Szolnok Megyei Néplap, 1963. november (14. évfolyam, 256-280. szám)
1963-11-17 / 269. szám
I 10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963.' november 17. A „Valóság” című folyóirat 1963. évfolyamának 1. számában Losonczi Ágnes rendkívül érdekes, s — tegyük hozzá — komoly következtetésekre igényt tartó cikket közöl „Zene és közönség” címmel. A szerző néhány főiskolás hallgató segítségével felmérést végzett a Ganz-MÁVAG munkásai között. A kis csoport lelkes munkával tizenkétezer adatot dolgozott fel, hogy a ma közönségének zene iránti érdeklődését megvizsgálja. Ennek során szerzett tapasztalataikból szeretném ismertetni a jazzra vonatkozó részeket. Előre kell bocsátanom, hogy adatfelvételei során a kutatócsoport tudatosan elválasztotta a jazzt a tánczenétől, mint Losonczi írja: maguk a jazqkedvelők követelték ezt. Húsz éves korig vezet a jazz. Nyolcvankét százalékával szemben a tánczene 66 százalékot, a magyamó- ta és az operett 52 százalékot, a népdal 12 százalékot képvisel csupán (egy ember több műfajra is szavazhatott). Az idősebb korosztályoknál fordítottá válik az arány, s hódít a magyarnóta (89 százalék). Ezután megvizsgálja a cikk szerzője, hogy vajon a különböző könnyűzenei műfajok kedvelői milyen mértékben érdeklődnek a komoly, ezen belül a szimfonikus zene iránt Figyelemreméltó, hogy ezen a síkon is a jazz- kedvelők törnek az élre. A népdalt szeretők (ezek főleg kórustagok) mellett ők hallgatnak leggyakrabban szimfonikus zenét, ellentétben a magyamóta híveivel, akik nem vonzódnak a komoly muzsika felé, vagy az operett rajongóival, akik legfeljebb csak az operáig jutnak el, a tiszta hangszeres zenéig nem. Szószerint idézem: „Vizsgálataink során arra a megállapításra jutottunk, hogy a fiatal munkások körében van egy olyan általános műveltségben is kiemelkedő réteg, amelyik az igazán színvonalas művészi értékű dzsessz-zenében saját kifejezési formájára talált ... Olyan új zenei tábor körvonalai alakulnak ki, amelyik öntudatosan korszerűséget követel a zenétől, és ezt a komoly dzsesszben találja meg ... A legnagyobb arányban itt találkozhatunk József Attila, Ady, valamint a tudományos, történelmi' regények és az útleírások népszerűségével. Itt és a komolyzene körénél tapasztaltuk például a legnagyobb színházlátogatási igényt. És kizárólag ők emlegették Bartók nevét is. Nem kétséges, hogy a dzsessz ilyen jellegű szeretet® közelebb viheti híveit a modern zene világához, mint például azt, aki az operettben a könnyebb érzelmek dallamvilágában rin gatózik... Mindezeknek a tapasztalatoknak alapján fel kell ismernünk, hogy — elsősorban a fiatalok körében — a dzsessz bázisára építve a zenei művelődés kifejlesztésének ki nem aknázott tartalékait találhatjuk.” Azt hiszem, következtetéseivel mindnyájan egyetérthetünk. Kifejezetten alapos tanulmányozásra ajánljuk Losonczi Ágnes cikkét mindazon fórumoknak, ahol a tömegek zenei ízlésneveléséről beszélnek nap, mint nap, s közben bő zuhatagban árasztják közönségünkre a langyos tánczenék, operettek, magyar nóták tömegét s semmivel nem magyarázható tartózkodással adagolják még ma is a színvonalas, művészi értékű jazzt. Pedig az emberek — ha egyelőre nem is többségükben — igénylik az értékesebb, modernebb muzsikát. S a jazz éppen a modem