Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-22 / 273. szám

1*§3. november 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A lengyel Ipar többféle terméke bővíti belkereske­delmünk áruválasztékát Belkereskedelmünk a len­gyel—magyar árucserefor­galmi megállapodás kereté­ben az idén mintegy 200 millió forint értékű árut kap a Lengyel Népköztár­saságból. Jövőre ez az ösz- szeg csaknem megkétszere­ződik. Az idén többek kö­zött 50 millió forint értékű bútort importáltunk, behoz­tunk ezer motorkerékpárt, s ezeken kívül kisebb meny- nyiségben műanyagárukat, vas-tömegcikkeket. Jövőre bútorimportunk lényegesen növekszik, majdnem meg­kétszereződik, s ezen belül számos olyan bútorfajta ér­kezik, amely hiányzik a ha­zai bútorboltokból és ér­deklődésre tarthat számot a vásárlók körében. 1964- beu többek között hűtőszek­rényt, üveg- és porcelán­árut, gyapjúszövetet, sport­cikkeket is kíván importál­ni belkereskedelmünk, A két ország belkereske­delme között évek óta tart az áruválaszték-csere. Csak az idén 15 000 mosógépet, 5000 „Koliber” táskarádiót, 3000 köbméter fenyőfűrész- érut, azonkívül cremolin padlófényesítőt, plüss-játé- kokat, ajándékárukat stb. hozunk be. Ezek ellenében a belkereskedelem árualap­jaiból különböző fogyasztá­si cikkeket szállítunk a Lengyel Népköztársaságba. • « Ünnepi bemutató MA ESTE A SZÍNHÁZ­BAN ÜNNEPI BEMUTA­TÓRA NYÍLIK SZÉT A FÜGGÖNY. A MÉLTAT­LANUL ELFELEDETT FORRADALMÁR ÍRÓ, FÉ­NYES SAMU EDDIG BE NEM MUTATOTT DRÁ­MÁJA, A MÁTYÁS KE­RÜL SZÍNRE. A BEMU­TATÓRA MEGÉRKEZIK AZ ÍRÓ ÖZVEGYE IS. Mátyás és Beatrix (Mensáras László — Győri Ilona) Vitéa János és Beckensloer egri érsek (Mádi Saabé Gábor és Links György) ENNV! SZESZTESTVER Az Egyesült Államok fő­városában, Washingtonban, az egy főre jutó havi rövid­ital fogyasztás eléri a há­rom litert. Ennek alapján az Egyesült Államok való­színűleg első helyen áll a világon a szeszfogyasztás terén. Nyolcvanmillió 15 éven felüli amerikai gya­korlatilag mindennap fo­gyaszt szeszesitalt. S tapasztalai és a tudás kiegészíti egymást Mégegyszer a Tiszafüred—kocsi Petőfi Termelőszövetkezetről Október első napjaiban jártam a kocsi Petőfi Ter­melőszövetkezetben. A lá­tottakat és tapasztaltakat akkor megírtam. Szervezet­lenség, nemtörődömség jel­lemezte az akkori állapo­tokat. A szövetkezet veze­tői megsértődtek a bírálat miatt, ami azonban nem volt hiábavaló. Az ered­mények is bizonyítják ezt A termelőszövetkezetben 218 holdról letörték a ku­koricát lehordták a szárat Elvégezték a cukorrépa és takarmányrépa betakarí­tását. Ezen kívül felszán­tottak 455 holdat, vagyis az összes mélyszántásra váró területet Ma már nincs munka a földeken. A szövetkezeti gazdák a si­lózásnál dolgoznak, a szé- rüskerteket és tanyaiköz­pontokat teszik rendbe. A tények azt mutatják, hogy a szövetkezet vezetői és gazdái is megszívlelték a bírálatot Gyakran be­szélünk arról, hogy ter­melőszövetkezetekben a vezetésen, a helyes munka- szervezésen múlik egy-egy munka időbeni elvégzése. A kocsi Petőfi Tsz példája is ezt igazolja. Ebben a közös gazdaságban évek óta gondokkal küzdenek. Kevés a munkaerő, a gép­állomás sem mindig meg­felelően támogatja őket 9 eddig