Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-01 / 229. szám
1963. október 1. SZOLNOK MEGYEI VÄPLAT 3 A cukorgyári kikötőben A Szolnoki Cukorgyár kikötőjében Is mozgalmas az élet. Uszályok »állítjáka répát Öcsödről, Csanytelekrői és sok más helyről. — a megye határain túlról is. A VEGYIPAR FEJLESZTÉSÉÉRT Műszaki komplexbrigád a TVM-ben (Tudósítónktól) Üres az zsong a határ Jászapáti» A me? őhéki Táncsics, a túrkevei Vörös Csillag és a jásziákóhalmi tsz-ek is csatlakoztak — Nyitott ajtón kopogtatnak — válaszolta kérdésünkre Cső tó István, a me- zőhéki Táncsics Tsz elnöke. — Hétfőn reggel termelőszövetkezetünk párt- és gazdaság vezetősége együttes ülést tartott.’ Itt határoztuk el, hogy csatlakozunk a tiszaföldvári Lenin Tsz versenyfelhívásához, s mindent megteszünk azért, hogy október 25-ig elvessük a kenyérgabonát is. — A 800 hold őszi árpánk nagy része már szépen sorol. A kukoricatörés is befejezéshez közeledik, 3200 holdból, mintegy 2800 hold termését takarítottuk be eddig. S már a múlt héten a kukorica helyén elkészített magágyba kezdtük meg a Bánkúti búza vetését. Legfontosabb most a szár lehordásának meggyorsítása, hogy dolgozhassanak a szántótraktorok a kukorica tarlón is. — Legnagyobb gondunk a cukorrépa betakarítása, illetve az, hogy a szállítás akadozik. A gyárral történt megállapodás szerint napi tíz vagon répát adhatunk át, de szeptember 28—29-én ennél jóval kevesebbet vettek át. Számításunk szerint 900 vagon répát kell elszállítanunk. s ed g mindössze 150 vagonnal tudtunk átadni. Ez pedig nagyon hátráltatja az őszi munka befejezését. A túrkevei Vörös Csillag Tsz párt- és gazda ságvezf.- tői táviratban jelentették csatlakozásukat a betakarítási, vetési versenyhez: „A túrkevei Vörös Csillag Tsz csatlakozik a tiszaföldvári T ,enin Tsz versenyfelhívásához azzal a módosítással, hogy őszá vetéstervét október 20-ig befejezi. Szeptember 29-én a vetőszántást 77, a talajelőkészítést 83, az őszi takarmánykeverék vetését 62. az őszi árpa vetését 100 és az őszi búza vetését 25 százalékra teljesítettük, őszi búza vetéstervünk 1753 hold.” Jászjákóhalmán a mező- gazdasági Operatív bizottság összeült és megtárgyalta az őszi mezőgazdasági munkákkal kapcsolatos feladatokat, problémákat Itt esett szó a tiszaföldvári Lenin Tsz kezdeményezéséről is. A jászjákóhalmi termelőszövetkezetek csatlakoztak a versenyhez. m Két fiatalasszony kényelmesen beszélgetve az út közepén tolja hazafelé o kerékpárt. Sárosak, porosak, hajuk szorosan hátrált " , lábukon afféle rosszcipő — látszik, hogy a határból, munkából jönnek Mindjárt otthon lesznek, már befordultak a Vörös- hadsereg útra. A nap még magasan, jó, ha elmúlt a déli tizenkettő. Nem is értem a dolgot. — Mi az, már ilyen korán hazajelé? — Persze. Miért ne? Végeztünk. Ilonka, Erzsiké — mert így hívják őket — meglepődik egy pillanatra a váratlan kérdéstől, de a zavaruk nem tart sokáig. Gyor- mn. egymás szavába vágA cél a szuperfoszfát üzem száz százalékos bővítése alatt biztosítani azoknak a műszakiaknak a közreműködését, akik ugyan munkakörüknél fogva beruházással nem foglalkoznak, de az üzemben szerzett tapasztalataik átadásával a tervezés és kivitelezés alatt hozzájárulhatnak, hogy az új üzem gyorsabban és minőségileg is jobb kivitelben épüljön meg. A brigád huszonhat tagja zömmel műszaki ember, összetételében képviseli a gyár minden olyan üzemét, vagy osztályát, amely valamilyen formában a szuperfoszfát, gyártásával, vagy az új üzem építésével kapcsolatban van. Céljuk elérésének biztosítására a főbb feladatokat öt részre osztották. Ennek megfelelően a brigádon belül ugyanannyi munkacsoportot szerveztek. A „tervezési kérdések”- faei foglalkozók felmérik a va, némi fölénnyel, vagy inkább a jól végzett munka utáni elégedettségével mesélik, mit csináltak ma. Tagok a tiszabői Petőfi Tsz- ben. Messze, egészen Fegyvernek alatt, a Nyilas dűlőben szedték a cukorrépát. A kezüket se érkezték megmosni, s most olyan sáros, hogy majdnem egybeolvad a bicikli kormány fekete fogójával. Ilonka a nyelve- sebb. — Jó lesz ám a répánk — dicsekszik —, megadja az