időknek, a ma emberének mondanivalóit, érzéseit tükrözi. A ma művészete bonyolultabb, mint a régi időké, hiszen a modem ember gondolkozásmódja, lelkivilága is sokrétűbb, összetettebb. Aki lépést akar tartani korunk rohanó tempójával, annak tanulnia, művelődnie kell, különben lemarad szakképzettség és műveltség szempontjából egyaránt. Vajon érvényes-e ez a zenére is? Kétségtelenül. A modern zene & édes testvére, a modem jazz komolyabb, értelmileg felkészültebb hozzáállást kíván közönségétől, mint például egy operett. Akik azonban képesek erre a fejlődésre, azok előtt kitárulnak a műveltség kapui. A művészet iránti fogékonyság és igényesség legtöbbször sokoldalúsággal jár együtt. Aki élvezni tud egy modem zenei kompozíciót, az a képzőművészetben, az irodalomban is megérti az alkotóművészek közléstartalmát. Jazz és műveltség — mint Losonczi Ágnes cikke igazolta — elválaszthatatlan fogalmak. Jó dolog erről beszélni, s kell is róla beszélni minél szélesebb körben, hogy egyre többen megértsék: a jazz ízlésfejlesztő hatásával, a modem hangszeres zene szépségeit emberközelbe hozó aktivitásával feltétlenül egyik fontos segítőtársa lehet a zenei nevelésnek. Néhány tévhiedelmet szeretnénk eloszlatni. Felmerülhet ugyanis sok — a szakirodalomban nem járatos — emberben a kérdés, hogy lehetne ízlésfejlesztő, értékes zene az, amire „őrjöngve táncolnak nyugati fiatalok, s székeket, berendezéseket törnek össze hatására?” Ugyanakkor mások — akik legtöbbször hozzáértőknek hiszik magukat! — így beszélnek: „Gershwin valóban értékes komponista, de hol van a többi nagy versenytárs? Berlin, Kern, vagy a többi slágerszerző volna az?” Ha laikusok beszélnek így, még csak hagyj án. De, sajnos, megesik, hogy tudományos ismeretterjesztő műben, mint például .,A kultúra világa” című sorozat .egyik kötetében is olyan jóindulatúnak tűnő, de alapjában véve bosszantó elvi tévedéseket tartalmazó ismertetést olvashatunk erről a műfajról Gál György Sándor tollából, hogy hirtelen nem is tudjuk, 1930-at, vagy 1963-at írunk-e a naptárban? Gál György írása slágerszerzőket (például Irving Berlin), tánczenei formákat (foxtrott, angolkeringő, rumba stb.) „szimfonikus jazz”-t (Grófé, Whiteman, Gershwin) gyúr sajátos egyvelegbe, s miután az igazi jazzról, ennek modem stíluskorszakairól (mint például bebop, cool, progresszív jazz stb,), valamint kiemelkedő egyéniségeiről (mint például Parker, Gillespie, Monk, Miles Davis stb) igyekszik mindent elhallgatni, ezt az általa nagyon „egyénileg” összeállított egyveleget próbálja elfogadtatni a jámbor olvasóval „Jazz” címszó alatt olyan sikerrel, mint ahogyan ez az érdekelt szerkesztőbizottság esetében fényesen bevált. Ám ma mégis csak 1963- at írunk. A rádióban Pernye András kitűnő ismertetői, a „Muzsika” című folyóiratban Gonda János tudományos igényű cikkei elemzik a jazz történetét és lényegét. Budapesten és Pécsett ifjúsági jazz-klu- bokban a lelkes fiatalok százai hallgatják a művészi jazzt, és tisztában vannak e műfaj kritériumaival, csak „A kultúra világa” című kiadvány munkatársa maradt el valahol a fejlődésben. Mi tehát a valóság? A jazz lényegében improvizáló (rögtönző) technikára épülő, jellegzetes ritmusa, sajátos hangképzési és fra- zeálási móddal rendelkező kamarazenei stílus, melynek