Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-03 / 258. szám
1983. november 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 SZÍNHÁZI — Mit csinál a színész, amikot nem játszik? — Szigorúan ß vigyáz, nehogy elkövesse mindazt, amit hét közben a szin4 pádon tesz. — Ez a félig tréfás, de felettébb tömör meghatározás Mensá- ros Lászlótól m W ered és tennéÄÜr szetesen nem érvényes akkor, n g ha nagyritkán Mml csupa jó tulajM W donságokból felépített, tetőtől talpig pozitív 4 figurát kelt életre a színész. A színházi szabadnap a P hétfő. Kivételt jelent az az eset, amikor a bemutató előtti szabadnapon is próbálni kell. Amikor rádió- felvétel van, amikor a tv kultúrális híradója jelentkezik, amikor a csütörtöki irodalmi műsorból kell próbát tartani, amikor... Nem alkarom teleírni az egész oldalt, inkább maradjunk az eredeti témánál: a színházi szabadnap — a hétfő. LILIOMFI VONATRA ÜL Az általánosan elfogadott nemzetközi időbeosztás szerint a hétfői nap vasárnap éjfél után kezdődik. Rendszerint ilyenkor kezdi a „pihenést” Láliomfi, azaz Győry Emil is. Két előadás, vagy jó hosszú táj utazás után felül a legelső éjszakai vonatra és utazik haza, a szüleihez. Elindul a vonat. Ifjú művészünk megáll a folyosón az egyik lámpánál — ülőhely ritkán kerül —, elővesz egy vaskos kötetet és olvasni kezdi a történelemkönyvet. Fényes Samu „Mátyás” című darabjában Corvin János szerepe vár rá. Mátyás király törvénytelen fiának nem naigylélegzetű, de jelentős szerep jutott a drámában. A tolmácsoló művész most, túl a megírt figurán, a történelemből szeretné kibogozni Corvin János jellemét. Egy nagy kérdés Izgatja: jogos-e a történelmet is eljátszani, vagy csak azt szabad, amit az író megírt? Hasonló probléma tölti ki Zoltán Sári pihenőnapját is. A fiatal — Győry Emilnél is fiatalabb — színésznő a darabban Corvin János Anyját, Borbálát ját- sza majd. ZULFIKÄR FESTÉK NÉLKÜL Sokan azt mondják, a művészet könnyű pénzkereset és — fizikai értelemben — egyáltalán nem munka (persze, mondanak ennél igazságtalanabb, súlyosabb dolgokat is). Kérdezzék csak meg Halász Lászlót, alkí a Gül Baba című operettben Zulfikárt játsza. vajon mit érez oéldául. este tíz órakor amikor leveti végre az alkatánál háromszorta vastagabbra tömött ruhát, lemossa a fekete festéket és három hosszú óra után megszólalhat a saját, normális hangján. Lehet, hogy hiába kérdeznénk. nem tudná pontosan megfogalmazni. Azt azonban tudia. hogy az előző napi két előadás után hétfőn nacyon nehéz délelőtt felkelni. Ha felébred, elolvassa a vasárnapi újságokat. megebédel, aztán vé<me magánéletet él. Eay délután igyekszik benőtől ni másféléves kislánváná1 mindazt, amit az elmúlt héten az átlagosan reggel kilenctől este tizenegyig tartó lekötöttség miatt elmulasztott. Mire a kis Kati belefárad a játékba, az oly sokat nélkülözött apai szeretet özönébe, már este van. Talán jut még idő olvasásra — Tömörkény no- velléskötete a kedvenc —, vagy moziban tölti a szabad estét. Az utóbbit ritkán. Az óráról-órára fejlődő városban mindössze két mozi van. Ha olyan filmet játszanak, amit érdemes megnézni, a nézőtér zsúfolt, jegy nincs. Akik érzik (és a legtöbbjük érzi), hogy szükségük van a továbbfejlődésre, arra, hogy más művészek, más és más szerzők, rendezők alkotásaiból tanuljanak, — azok elutaznak. Persze, csak olyankor, ha idejük és pénzük engedi. Zoltán Sári. ha Pestre utazik a szüleihez, rendszeresen megnéz egy-egy színházi előadást, elmegy a filmmúzeumba, meglátogatja a Nemzetiben a régi kollégákat. Krasznói Klári táncosnő. Nem Végzett Színművészeti Főiskolát, most igyekszik elsajátítani az általános és szakmai tudást. —*■ Gyermekkorában az iskolatáskát cserélte fel a tánccipővel — most levelező tagozaton végzi a gimnáziumot és a Mádi Szabó Gábor jóvoltából működő színhzi Stúdióba jár. A KIKAPCSOLÓDÁS