Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-13 / 240. szám
1963. október 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Azért vissza-visszanézek ónt! Három évvel ezelőtt fiatal, jó szervezőkészségű elnök került a jászfényszarui Lehelkürt Tsz élére. Kiss Jenőt szívesen fogadták akkor az 1 700 000 forint deficittel záró közös gazdaságban. Azt várták tőle az emberek, hogy kimozdítsa a kátyúba jutott szövetkezet szekerét. A választást követő hónapok igazolták, hogy nem csalódtak benne. Mindenkihez volt néhány jó szava. Véleményt, javaslatot kért a többi vezetőktől és a tagoktól: „emberek, hogy lenne jobb?” így beszélnék most Kiss Jenőről a szövetkezet vezetőségének tagjai és gazdái. Jó módszer volt ez, a kollektíva kezdett eggyé forrni, és úgy gazdálkodott, hogy év végére megszüntették a mérleghiányt. A járásban is nagy becsülete, jó híre lett Kiss Jenőnek. Módszerét példaként állították a többi tsz- Vezetők élé. Azután rábíztak a helyi Haladás Tsz vezetését is. Talán éppen ez volt a baj. Először kettős elnök volt, majd ez év februárjában az egyesült tsz vezetője lett..A fiatal elnök kezdett megváltozni, önhitté vált, csalhatatlannak érezte magát. Egyre ritkábban volt kíváncsi mások véleményére. Nem egyszer még a járási vezetők állás- foglalása sem érdekelte. Ahogy mondani szokás: »elszaladt vele a ló”. Megsérti a szövetkezeti demokráciát Történelmi igazság, hogy a kollektíva véleménye nélkül nem lehet vezetni. Különösen a szövetkezeti gazdaságokban nem, ahol minden tag tulajdonos is. A munka csak úgy mehet jól, ha kollektíván határoznak, döntenek a közös ügyekben. Ám Kiss Jenő megfeledkezett e törvényszerűségről. Esetenként semmibe vette a szövetkezeti demokráciát. Átdiktálta, s a maga véleménye szerint megváltoztatta a vezetőség és a közgyűlés áltál hozott határozatokat. S hogy jól adminisztrálja magát, aláíratja a hitelesítőkkel a jegyzőkönyvet. Később csodálkoznak a vezetőség tagjai, s az ülésen r észtvett községi vezetők is: „erről egy szó sem esett a tanácskozáson”. így volt ez júliusban is, amikor a vezetőségi ülésen a tagoknak szükséges kenyérgabona kiadásáról határoztak. Az elnök másnap ezt semmisnek nyilvánította. K iskirá üyosk odá s Sok szövetkezeti taggal beszélgettünk a Lehelkürt Tsz-ben. Vezetők és egyszerű emberek egyöntetűen, kertelés nélkül mondták és ítélték el az elnök káros vezetési módszerét. „Ügy bánik velünk, mintha személyi tulajdona lenne a gazdaság”. Tettei valóban ezt igazolják. Kolozs Antal, a sok családos apa — idősebb gyermekeivel együtt 300 hízót gondozott a tsz-ben. S hogy nem rosszul, azt a sertés- tenyésztés jó eredményei is igazolják. De összerúgta a patkót az elnökkel. Először az árpaosztás miatt szólt, aztán kifogásolta, hogy Kiss Jenő, a csökött malacokkal együtt miért akar eladni 20 hízónak valót is. Az elnök nem tűr élentmondást, Kolozsnak mennie kellett a munkaerőhiánnyal küzdő tsz-ből. (Most a TÖVÁLL-nál hordja a maltert.) Még a ráhiz- lalásért járó, jogos 930 Ft prémiumját is csak a községi pártbizottság titkárának többszöri sürgetésére fiaotték ki Kolozsnak. Ézsiás Sándor juhásznak szintén távoznia kellett a tsz-ből. Az 55 éves ember most tíz kilométert gyalogol naponta a Szabadság Tsz-be, mert a Lehelkürtben nem tartottak igényt a munkájára. Pedig annakidején 17 és fél hold földdel lépett be a Haladásba. Helyette a Nyírségből vettek fel juhászt Ézsiás, Mu- hari Károly főagronómus- nak nem tetszett Nem sokat ad a törvényességre Kiss Jenő megválasztása ellen csak Nagy József műhelyvezető emelt szót Később nyíltan megmondta neki, „majd visszaadom én ezt magánalt”. Addig piszkálta a kovácsot, míg fél nem mondott a tsz-nek. Egy hétig a ktsz-ben dolgozott, s mivel szükség volt rá, a vezetőség nem járult hozzá a kilépéshez, így kénytelen volt visszamenni. Most hónapok óta mindenki a saját elgondolása szerint dolgozik a vezető nélküli műhelyben. Az öregekről való gondoskodást, törvényeink szabályozzák. Anyagi lehető- ségeinikhez