Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-16 / 242. szám

t 1963 október 16. SZOLNOK MI.GYEI NÉPLAP Több lesz a járda ­kevesebb a sár Kőtelken Az idei községfejlesztésá alapból többek között há­rom utca járdaépítését is betervezték erre az évre Kőtelken. A munkaerőt azonban a mezőgazdaság erősen leköti, s hogy mégis megépüljön a 755 négyzet- méter járda, az érintett utcák lakói tanácstagjaik bíztatására összefogtak. A Temesvári utcábaii 20 család négyszáz négyzetmé­ter járda építését vállalta társadalmi munkában, két­százat már el is készítettek belőle. Jövő héten fognak munkához az Erkel Ferenc utca és a Széchenyi utca lakói; előbbiek 65, utóbbiak 290 négyzetméter gyalog­járó út elkészítését vállal­ták, hogy kevesebb sarat kelljen taposniuk. Mire be­köszönt az esős idő, remé­lik, be is 'fejezik a munkát. Vezet a twist ­Nem kei1 a limbo Még mindig a twist a legnépszerűbb tánc hazánk­ban. A táncpedagógusok tapasztalatai szerint az ifjú „táncoskedvű” lányok és fiúk 80 százaléka elsősor­ban a twistet kedveli. A tánczenekarok, az alkalmi együttesek — no meg a házimurik magnetofonjai — ezt játsszák a legsűrűbben, s a zenés szórakozóhelyeken sokan bizony még más rit­musú számokra is twistet táncolnak. Azt is elmond­ták a tánctanárok: a twist előreláthatólag egyhamar még nem múlik ki, s bizo­nyára még jövőre is ugyan- • ezt táncolják, majd — csak más néven. A „tánc-ranglista” máso­dik helyén a csa-csa-csn áll; ez a népszerű, mambó­Összkomfort az egykori csendőriaktanyában bői továbbfejlesztett tánc is úgy látszik, sokáig élet­képes lesz. A többi divatos, modern tánc is eljut — mégpedig viszonylag gyor­san — a magyar fiatalok­hoz. A tánciskolákban ta­nítják már — a madisonon, a rumba-bolerón és más táncokon kivid — a pasa- doblet, sőt a twist legújabb változatát, a bossanovát is (a brazil szamba és a rum­ba keveréke), amely Pesten most kezd divatba jönni. Megbukott viszont egy-két olyan újdonság, mint a lokomotion és a hully-gully. Nem tetszik a fiataloknak a limbo sem, ez egyébként nem csodálatos, ugyanis úgy kell lejteni, hogy a táncoló hátrafelé hajlított felső testtel egy minél ala­csonyabban kifeszített kötél alatt áttáncol, miközben twist mozdulatokat tesz. A kunszentmártoni járási művelődési otthon terveiből A kunszentmártoni mű­velődési otthon tervében a hangsúly a felnőtt oktatá­son van. Ennek érdekében hét szakmunkásképző tan­folyamot indítanak: öntözé­ses gépkezelői, öntözéses szakmunkásképző, villamos szakmunkásképző, szerelő, traktoros továbbképző tan­folyam indul. Ezen kívül megindítják az ezüstkalá­szos tanfolyam első és má­sodik évfolyamát és a há­rom éves, 150 órás téli szakmunkásképzést. Az öt szakkör közül hár­mat: a felnőtt irodalmi színpadot, a természettudo­mányi szakkört és a foto- szakkört szintén a felnőtt- oktatás szolgálatába állít­ják. Ezen kívül néptánc és bábszakkör indul. A TIT- tel karöltve hat akadémia, negyvenhét külön TIT-elő- adás szervezése szerepel a munkatervben. Klubfoglal­kozást, író—olvasó találko­zót, vitaesteket rendeznek. Három kiállítás és két or­szágjáró kirándulás szerepel még a munkatervben. Kunszentmártonban már többször megpróbálkoztak az élénk kulturális élet megteremtésével. Eddig ez,— valljuk be őszintén — nem sikerült. Reméljük, hogy most a művelődési ház ve­zetősége a társadalmi szer­vezetek segítségével meg tudja teremteni az egész községet átfogó, egységes kulturális életet. Félmillió köt a meggye tanácsi könyvtáraiban A tíszavárkonyi, volt csendőrlaktanyát