LE- HETETLEN — Kevés a szabadidő! — — panaszolja Fonyó István. — Mi a színpadon kívül is állandóan egymás között vagyunk. Az élettárs, a jóbarát, a „fehér asztal” melletti társaság — mind-mind kolléga. Szinte lehetetlen a pihenés alap- feltételét, a kikapcsolódást megvalósítani az átlag 12— 16 órás elfoglaltság után heti egy nap alatt. Igyekszem szaván fogni Fonyó Istvánt, ugyanis azt mondja, hogy szabadidejében ' klasszikus zenét hallgat. Aztán kiderül, hogy az ő megfogalmazásában — minden lelki és fizikai megnyilvánulásnak zenéje, ritmusa van, tehát a színészt a zene segíti egy-egy új jellem, új alkat megformálásához. Végezetül szeretném kissé közelebb hozni az olvasóhoz mindazt, amit eddig leírtam. Képzeljük el, milyen furcsa lenne, ha például a mérnök elhozná rajzasztalát az eszpresszóba, vagy az orvos a park sétányán stetoskópjával sorra vizsgálná a szembejövőket. Mert a színész ezt teszi. A pihenését, a környezetét, az élet egyszerűbb vagy bonyolultabb megnyilvánulásait is a hivatásához használja fel. Még a szabadnapján is M. S. MAGYAR FILM Kiváló rendezőnk, Fábri Zoltán, a Hannibál tanár úr és a Két félidő a pokolban után újabb figyelemreméltó alkotással jelentkezik. A humánum nemes hangján szólal meg, vádló kiáltással a testet-lelket gyötrő modem barbarizmus ellen. A Nappali sötétség drámai magvát éles konfliktus adja. 1944 tragikus napjaiban egy férfi fiatal szerelmese és hasonló korú lánya felé nyúl a fasiszta rendszer fojtogató keze. Nádai Gábor, a 44 éves író, lánya tudta nélkül, annak papírjaival kísérli megmenteni fiatal, üldözött szerelmesét. Nem tudja, hogy lánya illegális tevékenységet fejt ki, és a kopók halálra keresik; az elbújtatott fiatal nőt, lányaként fogják el, s amikor az kínzói kezében rájön, hogy a szeretett férfi leánya helyett szenved, vállalja sorsát. Vállalja, mert ha már meg kell halnia, úov akar meghalni, hogy értelme volt... A rendező mély intellektussal, a film formanyelvé- nek modern eszközeivel dolgozta fel Palotai Boris A madarak elhallgatnak című regényének témáját. A modem feldolgozás — az immár öreg író vallomása a mában, vissza-visszapillantva a vészterhes múltba — nem NAPPALI SÖTÉTSÉG öncélú: a napfényes, életigenlő balatoni környezetnek és a múlt sötét, félelemtől, egyben nemes érzelmektől forróra hevített jeleneteinek váltakozása művészi tendenciára vall. Vall a múlt és jelen széttéphetetlenségéről, a nem hiába való áldozatokról, s legfőképpen arról a gyűlöletes korról, amelyben — mint a film hőse mondja — sok embernek hősnek, vagy mártírnak kellett lennie, hogy embernek maradhasson. A Nappali sötétség egy tragikus szerelem története, amely azonban túlfeszíti két ember kapcsolatának kereteit, társadalmi mondanivalóvá szélesül: nem élhet az ember közömbösen a sorsdöntő események sodrában, s nem foszthatják meg az életétől úgy, hogy áldozatáruik értelme ne legyen. Mind a szerelmi jelenetnek finomságán, mind a sötét tónusú képek tömör drámaiságán érződik a kiváló rendező keze. Az a jelenet, amelyben az író vallomástételre jelenik meg a rendőrségen, az embertelen korszuk döbbenetes ábrázolása. V alószínűtlenül hosszú terembe lép be, amelyben dossziék tömege sorakozik a mennyezetig érő polcokon: mindegyik egy emberi élet börtöne. S a hosszú termen átmenő gépíróilő lépteinek kopogása olyan, mint a géppisztoly ropogása... Básti Lajos sokszínű játéka hitelesen állítja elénk az írót, akiben a politikai közömbösség fölé emelkedik a cselekvő humanizmus; a szerelmes férfit, aki előtt egy könyörtelen korban az a kérdés áll: gyáva-e, vagy gyilkos? Szegedi Erika főiskolai hallgató fegyelmezett, egyben emocionális alakításával hús-vér figurát formál Ágnes szerepében. Az író lányának alakját Béres Ilona személyesíti meg. A rendező kultúrált munkájához szervesen illeszkednek Tóth János operatőr kifejező