Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-31 / 255. szám

1963. október 31.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

AZ

ALMAKIRÁLY

öt éve lesz lassan, hogy egy őszvégi estén a szálfa- termetű, kék kötényes, gumicsizmás parasztemberrel megismerkedtem. A kicsiny falu aludni térőbein volt éppen, de ő a magasra nyúlt, életerős, pirosképű férfi talán éjfélig szívesen beszélt volna egy induló nagyközösség — a tászaör- vényi Dózsa — első, botladozó lépéseiről.

Mikola Andrásnak, az akkor még új szövetkezeti tagnak — néhány hónappal előtte 18 holdas, jólmenő középparasztnak — igen szép tervei, gondolatai voltak a közös életet illetően. Szinte csodálkoztam is, hogy számontartott nagy- gazcja létére így lelkesül a szövetkezetért.

— Hát ide tessék figyelni — mondta, — én már régen beléptem volna. Régóta mondogatom én már a feleségemnek: hallod-e asz- szony, én megyek.

De mindig lebeszélték. Hogy igen, , könnyű lenne elkótyavetyélni az ősi vagyont. ötvenkilenc tavaszán aztán, mikor megmozdult a föld. Mikola Andrással nem lehetett tovább bírni. Vitte a földet, s vitte a jó gazda tapasztalatait, meg a szívét is be a közösbe.

Rokonszenves embernek találtam. S most, hogy másodjára is a faluban jártam. érdeklődtem utána.

— Mikolát, az almakirályt keresi? — nevetett Mező bácsi.

A Tisza-part okkersárgá- ba öltözött gyümölcsösében gumicsizmában, kék kötényben cipelte az almás- ládákat.

— Hej, az újságszerkesztő elvtárs. Mi újság van?

Mondom én is azt akarom megtudni.

— Hát ide te«sók figyelni. Akkor egymilliós veszteségünk lett. Ezzel már nem dicsekedhettünk. Most negyven forint a számítás.

Invitálom, üljünk le, beszéljük meg, mi történt vele azóta.

— Nekem itt kell ám lenni a dézsma kiadásánál.

Megütközésemre magyarázza. a dézsma a részest jelenti. Nem slálő kifejezés, valamikor azt hívták annak, amit kiadtak. De az embereknek sehogy se tetszett a részes szó és a dézsma lett helyette.

Magáról szólva pedig.

— Én a magamét se hanyagoltam. Pedig azért senki meg nem szólíthatott, felelősségre nem vonhatott. De mosit sökan figyelnek ám.

— Akkor rendben minden?

Túl magas lóra ültek

birtokában van. Hogy mégis rosszak a kémények, azért a tervező a felelős.

A beruházó állítja, hogy a kéménytervek jók, megfelelnek a típusterv előírásnak. Közli, hogy a szélcsendes időben végzett füsttömörségi próba nem bizonyíték a kémények hi- bátlanságára, mint ahogy azt a lakásokban szeles időben tapasztalható füst is bizonyítja.

*

A második jegyzőkönyv 1963. október 22-én kelt a Szolnok megyei Döntőbizottságnál. Ebből kiderül, hogy a hosszú nyár alatt a beruházó és a kivitelező között csak a vita bonyolódott, a kéményeket senki meg nem javította. Ez idő alatt derült ki az is, hogy a _ hibás kéményeket az építőipari vállalatoknak kell kijavítaniok, miniszteri utasításra. Már ahol kiderült A Szolnok megyei Építőipari Vállalat ugyanis még a mai napig is más véleményen van.

