Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-05 / 233. szám
IMS. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Nehéz a postamesternek Mezőtúron egy hónap leforgása alatt mintegy félezerrel emelkedett a párt- sajtóra előfizetők száma. Makai Barnabás, a postahivatal vezetője nem is titkolt büszkeséggel említi, bogy az új előfizetők több mint negyedét postások toborozták. — Most még az lenne jó, ha az új előfizetők postásokat verbuválnának... — jegyzi meg kesernyés derűvel. — Ez valóban újszerű szervezés volna; ám mire jó? — Ebben a hatalmas kiterjedésű városban széthordani a lapot! Státusz van, csak vállalkozó nincs. Amint a jelentkező meghallja, hogy az állás jutalékos, már el is köszön. El. Hiába magyarázom, hogy az újságkézbesítés biztos, sőt nem is kevés pénz, s akár női erővel is ellátható. A 400 ágyas haj- dúszoboszlói „Béke” gyógyüdülőt csaknem 90 millió forintos beruházással építették Dull Dezső építőművész tervei alapján. Balról: A hatemeletes gyógyszálló főhomlokzata. Jobbról: A habfürdő is a gyógyászat egyik eszköze Kemény télre készülnek a kőolajtermelők UH Harmincnégy új termelő kút ÓM A gázfelesleget visszanyomják a földbe téli tartaléknak ü Biztosított a téli gázellátás Sok szóval járnak az emberek Beszélgetés egy nem függetlenített párttitkárral Most még itt a dombtetőn is kellemesen meleg a levegő, de jól emlékszünk a tavalyi decemberre, amikor utoljára itt jártunk a demjéni területen, a szolnoki kőolfljtermelő vállalat egyik legnagyobb üzemközpontjában. Akikor metszőén hideg széllel, faggyal küszködtek a környéken méltóságteljesen bólogató olajtermelő himbák kezelői. A rendkívüli tél még az évtizedek óta szabad levegőn dolgozókat is megviselte. Hát még a gépeket, vezetékeket. Annyira lecsökkent a termelés, hogy a karácsony előtti napokban Eger is gáz nélkül maradt Az előkészületekről, a télre való felkészülésről érdeklődünk. Juratovics Aladár üzemvezető mérnök már a tavaly óta elkészült új irodaépületben kínál hellyel bennünket és első eredményként a most nyáron végzett munkát említi. — Két új olajgyűjtősor épült 19 új termelő kúttal. Ezekhez energiavezetéket építettünk. A meglévő Kyűjtősorra 14 új kutat kötöttünk be, melyek a napokban kezdenek működni — mondotta. •— Milyen előkészületeket Kézimunka kiállítás nyílt Jászberényben A jászberényi Fémnyomó és Lemezárugyár nőtanácsa kézimunka kiállítást rendezett. A szemet gyönyörködtető látnivaló megtekintésén testületileg vettek részt 8 Felsőfokú Tanítóképző Intézet növendékei. A szebbnél szebb horgolt térítők, díszpárnák, iparművészeti alkotások a klub napsütötte sarokszobájában kaptak helyet. A tizenöttagú zsűri az első díjat ÍJaják Zoltánnépak ítélte irlandi csipkéjéért, a második díjat K'ókai Ru- dolfné keresztszemes párnájával nyerte. Mellettük finomságukkal, leheletszerűségükkel Csík Mária csipkéi tűntek ki. Szinte hihetetlen, hogy alkotójuk kezét korábban munka közben súlyos baleset érte... Cs. Tóth Istvánpé, az üzem nőbizottságának titkára elmondta, hogy az ügyeskezű, jóízlésű asszonyok s leányok műveit megyei kiállításon is be kívánják mutat- wL tettek a téli munka biztosítására? — Reméljük az idei tél nem lesz olvm mostoha, mint az elmúlt, de mi mindenesetre kemény, hosz- *zú télre készülünk. Július végén megkezdtük a felesleges gázmennyiség vissza- nyomását a földbe. Ez ideig mintegy 150 000 köbmétert, a- tél beállta előtt pedig még 60—70 000 köbmétert nyomunk vissza. Ez a mennyiség biztos tartalékot képez a csúcsíogyasztású téli hónapokra. Két kazántelepünket olajtüzelésűre alakítottuk át, ezziel naponta 2500 köbméter gázt takarítunk meg. Három nyersgáz kutat építettünk a nyáron, ezek naponta 4000 köbméternyi gázt adnak. Most érkeznek be az összes munkahelyekről az anyagigények a fagy- talanításhoz. Fűrészport, szalmát, kátránypapirt használunk a vezetékek, „Egész úton hazafelé azon gondolkodám... mit mondok majd először is, kedvest, szépet