Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-06 / 234. szám

A FIATAL ORVOS ÉS A VIDÉK Kiatal orvosokat avat­ja nak. Hat év néha embertelenül kemény mun­kája után soha el nem fe­ledhető pillanatok ezek. A sokszor hallott, már-már közhellyé vált szavak a hi­vatástudatról, az önfeláldo­zásról itt megfiatalodnak és életet nyernek. Az új orvosok „kilépnek az élet­be.” A Budapesti Orvostudo­mányi Egyetemen az . idén 388 hallgató fejezte be a tanulmányait és közülük 278 került vidékre. Ez a 6zám megnyugtatónak lát­szik. Az orvosegyetemnek évek óta súlyos gondja a hallgatók makacs húzódo- zása a vidéki munkától. Karikaturistáknak, vezér­cikk- és glosszaíróknak is kedvéit témája ez. Miért nem akarnak a fia­talok vidékre menni? Az általános okokat szám­talan cikkíró, számtalan változatban felderítette már. A főváros kulturális von­zása, a tudományos pers­pektíva, a kevesebb fele­lősséget kívánó könnyebb életforma, stb. Ez mind igaz is. Mégis, népünk és az állam joggal elvárja, hogy a fiatalok odaálljanak ahol szükség van rájuk; jelen esetben a vidék visz- szamaradottabb egészség­ügyi ellátását szolgálják. Ám igazságtalanok len­nénk, ha a kérdést nem néznénk meg a másik ol­daláról is. Mit ad a vidék a fiatal orvosnak? Mi vél segíti, hogy harmonikusan beilleszíkedhessék a vidéki közösségbe, esetleg családot alapíthasson, szóval nyu­godtan és megelégedetten dolgozzék. Elöljáróban meg kell említeni, hogy a most végzett fiatal orvosok vi­déki elhelyezése nem azt jelenti, hogy egyenesen fa­lura mennek. Ez csak ki­vételes esetben történhet így. Először vidéki kórhá­zakban szerzik meg a ké­sőbbi körzeti munkához szükséges gyakorlatot. A kérdést tehát így kell fel­tenni pontosabban: mit tud adni a vidéki kórház a fiatal orvosok számára? Köztudomású, hogy Szol­nok megye egészségügyi el­látás terén nem áll a leg­jobban. Jónéhány körzeti orvosi állás betöltetlen, a kórházi ágyak száma az országos átlag alatt van. A második ötéves terv alatt százharminc új orvosra lenne szüksége a megyé­nek. Természetes, hogy örömmel fogadunk minden fiatal orvost. Na és az örömön kívül mivel? Nos, itt már kezdődnek a bajok. A Szolnok megyei Tanács Kórház az évről évre rendszeresen érkező fiatalokat képtelen akár a legszerényebb lakáshoz is juttatni. Két-három orvos lakik egy szobában, sokszor évekig. ' Elképzelhető, hogy milyen ambícióval és kedv­vel dolgozik az az orvos, aki tömegszálláson, kultu­rális és tudományos önkép­zéstől megfosztva, esetleg vadidegen városban kény­telen élni. Az a fiatal, aki ilyen körülmények között él és reménye sincs arra, hogy belátható időn belül lakáshoz jut, nem fog lel­kesedni. Főleg ennek tud­ható be, hogy tavaly tíz fiatal orvos hagyta el a me­gyei kórházat. A nagymér­tékű fluktuáció érzékenyen befolyásolja a kórház beteg­ellátásának és tudományos munkájának színvonalát. — Szinte tragikomikus leírni: volt fiatal orvos, aki heten­kent háromszor ment haza Budapestre a családjához, sőt az újonnan jelentkezet­tek között van olyan, aki naponta (!) kíván Buda­pestre utazni. A probléma nemcsak helyi, hanem or­szágos jelenség. Az orvos- tudományi egyetem tájékoz­tatása szerint a tavalyelőtt végzett hallgatók 70 szá­zaléka (!) szivárgott vissza a fővárosba. Ennek pedig nagyrészt az az oka, hogy a vidék semmiféle pluszt nem tud nyújtani a fővárossal szemben és teljesen logikus a fiatalok meggondolása: inkább Budapesten élek rossz lakásviszonyok között, mint vidéken ugyanúgy. Meg kell mondani, hogy