Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-10 / 237. szám
1985. október 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s szószéket ű sok közül kibérelek..." Négyszemközt Mensáros Lászlóval, az irodalmi kávéházról Nem mindennapi eseményt ígér az irodalmi kávéház mai műsora. Délután, mikor ismét benépesül az Árkád eszpresszó, s az alkalmi emelvény fölött immár ötödször gyűl ki a reflektor fénye, Mensáros László, a Szigligeti Színház Jászai-díjas művésze lép a közönség elé. — örülök az irodalmi kávéháznak — kezdi négy- szemközti beszélgetésünket, egy nappal önálló műsora előtt. — Örülök, mert úgy érzem, ismét meghódítottunk egy tenyérnyi területet az irodalom számára. Külön öröm számomra, hogy én is tolmácsolója lehetek a magyar és világ- irodalom klasszikusainak. Az eddigi műsorok azt igazolták, hogy a közönség nagy érdeklődést tanúsít az irodalmi kávéház iránt. Szívesen hallgattuk Zsolnai Hédit, Mádi Szabó Gábort s a többieket, és kíváncsian várjuk, hogy a további műsorok kiválasztása és színvonala megfelel-e annak a magas mércének, melyet a művészek célul tűztek maguk elé, s amely biztosítaná, hogy az irodalom még szélesebb rétegeket hódítson meg. — Én hiszem, hogy az irodalmi kávéház be fogja tölteni hivatását. Ami engem illet, már hetek óta készülök műsoromra. Olyan műveket válogattam össze, amelyek minden ember általános problémájával foglalkoznak. — Nincs szebb feladat színész szá- számára, mint ezt a művészetet tolmácsolni a közönségnek... Ez minden, amit előre mondhatok, a többit csütörtök délután. De befejezésül hadd idézzem itt Karinthy Frigyesnek azt a pár sorát, mellyel műsoromat is kezdeni fogom: „Egy szószéket a sok közül kibériek engedjetek fel a lépcsőjére, kérlek...” A vérdíj Nem azért kívánkozik írni erről a filmről, mintha vajami korszakot jelző alkotás lenne. Voltaképpen ez is csak egy darabja annak a sorozatnak, amely azt mutatja, hogy megtalálta Európa is a maga vadnyugati filmtémáját az antifeudalis harcokban. — Ezekben a művekben azonban — mint a Púpos, a Mandrin kapitány és a többiek — csak külsőségnek jó a kor nagy kérdése, s így az emberábrázolás is elsikkad. Ez a film viszont teljesen értelmetlenül kapta a címét, hiszen a németek magáról a főhősről, aki amolyan Rózsa Sándor- íéle szegénylegény lehetett, keresztelték el. — Helmut Kästner rendezése ugyanis annál jóval súlyosabb egyéniségre mutatott, semmint az ilyen vérfagyasztó címekkel együtt járna. Ö sem tudja ugyan a szokványos történetet — az elkergetett parasztfiúból rablóvezér lesz, aki végül is parasztlázadás élére áll — eléggé kézbentartani és így ötletszerűen bontakoztat ki egy-egy elképzelést — mint például a kivégzést részletező bemutatásakor a természeti ember életerejét. Kästner azonban legalább biztos kézzel irányítja a történetet, a művészi igényességre és a németek alaposságára jellemző módon pedig megpróbál valóságos képet adni a társadalom kitaszítottjairól. így lélektanilag és történelmileg egyaránt realista tendenciájú filmet kapunk, a gáncsnélküli lovagok helyében mindennapi emberekkel. S noha ez a jellemrajz megközelítőleg sem tökéletes, a valószínűtlen helyzetek elmaradása és a cselekmények jóiramú per- getése megóvja a nézőt az eifásultságtól, amit pedig az ismétlődő alapállású jelenetek kiválthatnának. — Külön érdeme még a rendezésnek, hogy az egész történetet a német romantikus festészet hagyományainak megfelelő díszletek között fényképeztette Heinz Pehlke operatőrrel. Ilyen körülmények között természetes, ha két olyan világhírű színészt kaphatott megsegítőtársul, Kästner, mint Curd Jürgens és Maria Schell. Jürgens igazi zsoldos figurát formál, Schell pedig egyszerre kedves és határozott. PUCÉR ELNÖK A HINTASZÉKBEN Furcsa képet állítottak ki az egyik New York-i galériában: Rex Clawson Kennedy elnököt festette meg, teljesen pucéran, hintaszékben ülve. A festőművész állítása szerint az elnök iránti „mély tisztelete” jeléül készítette a képet, mert az a meggyőződése, hogy „a ruhátlanság a tisztaság jelképe”. r ílj tanszékek az aorárfelsGokiatási intézményekben A mezőgazdasági termelés korszerűsítésének követelményei és az oktatási reform célkitűzései új tárgyak bevezetését, illetve egyes tárgyak szélesebb körű oktatását teszik szükségessé. Az agrárfelsőoktatási intézmények tavaly megkezdett nagyarányú bővítése ehhez fokozatosan megteremti a technikai feltételeket is. így már az idei tanévben több új tanszéket hoztak létre. Az Agrártudományi Egyetemen mezőgazdasági építészeti tanszéket szerveztek. A mezőgazdasági építészet sokrétű problémája az eddiginél nagyobb tájékozottságot követel az agrármérnököktől. Erre azért is szükség van, hogy pontosabban, s az építészet lehetőségeit jobban ismerve határozhassák meg az állattenyésztés és a növény- termesztés építkezési igényeit. Az új tanszéknek az oktatás meilett fontos kutatási feladatai is lesznek. A takarmányozástan, amely eddig csak tantárgyként szerepelt, most önálló tanszéket kapott az j állatorvostudományi egye- í temen. Szó van arról, hogy a három agrártudományi főiskolán különválasztják a talajtani—kémiai tanszéket és önálló állattani tanszéket létesítenek. I Amikor a teherautó megállt a kolónia előtt, és Bucc Adám hozzáfogott kis családjával egyetemben, hogy felköltöztesse az új lakásba magukat, sokan kicsődültek a ház elé. Méregették, nézegették, kiféle-miféle lehet ez az új lakó. — Erős ember — esettintett elismerően a második- emeleti Guba Boldizsár. — Altkor talán a szíve is a helyén van. Majd vele megjavítjuk a tetőt, hiszen az ő lakásuk is beázik. ha esik. — Ügyes is — csillant fel Guba Dénes szeme. — Egész biztos ért az ultihoz. Végre lesz egy nagystílű kártyapartnerünk. — És szorgalmas — nézett a teherautó mellett felsorakozott hét Bucc-gyerek- re Móricz bácsi. — Majd beszervezem, hogy segítsen a lakógyűlések előkészítésében. Szóval, mindenki nagy reményeket fűzött az új lakóhoz. Sajnos, hamar kiderült, hogy nem csalódtak: legalábbis ami Bucc jellemvonásait illeti. Mint erős ember, minden este elfogyasztott egymaga egy kis hordó seprűpálinkát: majd ügyesen felmászott négykézláb a második emeletre és szorgalmasan végigverte az egész családját. Eközben még egy kitűnő jellemlu- lajdonsága is kiderült: nevezetesen az, hogy szereti a zenét. A családi verekedések közepette ugyanis rádióját thindig a legnagyobb hangerőre csavarta. — Talán az öröm miatt ilyen: hogy ilyen szép kétszobás lakást kapott — védelmezte eleinte a galamb- epéjű Guba Boldizsár szomszédját. De aztán egy este nem birta tovább és bekopogott Bucc Adám ajtaján, mikor az éppen a feleségét készült kiosztani. — Már ne haragudjon szomszéd — annyira üvölt a rádiója, hogy senki sem tud aludni tőle. Nem lehetne egy kicsit lejjebb csavarni? — Nem — mondta határozottan Bucc. — Ha lejjebb csavarnám, akkor a gyerekek meg az asszony ordításától nem tudnának elaludni. Az jobb lenne, azt hiszi? — Valóban — hajolt meg ennyi igazság előtt Guba Bolidzsár. — De mi lenne hogy a tárgyalásra nem . megy el. Ezt elmesélte Móricz bácsinak is: s amikor az tiltakozott, hogy így igazság, meg úgy rendet kell teremteni, ráförmedt. — Hülye maga, öregem? Vagy annyi ideje van? Akkor inkább intézné el a tetőjavítást, ami a kötelessége. Vagy lefizeti a házkeze- lőség, hogy hallgasson? Szó szót követett: másnap Móricz bácsi indított pert Guba ellen, rágalmazás címén. Tanúnak Suba Boldizsárt hivatta be. Amikor erről Guba tudomást szerzett, megpróbálta rábeakkor, ha mondjuk nem ütné őket? Legalábbis nem olyan nagyon. — Mi? Maga beleavatkozik az én magánügyembe? Te piszok, te ilyen-olyan: menj, innen. mert... Guba Boldizsár ugyan galambepéjű ember volt: de azért a sértéseket nem hagyhatta magán száradni. Másnap tehát elment a körzeti bíróságra, és becsület- sértéses fenyegetés címén magánjogi pert indított Bucc Ádám éllen. Tanúként Guba Dénest és Móricz bácsit nevezte meg. Guba Dénes ugyan nem volt galambepéjű, sót: de utálta a bírósági folyosók szagát, ezért , elhatározta. szólni Subát, hogy tegyen úgy, mintha nem hallcht volna semmit. Ez a szándéka ugyan nem sikerült: de a vita hevében mindketten elragadtatták magukat any- n'-ira, hogy másnap azonnal bementek a bíróságra pert indíttatni. A körzeti ügyésznek feltűnt a gyári kolónia ilyen hirtelen támadt Dereskedő kedve: előszedte az aktákat, tanulmányozta a helyzetet, majd egy szombati napra magához hivatta a pereskedő feleket, tanúikkal együtt. Mindenki ott volt, csak Bucc Ádám marad' le a sarki pálinkamérésnél. Mihamar tisztázták a helyzetet: az ügyész okos szóval békítette a pereskedőket, akik aztán elindultak hazafelé. A házban hangos ordíto- zás fogadta őket, mely túlharsogta a rádió bömbölé- sét is. Mint kiderült, Bucc Adám, akit a szokásos kis- hordónyi mennyiségen felül elfogyasztott tömény szesz nagyon fellelkesített, éppen harmadszor veri végig kisded családját egyhuzamban. A volt peres felek behúzták a nyakukat Közös véleményüket Suba Boldizsár mondta ki. — Márpedig egy lépést sem teszek ebben az ügyben. A többiek éppen sűrűn bólogattak, amikor a kapun befordult a tanács szabálysértési előadója és Bucc Adám után tudakozódott rendkívül komoran. — Végre! — derült fel Móricz bácsi. — Éppen ideje. Az a fickó szétveri a családját. — Az engem nem érdekel: ez magánügy — mondta a szabálysértési előadó. — Én azért jöttem, mert Buccék menyezete leomlott: s meg kell állapítanom, hogy az ő hibájukból történt-e a ház állagának romlása, vagy sem. — Dehát maga hivatalos közeg — támadt rá Móricz bácsi. — Magának kötelessége ezt a dolgot is rendbe hozni. Miért veszi fel a fizetését? — Micsoda? — jött tűzbe az előadó. — Vegye tudomásul, hogy pert indítok maga ellen ezért a kijelentésért. Maguk lesznek a tanúk! — mutatott Subára és Gubára. Várkonyl Mihály Szülők, nevelők fóruma „Igyál, kisfiam. A menya sszonyra villanyfény ragyog, sürög- nek az öreg nénikék, az U-alakú asztalnál vegyes hangon nótáznak, a sátor sarkában eszeveszetten muzsikál a zenekar. Gyerekek szaladgálnak, nyűgösködnek, anyák pátyolgatják az apróbbakat. Bent a szobában, az ágyakon alszanak az ünneplőben elfáradt apróságok. A kondérok mellett egy asszony unszolja a fiát: — Igyál, no egy kicsikét .. A tízév körüli gyerek fintorog, nem ízlik neki a bor. Enélkül is jól érezné magát. De hát a felnőttek természetesnek veszik, hogy most borral fokozzák a gyerekek hangulatát. Éjfél felé jónéhány kisiskolás ott botladozik az asztalok, felnőttek között. Ismerős lakodalmi kép. Egy fiatal tanítónő ismerősöm panaszkodott egyszer, hogy abban a faluban, ahol pályafutását kezdte, sokat ittak az emberek. Az első családlátogatások idején őt is borral kínálták, sok helyen meg is haragudtak, mert nem fogadta el. Emiatt felvágósnak mondták, pedig csak nem birta és nem is szerette az italt. Ez lett volna a legkisebb baj, mesélte, sokkal nagyobb volt, hogy a gyerekeket is itatták a szülők. Egyszer egy tanítványa elaludt az órán. Amikor köl- tögetni kezdte, kiderült, hogy a gyerekéből árad a borszag, kétségtelenül alaposan leitta magát. A tanáriban megmosdatta és hazakísértette egyik tanítványával, majd behívatta az anyját. „Ügy látszik, hogy sokat ivott reggelire” —így okolta meg az esetet i z asszony. Akkor határozta el, hogy dolgozatot írat a gyerekekkel arról, hogy mit esznek odahaza. Az eredmény: alig volt riéhány, aki reggelire tejet, vagy teát kap, a többség cukros bort iszik. Szabolcsban egy védőnő mondta el, hogy körzetében van olyan falu, ahol ma is általános szokás pálinkát adni a csecsemőnek, ha nyűgös. A felnőtt minden esetben elsősorban felelős önmagáért, de a gyermekért a szülő. Nem lehet mindegy, hogyan vélekedik valaki kicsi korában az alkohol- fogyasztásról, mert az lesz az alapja későbbi szemléletének is. Hiába mondják a szülők: csak egy kicsit adok, egy fél pohárral, ebédnél, vagy ha lakodalomba megyünk, meg disznóöléskor ... » A gyermekkori alkohol- fogyasztás — a legkisebb mértékben is — károsan befolyásolja a fejlődő