a szövetkezet veze­tői sem sokat tudtak vál­toztatni a helyzeten. Most úgy látszik, megtalálták a helyes utat Ezt bizonyítja például a kukoricaszár betakarítása, amely mindig sok gondot okozott A szövetkezeti ve­zetők most olyan határo­zatot hoztak, hogy az kap fogatot a háztáji, illetőleg a közös kukoricatábláról a szár behordásához, aki a reggeli órákban elsőnek érkezik. S mi lett az ered­mény? Az, hogy már reg­gel négy órakor az összes fogattal hordták a kukori­caszárat. A közelebbi föl­dekről a majorba, a távo­labbi részeken pedig a föld végére, s ott rakták össze a szárat hogy ne akadályozza a szántást. Ezzel a módszerrel szinte napok alatt megoldódott' a szár letakarítása. A gépállomás is kitett magáért. Hét MTZ és két •lánctalpas traktor dolgo­zott a termelőszövetkezet­ben, nem nyújtott, hanem valóban két műszakban. A gépek nem álltak meg­hibásodás miatt, mert a körzeti szerelők szükség esetén azonnal segítséget nyújtottak. Bírálat helyett tehát most dicséret illeti Csirke József termelőszövetkezeti elnököt. Mátyus Imrét, a főagronómust, akik szinte éjjel-nappal kint voltak a földeken. Elismerést ér­demelnek a termelőszö­vetkezeti gazdák és trak­torosok is, akik becsülete­sen, nagy szorgalommal dolgoztak. így lettek az utolsókból elsők. Vágási Kálmán és egyszerre csak kellemes kattanás hallatszott: elfor­dult a zár! Mondhatom, egy eves géplakatos pályafutásom alatt még nem voltam ilyen büszke. Csak azt sajnáltam, hogy senki sincs a környé­ken, aki tanúja lehetne di­csőségemnek. Később, megelégedve a diadalt, behajtottam a pán­cél ajtaját és végignyújtóz­tam egy kényelmes fotel­ben. Nem sokáig pihentem azonban, mert Fehér úr hamarosan bekopogtatott: — Alázatosszolgálja! — köszönt udvariasan. Majd amikor észrevette, hogy egyedül nekem címezte a beköszöntőt, tüstént más­kép kérdezte: — Hát, te, a fene a kis bokádat, mért nem csinálsz valamit? Elegáns mozdulattal emel­kedtem fel. A mackóhoz mentem, egy mozdulattal kinyitottam ajtaját. A mester megdöbbenve nézett rám. — Mi ez? Színpadias mozdulattal mutattam a szekrényre: — Kinyitottam! A mester abban a pilla­natban meg'endítette kezét, és iszonyatos pofont kent le bal orcámra. — Hol a kulcs? — sziszegte dühö­sen. Előkotortam a rozsdás kulcsot, átnyújtottam. Vé­rig voltam sértve, úgy érez­tem. egetrázó Igazságtalan­ság történt vélem, s abban a percben gyilkolni is ké­pes lettem volna. Fehér úr ezzel mit sem törődött, ötvan évét meg­hazudtoló fürgeséggel a mackónál termett. Két kat­tanás hallatszott és a kulcs e.tűnt a zsebében. Majd esek ezután szólalt meg: — Marha! öt pengőt se fizetett volna... mm ég fel sem ocsúd - hattam, odakintről lépések hallatszottak. A mestei a mackónál termett újra, és mire az ajtó ki­nyílott. már duruzsoltatta is az amerikánert. Egyekfalvy megállt az ajtóban, onnan érdeklődött: — Jónapot! Kinyitják, kérem, sikerül? — Megfúrjuk, képviselő úr. — válaszolta Fehér készségesen. Közben azon ügyeskedett, hogy a fúrót ne moccan tsa el a páncél ajtajától, mert az igaz kel­lemetlen lenne, ha a gazdá­nak esaebe jutna kinyitni a bezártalak hitt ajtót. Eltörtünk öt fúrót, tele­raktuk szerszámmal az egész szobát És végül, az