Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-27 / 277. szám
MR. november 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 KERESSÜNK JOBBAT? Az egyik járási pártvégrehajtó bizottság megvitatta a termelőszövetkezetek alapszervezeteinek munkáját. A vitában szerepelt a pártcsoportok működése is. Egyik alapszervezeti titkár azt kifogásolta, hogy a bizalmiak csak a tagsági díj összegyűjtésével foglalkoznak és esetleg hírvivők, ha taggyűlésre vagy valamilyen rendezvényre kell mozgósítani. Hogyan változtassanak ezen? Erre így válaszolt: olyan■ embereket kell helyettük' választani, akik többre is képesek. Fogadjuk el, valóban lehet olyan eset, amikor utólag derül ki, hogy egy-egy választás nem sikerült, egy- egy ember nem felelt meg a várakozásnak. De lehet-e csupán csak ezt feltételezni, ha nem egy-egy, hane-n több esetről van szó. Azon túl is, hogy nem vagyunk lövőbelátók, mi a biztosi-' ték arra, hogy az újabb választás feltétlenül olyan valakire esik, a7ci többre is képes? A pártbizalmiak ugyanis nagyon sokat tehetnek. Az ő egyik legfontosabb feladatuk a csendes, mindennapos beszélgetés, tájékoztatás, vagy ha kell, vitatkozás. Vitatkozás, meggyőzés, állásfoglalás az élet, a közélet olyan apró, látszólag jelentéktelen, mégis jelentős dolgairól, amiről magasabb fórumokon kevesebb szó esik, de amiről feltétlen beszélni kell. Példaadás, kezdeményezés a termelésben akkor is, ha nem nagy dolgokról, „csak’’ éppen a mindennapi munkáról van szó, stb. S ezt az elbírálásnál nehéz felmérni. Éppen ezért nem is lehet általánosítani. Ami pedig a leváltást illeti, igazán egyszerű, ugyanakkor szemfényvesztő dolog is azt mondani: ezek vágy azok a bizalmiak nem jók. Váltassuk le őket, válasszon a pártcsoport mást. Az ilyen „megoldás” ritkán válik be. Többnyire csak arra jó, hogy aki felelős a segítésükért, az elodázhassa a reá háruló felelősséget. Ezen túl még legfeljebb arra, hogy csalódást, keserűséget hagyjon azokban, akikkel nem beszélték meg, mi hiányzott a munkájukból, mit vártak volna, vagy mit vártak volna még tőlük. Nem a bizalmiaktól, hanem személy szerint X- től és Y-tól. Viszont, ha ezt megteszik, akkor máris kevesebb esetben kell a másik „megoldást” választani. Az egyik városi pártvégrehajtó bizottság a ktsz-ek- ben lévő pártszervezetek munkáját, helyzetét vizsgálta meg a napokban. Nem valami meggyőző következtetésekre jutott: A hat alapszervezeti titkár közül háromról . megállapította, hogy nem dolgozik megfelelően. A kiút: Le kellőket váltani. A három ember közül kettő nyugdíjazás előtt áll. Az a kifogás ellenük, hogy nehézkesek és több kérdésben bizonytalanok. Menynyivel másabb lett volna, ha velük kapcsolatban azt mondják: jól működik a városi ipari társadalmi alosztály. Futja az erejéből arra, hogy akiknek már nehezükre esik a munka, többet segítsenek. Ugyancsak a közelmúltban egyik pártbizottság munkatársa úgy szervezte meg egy termelőszövetkezeti alapszervezet titkárának a leváltását, hogy a községért felelős instruktorral, aki egyben a községi párttitkár teendőit is végzi — nem beszélte meg előre. Az csak utólag értesült arról, hogy már új titkár van az alapszervezetben. Nem vitatható az, hogy a titkár személye nagyon fontos, hiszen tevékenysége szinte meghatározza az alapszervezet működését. Mégis. Egyáltalán nem biztos, hogy a vezetőségen belül egyetlen ember távozásával, vagy jöttével sarkalatos fordulat várható. Az alapszervezet egész munkájának elemzését sem lehet figyelmen kívül hagyni egy- egy titkár tevékenységének elbírálásánál. S ugyanezt elmondhatjuk a pártcsoportokról is. Ha ezt is nézzük, már nem is olyan biztos, hogy kizárólag csak a „keressünk jobbat” megoldás kínálkozik. Borsi Eszter Az őszi KÖNYVHETEK