jónéhány helyen már fel­ismerték a megoldás mód­ját. Miskolcon, Szombathe­lyen, Orosházán a kórház mellett korszerű orvosla- kásokat építettek. Magyar- országon jelenleg a lakás komoly vonzóerő. Szolnok megyében is sürgősen kel­lene tenni valamit ebben az irányban. A magasszínvonalú egész- ségügyi ellátás meny­nyire fontos, azt rnmdany- nyian jól tudjuk. Ennek személyi feltételeit azonban meg is kell teremteni. Ho­gyan? Ki kell építeni azt a kézzelfogható anyagi bá­zist, amely lehetőséget ad a fiatal orvosoknak, hogy örömmel jöjjenek megyénk­be, s emésztő gondoktól mentesen nyugodtan dol­gozhassanak hivatásuk pa­rancsa szerint. K. F. Villanyfényben a dűiőutak Tiszavárkonyban újságol­ta nagy örömmel Baricza István, a községi tanács vb elnöke, hogy a várko- nyi szőlőkben végre ki­gyulladt a villany. — Négyezerkétszáz fo­lyóméter távvezeték ké­szült el, megvan a trafó is. A dűiőutak mentén estén­ként már fény ragyog. Az iskolában is felgyulladt a villany augusztus végén, mikor a tüdőszűrő vizsgá­latok voltak. És az elmúlt szombaton a kultúrházban, a szüreti bál alkalmával. Ilyen fényes mulatság rr*g nem volt a szőlőkben. — No és a házakban? — Sajnos, ott még lám­pa ég. Egy kisiparos végtrz- te ugyanis a belső szerelé­si munkákat a házaknál, és a felülvizsgálatkor kide­rült, hogy nem megfelelő­en. Amíg ki nem javítja a -hibákat, a házak nem kaphatnak áramot. — Pedig, nehezen vár­ják már ugye az emberek? — Bizony. Légióként a kilencvenkilenc esztendős özvegy Pataki néni! — Szívesen lennénk ott vele az ünnepélyes pilla­natban, mikor a petró-lám- pa fényét elhomályosítja a villany. — A hó végén, úgy hi­szem, jöhetnek! Ma A tábornok haiála F> az antók közűi egy sem állt meg .. • A szolnoki tetőkön Kocka A nyíltság utat nyit Juhilálók Forró fej és ... r Érdekességek, furcsaságok SZTÁNOVSZKY JÓZSEF, HALLA TIBOR ÉS KISS ALAJOS, A TISZAKÜRTl FIÚ-NEVELŐOTTHON Vili. OSZTÁLYOS TANULÓI SZORGALMASAN TA­NULNAK A SZILENC1UM ALATT. Tapasztalatcsere-kirándulás Népművelők klubja a törökszentmiklósi n . I járás népművelési üZUlŐk iskolája terveiben A munkatervek készíté­se lassan befejezéshez kö­zeledik a törökszentmikló­si járásban. A népműve­lési szervek és társadalmi munkások egyaránt kivet­ték részüket ezeknek ki­alakításából. Erről beszél­gettünk Sípos Mihállyal, a járás népművelési felügye­lőjével. — Hét művelődési ott­honunk, két ügyvezetőnk dolgozik a járás nyolc köz­ségében — kezdte. — Nincs könnyű dolgunk, mert sok az új ember. A járási művelődési ház vezetője, a járási könyvtár igazga­tója és a községekben több ember most kezdte munkáját. így azután fo­kozottabb segítségre szo­rulnak, ez osztályunk je­lenlegi legfontosabb fel­adata. — Milyen konkrét segít­séget adnak? — Elsősorban a népmű­velők klubját említhetném. Ettől igen sokat várunk. Sokoldalú, politikai-szak­mai továbbképzést szerve­zünk itt az új és régi nép­művelési munkásoknak. — Előadást hallhatnak pél­dául a népművelés helyé­ről a szocialista kultúrá­ban; Németh Lajos, a ki­váló művészettörténész a g'ccsről és a modem mű­vészetről tart majd elő­adással egybekötött vitát. Általában arra törekszünk, hogy a klub közel hozza egymáshoz a résztvevőket és baráti kapcsolat alakul­jon ki közöttük, amely a munkára is jő hatással lesz. Ennek érdekében szá­mukra a klub-foglalkozá­sok végeztével tapasztalat- csere kirándulást is ren­dezünk. — Hogyan segítik a fal­vakban a felnőttoktatást? — Változatosan. Kengye­len például előkészítő tan­folyamot indítottak, amely