Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-06 / 234. szám
V 1963. október 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 az „ENYÉM’’-tői = ~a„MIÉNK”-ig Interjú Honfi Józseffel, a TIT főtitkár-helyettesével a falusi ismeretterjesztésről Nemcsak hosszú, hanem meglehetősen egyenletlen és nehéz is az út, nem köny- nyű eljutni addig a felismerésig, hogy a birtok, a vagyon igazában nem külső — tárgyi — érték, hanem belső. A fejlődés pedig a szocialista út, e belső értékek kiteljesedéséhez segíti az egyént és a közösséget. Mindehhez pedig anyagi feltételek szükségesek, vagyis jobb és több termelés falun is. Különösen nem könnyű a helyzete azoknak a volt cselédeknek, akiknek már a nagyapáik is „saját birtokról” álmodoztak, ha fgen-igen kicsi darabka földre vonatkozott is álmuk. Nem könnyű ezeknek az embereknek eljutni oda. hogy akkor igazán enyém a föld, ha mindenkié, ha senki birtoklása nem zavarja az én birtc klásomat, ha semmiféle rang vagy cím nem ad jogot nagyobb földhöz, nagyobb boldoguláshoz. Ám a szocialista átalakulás sem megy gyorsan, az újfajta termelési eszközök, újszerű termelési formák, a közös birtoklás, még nem teszik szocialistává a parasztságot. Ahhoz az kell, hogy a parasztság tudata is átalakuljon. S ezen az úton parasztságunk zöme csak az első lépéseket tette meg, azokat is sokhelyütt tétován, bizonytalanul. A teendőkről, a szocialista ideológia terjesztéséről, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat munkaterveiről beszégetünk Honfi József főtitkárhelyettessel e problémák kapcsán. — A mi munkánk lényege, hogy elősegítsük a szocialista erkölcsi normák kialakítását a tsz-parasztság körében is — mondja Honfi József. — Felelősségteljes munkánk során ügyelünk például arra is, hogy egy csomó régi, hasznos elemet új tartalommal töltsünk meg úgy, hogy ne sértsük az emberek érzékenységét. Mintegy, a nevelés és tanítás közben küzdünk a káros ideológiák, babonák ellen. — Melyek azok a lehetőségek és formák, amikkel a falvakban akarják gazdagítani az ismeretterjesztést? — kérdeztük. — Vidéken elsősorban a falvakban, nagy sikerük volt az irodalmi előadásoknak, — író—olvasó találkozóknak — ezekre érzékenyen reagáltak mindenütt. Tehát olyan irodalmi és művészeti előadásokat szervezünk, amelyek e problémákhoz kapcsolódnak, hogy illusztrálva a témát, vitatkozni lehessen a kérdéseken. Ezekkel az előadásokkal azt akarjuk elősegíteni a szemlélet formálása mellett, hogy minél több parasztember váljon az irodalmat önállóan értékelő olvasóvá — folytatta a főtitkárhelyettes. — Ma már egyre több pénz jut a mindennapok szebbé, kényelmesebbé tételére. Segítenünk kell a parasztságot abban is, hogy pénzét mire költse. Fejlesztenünk kell művészi és általános ízlését. Tudatossá kell tennünk azt a törvényt, hogy nagyobb tudással, nagyobb műveltséggel könnyebben jobbat és többet lehet termelni. Honfi József szólott arról, hogy a tsz-aíkadémiákon is, a termelést segítő előadások mellett társadalomtudományi és művészeti előadásokat is tartanak.^ Nagyon népszerű az enyém és a miénk című sorozat, problémafelvetése sokrétű, színes. Űj, izgalmas sorozatnak ígérkezik a mező- gazdasági munka psziholó- giáját ismertető, majd később A mezőgazdasági termelés története című előadássorozat. Az utóbbi nagyon fontos szerepet tölthet be a tudatalakításban. E sorozat érzékelteti a hallgatókkal, hogy a különböző társadalmi formák hogyan hatottak a mezőgazdasági termelésre világszerte és hazánkban. K. D. MAJOMEMBER Állkapocs-csontját TALÁLTÁK KÍNÁBAN Az északnyugat-kínai Senszi tartományban megtalálták egy majomembet alsó állkapocs-csontját, amely majdnem sértetlen állapotban maradt fenn. A kínai régészek úgy vélekednek, hogy ez a lelet valószínűleg régibb az úgyneve- zeít „pekingi embernél” tudományos néven sinanth- ropusnál is. MAGASFOKŰ ÖNKISZOLGÁLÁS Az egyik New York-i ön- kiszolgáló vendéglőben újabban minden asztal mellé kis villanykályhát szereltek, amelyen a vendég maga melegítette meg ebédjét. A kész ételeket megfelelő érme bedobása ellenében