pódiumzenei jellege belső természetéből folyik. Különösen szembetűnő előadóművészet volta. A jazz! még hangszerelt formájában is improvizatív, teljesen lekottázni lehetetlen, egyetlen előadása sem hangzik el ugyanúgy kétszer egymásután (legfeljebb lemezen). A művészi hangsúly tehát a feldolgozáson van, a téma-váz, az alapdallam teljesen másodrangú (hasonlóan a barokk-zenéhez!). Egy népdal éppúgy mint Berlin, Gershwin, vagy más alkalmas dallama csak improvizációs alap a jazz előadói számára — slágerszerzőket tehát „jazz komponistáknak” beállítani épp oly badarság, mint megkomponált (kottába szigorúan lerögzített) jazzes elemeket tartalmazó szimfonikus műveket (az úgynevezett „szimfonikus jazz”-t) a tulajdonképpeni, improvizációra épülő jazz fogalma alatt tárgyalni. A kiemelkedő nagy egyéniségek, hangszervirtuózok, zeneszerzők és arrangeurők is egyszemélyben, a jazz- ban ez a három fogalom összetartozik. Ugyancsak helytelen különböző jazz-hatásra létrejött táncokat (s általában bármilyen nyugati táncőrületet) a komoly jazz-szel egy kalap alá venni. Bármely tánczene komplex ritmusa alapvetően egyszerű, hiszen tánctevékenységet kísér. Ezzel szemben a jazz bonyolult ritmikája, gyakori asszimetrikus ütemfelépítése már magéban is eleve bizonyítja pódiumzenei igényességét Szögezzük tehát le még egyszer: amit a 20-as, 30-as években hittünk, vagy véltünk tudni erről a műfajról, az ma már kevés és elavult A szakirodalom világszerte elfogadott értékelése szerint a jazz nem azonos sem a sláger- és tánczenével, sem az (eléggé félrevezető elnevezésű) „szimfonikus jazz”-szel (White- man, Gershwin stb.). A jazz tulajdonképpen a hangszeres játék felszabadulása a megkomponáltság nyűge alól. Pernye szavaival: „az improvizáció és a virtuozitás dionüzoszi mámora valósul meg a dzsesszben éppúgy, mint a klasszikus, barokk, vagy romantikus mesterek műveiben”. És ez a lényeg! A spontán muzsikálásra, kollektív kamarazenélésre vágyás, a friss, felszabadult, modem életérzéseket tükröző zenélésben való feloldódás — ez magyarázza meg ifjúságunk zeneileg legfogékonyabb rétegének a jazzmuzsika felé való vonzódását, s magának a jazzmuzsikának legsajátosabb értékét Nagy Pál J. JEV1USENKO: Nem. nem keli a fal. semmiből nekem/ Nem, nem kell a fele semmiből nekem! Egész égbolt kell! Végtelen világ! Tengerek és folyók áradnak bennem — zúgnak! Fékezhetetlen lavinák! Nem, élet, nekem alamizsnád nem kell! Mindent vagy semmit! Vagy ott fenn vagy lenn! * Én az örömök felével be nem érem Ha szenvedés: kíméletlen legyen! Mégis — add nekem párnádnak csak feléli arcodhoz simul, míg tádhull az álom, csillogó gyűrűd megvillan az éjben, lehullt csillagként pihen párnádon. Ford.: Szelepcsényi Edit FENYES SAMU: HAZA? RÉSZLET: ... LEVELEK A PÁROMHOZ CÍMŰ KÖTETÉBŐL Néhány nap múlva mutatja be a Szigligeti Színház Fényes Samu: Mátyás cím ~ drámáját. Az eredeti bemutató alkalmából olyan író szólal meg, akiről — talán kissé méltánytalanul — az elmúlt években igen kevés szó esett. A haladó gondolkodású író a Tanács- köztársaság leverése után Bécsbe emigrált. Ott jelentek meg művei is. Alábbi írása, amit eddig Magyar- országon még nem adtak ki, Nevelek a páromhoz című kötetéből való. , Az emigrációban, hazájától távol oly sokat szenvedő hazafi