a közeljövőben fejeződik be. A művelődési otthon­ban tíz felnőttet készítet­tek elő a hetedik osztályra, örményesen és Kengyelen korrepetáló óráikat tarta­nak, Fegyverneken pedig oktatófilmeket vetítenek majd. Az oktatófilm-szol­gálatot valószínűleg a kun- csorbaiak is igénybe ve­szik. Ez azonban kevés. Azt szeretnénk, hogy bár a többi községek tervébe nem vették be, másutt is vetítenék az igen hasznos földrajzi, fizikai, képzőmű­vészeti oktatófilmeket. — Több községben az általá­nos iskolás felnőttek szá­mára földrajz-történelmi jellegű kirándulásokat szer­veznek. — Az Ismeretterjesztés­nek milyen egyéb formáit kultiválják ebben az év­ben ? — Kengyelen, a Vörös Hajnalban megindul a tsz- akadémia harmadik évfo­lyama. — A szapárfalui Aranykalászban a fiatal­ság részére indítanak tsz- akadémiát. Ezenkívül ki­lenc szakmunkásképző tan­folyam indul, körülbelül kétszázötven fő részvételé­vel. A felnőttoktatásban őt-hatszázan vesznek részt. — Tizenöt különböző akadémia és iskola indul, a nők akadémiája több he­lyen, egészségügyi akadé­mia, belkereskedelmi sza­badakadémia, szülők aka­démiája. Külön érdekes­ség az óvodai szülők isko­lája, amelyet minden óvo­dában megrendeznek és ahol eddig is volt ilyen, a tapasztalat szerint óriási az érdeklődés. Az egyes ismeretterjesztő előadások száma nem sok, községen­ként átlagban hat-nyolc. Ügy gondoljuk azonban, hogy inkább kevesebbet, de minőségileg alaposan .előkészített, jó előadást kapjanak a községek lakói. — Milyen segítséget ad maga az osztály? — Kéthetenként tartunk olyan értekezletet, amelyen a járási intézmények, a könyvtár és a művelődési ház vezetői is részt vesz­nek. Ezek operatív jelle­gűek, az a célunk, hogy megerősítsük e járási in­tézmények területi segítő munkáját, összehívjuk a felnőttoktatás tagozatveze- 'tőit a felnőttekkel kapcso­latos oktatási módszerek megvitatására. Több tema­tikus ellenőrzést tartunk, például olyan jellegűt, — hogy hogyan folyik a vi­lágnézeti nevelés a nép­művelés különböző terüle­tén. H. T. Határidő előtt adják át a Vörös Csillag úti lakóházat Hosszú idő óta nem volt arra példa nálunk, hogy határidő előtt fejezzünk be lakóépületet Most minden jel arra mutat hogy a de­cember 15-re tervezett 48 lakást már a hónap első napjaiban átadjuk. Ezzel a hírrel fogadott Serfőző elvtárs a megyei építőipari vállalat építési vezetője Szolnokon a Vörös Csillag úti felvonulási épü­letben. — Hogyan sikerült a ha­táridőn belül maradniuk? — Jól szervezték az anyagellátást és a munkát A legnagyobb érdem pedig a munkásoké. Több éve együtt lévő brigádok dol­goznak az épületen. Hosz- szú idő óta minden máso­dik héten szombaton és va­sárnap teljes műszakot tar­tanak. Ök a mi törzsgár­dánk és a nehézségek elle­nére is becsületesen helyt­állnak. — A nehézségek? — A munkások nyolc­van százaléka naponta vi­dékről jár ide dolgozni. Legtöbben Rákóezifalváról, Tiszaföldvárról, Mezőtúrról Abonyból, Ceglédről, sőt még Karcagról és Kun- szentmártonból is. Ha ösz- szeadnánk, hogy egy em­berünk havonta átlag hány kilométert és órát utazik, meglepően nagy szám jönne ki. Mégis ve­lük. a szakmunkásokkal a legkevesebb a gondunk. — És mivel van a leg­több? — Nem kapunk salakot, pedig az épülő házak kö­zött az ideiglenes utakat meg kellene építeni, külön­ben az esős idő beállta után elakadnak a szállító gépkocsik. VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! XIV. évfolyam, 234.szám. Ára 80 fillér 1963. október 6., vasárnap.

Next

/
Thumbnails
Contents