Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-28 / 278. szám
19M. november 36. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ODISSZEA A Pódium Színpad bemutatójáról Szüntelen keressük-kutatjuk azokat a módszereket, amelyekkel a klasszikusok, a tananyaghoz kapcsolódó művek maradandó élménnyé válhatnak mindenkiben. így született meg az irodalmi ismeretterjesztés egy új, tegyük hozzá — igen igényes formája, amely kitűnő színészek közreműködésével dramatizálja a kötelező és ajánlott olvasmányokat és azokat plasztikussá, hozzáférhetővé teszi mindenki számára. Első bemutatójuk az európai irodalom kezdetének, a halhatatlan homéroszi remeknek, az Odisseia-nak seínreho- zatala. A feladat nagyszaou&u. A hatalmas eposzt drámai oldalról megközeíteni, egészséges érzékkel ■ kivá- lasztani azokat a részeket, amelyek a történés gyújtópontjában vannak, amelyeket drámai magként lehet megragadni, hogy azután a narrátor ismertette cselekmény továbbgördülhessen a következő csomópontig —, mindez gondos előkészítő munkát, nagy fejtörést igényelt. Mindjárt elöljáróban meg kell említenünk, hogy a bemutatkozás baljós előjelek mellett történt. Mezőtúron szervezési hiba miatt, másfélórás késéssel kezdtek (a gépkocsi vezetője éppen aznap délután vizsgázott), és az érthetően ideges színészek és közönség, az erősítőberendezést kipróbálni nem tudó műszak, és más zavaró körülmények miatt a premier nem sikerült. A mezőtúri közönség többkevesebb okkal-joggal hiSALAMON PÁLt báztatta az egész produkciót Érthető érdeklődéssel vártuk ezután a törökszentmiklósi előadást, amelyen a színészeknek bizonyítaniuk kellett, hogy a mezőtúri eset sajnálatos véletlen, a kezdeményezés hasznos és jó. Véleményünk szerint a bizonyítás sikerült. Mit kaptunk? Szellemes bevezetőt, az együttes vezetőjének és a bölcsesség istennőjének, Pallas Athénének párbeszédét. Ezzel indul a cselekmény, mintegy megindokolva, miért hallgatják meg most a furfangos Odisszeusz történetét. A párbeszédet Pallas Athéné elbeszélése követi és a legizgalmasabb részek megelevenednek a színészek előadásában, .akik — oratóriumszerűen — egymásnak felelgetve mondják el az izgalmasabb kalandokat. Az első rész inkább csak expozíció, a tulajdonképpeni kalandok megjelenítése a második rész során történik. Az előadott részekkel általában egyetértünk, csak kissé, hosszúnak tartjuk az első részt. Feltétlenül rövidebbre vennénk az istennő és Télé- machos párbeszédét. A törökszentmiklósi fiatalság lelkes, jó közönségnek bizonyult, jól tudta követni a cselekmény fordulatait. A végén szinte kivétel nélkül csak elismerő véleményeket hallhattunk. A színészek igyekeztek a különleges feladatnak jól eleget tenni és ez többnyire sikerült is. Jónak tartottuk Téri Árpád Küklo- poszát, és Fonyó István által megelevenített részeges kérőt, Antinoos-t. (Bár ez utóbbi egy árnyalattal visszafogottabb lehetett volna.) Az istennő szerepében Büros Gyöngyi az első tíz percben lámpalázzal küszködött, akadozott. A későbbiekben simán, egyszerűen és világosan látta el a narrátori teendőket. Kirívóan gyenge ponja nem volt a kis társulatnak. Any- nyit azonban megjegyezhetünk, hogy Téri és Fonyó kivételével valamivel többet kellett volna adniuk önmagukból, hiszen itt különleges feladat, szuggesz- tív dramatizálás megoldásáról volt szó. Hangsúlyozzuk, az együttesnek sikere volt, szépen szerepelt, az új kezdeményezés egyértelműen jónak mondható. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a mozgásban, a szereplőváltozásokban, egyes részek kidolgozásában még alapos csiszolásra, további rendezői munkára van szükség. Jól tudjuk, hogy a színészek zsúfolt programja miatt nagyon nehéz a próbák és az előadások egyeztetése. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy ez a fontos és érdekes kezdeményezés még jobb minőségben, alaposabb előkészítéssel kerülhessen előadásra. A magnetofonról adott zenei aláfestés hasznos és jó volt. Funkcióját azonban csak akkor töltheti be teljesen, ha megfelelő, jóminőségű erősítőről gondoskodnak minden helyen, ahol ez a produkció színre kerül. — ht — Megnyílt Sinu>*i Fere na szobrászművész kamarakiállítása A színház hagyományossá váló képzőművészeti kiállításainak sorában előkelő helyet foglal ed a legutóbb megnyílt szobrászati kamarakiállítás. amely Simon Ferenc kisplasztikáit, fémdomborításait, vázlatait mutatja be az érdeklődőknek. Simon Ferenc a művésztelep enyik legrckonszenve- sebb egyénisége. 1957. óta dolgozik nálunk és ez alatt az idő alatt egész sor hazai és külföldi kiállítasson szerepelt. szobrai szinte az ország minden részében megtalálhatók. ÚTBAN MAGUNK FELE — Tudod, gyerek, irigyellek — nevetett darabokra hasítva a konyha levegőjét. Fényes szurok tekintetét illendőéin Arankába vágta. A „nagy eljegyzés” olyan piszkosain esett ki ennek íz embernek a szájából, bogy Géza kénytelen meg- 5rizte a szavakat. Maga elé rakta, és rámeredt; „Nagy »1 jegyzés”. Ebben gúny volt. ?gy előre tudott rossz kegyes jóvá hazudósa. Sajnálat, tunya megszokás és beletörődés. Meg még az is, iogy ha már így van, legalább az egyszeri vidám alkalmat ki kell élvezni, ami jtán uryis egészen más jön. Fellökte magát az asztaléi. Csepreginé közben bein- iította a vendéglátó háziasszony motort. Forrt, sic- ‘ergett, fecsegett. — Nana — fenyegette kedveskedve Avast —, akiiek olyan felesége van, Tűnt magának, az csak ne rigykedien. — Szó sincs róla — szagolt bele most már komo- yan a levegőbe. Aranka húsostányért tett íz asztalra. Közben köny- nyedén Gézához dőlt. — Egyél — súgta. Csepreginé Kónyát unszolta. — Egy kis pörköltet. — Á, köszönöm ... — Naaa ... — Igazán nem... — Közben már le is ült az asztal mellé. — Este is eljön — folytatta a kedveskedést Csepreginé. — Igazán tessék jönni — énekelte Aranka. Géza erre felnézett, ti pillanatban tisztán érezte, hogy ezt a lányt csak görcsös csomóikban szerétté'éd-' dig is. Mindig úgy, hogy előbb nekifohászkodott. így ment, mert azért jó húsa van, ragaszkodó lány, és kényelmes is. Homlokán vastag, húsos ráncok gyűrődtek. Felállt, és a kamrába indult leendő apósa puskájáért. A háta mögül hallotta: — Mariskával együtt jöjjenek. 