vall benne arról, hogy inkább élete végéig eszi az er ' >ránsok keserű kenyerét, mintsem megalkudjon a Horthy-rendszer uraival. Mát igen, azt izente a ** főügyész, hogy ha megírom azt a bizonyos néhány sort a jövendő hűség dolgában, nincs számba vehető akadálya hazatértünknek. Haza menni! otthon lenni a gyerekek és az unokák között, embervalónkut avval betetőzni, hogy segítünk nevelni a harmadik nemzedéket, ugye szép dolog lenne? Meg tán az is nagyon jól esnék, hogy engedne körülöttünk ez a rideg idegenség Öreg fák nem tudnak már idegen talajon terebélyesedni. Itt csak árnyékot vetünk, de enyhet nem adunk. Itt idegen palánták maradunk, ha mindennap kenyérre kenjük is a szívünket. Otthon is sok minden idegen lett hat év óta. de azért íjiésis csak akad majd egy-egy régi jő ember. Atyafiak is akadnak és tán újra hozzánk édesednek azok is, akik hat év óta a nevünket se merték kiejteni. Aztán meg valahogy a gyomrunknak is valamelyes elégtétel lenne, tán a környezetünk szegényes volta sem lenne olyan rideg, az apró, garasos gondok megalázó igája sem nyomna annyira, hisz azt mondják, hogy a hazatértek felé csak úgy özönlik az életlehetőségek soka. Lesimíthatnám homlokodról az inségásta ráncokat és a jólét szívmelegével piríthatnám orcádat, hisz nagyanya vagy, jussod van hát a gondtalanság derűjére. Menjünk hát haza, — az az egynéhány sor írás! uramfUi. hát érdemes arról beszélni? annyi embertől kitellett, miért ne tellenék tőlem? az én gőgöm mián légy továbbra is ingó dióhéj az ínség tengerén? Mennyi áldozatra vagyok hát képes érted. ha arra se lennék képes? Semmivel se lennék rosszabb, mint azok a milliók, kik nem adtak ugyan reverzálist a jó magokvi- selete ígérete dolsában. de nem ritkán fogcsikorgatva mégis csak megtartják azt a nem adott reverzálist muszálvhól. Miért ne tellenék tőlem is ennyi? M eeteszik ezt nem- *" csak nálam nagyobb, de igazi nagy urak is. Sehogyse tudok ilven előkelő urakkal vetekedni. Valahogy igazán külön matériából valóknak kell lenni, tón igazán metílen- kék a vérök. legalább a gyomrok sok olyat megemészt. aminek a gondolatára is, az én gyomrom tótágast vet, a gerincök meg esészen sajátságos mechanika? törvénynek hódol: magoknál gyöngébbekkel szemben hóri horgassá taralosodok, a magoknál erősebbek előtt pedig olyan haü^kmu* és lágy, mint egv metélke. Jó. hát menjünk haza. Az igaz. hogv otthon se lesz fenékig toiffil minden és ha itt ridegül vagvnnk az idegenségben, nem leszünk-e otthon még ride- gebbül az 'otthonosságban? Vannak emberek, kikkel otthon se fogunk érintkezni, mondod te és azután kezdünk egyikre-másikra gondolni... — Avval az atyámfiával, ki leghangosabb pereatot kiabált rám, minekután a forradalom alatt engem szalajtott, hogy kenyeret s állást szerezzek a fiainak? Avval, aki tízezer fejet követelt a hitének, de lepedőmből csináltatta a télikabátját is, hogy annál fehérebb legyen? — Nem, az ilyenekkel, vannak többen is, — nem fogunk otthon sem érintkezni. De hogy lesz lehetséges mellőzni őket, mikor a rokonainkkal barátkoznak, mindennapi cimborák? Vagy lebfrjuk az undort és lenyeljük ezt a falatot is. vagy pedig nemcsak ridegségbe süly- 1 védünk, hanem disszonanciát hozunk még gyerekeink fészkébe is? Ej no! egy undorító falattal több vagy kevesebb... fí/l