Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-22 / 273. szám

VtLAG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZ01N0K Jk i * 0 A MEGYÉI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam,273. szám. Ara 50 fillér 1963. november 22., péntek. Magasfokú szervezettséggel Mindössze néhány he­tünk van hátra ebből az esztendőből. Bizony ez olyan kurtáira szabott idő, hogy még csak nem is számolgathatunk sokat. Nem meditálhatunk és nem sokat tanácskozha­tunk feladataink miben­létén, annál kevésbé, hi­szen a feladat teljesen tisztázott. Sem a munkásoknak, sem a termelőszövetkeze­ti embereknek nem szük­séges felvázolnunk, meny­nyi tennivaló van még hátra. Épp úgy tudják, mint a gazdasági vezetők s a pártszervezetek. És azt is tudják, hogy az éves terv előírásait csak teljes erőfeszítéssel, a rendelkezésünkre álló munkaórák minden per­cének okos, racionális ki­használásával, vasszorga­lommal teljesíthetjük. Országunk, népünk éle­te terveinkre épül, annak léfcbevágóan fontos feje­zete az éves terv. Azt nem szabad „többé-ke- vésbé” teljesíteni. Az előirányzatokat nem ele­gendő „viszonylag meg­közelíteni.” Ez az ország senkinek eem marad adósa. Ne le­gyen hát egyetlen ipari, vagy mezőgazdasági mun­kahely sem, amely adósa marad a népnek. Mi húzhat bentiünket vissza, mi csorbíthatja a dolgozó emberek erőfeszí­téseinek hatékonyságát az év hátralévő munkanap­jain? Mindenekelőtt a közöny. Akár a gazdasági vezető, akár a dolgozó emberek egy részének közönye. Az a felfogás, hogy „dol­gozunk, mint máskor, rendesen, mindent meg­teszünk, amit általában, ml egyebet tehetnénk ezen felül?” De ez a szürkeség és lendülette- tenség nem tarthat visz- sza bennünket, ha első­sorban a kommunisták, a szakszervezeti aktivisták, a KTSZ-fiatalok, a leg­jobb és leglelkiisme’ e sebb dolgozók sorompóba szállnak ellene. Megraga­dó példával és ihlető sza­vakkal egyaránt. Mit bi­zonyítson ez a példa, mi­re ihlessenek a rövidre fogott, de értelmes és meggyőző szavak? Azt és arra, hogy most többre van szükség, mint „ren­desen”. Rövidre fogott szavak — húzzuk ezt alá. Már nincs időnk sem hossza­dalmas diskurzusokra, fel­mérésekre. programozá­sokra. és nincs időnk végeláthatatlan győzkö- désre sem. A sok beszéd most még inkább, mint máskor, a ió ügynek ve­szedelme Most aztán iga­zán vétkezik az, aki a tennivalókról társa'og, ahelyett, hogy kézbe kap­ná és elvégezné a mun­kát. Nemcsak az képtelen­ség, hogy a hátralévő he­tek program iának akár­hol is ankétok at, egy­kéin após tanácskozásokat rendezzenek. De még az is, hogy például a mű­szaki. gazdasági, vagy brigádvezetők magyaráz­kodjanak: ezért nincs anyag, azért nincs szer­szám. amazért nincs szál­lítóeszköz. Magyarázkodás helyett csak erről lehet szó: hol az anyag, itt a szerszám, ennyi a szállító­eszköz. Panaszkodni? Ob­jektiv nehézségekről pa­polni? Mi értelme volna ennek ebben a dologtól és kötelességektől sűrű időszakban? Esetleges anyaghiány, ilyen hiány, olyan hiány, persze itt is, ott is kísérthet. Mégsem mentségekre és utalások­ra van szükség, csakis anyagra, szerszámra, esz­közre. Arra, hogy az ille­tékes helyi vezetők a si­keres és folyamatos mun­ka valamennyi feltételét előteremtsék, a dolgozók keze ügyébe adják. A legmagasabb fokú szervezettség a leghűbb szövetségesük azoknak, akik most eltökélték, hogy eredményesen feje­zik be az éves tervet. Magától értetődik, hogy ennek a magasfokú szer­vezettségnek kulcsembere mindenütt a műszaki és gazdasági vezető. Mi ilyenkor az ő legfőbb dol­guk? Előre látni, ideje­korán gondoskodni a munka minden feltételé­nek biztosításáról. Ilyenkor holmi ügyrend szerint