A döntőbizottságnál lezajlott tárgyaláson az építőipari vállalat képviselője még mindig tervezési hibákra hivatkozik. A beruházó azt bizonyítja, hogy a kivitelező több hibát is elkövetett építéskor. Hosz- szas vita és a szakértők meghallgatása után a döntőbizottság határozatot hozott: hat kéményt november 15-ig az épület tetején néhány centiméterrel meg kell magasítani. Ha ezzel megszűnik a füstölés, a többi kéményt is meg kell magasítani december 15-ig. *

A harminc lakás többségében többgyermekes családok laknak és újra tél előtt állnak rossz kéményekkel és bizonytalanságban; mi lesz, ha a kéménytoldás sem hoz eredményt? Véleményük egybehangzó: hogy ki a felelős a hibás kéményekért, azt télen is el lehet dönteni, de a javítást már a nyáron el kellett volna végezni. Félnek a hideg i beálltától, emlékezve az ■ elmúlt tél viszontagságaira Embertelenségnek tartják ezt a bürökráciát.

Jogosan.

*

Nincs semmi rosszallás benne, ahogy kimondja.

— Fogatos lettem. Csináltam ott is a dolgom, becsülettel.

— De bántotta?

— Á. Nem kellett vesződnöm senkivel, semmivel.

H anghordozása megint

nyugodt. De a szája mozgásán látom, biztos, hogy nem így volt.

— Két éve már ennék. Mikor aztán év végén kipattant a hiány, beismerték. hogy a valót mondtam.

Azóta almakirály. Kertészeti vezető.

— Hány hold a kert?

— Hát tessék nézni, az elnöknek a mondása szerint kétszáztíz. Csak kevés az ember.

Szünet.

— Most jó a termés, de sok veszendőbe megy. Kazalba rohadt a nyáron az alma. Nem vette át a MÉK, nem tudta szállítani. Falusi piacra meg hiába megyünk vele.

De más baj is van.

— Nem volna ez rossz, ha mindenki belátná, hogy az övé ez. Mennyit ballagtunk éjszakánként a ló után, mint magánember. Most a gép elvégzi a nagy- ját. Itt már csak a kézi munka marad.

De még azt se csinálja lelkiismeretesen mindenki. Valamelyik este azt mondja a fogatos, úgy számítson András - bácsi. lejárt a munkaidő.» Dühbegurult.

— Na, akkor adja ide azt a gyeplőt, majd én hajtom. Erre megrestellte magát.

A tizennyolc holdián is azt szerette, ha minden rendben ment.

Igen idős fejjel is még tanulásra szánta magát.

— Az elmúlt télen Tö- rökszentmiklóson jártam egyhetes tanfolyamon. Már az elnök megint említetté. Elmegyek, mert megéri.

Mintha felvillanyozódna egy kicsit.

— Hát ide tessék figyelni, nem bántam < meg, hogy id«-v .ültem. Azelőtt ugvn nem volt ennyi gondom, mint most. De majdcsak rendbejön.

A leváltás nagyon rosszul eshetett neki. Éppen őt mikor annyira akarta a közöst. De erről többet nem ejtünk egv szót se. Se veié, se az irodán. A szövetkezet vezetői dicsérik, magasztalják, szeretik Mikolát. De azt senki sem említi, hogy volt már leváltva Is. Mert mindenki tudja, méltánytalanság történt akikor vele. S mert mindenki hiszi is, bízik benne, az a sérelem is — akármilyen na^v seb is volt — csak beheged. Egy

ilyen született, nagyotakaró, törekvő gazdának, mint Mikola, nem szegheti a kedvét örökre.

Borzák Lajos

Van-e élet a Marson?

Az Egyesült Államok kutatói rövidesen két „in- diszkrét” rakétát szándékozik kilőni a Mars irányába: a Multivatort és a Gullivert. Céljuk: megbizonyosodni a Mars-lakók létezéséről. A rakétákon elhelyezett fotométereknek és spektroszkópoknak kell megvizsgálniuk: megvannak-e a Marson az élő szervezetek jellegzetes feltételei.

Bizonyos reagensek hatást gyakorolnak a Mars- homokra; a reakció fotometriai vizsgálatából megállapítható, hogy van-e élet a Marson. Az élő szervezetek ugyanis fluoreszcenssé tesznek bizonyos anyagokat. Ha a keveréket vizsgáló spektroszkóp fényt észlel, akkor van élő anyag a Marson. Ha pedig van élet, akkor talán van, vagy volt értelmes élet is.