a felsza­badulás óta gabona raktá­rozására használták. A köz­ségi tanács vezetői elhatá­rozták, hogy lakássá alakít­ják át az épületet. A régi szolgálati lakást rendbehoz­ták, a két szoba—konyha— kamra már otthont nyújt egy családnak. Az épület többi részéből még két la­kást — egy egyszoba háló­fülkését meg egy kétszobás összkomfortosat —■ tudnak kialakítani. Bár a vizet még nem tudják bevezetni, de a tervezésnél már a jövőre is gondoltak. A költségeket a község­fejlesztési alapból fedezik, s a megyei tanács is kiegészí­tette mintegy 100 000 forint­tal a helybeliek pénzét. műszaki komfvnapok Lassan hagyományossá válik, hogy minden év őszén megrendezik a mű­szaki könyvek seregszem­léjét. A szakminisztériu­mok, a SZOT, a TIT, a könyvkiadók négy munká­val készülnek az október 21—november 2. között megrendezendő műszaki könyvnapokra. Céljuk a műszaki irodalom népszerű­sítése, propagandája, az iparban dolgozók figyelmé­nek felhívása a szakköny­vek olvasására és haszno­sítására. A könyvnapra huszonöt új műszaki »kiadvány jele­nik meg. Közöttük olya­nok, mint a Jánossy Lajos világhírű akadémikusunk gondozásában élkészült ■„ Atommag-lexikon”, egy szovjet szakikönyv a színes televízióról. a gépjármű- technikai zsebkönyv máso­dik kiadása, a villanysze­relés gyakorlati kézikönyve és sok más, különböző ipar­ágba tartozó érdekesség. A műszaki könyvkiadás célja elsősorban az, hogy ellássa az iparban dolgozó szakembereket a szakmai műveltséget és ezáltal köz­vetve a termelés színvona­lát fejlesztő könyvekkel. A műszaki könyvkiadás szüntelenül fejlődik. 1964­Tanácstagi beszámolók Szolnokon Október 16 (szerda): Dóka Gyula (Abonyi úti új iskola) 17.30 órakor a 101. választókerületben. Mészáros Pál (Csarnok úti iskola) 17 órakor a 15. vál asztókerül etben. Október 17 (csütörtök) Németh István (Nyúl úti iskola) 18 órakor, a 105. választókerületben. Október 18 (péntek): Hajdú Lajosné (Hold úti óvoda) 17 órakor, a 36. vál asztókerül etben. Kösz.ler Ferenc (Keskeny János u. pártház) 17 óra­kor a 37. választókerület­ben. Október 19 (szombat): Tornyos Vilmos (Bajcsy- Zs. úti iskola) 18 órakor a TC. választókerületben ben 197, átlagosan 330 ol­dalas műszaki könyv lát napvilágot. A jelentős tudományos- kulturális eseményre me­gyénk is megfelelően fel­készül. A műszaki könyv­napok során tizenkét he­lyen rendeznek kiállítást és vásárt. 21-én a vegyimű­vekben ünnepélyes meg­nyitó lesz, ezt követően a Tisza Cipőgyár, á jászberé­nyi Aprítógépgyár, a jár­műjavító, a TITÁSZ, a Törökszentmiklósi Mező­gazdasági Gépgyár helyi­ségeibe nyílik meg a hasz­nos és érdekes műszaka könyvek kiállítása. A Megyei Könyvtárnál a közelmúltban-- összesítették a III. negyedévi statisztikai adatokat. A párthatározat 1965-re írja elő, hogy a la­kosság 15 százaléka könyv­tári olvasó legyen és ezer lakosra 1200 kötet könyv jusson. A megyében lévő tanácsi közművelődési könyvtárak 1963 szeptember 30-ig 66 340 olvasót számlálhatnak, ez a lakosság 14,2 százaléka. Minden remény meg van arra, hogy év végéig a könyvtárak az 1965-re elő­írt tervet teljesítik. A kötetszám hasonló ugrásszerű emelkedést mu­tat. Ma már csaknem fél­millió kötet könyv találha­tó a tanácsi könytárakban. Míg 1961-ben ezer lakosra 710 könyv, 1963. szeptem­ber 30-án ezer lakosra 1074 kötet jutott. így a könyvál­lomány fejlesztésére előírt tervet is egy évvel előbb, 1964. év végéig képesek a könyvtárak teljesíteni. Továbbképzési nap a könyvtárosok számára A Különlegességi Női Divatszalon, a Gundel Étterem­ben