levelezgetni, majd tétien/ül várakozni a ké­sedelmes válaszra, aztán ismét csak levelezgetni — egyenlő a fecsegéssel és semmittevéssel. A jó és körültekintő vezető most ott terem, ahol hiba van, és akár a legkisebb mértékben elakad a fo­lyamatos munka. És még ott terem, ahol bürokra­tizmus akasztja el az eredményes tervmunka feltételeit. Ott terem, és nem hagyja élni a bürok­ratákat. Csak a vezetés­nek ez az ellenállhatatlan lendülete, mindenütt a kellő időben beavatkozó, és minden szükségletről gondoskodó módszere hoz­hat teljes eredményt. Soha sincsen annak kii- . lönösebb értelme, ha a feladatok végrehajtásá­nak minden egyes üte­mében hosszas értekezle­teket rendeznek, még­pedig „az elvek tisztá­zása céljából.” Minek ez? Nálunk az elvek tisztá­zottak, az elvek körül minden rendben van. Al­kalmasint csak annyit kell tisztázni: mit szük­séges végrehajtani, mi a megvalósítás legcélsze­rűbb módja, ki azért a fe'elös és milyen határ­időre végezzen a mun­kával. És ha er áll min­den feladatra és minden időben, most különöskép­pen esedékes. Az a fon­tos. hogy minden dolgozó ember tudja a dolgát, majd kapjon meg minden segítséget, hogy azt jól végrehajthassa. És ehhez nincs szükség semmiféle szóözönre. Kevés szót vesztegetve, gyorsan és jól dolgozni az éves terv előirányza­tainak teljesítéséért vala­mennyi szocialista mun­kahelyen • — ez ma tö­rekvéseink tartalma. Az új élet építőinek gyakor­latában mindig százszorta fontosabb szerepe van az észnek és a kéznek, mint — a szájnak. Eszerint álljunk helyt ebben a nagyon fontos időszakban, amikor részint idei elkép­zeléseink hiánytalan va­lóra váltása a dolgunk, másrészt kedvező kiin­dulási alapot szükséges teremtenünk a következő évek munkájához. (Folytatás a 2. oldalon) A téli könyvvásár Könyvkiadásunk az idén is jól felkészült a téli könyvvásárra. Szeptember­tói december elejéig mint­egy 140 új mű látott, illetve lát napvilágot, de ezen­kívül több száz régebbi könyvsiker is helyet kap majd az árusító asztalokon. December 8-án délelőtt rendezik meg a könyv­klubban a XVII. könyvsors­játék húzását. Az újonnan megjelenő könyvek között nagy szám­ban szerepelnek a régebbi és a mai magyar szépiroda­lom alkotásai. A külföldi klasszikusok közül megjelenik Dosztojev­szkij: A játékos című elbe­szélésgyűjteménye és Victor Hugo: A párizsi Notre-Da- me című regénye. Shelley versei a Magyar Helikon, Villon versei az Európa Könyvkiadó gondozásában kerülnek az olvasókhoz. Bőven kaphatók lesznek a téli könyvvásáron ifjúsági és gyermekkönyvek, képző- művészeti munkák és zenei tanulmányok is. Érdekes újdonság az akadémiai ki­adó gondozásában megjele­nő fotólexikon. (MTI) Abban az időben egy-egy áradáskor tízezer katasztrá- Iis hold kiterjedésű árterü­let került víz alá. Voltak olyan részek az Alföldön, I ahol az árterület szélessége a hetven kilométert is el­érte. Ezeken a részeken a kiöntött folyó vize megre­kedt, s lehetetlenné tette a2 árterületek mezőgazdasá­gi hasznosítását. A folyó szabályozása meg­indult, töltéseket, gátakat emeltek a víz útjába. Az­óta gyökeresen megválto­zott a tiszai táj, az árterü­let mind kisebbre szűkült és a folyómenti települések is megmenekültek a vesze­delemtől. Az akkori tölté­sek azonban nem azt a célt szolgálták, hogy a vizet kor­mányozzák, csupán arra korlátozódtak, hogy a víz szétterülését megakadályoz­zák. A felszabadulás óta in­dult rfieg nagyobb tervsze­rűséggel a folyó többirányú szabályozása. A Közéotisza- vidéki :Vízügyi Igazgatóság megalakulása óta csaknem minden esztendőben öt-hat millió forintot fordít a fo­lyó szabályozására, partjai­nak megerősítésére. Ebben az évben a