szervezetet. Elsősorban a központi idegrendszer ingerfű- fogó és feldolgozó képességét csökkenti. Nem nyugtathatja meg lelkiismeretét egyetlen szülő sem — tudományos tények mondanak ellent a könnyelműen engedélyezett „egy korty” elfogyasztása ellen. Dr. Székely Lajos orvospszichológus végzett nemrég felméréseket falun és városban ebben a tárgykörben. Tanulmányában kifejtette a következőket: „A falusi lakosság körében a gyermekkori és felnőttkori alkoholfogyasztásnak meggyökerezett hagyományai vannak. A falusi gyermekek körében olyan általános vélemény alakult ki, hogy gyermekkorban szabad alkoholt fogyasztani..” Ez az álláspont — a tudatlanság miatt — nemzedékről nemzedékre szállt, kiszámíthatatlan következményekkel járó hatásait nem is próbálta felmérni senki. Annyit tudnak, hogy bortermelő vidékeken sokkal :öbb az úgynevezett „terhelt” egyén, mint egyéb I tájakon, ahol nehezebben j jutnak alkoholhoz. _____ I Szám ot kell vetni a múlttól örökölt hibás felfogásokkal, őszintén feltárni a helyzetet, hogy minden felnőtt megértse: nem mindegy, milyen lesz az elkövetkezendő nemzedék. És mivel a gyermek minden ismeretanyagának alapjait otthonról szerzi, elsősorban a szülők felvilágosítása, felelősségérzetének felkeltése a fontos. A szűkebb család mellett barátok, és az iskola formálja a gyermekek tudatát. Az előbb említett tanulmány foglalkozik azzal is, hogy az általános iskola tantervében az alsó tagozatban nem esik szó a gyermekek alkoholfogyasztásáról. Az alkoholról magáról először a IV. osztályosok tanulnak „A szőlő” című olvasmány keretében, amelyből a következőket tudják meg: „A magyar szőlőből készült bor világhírű. Bizonyosan hallottátok már hírét a tokaji és badacsonyi boroknak... A mustból erjedés után bor lesz. A borban szesz van. A szeszesitalok mértéktelen fogyasztása ártalmas ...” Hogy mi történik azzal, aki alkoholt fogyaszt? Azt a tankönyv nem magyarázza meg, s a gyerek beéri annyival: aki bort iszik, részeg. Pedi" meg kellene magyarázni azt is, milyen folyamat játszódik le az alkoholt fogyasztó emberben, és ki kellene térni az alkoholizáló gyermekekre is. Egy anya mesélte, hogy kisfiának minden alkalommal, amikor ők is ittak, adott egy ujjnyi bort. A gyerek egy rádióelőadás hatására azzal állított a szülők elé: „Vigyetek engem elvonókúrára, mert én nem akarok részeges lenni...” A szülők szellemes „gyerekszájnak” fogadták el a mondottakat és megnyugtatták a kisfiút, mondván: attól, amennyit ő iszik, még nem lesz alkoholistává, annyit szabad inni neki is, mint gyereknek. Pedig fel kellett volna figyelniük a „gyerekszájra”, megérteni, hogy a gyermekben konfliktus támadt a szülői gyakorlat és a pedagógiai elv között. Sajnos, a gyermekek alkoholfogyasztásának elnézésében hibás az a régi orvosi gyakorlat is, amely a vörös bort gyógyszerként javallottá vérszegény, étvágytalan gyermekeknek. Az orvostudomány mai álláspontja szerint nem az, egyéb megfelelő gyógyszerekkel kezelik az arra rászoruló gyerekeket. Az a szülő, aki akár „gyógykezelési” szempontból, akár abból a meggondolásból, hogy egy kicsi nem árt — ad alkoholt gyermekének, súlyos hibát követ el. Nyugodt lehet, hogy jól érzi magát bor nélkül is a lakodalomban, vagy disznótorban, csak javára szolgál, ha megkímélik idegrendszerét az alkohol hatásától. Kevesebb italos felnőtt lesz a mostani gyerekekből, és több olyan, aki tudja, mi az alkohol. szerepe és hatása, és nem rabja, hanem mértéktartó ízlelője lesz később. Szemes Piroska VILÁGÍTÓ FELHŐK Közös svéd—amerikai kutatásokkal sikerült megfejten az éjszaka világító felhők titkát. Kutatórakéták a földre juttatták a szükséges vizsgálati anyagot, amelynek elemzése azt mutatta, hogy a világító éjszakai felhők meteoritport tartalmaznak. A meteorit- porszemecskék jégkristályokat hordoznak. A kristályok visszatükrözik a, nap sugarait, amelynek napnyugta után a földi megfigyelő számára már láthatatlanok. Az éjszakai világító felhők körülbelül 80 kilométer magasságban vannak.