hűtőautomata szolgáltatja ki. /vV • PALICZ JÓZSEF: ÖREG TANYA A vállalat készletezési osztályának vezetőhelyetteséről, ifjú Jagelló U. Lászlóról tudott dolog, hogy szegről végről vezető ember rokona. Keserű, a könyvelés sok próbát kiállt vezetője ugyan jó forrásból hallotta, hogy az illető, aki Jagelló kartársat felülről támogatja, ez idő szerint nem tölt be magas funkciót. A főigazgatóságon azonban ezt megfelelő mértéktartással és óvatossággal fogadták. Pucz igazgató ugyanis egy bizalmas beszélgetésben határozottan állította a főigazgatónak, hogy három évvel ezelőtt a vezetőképző tanfolyamon hallotta a legmagasabb irányítók között említeni ezt a nevet. De hogy az illető kiféle-miféle, arra már nem emlékezett. Ezek után érthető, a főigazgatóság óvatossága. Ifjú Jagelló V. magatartásából mindenesetre arra lehet következtetni, hogy protektora manapság is jól fekszik. Mi másról beszélne például a következő eset. Egy szép napon, úgy tíz óra felé. a fiatalember önkényesen elhagyta szobáját, táskarádióját letette a könyvelőség kellős közepére, tánczenét állított be rajta, és felkérte egy fordulóra Feschi Etát, az osztály szépét. Hamarosan az egész könyvelőség keringőzött. — Aztán charleston következett, egy foxtrott, egy me- dison... — Ki kezdte? — ezt nyögte ki a belégekkel a hóna alatt betoppanó főkönyvelő. Keserű Ottó. — Kié ez a rádió? 1 — Enyém, és én kezdtem — szólt Jagelló U. László oly egyszerűen és magától értetődően, mint aki mögött egy agresszív terveket szövő nagyhatalom teljes atomereje áll, készen arra. hogy az esetleges bírálót egycsapásra megsemmisítse — Talán nem tetszik? — Engedje meg, hogy ne szóljak semmit — szólt Keserű keserűn. Vadul nézeti az ifjúra; aztán vérvörös ábrázattal fordított neki hátat és kiment. Látszott, nem akar a fensőbbséggel ujjat húzni. — Folytathatjuk — szólt ekkor U. Laci. De a többieknek már elment a kedve a dínom-dánomtól. Látszott, mögöttük nem áll nagy ember. A készletezési osztályvezető-helyettes ekkor aktatáskájából két palack kékszilvánit vett elő. — Ettől jön meg a mersz — szóit bíztatóan. — Igyatok, számkukacok. így ment ez nap nap után. A könyvelésben rohamosan nőtt a feldolgozatcsaládapán kiáltotta —. ne tegye ezt velem. — Fegyelmit kérek magam ellen. — Jó, jó — szólt 17. László hideg nyugalommal —, de mit tudok én ezen változtatni? Miért zavar a táncban? — Most már nem bánok semmit! — kiáltotta ekkor Keserű zokogva. — Ha maga az csempeszkopácsi korhadt fakeresztről a hazafias népfrontmozgalomh .z csatlakozás céljából leszállt plékrisztus lép is közbe az érdekében, akkor is jelentést teszek az v-yről. — Azt próbálja meg, nyamvadt pupák — mondta Jagelló 17. László, és ismét magához szorította a lányt. — Most viszont kólán anyag. A pénztári kartonokból munkaidő alatt konfettit gyártott valaki. A számológépet zálogba tették, hogy pezsgőt vehessenek a pénzen. Egy szép na-~ pon aztán betelt a pohár. Amikor Keserű Ottó főkönyvelő reggel bement a szobájába, hiába kereste munkaköpenyét, amelyet már huszonnégy év óta viselt. Aztán megtelte. Felszabdalt darabjait a könyvelőség lámpájára csavarták, hogy a tangóhoz meg legyen a hangulatvilágításuk. Keserű odasietett Jagellóhoz, aki éppen álmatag arckifejezés- sei vonta magához Feschi Etát. Térdre rogyott az ifjú előtt. — Könyörüljön meg egy rém, sürgősen kopjon le rólam. De keserű Ottó nem tágított. Elzárta a rádiót, némán a helyére vezette Feschi Etát. majd ezt mondta: — Történjen. aminek történnie kell. Ma, kérem, már nincs az a világ, amikor ezt teheti valaki egy becsületben megőszült főkönyvelővel. Én, kérem felelős vagyok a népgazdaságnak az osztály műnk í- jáért, és ennek megfelelően fogok is intézkedni. Ezzel sarkonfordult és elment. Meg sem állt Pucz Lajos igazgató szobájáig. Ott előadta a dolgot. De az igazgató leintette: — Nézd — szólt —. te is voltál fiatal. Ezek a maiak Tompa László: VARSÓ Ablakom alatt Kopernikusz — akit egy dán finomított ércbe — magyarázza a tudós ég újfajta csodáit s körzője kitárt ívén kívülmarad hogy nemrég még hadak