méa a kétszáz mázsát is átlagban. — ÖJc az előbb fejezték be a vállalt egy holdat. Már számítgat- ják, mennyi cukrot kapnak a terven felüli termésért. — Legalább nyolcvan kilót! — No, ez szép — mondom. — És a munkaegység?... Eddig mennyi van belőle? Bizonytalan válaszok: tényleges helyzetet. A felmérés közben előbukkanó nehézségek felszámolására ütemtervet készítenek és szükség esetén egy-egy feladat megoldására szakcsoport alakítására tesznek javaslatot a brigádnak. A vizsgálat során észrevett tervezési hibák gyors felszámolása érdekében a hivatalos eljárásit megelőzően (levelezgetés) az illetékes tervezőket személyesen keresik fel. A „gépészeti berendezések gyártását” egy másik munkacsoport ellenőrzi, ök készítik elő és kötik meg az egyes kivitelezőkkel a „Vegyipari Védnökség”-i szerződéseket. Igen fontos szerepe van annak a csoportnak, amelyik a „helyszíni, munkák koordinál”-sát végzi. Minden megkötendő kiviteli szerződést átnéznek és észrevételeznek. Az azokban rögzített határidők betartását figyelemmel kísérik és szükség esetén — anyagbiztosítás, munkaerő— Nem tudom. m Faluszéle. Nagy, sivár legelő, libák, birkák, disznó- csorda, végtelen nyugalom, a rossz műúton néha végig fut egy-egy autó vastag porfelhője. Ember sehol. Vagy mégis?... Amott az utolsó tiszabői házon is jóval túl, mintha mozgolódó valaki a hosszú fényes drótkerítésszalag aljában. Eltűnik, majd nem sokkal utána másodmagával bukkan elő az oszlopok mögül. Ko- szorúnyi tüskés dróttekercset gombolyítanak lefelé, egyre távolodnak, hátrálva, egymással szembefordulva, mintha játszanának. Rém hosszú a kerítés, soká érnek a végire. Kezdik kifeszíteni a drótháló tetejére. Unalmas munka, s ráadásul kellemetlen. A fiatal, szőke Gregor Károly, meg az őszülő, tüskebajszos Majzik Imre bácsi kezeit már pirosra tetoválta, fájdalmas, csúnya pirosra. Temetőkerítés lesz ebből, jó két hete dolgoznak rajta. Űj kerítés a leendő új temetőnek. Nincs ott még semmi, csak fi. ugyanhiány, stt>. — az illetékes szerveknél eljárnak. Az azonos időben és helyen dolgozó kivitelező vállalatok munkáit úgy hangolják össze, hogy az a leg- i gazdaságosabb legyen. Az őszi csúcsforgalom idején közutaink, vasútjaink különösen nagy forgalmat bonyolítanak le. Tíz- és tízezerszám gördül j nek rajtuk tehergépkocsik, pótkocsis vontatók, vago- j nők. örvendetesen sok az j áru, de — legalábbis egye- ] lőre — kevés a szállítóeszköz. Szorít az idő... Csütörtökön délután a BM. Szolnok megyei Rendőrfőolyan, mint körben mindenütt, a libáknak teljesen mindegy — nyugodtan legelnek a kerítésen kívül- belüL 0 — Honnan jöttek? — Szolnokról. — Haza akarnak még ma menni? — Igen. — Akkor induljanak, még pedig azonnal, mert tíz perc múlva lezárjuk a falut. Ez a kis párbeszéd is Tisza bőn hangzott el csütörtökön délután. Igencsak meglepődtünk, mikor a fehér kabátos orvos két rendőr társaságábán odajött hozzánk, mint idegenekhez és udvariasan figyelmeztetett bennünket a távozásra. Közben a mellettünk lévő italbolt előtt izgatott sustorgás indult a kútra iparkodó öregasszonyok között Ilyeneket hallani: Szörnyűség! Kitört a járvány. Édes jó istenem! A járvány... Az ember hátán végigfut a hideg. Mi történhetett itt? Himlő? Tífusz? Vagy még rosszabb...? Nem! Kitört egy állatbetegség, a száj- és körömfájás. F. ML Miután már a Velemi Endre szövetkezet székházéban üresjáratot csináltam, tudniillik egy adminisztrátor lánykán kívül senkit sem találtam, a közeli Zöldmező szövetkezet irodájába indultam. Ámde... Á nagy tágas ház ablakai, ajtói nyitva, s szellőzött benn szobától szobáig a bútorzat, álmatagon hallflatott a telefon, ahogy mondani szokás, légyzümmögést is hallható csend fogadott. Csak a csend és ember sehol. Se az egyik, se a másik, s a harmadik szobában. Afféle elhagyatott romantikus kastélyban hittem már magam, mikor az udvar végéből előcsoszogott egy idős bácsi. — Az elnök elvtársat keresem. — Kinn van kukoricát tömi. — A párttitkár? — Az Is. — Az agrárvámus, a főkönyvelő? — Mindenki. Csak a Mihályi lesz bent délután, ha akarja. — ö kicsoda? — ö az ügyeletes. Később is hiába