Nos, tekintve, hogy már a végső határidőnél tartunk, egyetlen megjegyzésünk lenne: a termoforké- mények mégsem lesznek jók a hideg beállta előtt. Legalábbis Szolnokon nem. Ezért természetesen nem az említett cikket hibáztatjuk, hanem a Szolnok megyei Építőipari Vállalatot, amely nemcsak elodázza a miniszteri rendelkezést, hanem egyszerűen tudomásul sem veszi. Valahogy olyan magas lóra ült, ahonnan sem a miniszter utasítását, sem a télre fűthetetlen lakásokkal készülő gyermekes családokat nem lehet — vagy nem akarja észrevenni.

Állításunk bizonyítására lapozzunk fel két jegyzőkönyvet:

Az első 1963. március 4-én készült és a Vörös Csillag úti nemrégen felépült kilencvenhat lakásos ház termoforkémé- nyeinek vizsgálatáról ad számot. A jegyzőkönyvben a kivitelező (építőipari vállalat) elismeri, hogy a harmadik emeleti lakásokban, sőt helyenként a második emeletiekben is tüzeléskor a füst visszaárad a szobákba. Közli, hogy az építés befejezésekor füsttömörségi próbát végzett, ennek igazolása a

A Borminősítő Intézetbe az ország bortermő vidékeiről már az új termésből küldik a mintákat íelülvizs- gálatra A falaton mellek!, »z alföldi é’, tokaj-hegyaljai kirendeltségek la- *■ ir..;óriumalban — gyors, vegyszeres vizsgálattal ellenőrzik a felvásárolt mustok és újborok minőségét. Ha a bortermelő gazdaságok és a szak- szövetkezetek nem értenek egyet a vizsgálat eredményével, fellebbezéssel ford (libáinak a legfőbb szervhez, az Or- s^á-ns borminősítő Intézethez.

Egy miniszteri rendelkezés és egy jegyzőkönyv margójára

A Népszabadság 1963. október 6-i számában „Hogyan lehet elodázni egy miniszteri rendelkezést?” címmel cikk jelent meg, amely bírálta az építőipari vállalatokat, amiért az építésügyi miniszter rendelkezését semmibevéve nem javították ki a közelmúltban rosszul tervezett és épített termoforkéményeket. Ez az írás közli azt is, hogy a hibás kémények végső kijavítási határideje október 31, és záró soraiban annak a reménynek ad kifejezést, hogy a jelek szerint a kemény hideg beállta előtt mégis csak jók lesznek a termoforkémények.

— Jobban is mehetne. Nem igazodik még hozzá a tagság.

— Mi a baj?

— El lehetne itt több jövedelmet is érni.

Érzem, a hangjában van valami egykedvűség. Hiányzik az a derű, bizakodás, az az öt évvel ezelőtti.

Az igazat mondja, de nem a valóságot.

— András bácsa. hát mi is történt a öt év alatt?

— Azóta engem leváltottak.

Vezetőségi tag volt, brigádvezető. Tudásával, gaz- datekintélyével, csorbítha- tatlannak vélt hitével azon iparkodott, s nagyon iparkodott, hogy legyen a szövetkezetből valami. De a hozzá nem értés, a felelőtlen gazdálkodás, a hanyagság együttesévé lett a szövetkezet. tántoríthatatlanul menetelt a mérleghiány állapotába.

— Volt itt egy szakember. Az államunk is küldött, de lejárt a megbízatása, odébb állt.

Ö rágta magát. Kétségbeesetten, keserűen. S kifakadt. olykor gorombán is.

— Rám mondták, hogy lázítok.

De mennyire veszélyes!

Bemutatták Szolnokon a „Nem veszélyes!” című egészségügyi kisfilmet

Tegnap délelőtt a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága, a Magyar Vöröskereszt megyei szervezete, a Közegészségügyi- Járványügyi Állomás és a Guszman József megyei Bőr- és Nemibeteggondozó Intézet a szolnoki Vörös Csillag Filmszínházban megrendezte a „Nem veszélyes!” című egészség- ügyi kisfilm ősbemutatóját. A premieren szép számmal jelentek meg a párt- és állami vezetők mellett vöröskeresztesek, egészségűavi dolgozók mezőgazdászok s természetesen megyénk orvostársadalmának kénviselői.