neki...” Mondhatok-e olyat, amilyet még nem hallott? Hiszen mióta csak olvassák verseit, a világ gondolkodói, művészei igyekeztek róla a legszebbet, a legszellemesebbet, legmélyebbről jövőt szavakba foglalni. Nem is folytatom, mert mindjárt a kezemre üt: „Fiam, tedd le a tollad, mihelyest cikomyás ömlengések kezdenek folyni belőle!” Emlékeztessem ót, hogy egyszer azt írta: „Ha majd a bőség kosarából mindenki egyránt vehet...” — és most nézzen körül hazánkban? • Nem. Csóválni a fejét megint: „Vezércikket akarsz szavalni az én szülőházamban? Mikor hallottatok tőlem ilyet?” — s már fordulna is kedves, elevön házigazda módjára a többiekhez, akik ma meglátogatták Ót szülőházában, Kiskőrösön. Itt vagyok köztük. Szót- lan áhítat szorongatja valamennyiünk torkát. „Mit mondok majd először is...?’’ Ott az ágy — abba is kapaszkodott, mikor járni tanult... Az öreg, szúette láda fedelét, az almárium ajtaját az ő keze is nyito- gatta. Pipája, tintatartója, melyen tolla csiszolta tá- gabbra a lyukakat, mikor tisztogatta szélükön a hegy űjtősorok, szerelvények burkolásához. Terv szerint november 15-re elvégezzük a külső fagytalanítást. — Ezek szerint nyugodtan jöhet a hideg? — Gondunk azért maradt bőven. A termelőhelyeket összekötő útvonal nem készült el időre. Kevés a szakemberünk és a környékbeli ipar biztosította bőséges munkalehetőség miatt nincs válogatási lehetőségünk a munkások között. Nehezíti a helyzetet, hogy több csoport- és brigádvezetőnk katonai szolgálatra vonul be. — ön szerint várhatóe fennakadás az idei télen gázellátásban? — Az eddigi előkészületek, tartalékolások alapján biztosítva látszik a zavartalan gázellátás, bármilyen hosszú és hideg is lesz az idei tél. E. Gy. gyét. S a LÁDA! Hess le onnan tyúkanyó! Vagy ne is; maradj csak, s ha eszedbe jut, kotkodócsolj nyugodtan. A tisztabúzát megkapod... Mi ez? A tárgyak bűvölete? Miért nyújtja öntudatlanul a korhadó vén, barna bútordarabok felé kezét az a fiatalasszony akinek másik karján kicsije ül? A diáklány, aki két osztálytársával az e.i ' 'kmúzeum nyitása előtti percekben még a hasizomról vitatkozott a pádon? A 1 iskunhalasi általános iskolás Vojcsek Dezső, aki fillérenként kotorta ki zsebéből a 2 forint negyvenet, hogy két képeslapot vehessen emlékbe Petőű szülőházáról?... Olyan varázserő lenne ezekben a tárgyakban? Nem a székek, a keresztelő kancsó, a fagerendák ejtenek rabul bennünket, hanem az a tudat, hogy Petőfi Sándor is köztük volt. Mert az ember — kivált több mint 100 esztendő után — szeret megbizonyosodni a tárgyi Ha egy fél nappal előbb, vagy később keresel, nem beszélgethetünk. Tegnap taggyűlésünk volt, ma délután megbeszélésem van, aztán iskolába megyek. De most várj egy percet, megkeresem B. F.-et... Vele kell beszélni. Űj ember a vállalatnál, februárban jött ide a feleségével együtt Két hónapja lehet, hogy felvették őket a KISZ-be is. Azóta jött a panasz, hogy nagyon gorombán viselkednek az albérlőjükkel. Mindig van ilyen személyes ügy. Mikor milyen természetű. Nemrég a tüdőgondozó intézetben voltunk a szak- szervezeti titkárral. Az igazgatót kerestük volna. A helyettese fogadott bennünket. Egyik vasaló asz- szonykánk nagy gondban van. Egyetlen helyiségben lakik a két kicsijével, meg a tbc-s férjével. Miatta mentünk. Talán nem hiába. Azt mondták ugyan, hogy nem sok értelme van, mert rossz beteg. Ha kiengedik a kórházból, iszik. Ez igaz. De ha nem törődünk vele. emlékek, használati eszközök útján is, mel’r"k láthatóan, kézzelfoghatóan túlélik az embert. De ez lenne a legtöbb, legnagyobb érzés Petőfi szülőházában? Nem. Amikor ujjunk a kanapéhoz ér, szemünk Orlai Petrich Soma festményén a költő édesanyjának vonásait faggatja, hogy utána elgondolkozva nézzen ki a kis ablakon, át a kertbe, nagyon ismerős érzések lesznek úrrá rajtunk. Ezek között, ezekre gondolva, emlékezve tudott úgy írni az Anyáról, Szülőföldről, Népről, ahogyan mi is megismertük azokat. Ösztöneinkkel, érzéseinkkel, míg