esti vonat indulása el óta húsz perccel kinyitottuk a kulccsal a mackót, csekély hatvan pengőért. Már vilá­gítottak az ablakok az esti szürkületiben, amikor végre hazafelé indultunk. Én men­tem elől, a mester utánam. De mintha semmi közünk nem lenne egymáshoz, egy szót sem váltottunk. Jó fele útján járhattunk már, amikor az öreg beszélni kezdett: — Meg kell tanulni ezt is fiam. ha mester akarsz lenni... Különben soha neirn viszed semmire... Nagyot sóhajtottam, mondtam magamban egy cifrát, de már a vacsorán járt az eszem. Akkor még nem értettem meg, így akart belőlem embert fa­ragni, a maga módján. Ahogy ő is tanulta... A pofont kihevertem. Amint láttam, a kassza is a fúrást. És még mindket­ten jó egészségben szolgá­lunk OerS János A Középtiszas Állami Gazdaságban évről évre nö­vekszik a párttagok száma. Tavaly tizenhárom, az idén pedig eddig tizenhét tagje­löltet vettek.fel a gazdaság hat alapszervezetében. A számszerinti erősödés tehát jó. Ez azonban korántsem teljes válasz arra, hogy megfelelő-e a tagjelöltfel­vételi munka ebben a nagy gazdaságban. A közel háromszáz párt­tag közül mindössze tizen­hatnak van érettségije, vagy ennél magasabb isko­lai végzettsége. S az idén felvett tagjelöltek között kevesebb a középiskolát végzett, mint tavaly volt. Az egyik alapszervezet vezetősége a napokban azt is összeállította, hogy kik­kel szándékoznak foglalkoz­ni a közeljövőben ilyen te­kintetben. S noha a közel húsz kisebb-nagyobb veze­tőbeosztású ember között alig van párttag ebben az alapszervezetben, most is csak kétkezi munkásokat vettek számításba. És ez nem véletlen. Arra a kimondatlan, • nem is mindennapi nézetre vezethető vissza, amit vala­hogy így fogalmazott meg az egyik elvtárs: — „Csak az lehet a szívbéli kommu­nista, aki kétkezi munkás, aki maga is tapasztalta a proletársorsot”. Az említett alapszervezet­ben egysíkú az összetéteL És a fenti nézet sem meg­győződésük ott az embe­reknek, hanem abból az adott helyzetből következik, hogy a kétkezi dolgozók — bár látszólag jó viszonyban vannak a vezetőkkel, az ér­telmiségi dolgozókkal — sem általános, sem szakmai tájékozottságban nem érzik magukat egyenrangúaknak a náluk magasabb műve’t- ségűekkel. Sokszor tartóz­kodóak velük szemben, nem keresik, sőt néha ha lehet, egyenesen kikerülik azt, hogy egy-egy kérdésben vi­ta alakuljon ki közöttük. A p£rrta«ok jóllehet azzal érvelnek, hogy míg mások általános műveltsé­gük megszerzéséért tanul­tak, addig ők helytálltak a munkában, a gazdaság ter­melésének megszervezésé­ben. Ez feltétlen elismerést is követel számukra. Mégis ez az érvelés kicsit védeke­zés, önigazolás is. Mégmeg olyan, amire nincs különö­sebben szükség. Mondjuk ki kereken, hogy a pártban a különböző szakmát művelő emberek legiobbjaira van szükség. S aze is: az építő­munka kezdetén valóban sokan nem tanulhattak, nem szereztek sem általá­nos, sem szakmai művelt­ségben nagyobb tudást, és egy részük azóta sem tudta ezt megtenni valamilyen ok miatt. . • A pártmunkában, a párt politikájának képviselésé­ben és végrehajtásában azonban nagy iskolát jár­tak. És ezt napjainkban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Olyan értékes „is­kolai végzettség’* ez ebben a gazdaságban is és min­denhol, ami ha kiegészül a szakmai és általános mű­veltséggel rendelkező em­berek tapasztalatával, szinte felbecsülhetetlen. A párttagok ennek a ki­egészítésnek . a hiányát, szükségességét érzik is a gazdaságban. Erre mutat az a tény, hogy az egész párt­tagságnak több mint egy- harmada jelentkezett az ősz elején általános- és közép­iskolákba és különböző technikumokba. Ez félre­érthetetlen bizonyítéka an­nak, hogy nem akarnak megrekedni, hogy nem érik be a jelenlegi tudással. Az ő jószándékuk azonban még kevés. S itt nem lehet mást tenni, mint elmarasztalni a gazdaság pártvezetőségét és gazdasági vezetését A já­rási pártvégrehajtó bizott­ság ugyanis a napokban be­számoltatta a pártvezetősé­get, s arra, hogy a jelent­kezők közül most hányán tanulnak, csak arról tudtak számot adni, hogy Tiszarof- fon a tizenhárom jelentke­ző küzül hatan kezdték meg az iskolai évet Hozzávetve ehhez azt, hogy a hat tanu­lóból még ezután is kima­radhat egy-kettő, még ke­vésbé biztató a helyzet A gazdaság párt- és szakmai vezetősége nem ke­zelheti pusztán egy kérdés­ként a sok közül a felnőtt- oktatást A tanulni akaró­kat az eddiginél nagyobb figyelem illeti meg. Segíte­ni kell őket a tanulásban. Nem könnyű ezt tizenhá­rom községben biztosítani. De mint annyi más. ez sem lehetetlen. A hat alapszervezetnél jelenleg hetven olyan pár- tonkivüli van, aki egy idő óta aktívan segít, munkát kér, munlcát vállaL Közöt­tük a huszonhét, nyolc ál­talános osztályt végzettek mellett tizenketten érettsé­giztek, vagy egyetemet vé­geztek. Várható, hogy egyi- kük-másikuk idővel elhatá­rozza: kéri felvételét a tag jelöltek közé.» Velük is csak úgy tudnak azonban ér­demben foglalkozni, ha a különböző hatóeszközökkel — a tanulási feltételek biz­tosításával, a tanulási fe­gyelem betartásával, s nem kevésbé a cikkben említett téves nézet nyílt felvetésé­vel, vitájával — feloldják azt a kisebbségi érzést, ami jelenleg valami félmagas gátként húzódik a kétkezi munkások és a tanult em­berek között. (B. E.l Az 1001 éjszaka földjén A magyar televízió no­vember 30-án este érdekes műsort sugároz „Tudós az 1001 éjszaka földjén” cím­mel. Az előadásban dr. Germanus Gyula, a világ­hírű magyar tudós legérde­kesebb utazásait elevenítik I fel, s elsősorban azokat a j napokat, melyeket a „me­sés keleten”, az 1001 éjsza­ka földjén töltött. Germa­nus professzor — épp úgy, mint a keleti mesék hőse, Színbád — hét országot járt be. Első útja Törökor­szág legjellegzetesebb váro­sába, Konstantinápolyba, a mai Istanbulba vezetett. In­nen Egyiptomba, majd Szí­riába, Indiába, Irakba, Ará­biába és Marokkóba ment Ferencsik János sikere Ferencsik János, az Álla­mi Operaház főzeneigazga­tója, — aki az edinburghi játékokról egyenesen az Egyesült Államokba uta­zott — nagy sikerrel ven­dégszerepei Kaliforniában A Budapestre érkezett kri­tikák rendkívüli iikevsoro­zatról adnak számot A Herald Examiner, a Los Angeles Times, a San Fran­cisco News Call Bulletin és a San Francisco Chroncle több számában a legna­gyobb elismerést tolmácso­ló kritikák méltatják a magyar karmester —■űw*' szetét

Next

/
Thumbnails
Contents