tava­szi magas vízállás elvonu­lása óta szinte szünet nél­kül dolgoztak a gépek és a munkások. Kedvező fel­tételeket teremtett a nyári alcsony vízállás is. Lehető­ség nyílt arra, hogy a me­derfenékről is „kibányász- szák” az évtizedek alatt iszapba süllyedt kŐ-meny- nyiséget és újra felhasz­nálják. Nem kevesebb, mint Öt­millió forint az, amelyet a szakadozó gátak, a víz ál­tal megsanyargatott portol­dalak megerősítésére fordí­tottak. Négy helyen, Kiskö­re, Tiszaroff, Tiszai noka, Tiszasüly térségében fel­újítási munkákat folytat­tak, sőt az utóbbi helyen még ma is dolgoznak. 15 ponton, a Tiszafüred—Cson- grád közötti szakaszon fenn­tartási feladatokat hajtot­tak végre. A munka nagy­ságára jellemző. hogy nyolcezer tonna követ és több mint tizenhat—tizen­hétezer köbméter rőzsét használtak fel. A kS azon­ban nem elégítette ki tel* jes mértékben a szükségle­tet, a nyári alacsony vízál­lás ugyanis gátolta a zavar­talan szállítást. — Az utóbbi évek fo­lyamszabályozásainál több szempontot vettünk figye­lembe — mondotta Károssy Jenó, a vízügyi igazgatóság főmérnöke. — Egyrészt szem előtt tartottuk a2 áf- védelmet, másrészt gondos­kodtunk a hajózás zavarta­lanságának biztosításáról, valamint a tavaszi jégzaj­lás zökkenőmentes elvonu­lásának feltételeiről. A napokban megtartott tiszai szemle azt bizonyít­ja, hogy az 1963-ra kitűzött szabályozási, partbiztosítási feladatokat. sikeresen elvé­gezték, illetve rövidesen a még hátralévő néhány he­lyen Is befejezik az építést. Jövőre az Ideihez hasonló arányban tovább erősítik a folyó védvonalait. Az SZKP küldöttsége Kádár elvtársnál Csütörtökön Kádár János elvtárs, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának első titkára fogadta a hazánk­ban tartózkodó SZKP párt­munkás küldöttséget, mely V. P. Mzsavanadze. az SZKP Központi Bizottsága Elnöksége póttagjának, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának vezetésével, a pártszervezeteknek a ter­meléssel kapcsolatos mun­káját tanulmányozta és szi- véiyes beszélgetést folyta­tott vele. Ezt követően Ká­dár János ebédet adott a küldöttség tiszteletére. A beszélgetésen és áz ebéden részt vettek V. P. Mzsavanadze elvtárssal ai élen a szovjet küldöttség tagjai: N. A. Voronovszkij, az SZKP KB-nak orosz 1Ő- derációval foglalkozó ipari pártszervezetek osztályá­nak vezetője, P. B. Kacubs, az irkutszki területi ipari pártbizottság első titkára, A. P. Bocskarjov az SZKP KB póttagja, a szaratovi terület mezőgazdasági párt- bizottság első titkára, V. Sz. Kucevol, a Ívovi területi ipari pártbizottság első tit­kára, Sz. K. Grigorjev, az SZKP KB gépipari osztá­lyának helyettes vezetője, V. I. Poszelennikova, a moszkvai területi ipari pártbizottság könnyű- és élelmiszeripari osztályának vezetője, V. A. Krujcskov, az SZKP KB alosztályve­zetője. Magyar részről a beszél­getésen és az ebéden részt vett Nemes Dezső, Nyers Rezső, Németh Károly, a Központi Bizottság titkárai, Sándor József, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB párt- és tö­megszervezetek osztályá­nak vezetője, Hollai Imre, a központi bizottság kül­ügyi osztályának vezetője. Jelen volt G. A. Gyenvi- szov , a magyarországi szovjet nagykövet. (MTI) B | > fi Egy kasszafúiás története S - a ■ fi Rádióműsor : i — I : A nyertes ismeretlen i ! ■ — ; > • B fi j Az ünnepek hónapja ■ a 1 ‘»liiTiTiTiffnftlíiinniV»< iTTHTimHilVilliniViTil' . Ötmillió forint — oartbiztosításra Az Idén volt száztizenhét esztendeje, hogy megala­kult hazánk első „Tiszavölgyi társulata”, hogy a sze­szélyesen kanyargó Tiszát „megszelídítse”, gátat ves­sen a víz gyakori pusztításainak.

Next

/
Thumbnails
Contents