eseményeiből Az idei őszi megyei könyvhetek alkalmával megrendezett író—olvasó találkozók a várakozásnak megfelelően sikerültek a Jászságban. A meghívott íróvendégek — Bede Anna és Baranyi Ferenc — november 24-én, vasárnap este a jászfényszarui művelődési házban találkoztak az olvasókkal, ahol az esten résztvevő, mintegy száz főnyi közönség előtt ismertették munkásságukat, majd a község kulturális vezetőivel beszélgettek. November 25-én, hétfőn Jászberény irodalomszerető közönségével ismerkedett a két fiatal költő. Az estet megelőzően a város kultúrális intézményeibe látogattak. Ezt követően a Felsőfokú Tanítóképző Intézet nagytermében vettek részt író—olvasó találkozón. Az est bevezetőjét Szegedi János intézeti tanár tartotta. Ezután az irodalmi színpad tagjai adtak elő a mai magyar költészet általuk legjobban szeretett darabjaiból. Az est második részében Bede Anna és Baranyi Ferenc beszélt eddigi életpályájáról, verseikről. Mindkét költő illusztrálásul műveiből adott elő, majd az olvasók által feltett kérdésekre válaszolt. A találkozót az intézet klubszobájában a késő esti órákig elhúzódó baráti beszélgetés zárta le. Ötödik alkalommal adják ki idén a Semmelweis-díjat A Budapesti Orvostudományi Egyetem tanácsa öt évvel ezelőtt alapította a Semmelweis érmet és díjat, amellyel minden esztendőben az orvostudomány egy kimagasló képviselőjének munkásságát jutalmazza. Rusznyák István, Babies Antal, Issekutz Béla és Gegesi Kis Pál után az idén az egyetem tanácsa Ivánovics György akadé- í mikusnak, a Szegedi Orvostudományi Egyetem j mikrobiológiai intézete [ igazgatójának ítélte a ma- ! gas kitüntetést. | Több koca, több hízó Bekapcsolták az országos energiahálózatba a Duna-menti Hőerőmű első ötven megawattos gépegységét Százhalombattán három évvel ezelőtt kezdték meg az ország legnagyobb hőerőművének építését, amely 1967-ben annyi villamosenergiát termel, amennyit három korszerű erőművünk, a tiszapalkonyai, az oroszlányi és a pécsi együttvéve. Az első „kapavágás” óta elkészült a Duna-menti hőerőmű jellegzetes építménye, a 200 méter magas kémény, az üzemépületek többsége is befejeződött az első 50 megawattos gépegység szerelése is. November 26-a jelentős napja az építkezésnek. Az erőmű óriás ekkor kezdte meg a soktízmillió forintos beruházás törlesztését: az első 50 megawattos gépegységet bekapcsolták az országos energiahálózatba. A SERTÉSHÚS fontos élelmezési cikk hazánkban és kelendő exportcikk külföldön is. Az igazság viszont az, hogy a megnövekedett igényeket nem mindig tudtuk kielégíteni. Pedig a megyéből elszállított hízott sertések száma évről évre növekedett. 1959-ben a termelőszövetkezetek 94 000 hízót adtak az országnak, tavaly 133 ezret. A közös és a háztáji gazdaságokból az idén 187 ezer hízottsertést várunk. Ez is kevés. A tervezet szerint jövőre már a 200 ezret is meg kell haladni a felvásárolt hízónak. A húsellátás megjavítása tehát termelési kérdés és el_ sősorban a termelőszövetkezetekre váró feladat. Annál is inkább, mert a tanácsi szektorból várt sertéseknek 83 százalékát a közös gazdaságok adják. Vajon teljesítik-e megyénk közös gazdaságai a rájuk váró feladatot? Ez a kérdés sok embert foglalkoztat napjainkban. Joggal, mert számtalan nehézség van. A termelőszövetkezetek sertésállománya 1962. márciusa és ez év hasonló időszaka között 20,4 százalékkal csökkent. Talán még ennél is súlyosabb — 22,2 százalék — a kocaállomány csökkenése. Az idén 764 süldő kocát vettek tenyésztésbe, és ezzel egyidejűleg 915 kocát hízóba állítottak. Tehát az állomány nem növkedett, sőt tovább csökkent ez év első hat hónapjában. Tudjuk, hogy az utóbbi három év alatt gyenge volt a takarmánytermés. Az elhelyezi- és tartási körülmények