0 Kiszámítva, sokat ettek, és sajnálták, hogy tovább nem tömhették magukat, pedig a rendetlen-dús asztalon ott állt előttük a sok étel. Beszélgetés közben tehetetlenül oda-oda sandítottak a bőséges maradékra. . Időnként durcás elszá- nással bekaptak még egy falatot. Nehézkesen, harag- vón őrölték az ételt. A napok óta várt örömígéretből makacs ellenség lett, amellyel meg kellett küzdeni. Elég sokat ittak is. hogy segítsék az emésztést ... — Tessék még fogyasztani — lökte ki magából a biztatást Csepreginé, de a hangja gyorsan elveszett. — Le kell buktatni azt a szemét Oszvaldot, én ismerem. Ilyet tenni a saját gyerekével... Állat... — Mondom, az igazgató haverja — Na és? — Szép tészta vagy te is... — Mi az, hogy szép tészta — hajolt egy rekedt hang az asztal fölé. — Egy hét múlva megnézhetnéd magad. — Akkor se lehet az ilyet lenyelni. — Hát ' ide hallgass, te Jégmezők lovagja. Hány éves vagy? — Harmincnégy. —"Jó; hát' én negyvenkilenc, vagyis már az ötvenbe léptem. Volt egy Ukrajna. Utána hadifogság. Utána infláció. Cérnával mértük a kenyerét. Utána kétszer elbocsátottak, mert a szüleim Jugó- ban éltek. Most kezdjük magunkat összszedni. Ne is haragudj, de én nem fbgok az Oszvald miatt még egyszer éhen futká- rozni. — Laci bácsi, ne izgassa magát, ezért nem jár kalóriapénz. — Fogd be a szád. — Tessék legalább egy friss virslit, még meleg. Géza ételszagú leheletet érzett baloldalról. Arra fordult. Leendő apósa izzadt, barna arca nézett rá. — Miért hivatott tegnap a főmérnök? — Hogy menjek a műszaki osztályra technikusnak. — És mit mondtál? — Még nem válaszoltam véglegesen. — Nehogy elvállald. — Miért? — Ezerhatnál többet nem kapsz, és nincs prémium. Az havonta háromszáz kiesés. — Technikus vagyok. Ez a méricskélés már az agyamra megy. — Géza — kacsintott rá Csepregi hangja —, neked most meg kell fognod > pénzt... Felé tolt egy poharat. — Meleg van, mi? Igyad, ez jó savanyú, sok szódával. Csepregi székével közelebb lovagolt Gézához, és nem is mint leendő após. hanem mint az apa a jó- barát fiába, úgy karolt Gázába. — Ésszel kell gyermekem ... a pénzt nem kilóra mérik... — Persze nem ... — Világos ... és építenetek kell majd. .1 Kamarakiállítás útjának legfőbb állomásait mutatja be. Világosam kirajzolódik útkeresése, az anyaggal való küzdelme és az azon aratott győzelem. A Fészekben című rézdomborítás líraisága. Fiúfej-ének megkapó, kissé esetlen kedvessége éppen annyira szivünkhöz férkőzik, mint amennyire megragadja képzeletünket munkásmozgalmi emlékművének tömörsége, ereje, biztonsága. Szép a kis kamarakiállítás. Bízunk abban, hofjy nemcsak a színházlátogató közönség tekinti meg. — Igen. — Nagy teher az ... és e nem is vagy már olyan mai gyerek ... Távolról jövő, letisztult hangon beszélt. Tagoltan, okosan. Géza várta az örömöt. Hiszen ha sok éven át hangosan és magában is kinevette a családi össze- bújást, azért mégiscsak kereste a kis közösségben szemcse nékül oldódó érdekék melegét. És az öreg most ilyen. Minden apró mozdulása neki szól. Ahogy elém tolta a poharat, és mondta: „Igyad, ez jó savanyú ” Meg ahogy belém karolt. Amit mond, az pedig értem szól. Magával szembenézve nógatta a lusta örömöt. „Neked semmi se jó?” Azután — ahogy az öreg még közelebb húzódott hozzá — már a térdét is érezte —, egyszerre feladta az erőlködést. Kezdte érteni, hogy mindaz. amit Csepregi olyan bizalmasan sugdos neki, az egyáltalán nem ő érte van. Valami idegen