zsákmányának szánták az autóbuszok közt merengő szobrot. (1963) Boros Zoltán: c4k&g,y, a mag^aeta az életrehasadt barázdákon újra és újra elindul a varjakkal telenőtt ég alatt, hol hajnal-zörgéses szekerek ültetnek bokrokat porból az utak mellé; mi is naponta nekivágunk széjjelszórt szavaink vetésein, s érezzük, a szelek gyeplői kezünkhöz feszülnek, és holnapi hitünk kenyerét hordjuk, akár a magvető. * Szegedi Pál: Utak nélkül Hanyatt fekszel a túlérett nyár kiáltványai között nézve a vetkezni kezdő lusta fákat. Rekedt-hangú szél csatangol Meztelen vagy most, mint a csend. Szennyes zubbonyod székre dobtad Hallgat szobád mint a víz: feleséged és a gyerek vidéken tölti ezt a napot. Tenyérnyi ég áll ablakodban. Nincs rohanás, sint-csattogtató mozdony. A bérház filát kényelmes délután tapossa. Csend. Üres utca. Vasárnap. És fekszc’ a hegyen elnyúlva, nyugodtan, mint az isten, elszenesalt nyelvvel. A házak mozdulatlan hullámaira árnyékot dob e > töményfekete felhő. Csak szemed él, tájak arcát visszhangozza, boldogan legel a föld szikkadtzöld húsán, és szinte megvakul a termékeny fényben utak társaságy nélkül. előbb-utóbb kitombolják csak magukat, azután ugyanolyan savanyú citromokká válnak, akár te. Keserűkém. A további fejlemények megértéséhez azonban tudni kell, hogy Pucz igazgató már régen elhatározta, hogy őszülő halántékkal kitör a sok gyerekkel súlyosbított kispolgári langyosvízből. E célból kiszemelt magának a vállalatnál több fiatal beosztottat, a többi között a könyvelőség szépét, Feschi Etát. Céljához közelebb jutott akkor, amikor lebontották a gyárban a régi raktárépületet. Néhány forintért Jagelló segítségével ■ megvette a bontási anyagot, és a közeli erdő szélén Hs lakot építtetett magának belőle. Némi vita után Keserű szemet hunyt főnöke ügye előtt. Feschi Etát azonban Jagelló úgy látszik, leütötte az igazgató kezéről. Amikor egy alkalommal Pucz félreérthetetlen helyzetben nyitott rájuk, elfogyott a türelme és önuralma. Ordítani kezdett, hogy meghallotta az iroda apra- ja-nagyja. — Kirúgom ezt a züllött perszónát! De a csábítóját is! — Melyiket a sok közűi? — kérdezte Keserű, a főkönyvelő. — Te kérded? — így harsogott az igazgató. — Azt a protekcióst, a Jagellót! — Ne őrülj meg — súgta mospmár a higgadt Keserű, hogy a többiek ne hall. ík. — Amióta ez nálunk van, nagy összeköttetéseire való tekintettel a főigazgatóság nem piszkál bennünket az egy főre eső fajlagos energiafogyasztás miatt, és a bontási anyagokról sem kéri a beléget. Folyton az U. László magas összeköttetéseivel etetem ők t, most meg kirúgjuk? — Szétzúzom! Megölöm! — így dühöngött a szíven ütött Pucz. — Fütyülök arra a fajlagos nyavalyára! A téglát is kifizettem, 120 forintot adtam értei Én elvi alapokon állok. Leültek a kantinban, ittak. Puczra szemmel láthatóan hatott az ital és a főkönyvelő józan megítélése, mert így szólt: — Belátom, igazad van. Nem szabad egy kis szerelmi csalódásért mindjárt forró fejjel a porcellánbolt túlsó oldalára átesni. De most már mindenki várja< hogyan vonom felelősségre U. Lacit. N m visszakozhatom, büntetni kell. — Jól van. megbeszéltem már a főigazgatósággal. Büntetésből áthelyeztetjük a testvérvállalathoz. — De ha kinyitja a száját a Jagelló, ni lesz? Nem akarok a Dózsa nevű állítólagos parasztkáder sorsára jutni, akiről azt állítják, hogy ennek az őse nyírta ki. Behívatták Jagelló U. Lászlót. — Lefolytattam ön ellen a fegyelmit — mondta neki Pucz —, büntetésből áthelyezzük a testvérvállalathoz igazgatóhelyettesnek. 1500 forinttal magasabb fizetése lesz, mint nálunk volt. Lássák az emberek, hogy ennél a vállaltnál személyre való tekintet nélkül a vezetés nem tűri n fegyelembontást. — Köszönöm, — szólt Jagelló. — Tárgyilagosan nézve, m^nérdemlem ezt a büntetést. — Igen — szólt az igazgató. — Végeredményben maga is hibás. így azt ajánlom, feledkezzünk meg mindannyian a bontási anyagokról. Maga is. Ne felejtse el, jöhet valaki a főigazgatósághoz, aki rájön, hogy a maga őse és protektora négyszáz éve elesett Várnánál. Máté György Mi pei es...