sem megfelelőek. (A szerfás fiaztatókhan a kemény télen 4300 malac megfagyott.) A fiaztatóknak mindössze 40 százaléka alkalmas a téli üzmeltetésre. Kétségtelen, az objektív körű m'-nyek károsan befolyásolták a sertéstenyésztés fejlesztését. A a'ananvaont felvásárlás útján nem lehet beszerezni, azt a tsz-éknék — saját maguknak — kell előállítaniuk. Méghozzá sür. gősen. A megyei tanács végrehajtó bizottsága intézkedni tervet hagyott jóvá, mely szerint fe'ülvizsgáljék a tsz-ek sertésállományát és megegyeznek a közös gazdaságokkal a koca-állomány növeléséről. A terv szerint 3500 koca süldőt állítanak a tenyésztésbe. Ebből 2300-at még az idén. 1200-at pedig a jövő év januárban. A kocaállományt részben saját tenyésztésből. részben a TEGI útján pótolják közös gazdaságaink, s erre középlejáratú hitelt igényelhetnek. Tavaly 10,1 mázsa volt az átlagos terméseredmény kukoricából, az idűn 15.3 mázsa várható. Ez. mintegy 700 000 mázsa többletet jelent a tavalyihoz képest. Ez örvendetes tény, több a takarmány, csökkent a takarmányozási rend. A jobb kukoricatermés kedvezően érezteti hatását az állattenyésztésben. A kocaállomány növelésére ösztönöz a 3004/6-os kormányhatározat nyújtotta kedvezmény is. Az utóbbi napokban mintegy 800 süldő kocát állítattak tenyésztésbe közös gazdaságaink. A kunwalui Zöld M“ző kAtstéz7al. a mesterszállási Úttörő százzal. a mezőtúri Magyar— Mormol Barátság és az öcsödi Zöld Mező Tsz-ek ötven—ötven kocával növelté á'lományát. A kunszentmártoni Zalka Máté Tsz térven felül száz kocát fosott tenyésztésbe. Jón'hány termelőszövetkezetünkben hozzáfostak a szerfás fiaztatók téHesíté- séhey Az új'zászi Szabadság Tsz-bem 30, a jászapáti Alkotmány és a tószed Dózsa Tcz-ben 60—60. a cibakház! Vörös Csillag és a jászladányi Aranykalász Tsz-bem 40—40 újabb koca fiatért ay átalakított ólakban. Befejeződött az őszi betakarítás, jobban ráérne* a szövetkezeti gazdák is. Szükséges, hogy a többi tsz-ekben gondoljanak a télre, s még a hideg beállta előtt átalakítsák a fiaztatokát. NEM ELEGENDŐ a téli szállásról és a kocák beszerzéséről való gondoskodás. Azt is el kell érni, hogy a most tenyésztésbe fogott kocák márciusban vagy áprilisban fialjanak. — Ezek a malacok usfyanis a jövő év végére már hízóként értékesíthetők. Az élenjáró állattenyésztő tsz-einkben a gazdaságos kocatartásra törekednek. Épp ezért meggyorsítják a koca fordulót, anyaállataik gyakrabban fialnak. Az újszászi Szabadság, az abádszalóki Lenin és a kungyalui Zöldmező Tsz-ben 1.7 a koca forduló. Sajnos, a megyei átlag csak 1.3. Pedig termelőszövetkezeteink nagy többségében nem elérhe- i etlen cél az 1.7-es koca forduló. Ha az anyaállatokat gazdaságosabban használjuk ki, az egy kocára eső évenkénti hasznos szaporulat a jelenlegi 7.6-ról 10-re növelhető. Néhány mondatban a hizlalás forgási sebességét is érdemes megemlíteni. Kungyalu 8—9 hónap alatt, a tiszaderzsi Kos- suth-ban, a tiszafüredi Há- mán Kató Tsz-ben, a kunszentmártoni Zalka és a kisújszállási Kinizsi Tsz- ben 9—9 hónap alatt állítanak elő hízott sertést. A megyei átlag már nem ilyen kedvező, mert 11—12 hónap kell a hízó előállításához. — Mondani sem kell. hogy a süldőztetés, s az ilyen hizlalás felesleges takarmány feletetéssel és nagyobb költségűéi jár. A HÁZTÁJI sertés- és kocaállomány a közöséhez hasonlóan csökkent. Az állatforgalmi vállalat az idén csaknem 4000 kocát helyezett ki a háztáji gazdaságokba, de ennél több kocát hízóba fogtak. Az idén , jó kukoricatermést takarítottak be a háztáji földekről és bőven fizetett a harmados kukorica is, van takarmány. Nem elérhetetlen, hogy jövőre 50 000—55 000 hízót adjanak el a háztáji gazdaságokból az államnak. A tsz-ek vezetőségein is múlik. hogy tsz családonként ne 0.51. hanem legalább eev hízót adianak el az államnak, s kocatartásra, hizlalásra fordítsák a részesművelés után kapott kukoricát. M. L. Bényel Gyula és Rehák Sándor konstrukciója a szőrszárító szekrény. 