törvény rendszerébe akarják őt behajtani. Miért van, hogy az öreg oda se figyelt, amikor azt mondtam: „Technikus vagyok. Ez a méricskélés az agyamra megy” — kérdezte magától, és arább húzódva megnézte Csepregit. Rajtakapta. A másik ember, aki az előbb olyan figyelmesen, az előző nemzedék minden tapasztalatával szólt hozzá, most kikapcsolva lógott mellette a széken. Megtette a magáét, és most üresen nézi az asz- . talt. Fáradtan emészt. Megfordult az este. Eddig se feküdt el benne testhosszában, de evett— ivott, nevetett. Most szemből jól megnézett mindent. Az egészet, amit érte és Arankáért itt rendeztek. Jobbján Aranka ült. Arca fáradtvörös rózsákkal ízzott. verítékezett. Amikor a tekintetük találkozott, Aranka lesütötte a szemét, és mosolygott. (Folytatjuk.1 Szülők, nevelők fóruma Hogyan készül a Költői úti iskola tl\a osztálya a kisdobos életre ? Kis másodikosok, pöttömnyi emberkék, tavaly még ők voltak a legkisebbek az iskolában, az abc első betűivel ismerkedtek ilyenkor. Értelmük, érdeklődésűik napról napra nő, ma már a kisdobosok életével, feladataival is ismerkednek. A kisdobos hazájának hű fia. Ti hogyan tudjátok a haza iránti hűségeteket megmutatni? — kérdem. — Szorgalmasan tanulunk, s jól .viselkedünk — mondja a kitűnő tanuló Megyeri Laci, komolyan és megfontoltan. Tanítás utáni osztálygyü- lésen hangzanak el ezek a szavak. A kisdobosok kötelességeiről van szó s a gyakorlatban is alkalmazzuk a feladatokat. A kis szöszke Nagy Anni szeme csillog a lelkesedéstől, hosszú fekete szempillái izgatottan vibrálnak. — Én vállalom — mondja öntudatosan —, hogy elmegyek Ágiért délelőttönként, elviszem hozzánk és együtt számolunk, segítek neki. Kórházban volt, elmaradt tőlünk, egész délelőtt egymaga van otthon, s nem tudja pótolni a mulasztottakat. Csakhamar akadt segítője a többi (négy-öt gyengébb számolónak, olvasónak) rászorulónak, több is a vállalkozó, mint amennyi szükséges. A szülők és a tanító sze- retetéről, megbecsüléséről váltunk szót még. A gyerekek maguk állapítják meg, hogy a hízelgés nem igazi szeretet, a szeretetet tettekkel kell bizonyítani. ■— Bevásárlók és törölge- tek — mondja Busi Gyuszi. — Én mosogatok és fel is mosom a konyhát — folytatja Béla. Valóban így is van, a napokban édesanyja is mesélte róla. Nem nagyítanak, a tényeket közlik. Nyoma sincs bennük a régi előítéletnek, hogy bizonyos munkák — főleg konyhai segítés —, csak lányoknak valók. Az új idők új gyermekei ők, kik gyakorlati foglalkozáson is együtt faragnak és varrniK, s a házimunkában is együtt segítenek. A tanító nénit sem szereti igazán az olyan gyermek, aki szünetben hízelkedik, hozzábújik, do az órán mindig forog, beszélget — teszi hozzá egy komoly, tartózkodó, feketehajú kislány. Bólintok. Valaki hátul ^lesüti a szemét. Tudjuk, kiről van szó, mégsem nézünk rá. A kisdobos életre való felkészülés legfontosabb alapfeltétele az osztályközösség kialakítása és megszilárdítása. Ezen a téren már értünk el némi eredményt, ezt bizonyítja a sok lelkes gyenge tanulókat se- gítenikész vállalkozó, kik lemondanak játszásra ma- 1 radt idejük egy részéről, hogy az osztály tanulmányi eredménye javuljon. A közösségben meg kell tanulni parancsolni