felvételei. Bérleti hangverseny sorozat Szolnokon Az Orszá os Filharmónia bérleti hangversenysorozatot rendez Szolnokon, a Sógvári Endre Művelődési Házban neves fővárosi művészek és kiváló szimfó- nikus zenekarok közreműködésével. A bérleti hangversenyek első műsorára november 19-én este 19 órakor kerül sor, amikor is a Budapesti MÁV Szimfonikusok adnak hangversenyt Szolnokon Lukács Miklós vezényletével. Az esten fellép Nemes Katalin zongoraművésznő. Műsoron: Liszt: Les Prelu- des-e, Beethoven: C-dúr zongoraversenye és Brahms: IV. szimfóniája szerepel. A műsor szerint a hangversenyeiken fellépnek még a Belügyminisztérium szim- fónikus zenekara, a Postás szimfonikus zenekar, a Magyar Kamarazenekar, Tátrai Vilmos hangverseny- mester vezetésével. Szólisták közül pedig Heinz Schunk hegedűművész, Szabó Zsuzsa zongoraművésznő, valamint többen az Állami Operaház, az Országos Filharmónia szólistái közül lépnek fel vendégművészként Szolnokon. Serfőző Simon: Ebben az őszben Marikának Kavics-petéken őszi döglegyek eljöttek, hadonásznak a sárpucolókéseken, kacagás fut: kifesti száját a palánkon, perdül, ragyog a föld, hajlong a rögök közül, a kő és só, akár az ibolya, elmondhatatlan már bennem ahogy elindulnak feléd a dalok, gőzölögve az aranyos kerteken, az ősz hold-esatornáiban lebegő hóban, ahogy jön a szél; az egyforma és megmásfthatatlanul igaz, titkokat tudsz, amit megértek már, gyümölcs-árva cesendekben szeretsz állni, ahová én nem menekülhetek, csak az irtózatos, örök földek elé, ahová hívlak, s nekitámaszkodva a fáknak, ölellek majd sajgó, tövises örömeimmel. T Gábor Zoltán : A legmagasabb feszültségen Spirituálék Döngő ritmusok Hozzátok fordulok Segítsetek Hogy hangót adjak Hogy hangot se adjak S mégis megértsenek Kleopátra a földalattin Franciaország néhány évszázaddal ezelőtt nem nagyon tisztelte a maga királynőit. Most azonban, úgylátszik, tiszteli a királynőket — még akkor is, ha csak a Rex mozi óriási. panorámikus vásznán jelennek meg. Most mutatták be a francia fővárosban a Kleopatra című mám- mut-filmet, amelynek főszereplői legalább olyan szerepet töltenek be a „felsőbb tízezer” botránykrónikáiban, mint valaha Egyiptom hajdani királynője. Ennek megfelelően a bemutatón résztvett a párizsi és nemzetközi társaság krérhje, a francia kormány jó néhány tagjától kezdve egészen Reiner monacói hercegig, szépséges feleségéig, aki valaha ugyancsak a mozivásznakat ékesítette — és természetesen az elmaradhatatlan Soraya iráni ex-csá- szárnőig. A Fox filmgyár vezetősége összefogott a párizsi városháza bölcseivel, s azon tanakodtak, hogy a bemutató alkalmából milyen raffinált élvezetet nyújthatnának a meglehetősen elkényeztetett közönségnek. Hosszas gondolkozás után kitalálták hogy ezek az urak és hölgyek egyetlen közlekedési eszközt nem ismernek csak: a párizsi földalattit, a metrót. így hát elhatározták, hogy a párizsi belváros központjából földalattin szállítják a díszes nézősereget a Rex filmszínházba. Igen, ám, de akkor a földalattit is „estélyi ruhába” kell öltöztetni. így történt, - hogy az ünnepi alkalomra vadonatújra lakkozott és kárpitozott kocsik, frissen festett, tündöklő állomások és virágkosarakkal díszített peronok fogadták az előkelő vendégeket. A Rex mozi előtt még selyem ernyő is feszült a földalatti lejárója felett. Szó volt arról, hogy francia parfőm- mel permetezik be a kocsikat és az állomásokat. Ezt azonban el kellett vetni, — mert a hölgyek nem tudtak megállapodni a parfőm márkájában ... így érkezett a frakkos, szmokingos, estélyi ruhás társaság a Rex mozihoz, ahol kivont Karddal tisztelgett előttük a — köztársasági gárda! Az egész ünnepségből csak egy hiányzott: a köztársaság. Az igazi köztársaság, amely másnap reggel 7 órakor megtöltötte a metró kopott kocsijait és rátaposott a peronon szétszóródott virágokra .. —ie—