ért van ám még egész étlapra való undorító nyaladék. Több, mint harminc éven át voltam gyakorló ügyvéd és ha tudatában voltam is a bíróság és a bíráskodás sok fogyatékának, mésis általában avval az alapérzéssel, hogy lehet igazságot kapni s az ember a legtöbb esetben kap is a bírótól. E tudat híján, ha ez az érzés nem ad szárnyat, nem tudtam volna vállalni üldözött emberek védelmét, elnyomottak igazsága kikaparását. De állhatok-e ma evvel a tudatt.nl bíró elé’ És ha állhatnék is, szabad-e más nyelven s módon megszólalnom. mint ahogy lelkiismeretem parancsolja? És ha lelkiismeretein szavát szólaltatom meg majd, vajon nem újra a börtöncella, vagy a szapora futás lesz az osztályrészem és újra emigráns leszek? Persze, persze, nem muszáj embereket védeni, lehet kijárni, lehet vagyoni pereket vinni s ha az ember cim- boráskodik a bíróval, hamar sok pénzt gyűjthet... Igaz, de hát kijárással, cimborasággal azelőtt, jobb időkben se tudtam boldogulni, ma még kevesebb hozzá a tehetségem. Nem, nem, — ez az ügyvédség már nem nekem való. De akkor meg mit csinálnék? Imi nem igen lehetne vagy ha lehetne is, minden mondatnál, minden fordulónál ott meredne az a töméntelen erdeje annak, amit nem szabad megírni. Vagy lesipuskás módjára álljak ott lesve, mikor lehet valami rejtett gondolat tőrét a fűbe rejtve elhelyezni? II át hiszen írni nem ** muszáj — nem is érdemes tán azért az árért, hogy néhány esztendőre való fogságot kicsibe összevásároljon magának az ember. Az ember ugyan hamar berozsdásodik, mint a zár, amelyet régóta nem használnak, — hát még az öreg, már gyepesedő elme! A gondolatok ki sem kelnek, mert rajtok fekszik az undor doha, nincs csilla- nás. nincs szárnyalás, az ember olyan lesz, mint a barometrum, csak időjóslás dolgában hasznavehető, mert a szárnyak leólmozá- sával mindenünnen előtör belőle a kórság, idült, zsémbes, kiállhatatlanul zörgős, öreg nyavalygós lesz az ember, teher önmagának és a világnak. Fölösleges. • » Nem, édes párom mi nem mehetünk haza, nekünk az élet utolsó küszöbéig kell a földönfutók átkát hordoznunk. Nem szabad elárulni, amit szentnek tartottunk, nem szabad elhagynunk, amit vetettünk, nem szabad bemocskolnunk, amit életünk hosz- szán egyre tisztogattunk. Igen nehé2 a jövendő, —* olyan ködös, hogy bele se lát a szem, nem is erőltetem hát, — de semmiért a világon nem adom cserébe a jelenünket, ezt a gond- fércelte, ínségperemezte, bizonytalanságködösítette jelenünket, mert fiatal vagyok benne és velem együtt fiatal vagy te is benne, mert van harcos kedvem, munkára készségem, rep- deső elmém, sok nagyot- akarásom és megrendíthe- tetlem, újraerősödött bizodalmám az életben, te meg fiatal vagy öreg szeretettel, megbocsátó, megértő, derűs, mint egy verőfényes tavaszi nap délutánja. Kicsi a mi kis világunk, de nagy a mi gazdagságunk, kicsi az eredményünk, de szép a nagyotáhításunk. Nem megyünk haza párom, az emigrációban fog rajtunk a sír domborulni, de addig még egy kicsinyég nekigyürkőzünk derék munkára. Mert fiatal vagyok és te is fiatal vagy, két gondtalan gyerek, kik fitymálják a sors minden zord fintorát. ...És ha nem lehet? ha a gond hétfejű hidrája mára gyomrunk közé csavarodik és kényszerít az élethez való hűtlenségre? Az árulások közt is váa minőségi különbség. )