próbálkoztam. S bár nem jártam sorra a jászsári szövetkezetek irodáit, de azt hiszem ugyanígy járhattam volna még jónéhány helyen. És ez nemcsak puszta feltevés. A határ képe szolgáltatja a bizonyítékot. A jász- ladányi, a jászkiséri, a jászapáti utcákon mindenütt kapitányság társadalmi tulajdon védelmi osztályának egyik munkatársát kísérhettük el ellenőrzési kőrútján A vizsgálaton részt- vett a MÁV Bevétellenőr- zési, Visszatérítési és Kártérítési Hivatalának, valamint a 7. sz. AKÖV-nek egy dolgozója is. Érdeklődésük arra irányult, hogy a szükségszerű sietségnek nem látja-e kárát a társadalmi tulajdon. Tessék vadont fosztogatni 1 ? A martfűi vasútállomáson szenet, téglát raknak ki vagonokból, melyeket a vasutasember szerényen kocsinak hív. Az úgynevezett „Felek átadási és átvételi könyve” ezúttal érdekes olvasmánynak bizonyul. Az abban látható bejegyzés szerint két kocsit már reggel hétkor üresen visszakapott a MÁV — jólehet azokat ti óra 2 perckor még vígan rámolják. További három kocsi elméletileg már reggel hatkor kiürült. a valóságban pedig még benne a rakomány ... Ahány órányi a „tévedés”, annyiszor 8 forinttal károsodik az állam. E mellett hamissá válik az állomás kocsi tartózkodási statisztikája. A raktáriroda rendje sem megnyugtatóbb. Ajtaján éppúgy nincs zár, mint a szekrényen, fiókon. Egy óvatlan pillanatban bárki etemelhetné az ólomzárfo- gót s hozzá egy maréknyi ólomzárat. Az ilyen zsákmány nagyon megkönnyítené annak a dolgát, ki a köztiszteletben nem álló, de átmenetileg — a lebukásig — busás jövedelmet hoto vagonfosztrgatással kívá'i- na foglalkozni kukoricával rakott szekerek, mozgó kukoricahegyek haladnak ezeken a szeptemberi délelőttökön, délutánokon. Sőt kukoricaszállító konvojok közlekednek, mint azt éppen Jászkiséren láttam. És akármelyik jászsági szövetkezetbe tettem be a lábam, az első, de a második, harmadik mondat már biztosan ez volt: — Nagy a hajrá, törjük a kukoricát. És hallottam Habán Lászlót. a .iásziványi Szabadság Termelőszövetkezet párttitkárát izgatottan vitatkozni a gépszerelőkkel, a teherautó javítása miatt. S a pérttitkár hevült hangjából kicsendült: azt szeretné, ha már most, azonnal indulhatna a kukoricáért a teherkocsi. Ugyanennek a szövetkezetnek az elnökét láttam gondterhelt fővel. Gondját az okozta ugyanis, honnan szerezzen hirtelenjében még szál’ító fogatot, mert ott a sok kukorica letörve. Jó dolog ez. Évekkel ezelőtt a szövetkezetek alakulása idején és az alakulás utáni első években bizony még nyoma sem volt ekkora sürgölődésnek, mint most tapasztalható. Nem túlzás azt állítani, a jászsági szövetkezetek apraja— nagyja, vezetője és vezetetne egyaránt azon van most, — minél előbb a magtárban legyen a kukorica.- bl Az ÉM. 2. sz. Szállítási Vállalatának dolgozói hihetetlen sebességgel rakják befelé a téglát. Rakják? ... Hajítják négyesével a szerencsétlent. Nem csoda, hogy a papírokon elsőosz- tályúként szereplő tégla j t- lentős hányada már a berakodás előtt — feltehetően a pótkocsira felpakoláskor — eltörik. S mi történik az áru megérkezésekor?... A címzett felháborodottan reklamál, szidja a vasú tat, s természetesen kártérítést követel... A túlzott igyekezetben a vagonrakók megfeledkeznek arról, hogy a kocsikat megmozdítani csak vasúti dolgozó jelenlétében szabad. A kocsimozgatás megkönnyítésére (?) futamodás ellen nem biztosítják a vagonokat. Nem, pedig ennék elmulasztása miatt ebben a hónapban megyénkben már hat baleset történt. Üresen hamarabb ? Könnyedén szalad Rákó- czifalva és Rákócziújfalu között a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz teherautója. Könnyedén és szabálytalanul — hiszen a megyei szállítási operatív bizottság határozata szerint nem lenne szabad a Kunszentmár- ton—Szolnok utat rakomány nélkül megtennie. \ sofőrnek a megyeszékhelyre indulás előtt be kellett volna látogatnia az AKÖV-irodába. r.íivel ez nem történt meg az őszi csúcsforgalom körülbelül ötvenkilométernyi hasznos fuvarral szegényedett. — b * T. TISZABŐI KÉPEK Gyorsan, DE JOLI Társadalmi falaidon védelmi őrjáraton az őszi e«*úcsíorgaí ómban