mutatta be legújabb modelljeit. Tervező: Uot- schild Klára. A könyvtárosok ideológiai és szakmai továbbképzése az elmúlt években a me­gyében rendszertelen volt. Ennek megszüntetésére e népművelési év folyamán ideológiai és szakmai to­vábbképzési napokat rendez a megyei könyvtár. Az első továbbképzési nap október 14-én zajlott le. Részt vettek rajta a Mű­velődésügyi Minisztérium, az Országos Széchenyi Könyvtár, a budapesti Sza­bó Ervin Könyvtár, a me­gyei tanács művelődési osz­tálya, valamint a Heves, Csongrád és Hajdú megyei könyvtárak képviselői, to­vábbá mintegy 70 Szolnok megyei függetlenített könyv­táros. A továbbképzési nap el­ső részében a tanácsi köz­művelési könyvtárak gyer­mekrészlegeinek helyzetét és feladatait tárgyalták meg a jelenlevők. Megállapítot­ták, hogy jelenleg a megyé­ben — más megyék 2—3 részlegével szemben — ki­lenc gyermekkönyvtár mű­ködik. A következő év fo­lyamán még újabb 8 helyen külön gyermekrészleget hoz­nak létre, a községi könyv­tárakban pedig külön köl­csönzési időt és helyet biz­tosítanak a fiatalok számá­ra. Az iskolai könyvtárakkal és az úttörő mozgalommal is szorosabbra kell fűzni a kapcsolatokat, — határoz­ták el a könyvtárosok. Az iskolai könyvtár a szellemi munka területe, az ifjúsági könyvtár pedig az aktív pi­henés területe. A közműve­lődési és az iskolai könyv­tárak együttműködése a közös szerzeményezésre, a rendezvények együttes elő­készítésére éppúgy kiterjed, mint a fiatalok érdeklődé­si körének rendszeres elem­zésére. A továbbképzési nap má­sodik részében a Marxiz­mus—Leninizmus Esti Egye­tem kétéves művésztagozata első évi anyagának, a filo­zófiának a tanulmányozá­sát kezdték meg a résztve­vők. Utazó magyarok Ügy kezdődik, hogy a tu­rista megjelenik a pálya­udvaron fényképezőgéppel — esetleg gépekkel — fény­mérővel, megszámlálhatat­lan filmtekerccsel felsze­relve és izgatottan fürkészi a terepet. Az őt kísérő hoz­zátartozókra ügyet sem vet, vagy ha mégis, abban sincs köszönet, ami érthető, hi­szen gátolják munkájában. A vonat indulását nem győzi kivárni, már a pá­lyaudvaron el'ő egy teker­cset — megörökíti a búcsú­zás megható pillanatait. Amint a vonat elhagyja a határt, a turista szótlan- ná válik. Most már a fény­képezésen kívül semmi nem érdekli a világon. Az igazi boldogságét az jelen­tené számára, ha a vonat mellett elsuhanó táj kizá­rólag vadreiényes erdőből, zuhogó vízesésből, vízierő­művekből és népviseletből állna. Közben nem feled­kezik meg arról, hogy a ku­pé utasait is lefényképezze. Ezek a k'.pek később „Így utaztunk” cím alatt kerül­nek be a családi albumba. Tulajdonképpen eddig más képek nincsenek is, mert a tájról készült felvételek nem sikerültek. A turista ugyanis elfelejti, hogy a táj nem halad együtt a vonat­tal, ezért olyan hosszú időt exponál, mintha kongói szénbányászokat fotózna a tárnában, rövidzárlat ide­jén. Az úticél elérésekor ki­derül, hogy a turista bete­gesen imádja önmagát, ami kitűnik, abból, hogy vég­leg felhagy az öncélú fotózással és ezentúl kizá­rólag ő áll a lencse elé tel­jes életnagyságban. Ez úgy történik, hogy nagyobb fat­kákba verődve ellepik a város műemlékeit és neve­zetesebb helyeit. Különös előszeretettel rajzanak szob­rok, emlékművek és hajók környékén. Ilyenkor a tu­rista feltornázza magát Szkander bég nyakába, a többi turista pedig kéjesen hörögve kattogtatja masi­náját. Utána szerepcsere. Ha Szkander bé. nincs kéz­nél, megteszi az 1264-es há­ború Névtelen Katonájának emlékműve, vagy a XVI11. századból fennmaradt elöl­töltős