képest államunk is törődik velük. De elsősorban mégis a szövetkezetnek kell, ahol a földjük van. Ezt mindenütt megértik, csak Kiss elnök nem akarja. Tavaly Molnár Imre, Sándori Mihály és Molnár János nem kapott háztáji földet. Az elnök keresetlen szavakkal küldte el őket. Végül Budapestre, a Termelőszövetezeti Tanács titkárságához írtak, s annak intézkedésére, . utólag 700 forintot kaptak. Idősebb Jáger Sándor 16 hold földjét tagosították be a Lehelkürtbe. Azóta sem kap egy fillért sem a földje után. Azon a címen utasítják el, hogy tsz-tag. Ám a belépési nyilatkozatát nem tudják felmutatni, mert nincs. Az elnök mégis elutasítja az öreget, sőt az érdekében fellépő járási tanács jogászát is. Majd utólag — saját igazolására — törvénytelen határozatot hozat a vezetőséggel. Herdálják , a közös javakat A szövetkezeti gazdák elkeseredéssel beszélnek az elnök tetteiről. Nyíltan megmondjáik, „így nem mohét tovább”. Igazuk van. Az ellenőrző bizottság augusztus 14-i jegyzőkönyvéből olvashatjuk „50 hold búza aratatlan maradt, ember-magasságig felverte a paréj. Ez legalább 500 mázsa búza ,illetve 110 000 forint jövedelem kiesést jelent a szövetkezetnek”. (Később lesilózták.) A rossz tárolás miatt 22 vagon kombájnaratta búza megdohosodott, egy része kicsirázott. A tagok szükséglete tíz vagonnyit tesz ki. Ha ezt időben kiadják, könnyebb lett volna a többit is tárolni. De az elnök megsemmisítette a vezetőség határozatát. Később dohos búzát vittek a gazdáknak, amit a malmok sem őrölnek meg. A tsz nem teljesítette az állam iránti kötelezettségét. Most a romlott búzát viszik el, de azt csak takarmányként értékesíthetik. Bűnös könnyelműség ez, s a közösség javainak herdálása Az idén minden kertészkedő tsz-nek. paprika-érré- kesítési gondjai voltak. Különösen ott, ahol spekulációs szándékból csak kisebb területre és mennyiségre szerződtek. A Lehelkürt Tsz hatvan holdon átlagosan 100 mázsa paprikát termelt, de csak 40 holdnyit szerződött le. Arról is csak 70 mázsát átlagosan. Ha az egészet leszerződik, a konzervgyár kifizeti a védett árat. A szabadpiacon nem kellett a paprika, így több mint 100 ezer forint kár érte a szövetkezetét. Megingott a tekintély Jászfényszarun lépten- nyomon lehet hallani a Lehelkürt Tsz elnökének viselt dolgairól. Hol a határban, hol a cukrászdában látják ittasan. Néha a vezetőségi ülésen jelenik meg szeszes állapotban. A mérce azonban nem egyforma. Ha az egyszerű tsz-tagok Utasodnak le, azért fegyelmi jár. Megkapják az elnök írásbeli értesítését: „beosztásából leváltom’. Helyes, ha fellépnek a fe- gyelmezetlenkedők ellen, de Kiss Jenőnek ehhez nincs erkölcsi alapja. Amikor az ittas fogatosokat a brigádvezető figyelmeztette, azzal vágtak vissza: „az elnöknek lehet?” Ugyanezért a mulasztásért nem szabad kétféle mércét felállítani. A Lehelkürtben pattanásig feszült a húr. A fegyelem, a munkamorál egyre lazul. Most a sürgető munkák idején legalább 40—50 emberrel kevesebb dolgozik. Mások így vélekednek: „ha nem lesz változás, én is elmegyek innen”. Nyilvánvaló, hogy mielőbb rendezni keli a szövetkezeti vezetés ügyét Addig, míg nem késő. A gazdálkodás visszaeséséért nem lehet csupán az elnököt hibáztatni. Nyilvánvaló, hogy a gabona pocsékolásáért a szakvezetők is felelősek. De azért is, hogy eltűrték az elnök ba- sáskodását Felelős ezért a pártalapszervezet, a községi pártbizottság. Többször, határozottabban kellett volna fellépniük a hibák kezdetén. Idejekorán figyelmeztetni és felelősségre vonni az önmagát csalhatatlannak érző elnököt. Akkor bizonyára n«m fajulnak el a dolgok és nem jutott volna idáig az egyébként tehetséges fiatalember. Máihé László Az egész konyha már napok óta láziban ég. Most, az utolsó óráikban mindenki segíteni akar, hogy még szebb legyen az ünnepség dezgetik. Hófehér abrosz kerül az asztalokra. Megérkeznek a boltból is a megbízottak. Igazán szép ajándékot vásároltak a kollektíva nevében: porcelán teásszervízt, bonbontartót, metszett