8 óra alatt 1000 sertés, 50 marha szőrzetét szárítja ki a szolnoki vágóhídon Gyufaskatulya Sic oda falta a kilomé- tereket a fagyos or- - szágút betonján. Az igazgató, a sofőr, meg én — a kocsival eggyéválva — élveztük a száguldást. Egy- egy éles kanyarban úgy húztuk félre a szánkat, mintha az úttestre tapadó tömlőkkel mi is hasítanánk a levegőt, amely sivítva szegült szembe géppel. A biztonsági korlát hófe- hér-fekete-zebrás oszlopai tarka csíkká olvadtak ösz- sze. A tájból ali,' láttunk valamit. Puszta és puszta, fehér és szürke, itt több gémberedett fa, mint amott. Csupán egy öreg anyakecske törte meg az egyhangúságot egyik község szélén. Hosszan bámult fel a modem, emeletes lakóépületre. El nem képzelhette, honnan lebeg olyan érzelgős rezgéssel az emberi hang: „Kéésőre jáár, at-tóis-ai- szik-máár..Talán egy nyitódó ablak villogásában vélte a dal forrását, talán a ruhaszárító madzagon derm ed ten lengedező fehérneműn. Hosszú hallgatás után megszólalt a trösztigazgató. — Megírhatnának néha ilyen apróságokat is... Miközben beszélt, zsebéből egy közönséges gyufaskatulyát vett elő. Ügy tartotta, forgatta három ujja közt, mint valami különleges ékszert. — Ez az én emlékeztetőm — nyújtotta felém, s közelről tényleg ceruzaírást fedeztem fel a dobozon. — Még minisztériumi értekezleten is érvéltem vele amellett, hogy a trösztigazgató is töltsön minél több időt az emberek között. Ne restellje bevallani, ha valamit nem tud. Higyjeel. hogy sokat tanulhat a munkásoktól, akik nap mint nap gyakorlatban valósítják meg a szebbnél szebb terveket... És még egy nagyon fontos szempont: ha a vezető szavát adja valamire, tűzön-vízen át teljesítse. Hadd meséljem el ennek a skatulyának az „életét”, mert élő szerepe van ennek a kis jószágnak a munkámban. Mikor átvettem a tröszt vezetését, bemutatkozó látogatást tettem a gyáregységeknél. Az n-i üzemben csak úgy ömlött a panasz a dolgozókból. Jegyeztem, jegyeztem, majd a körmöm szakadt bele. Ha egy elkezdte, tízen csatlakoztak zúgolódva. Látszott, hogy régóta leszorított szelepet vetett szét a feszültség. Építőanyagipari vállalat vagyunk, sok víz kell a termeléshez, de a higiéniához is. A sok panasz közül ez csúcsosodott ki legjobban: miért nem gondoskodunk a vízellátásról? Forró volt a hangulat Sugdosok a vezetőkkel, kérdem, mi a helyzet? Legyintenek. Eldarálják, hogy régi ügy, senki nem tud tenni semmit. Mérges lettem. Ez nem elintézés ... De én se tudtam konkrét megoldást találni, hiszen nem ismertem még a helyi viszonyokat Ezt be is ismertem a munkások előtt, és kértem, segítsenek ők. Nagy vita támadt. Végülis egy munkás ötletével sikerült megvalósítani a jó vízellátást. Szóval, e vitát követően jött az asztalomhoz egy asz- szony és átadta ezt a gyufaskatulyát. „Igazgató elvtárs — szónokolta fennhangon, hogy mindenki odafigyeljen —, láttam, mindent felírt. De aztán úgy ne járjunk magával is, mint az elődjével. Egyszer annak is elmondtuk néhány gondunkat, s mert nem volt nála papír, a gyufásdoboz tetejére jegyezte fel. 4% gyűlés után egy órá” val, takarításkor, a földön találtuk meg az eldobott skatulyát... Ez volt az.” ... Megérkeztem úticélomhoz, elbúcsúztam az igazgatótól s a gépkocsivezetőtől. A trösztvezető még kidugta karját az autó ablakán, megrázta a dobozt, s utánam kiáltotta. — Viszem. Beszámolok, hogy mindent teljesítettem, amit elődöm megígért. Aztán egy gépelt papírlapot lebegtetett. — De itt az írás arról is, mire tettek ők ígéretet. Ezt is sorra vesszük — azt is.^ Tóth István