A megnyitót dr. Karsay Károly, a megyei tanács vb egészségügyi osztályának helyettes vezetője tartotta, majd dr. Kovács

László szólott az egészség- ügyi felvilágosítás szerepéről a foglalkozási bőrbetegségek elleni küzdelemben.

A „Nem veszélyes!” című filmet a Budapesti Filmstúdióban készítették. A szolnoki bemutatón megjelent rendezője: Kornis Gábor, több egészségügyi kisfilm alkotója; Borbély János operatőr. Kerekes Éva gyártásvezető A mű a mezőgazdaság növénytermesztési ágazatában előforduló bőrbetegségekkel, azok megelőzésének módozataival foglalkozik. Névtelen szereplői a kunszentmártoni Zalka Máté Tsz gazdái. A szaktanácsadói feladatot dr. Lengyel Bertalan főorvos látta el.

Az új film meVett ipari tárgyút, s gombás megbetegedésekkel foglalkozót is láthatott a meghívott közönség. Vitára a „Nem veszélyeset bocsátották.

A felszólalók megegyeztek abban, hogy a „Nem veszélyes!” méltó reprezentánsa annak a száznál több filmből álló felvilágosító sorozatnak, melyet az Egészségügyi Minisztérium készíttetett. Többen nem alaptalanul hiányolták, hogy a film csak a növénytermesztési ágazat megbetegedéseivel foglalkozik. Noha a szaktanács- adó főorvos és a film rendezője a rendelkezésre álló percek kevés voltára hivatkozott. magunk is az ezt észrevételezőkkel értünk egyet. Értékes perceket lehetett volna megtakarítani röviebb indítással. Véljük, mellőzni lehetett

volna annak hosszadalmas bemutatását is, hogy alapos kézmosás után kevesebb kórokozó marad a kézen, mint a nélkül. (Ezt ugyanis mindenki tudja.)

Jelentős érdeme a filmnek, hosv gazdaembert, szövetkezeti vezetőt, orvost, egészségügyi aktivát egyaránt elgondolkodtat: ideje lenne gondosabban tájékoztatni a parasztembert, milyen munkához milyen öltözéket használjon. Hogy az úgyis tudja? Nem tudja! A nagyapák igen célszerű, naptól, portól védő evolcsa immár a múlté. Short, rövidujjú ing foglalta el a helyét — s tárta szélesre kapuit a fénv- és porárt'«Imák előtt.

A „Nem veszélyes!” aratási munkák idején készült. Kellő számú alkalommal történő vetítése remélhetőleg eredményesen szolgálja a célt. melyért alkották: — a parasztság egészségének védelmét.

Az ősbemutató dr. Pápay Dénesnek, a Közeeészség- iigyi-Járvánvügvi Állomás igazgató-főorvosának zárszavával végződött.

— b. z. —

Említettük már. hogy az. építőipari vállalat semmibe veszi a miniszter rendelkezését. Semmibe, mert csak döntőbizottsági határozatra hajlandó a miniszter által szabott végső határidőn túl 15 nappal kijavítani a rossz kémények egy részét. Semmibe, mert a miniszteri rendelet a fűt- hetetlen lakásokban lakók nehéz helyzetén kíván segíteni még a tél beállta előtt, míg az építőipari vállalatnak a november, december csak egy-egy hónapot jelent a tizenkettő közül, és nem gondolnak a lakók helyzetére.

Tudjuk, hogy az építőipar sok nehézséggel küzd. azon van, hogy éves tervéből minél többet teljesítsen. ■ De ebben az esetben nemcsak a tervteljesítés számít, hanem figyelembe kell venni azt, hogy a hibás kémények kijavításával harminc család fűthető otthonhoz jut.

Erdélyi György