsz — például — gyatra csírakéDességű. a tiszaszöl- lősi Szarvas Sándor Tsz nem kellően hőkezelt dug- hagymát kapott a MÉK- től. A jászfényszarui Zöld Mező Tsz-nek rossz ubor­ka vetőmagot juttatott a MÉK. mely sokhelvütt adó« maradt az ígért szakta­náccsal. Adós, mert nem volt kellő számú szakem- I bere. Az áruátadás-átvétel meg­gyorsítása érdekében szá­mos szövetkezet kötött kü- lönmegállapodást a MÉK- kel, — azt azonban egyi­kük sem tartotta be. A megállapodástól eltérésre legtöbbször a szállítóesz­közök hiánya adott okot. A negyvennyolcórás, illet­ve hatnapos előrejelzési rendszer, — melyet az idén vezettek be —. ered­ményesnek bizonyult. Követésre méltó azoknak a törökszentmiklósi járási tsz-eknek példája, melyek szakképzett áruátadókat ál­lítottak munkába. Ezekről az emberekről nem kell elmondani, amit a tsz-ve- zetők többségéről sajnos igen: nem ismerik a szabványt, s így szövetkezetük érde­két sem képviselhetik ered­ményesen. Szakképzetlen, gyakorlatlan átadóval szemben könnyen fölényes­kedik a nagypraxisú át­vevő, ki hajlik arra, hogy nagy kínálat idején ala- csonvabb minőségűre érté­kelje az árut. Megmond­hatói ennek a kunszent­mártoni Zalka Máté és a T á 97Ió Tsz gazdái. Paprikájukat a MÉK másodosztályúnak minősít 'tie. —- maid ugyan­azt a paprikát négy nap­pal később a konzervgyár elsőosztályúnak... Megállapították a népi ellenőrök, hogy a tanácsi kereskedelmi osztályok, csoportok a MÉK-kel s az fmsz-ekkel eevüttműködve bel vesén mérték fel terü­letük iaénve't Nem az ő mulasztásuk, hanem az el­mondottak következménye. bn°v megyerikben a Vizs­gálatig eevmillió forint ér­tékű. emberi táplálkozásra alkalmas zö’dc-y-gvümölcs- fóiét kellett állati takar- mánvozácrn felhasználni... A NFR megállapította, hogy a felvásárló kereske­delem mai szervezete — kettőssége miatt — alkal­matlan a nagyüzemi zöld­ségtermesztés fejlődésének elősegítésére Javasolta ezért: hozz-nak létre olyan szervet, mely egy kézben fosná össze a termeltetést felvásárlást értékesítést a bel- és külföldi igény ki­elégítése érdekében. Üj száraz vegytisztító gépet helyeztek üzembe a szolnoki Patyolatnál. Óránkénti teljesé -nye hús- férfi öltöny. Ez a gép a vállalási időt hat hétrő! négy hétre csökkenti. A képen: Jenei Ignác a Pa­tyolat dolgozója rakja be a ruhákat k i

Next

/
Thumbnails
Contents