gyerekek voltunk, aztán tudatosan, mire felnőttünk. Az életnek ezekről a legnagyobb dolgairól Petőfi tanított meg bennünket szépen gondolkodni, képzelődni, tenni. Melyik híres múzeumban jönnek—mennek, beszélgetnek vadidegen emberek ilyen meghitten, ilyen sok____________ l_________ OT THON a gyerekeit büntetjük, nem őt. Holnap vidékre megyek. A 32 fiókunkból 26 Szolnokon kívül van. Vonaton, gépkocsin, autóbuszon, mikor hogyan jutok ki. De az ellenőrzés nem maradhat el. Másfél éve van ez a beosztás a Patyolatnál. Azóta az időmet is úgy osztom meg az ellenőri és a párttitkári teendők között. Az 1962-es év végi leltározásnál 15 ezer forint hiány volt. Akadt aki kiadta a ruhát a rokonainak fizetés nélkül. Mások a beszedett pénzt tették zsebre. Mindezt „előkeresni” — ha csak a bizonylatokon is, — hosszú munka volt. Ez év elejére már rend lett. Szerencsém, hogy tizenegy éves mozgalmi múlt volt mögöttem, mikor 1956- ban ehhez a vállalathoz kerültem. Mégis mire belejöttem a munkába, nem tudtam volna megmondani, hány éjfélbe nyúló álmatlan éjszaka maradt mögöttem. Mégsem tudtam eléggé elfáradni. Tavaly neki kezdsok tudással? Arról a költőről, aki itt született. Kántor Imre budapesti nyomdász éppúgy ismeri a költői kastély epizódjait, mint felesége, a Szendrei Julia tragikusan-titokzatos sorsát. Gorszényi Gabriella diáklány a költő pápai diá- koskbdásáról szól, és mellette a nyomdászék, meg egy másik fiatalember, Balogh József, olyan ihletett készséggel egészítik ki az emlékeket, mint amikor otthon arról beszélgetünk, ami legközelebb áll éledtünkhöz... A múzeum gondnoknője úgy számol be a kanadai, vietnami, marokkói vagy finn látogatókról, mint ahogy odahaza közöljük a hozzátartozóinkkal, kik jártak nálunk, míg odavoltunk, „ö is azért harcolt amiért mi” — mondták a vietnamiak, s idézték legszebb sorait a szabadságról. ők is, a kanadaiak is úgy ismerik, mint az a 24 ezer vendég évente, aki úgy jön Petőfi szülőházába, mintha haza jönne. így szeretik a világ népei a mi Petőfinket, akiről nagyon okosan, bölcsen, így szoktak vélekedni: azon ritka nagy emberek közé tartozik a világon, akinek életében nincs m:t megbocsátani. Ügy élt, ; ahogyan szólt. Tóth István » tem a hetedik általánosnak. Most meg a nyolcadikat végzem. Őszintén megvallom, nem nagyon éreztem én a tanulás hiányát, amíg el nem kezdtem. Időm se lett volna. Négy gyereket neveltem, örültem ha rájuk jutott idő. Most meg a könyvelőnk azzal rémisztget: ahogy engem ismer, jövőre neki kezdek a köz- gazdasági technikumnak. Gondold el, negyvenkét évesen. És alighanem igaza lesz. Mert így bátran odaállok: emberek tanuljanak. Fiatalok tanuljatok. Sajátos helyzet van nálunk. A kinti üzletekben mindenütt pártonkívüliek a vezetők. A helyzet adott. Senkit nem akarunk csak azért felvenni a pártba, hogy párttag is legyen közöttük. A kapcsolatunk így is jó velük. De azt szorgalmazzuk, az egész vállalat és a saját érdekükben, hogy ők is tanuljanak, minél képzettebbek, inteligen- sebbek legyenek. Van, akinek használ a jó tanács. A vállalat dolgozóinak több mint fele forgat tankönyvet ezen a télen is. Köztük tizennyolcán általános, tizenheten középiskolait. Sokszor elfáradok. Nagyon sok szóval járnak az emberek. És ennél a vállalatnál az utóbbi hat év alatt az ötödik igazgató van. öt igazgató — öt egyéniség. Mire megszoknánk egyik-másik el is megy. Már azt is megkaptam, hogy Szabó Mihályné nem állja az igazgatókat, buktatja őket. Pedig engem nem ismerhetnek sehol arról, hogy áskálódnék bárki ellen. A véleményem viszont eddig is, ezután is csak megmondom mindenkinek. Azt se állítanám, hogy én mindig csak jól dolgozom. Engem bánt legjobban, ha utólag azt látom: Ezt, vagy azt jobban, okosabban is elvégezhettük volna. De a gazdasági és pártmunka, a család és tanulás között nagyon meg kell osztani a figyelmemet. Minden törekvésem, hogy ez sikerüljön. Magamért is, az üzemért ir B. E. A Hajdúszoboszlói S2IC5T udulO