vizeskészletet, a egy szál rózsát. Olyant, amely soha nem hervad el: Herendit. Alig győzik kibontaná, rendezgetni a sok szépet. Végül mégis minden előkerül, s az ajtón egymás után jönnek a konyha dolgozói. Fehér munkaköpenyben, igy az ünnepelt is: csakhogy ő ma utoljára! Megérkezik a fényképész, itt vannak a tömegszervezetek képviselői is. Á konyha vezetője rövid, kedves beszédet mond. Az asszonyok, lányok könnyeznék, könnyein át mosolyog özvegy Enyedi Józsefire, aki tíz év után ma nyugdíjba megy! Ajándékkal, szíves szóval köszönti őt a gyár is. Enyediné sorra kezet fog a munkatársakkal, össze- csókolódzik áz asszonyokkal, lányokkal. És amikor Angyal Zsuzsához, a vöröskereszt titkárához ér, a fülébe súgja: — Zsuzsika, aztán ha véradó nap lesz, üzenjen értem! Vissza-visseanézek ám! • A martfűi Tisza Cipőgyárban az idén tizenhárom dolgozót búcsúztattak. Az üzem fiatal, s ezért kevés a nyugdíjba menő. Jelenleg ötvenhét nyugdíjast tartanak számon a gyárban. Kimutatást vezetnek arról, hogy hol laknak, milyen körülmények között élnek a gyár öregei. A szakszervezet nyugdíj- előkészítő bizottsága nemcsak addig törődik az öregekkel, míg el nem búcsúznak a gyártól! A vöröskereszt segítségével Intézi ügyes-bajos dolgukat, így történt meg, hogy a nagybeteg Gálák Sándor bácsinak Hevesiné, a vörös- keresztes aktíva minden nap hazaviszi az ebédet a gyárból, hogy Kiss bácsi téli tüzelőjét ugyancsak a vöröskeresztetek szerezték be, s hogy a beteget édességgel, cigarettával lepik meg sokszor! A nyugdíjelőkészítő bizottságban Palatínus József és Emészt Pétemé minden héten fogadónapot tart, hogy soha ne kerüljön le a napirendről a gyár öregjeinek sorsa. M. J. Harman a kisirodai renAngyal Zsuzsa, a Vöröskereszt titkára virágcsokorral köszönti özvegy Enyedi Józsefnét • • Ünneprontás Martfűn Hideg Gábor Csütörtökön tartották Martfűn a művelődési ház színháztermében, a munkásakadémiák megnyitóját. Fodor Sándor SZB, titkár köszöntötte az ünnepségen megjelenteket. Az ünnepi program második részében a művelődési ház művészeti csoportjai szórakoztatták a megjeÉvente 70 000 tonna kenőolajat finomít a Komárom megyei Kőolajipari Vállalat almás- füzitői telepe. A „Barátság” olajvezetéken érkező szovjet olajból itt készülnek a jóminőségű motorolajok. A su perbenzint is ebben az üzemben készítik Az 1962. decemberétől működő furfu- rolos kenőolaj- finomítót teljesen automatizálták. Képünkön az atmás- füzitői telep egyik régebbi üzemrésze. Itt évi 210 000 tonna osztrák nyersolajból készül super- benzin. lenieket. A közönség nagy tapssal, hangos ovációval fogadta a színpadon zajló produkciókat, ez érthető, hiszen barátait, ismerőseit láthatta. Nem gondoljuk azonban, hogy ez a tetszésnyilvánítás a művészi színvonal elismerése lett volna. Ez a műsor — néhány számtól eltekintve — semmiképpen nem illett az ünnepélyes alkalomhoz. Olyan véleményt is hallottunk, mely szerint mesz- szemenő tudatosság volt a kabarétréfák megválasztásában. (Illetékes szájából hangzott el ez a vélemény). Valamennyi tréfa egészség- ügyi témával foglalkozott, eszerint bátran tekinthetjük ismeretterjesztésnek is. Ha ez így van, akkor kénytelenek vagyunk megmondani, hogy ez az egészség- ügyi ismeretterjesztésnek nagyon korlátolt módja volt. A műsor rendezőit minden bizonnyal az a cél- vezette, hogy a munkásakadémia megnyitójára nagyszámú közönséget biztosítsanak. És ezért — gondolhatták — valarhi olyat kellett nyújtaniuk a közönségnek, aminek megtekintésére „bejönnek” az emberek. Ez nem más. mint a statisztikai adatok, a szépen kikozmetikázott számok hajszolása. Aki beiratkozott az akadémiára, az érezte a tanulás, a művelődés szükségességét. Tehát azt is fel kell tételeznünk róla, hogy pusztán e szükségszerűségtől vezettetve is elment volna a munkásakadémia meglátására. Természetesen egy színvonalas kultúrműsor csak fokozta volna e megnyitó ünnepélyességét. Egy — hangsúlyozzuk — színvonalas műsor. De nem az. ami volt. A közös gazdaság nem elnöké