és engedelmeskedni — mondja Makarenko nagy szovjet pedagógus. Különböző feladatoknál más-más volt nála — telepén — a közösség által megbízott felelős vezető. A mi gyerekeink is nagyon boldogok, ha megbízást kapnak. Nálunk havonta változnak a leckenéző tanulmányfelelősök. Előfordul, hogy javaslatomra elő-, legezett, bizalommal olyant is kineveztünk, aki még nem érdemli meg, de feltételezzük, hogy e megbízás elősegíti fejlődését. Kockázat nélkül nincsen nevelés, a kockázat vállalása bizalom, az ember fejlődésébe vetett hit Többnyire nesn csatlakozunk, nagy élmény az ilyen gyermek számára a megbízás. Tízóraiznak a gyerekek. Csak egy nyurga, jóétvágyú szőke kisfiú előtt nincs ennivaló. — Te nem hoztál tízórait? — kérdem csodálkozva. — Annyira siettem, hogy időben érkezzem, s megtudjam nézni a leckét — felel —, hogy el is felejtkeztem róla. Örök nyugtalan, rossz gyermek volt, magatartása is javult, pontosan, boldogan végzi feladatát. „Dicsérő” és „Megbíráljuk” feliratú piros kartontáblákat helyeztünk el osztályunkban, melyen a friss hírek tükrözik közösségünk életét Humoros rajzokkal is ösztönözzük a jobb munkát. A „Megbíráljuk” táblára például kitűztünk egy rajzot melyen két csiga mászik. Eleinte tornaórán nagyon lassan ment az öl- tözés, vetkőzés. Most igyekeznek, s közben vidáman kiáltja aki kész: — Már én nem leszek a csiga. Ugyanis a leglassúbb, elbámészkodó gyermek neve kerül ki aznapi keltezéssel a csiga alá. Probléma még. hogy a helyes, közösség érdekében történő bírálatot nem tudják sokszor megkülönböztetni az árulkodástól. A becsületességre, igazmondásra nevelés szintén nagyon fontos. — Megbízom bennetek, hogy becsületesen megmondja, akié rossz — mondtam, mikor először egyeztettük a számtan leckét —, nem cserélünk füzetet mindenki aláhúzza, akinek hibás. Senki sem csalt Senki sem élt vissza a bizalommal azóta sem. Politikailag, eszmeileg életkorukhoz mérten az olvasókönyv szemelvényei és az ehhez fűződő beszélgetés nyútjanaík előkészítést. — Előfordult már veletek, hogy nagyon éhesek voltatok, s nem volt mit enni? — kérdem az egyik vers megbeszélésekor. Fejcsóválás, csodálkozás. — Nem mondják. Szerencsére ez érthetetlen is számukra, ilyen élménye senkinek se volt még. Döbbent csendben hallgatják, mikor személyes élményként gyermekkoromról beszélek, a tíz-tizenöt dekagrammos jegyes kenyéradagokról az ostromlott Budapesten. Az osztá’yban rendezett ünnepélyek, megemlékezések is kiegészítik a tanulók szocialista szellemben való nevelését. A néphadsereg napján arról is beszéltünk, miért a nép hadserege a mi hadseregünk. Tisztek gyermekei is járnak osztályomba, kérdésemre többen elmondták, hogy apai nagyapjuk mezőgazdasági munkás, gyári munkás, postás volt. így értették meg, hogy az édesapák a nép fiai, s tisztek. — Ezért néphadsereg a mi hadseregünk. A kisdobos életre való felkészülés sokrétű feladat, életkorukhoz mérten elméleti előkészület is, de sok tettet, gyakorlatot, állandó gyakorlásként kialakult életmódot, életszemléletet is jelent. A második osztályokban év elejétől kezdve alakítani kell mindezeket, hogy majd ha félévkor felavatjuk őket, tudatos tagjai legyenek a pajtás családnak. Kulcsár Kálmánnc