rézágyú is, de ezek tetejére már jóval keve­sebb lelkesedéssel másznak fel. Szívesen készítenek még felvételeket egymásról a tengerparton, amint kevé- lyen domborítanak a föve­nyen, miként Neptun tette azt ráérő óráiban. Érdeklő­dését azonban leginkább a nemzeti ereklyék csigázzák fel, melyeknek tetejéről in­tegetve bármikor hitelt ér­demlően tudja igazolni, hogy ő járt ott és ott, azon a helyen, városbaa. ország­ban stb. Mert a turista nem a helyet kívánja megörökí­teni, hanem önmagát azon a helyen, ami nagy kü­lönbség. Miután a filmtekercsek elfogytak — ez rendszerint már a második napon be­következik — a turista le­velet ír a~ otthoniaknak. Kinek ír levlapot a turis­ta? A turista mindenkinek ír levlapot, akit személye­sen ismer. Ebből a célból áttekinthető név- és címlis­tát készít az ismerősökről. és nagyon boldogtalannak erezné magát, ha bárkiről, akivel köszönővis.zonybar van, utólag kiderülne, hogy kimaradt a névsorból. Nem ritka eset, hogy vadidegen emberek ü 1vözlőlapot kao- aak az Égsi-tengerről. A feladó nyilván arra számí­tott, hogy a. címzett tanács­talanságában valamely lap­szerkesztőséghez fordul, ahol leközlik a levelet, vas­tagon szedve a feladó nevét és tartózkodási helyét. A levélírás után követke­zik az utazás legidegörlőob szakasza — a vásárlás! A kezdő turista (turisticus lai- cus) fölényesen , mosolyog egész úton odafelé, mond­ván, hogy ő pihenni, szóra­kozni, világot látni jött, nem pedig bevásárló körút­ra. Még nem tudja a sze­rencsétlen, hogy a szörnyű kór minden turistát meg­fertőz, s amint felcsillan a napfényben az első kirakat­üveg, menthetetlenül magá­val ragadja őt is a gyilkos vásárlási láz. Először csak közönyösen nézegeti az ár­cédulákat és pénzügyi mű­veleteket végez. Átszámítja a forintot lírára, schillingre, rubelre, koronára, márkára, frankra stb. és összehason­lítást tesz. Ekkor már nem tud tárgyilagos lenni, mert lenyűgözi a látvány: bizo­nyos cikkek olcsóbbak, má­sok drágábbak, mint itthon. Izmosodó szocialista szem­lélete egyetlen szempillan­tás alatt kapitalista számí­tássá változik és ha lehet­ne, mindent megvenne, ami nálunk drágább és kint olcsóbb, s megfordítva, mindent eladna, ami stb.... Kezét szabályosan mell­hez szorítja és őrült iram­ban robog az úttesten, egyik üzletből a másikig, mjha találva még előnyö­sebb feltételek mellett vá­sárolható árucikkeket. Dön­teni úgyszólván lehetetlen, mert nem tudhatja bizonyo­san, mikor köt egy látszó­lag előnyös üzletet, amiről fél óra múlva esetleg kide­rül, hogy szörnyű baklövés volt. Rémképek üldözik, ét­vágytalanná válik, s általá­ban kimondhatatlanul szen­ved, mivel valutája kevés, kurrens cikkekről pedig nem gondoskodott otthon, melyek birtokában felele­veníthetné a cserekereske­delem édes-bús emlékeit. Tanácstalansága odáig fa­jul, hogy hazautazás előtt fél órával még egyetlen fil­lért nem költött, nehogy rá­fizessen. Már mozog a vo­nat, mikor loholva megér­kezik a pályaudvarra egy halom bóvlival, amit az utazóközönség sarcolására kirendelí bazárokból vásá­rolt össze sebtében. A vá­rosból, országból jóformán semmit nem látott, nem pi­hent, nem szórakozott, mert mindig mással volt elfog­lalva, de azért otthon, s a hivatalban váltig hangoz­tatja: ilyen jól még soha nem érezte magát. Mert hiába ' külföld, az mégis csak külföld! Hát így utazunk mi ma­gyarok a nagyvilágban. Mert utazni már utazha­tunk, s egyszer talán eljön majd az az idő, amikor pi­henni és szórakozni is meg­tanulunk. Ivanics István

Next

/
Thumbnails
Contents