Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-30 / 254. szám

1963. október 30. \ SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Egy távoli művészet, ^ A Damian eh Mnienm keleGázaíai kiállítása ^ am ah/ mégis köze/ áll hozzánk Egy távoli világrész, Ke- let-Ázsia művészetének két jellegzetes műfaja, a bronz és a fametszet látható a Damjanich Múzeum kiállí­tásán. A világrészek egye­temes művészetében is je­lentős helyet elfoglaló, ön­álló és hatalmas művészet­ből — nem sokból a ke­veset, hanem éppen meg­fordítva — annak két ágá­ból többet és változatossab- bat láthatunk itt. A Kelet- Ázsiához tartozó valameny- nyi ország szerepel e kiál­lításon. ki többel — ki ke­vesebbel, az ország nagy- sáffátöl. illetve attól füg­gően, hogy ezek az orszá­gok milyen mértékben kép­viseltetnek múzeumunkban, amely külföldi barátaink véleménye szerint Közép- Európában a maga nemé­ben a leggazdagabb. Miért esett a választás a bronzokra és fametszetek­re? A bronz aránylag későn jelentkezett Kínában, az i. e. 1500 körül, tehát a Kö­zel-Keletnél és Európánál jóval későbben, Koreában, Japánban és Vietnámban még inkább megkésve, csak az i. e. V—III. századtól kezdődően. Viszont a késői elterjedést kiegyensúlyozza az a fokozott jelentőség, amely megint csak Kínával az élen, a bronz ezekben az országokban betöltött. A Shang-Yin, a Csou és a Ham korszakokban, azaz az i. e. 1500-tól i. u. 220-ig Kínában a remekműként készült, a világon sehol szépségükben felül nem múlt, bronzedények, nem­csak az animisztikus, koz­mikus őshitben és az ősök kultuszában töltötték be a legfontosabb szerepet, ha­nem ezek voltak a főúri beiktatások kísérői, sőt a rájuk vésett feliratok révén a legfontosabb írásos doku­mentumok is. A buddhizmus elterjedé­sével a buddhák és a népes buddhista pantheon istenei öltöttek bronzba öntött for­mát. Kelet-Ázsiában készül­tek régen a világ legna­gyobb bronzszobrai, két esetben nagyobbak mint egy ötemeletes ház magas­sága. A Ming-korban, azaz a XV. században újra Kína gazdagította a bronzok mű­faját két újfajta ötvözettel, a Hsiian-te császár után el­nevezett aranyszínűvel és egy másikkal, amely ezüst­ben volt gazdag. A fametszetek kiállítását indokolhatnánk azzal is, hogy ma is elevenen élő művészi műfaj ez. Vietnám­ban az újév, a Tét meg­ünneplésekor jutott jelen­tős szerephez, Kínában pe­dig a felszabadító harcok­ban az egyik leghatásosabb propagandaeszköznek bizo­nyult. A múlt század 60-as éveiben Párizsban megcso­dált japán fametszet Ma- net-val kezdődően átalakító és felszabadító hatással volt az impresszionisták, a poezt- impresszdonisták művészeté­re. Van Gogh két japán fametszetet lemásolt, még a komplikált írásjegyeket is utánozta és Anes-ban azért volt kezdetben olyan •boldog, mert azt teljesen olyannak találta, mintha Japánba került volna. A fametszetek azonban, a kezdetükhöz visszanyúlva a kínai nép sok nagy talál­mánya mellett talán a leg- fontosabbakra, a papír és könyvnyomtatás felfedezé­sére emlékezhetnek. Kezdet­ben ugyanis egy-egy teljes lapnak a szövegét fadúcba vésték, innen már egy lé­„Fláry János“ Észtország legrégibb színháza, a Tartu-i „Väi- nemöinen” színház bemu­tatta Kodály Zoltán: „Há­ry János” című operáját. A permier nagy sikert ho­zott. Karel Idr, az opera rendezője közölte az APN tudósítójával, hogy a kivá­ló magyar zeneszerző, aki­vel a színház már régóta És*< op s*á gli a n levelezésben áll, értékes tanácsokat adott az opera rendezéséhez. Kodály Zol­tán gyönyörű operájával a moszkvaiak is megismer­kednek — jelentette ki Karel Idr — mivel a „Väi- nemöinen” színház moszk­vai vendégszereplésekor a Kreml színházában is be­mutatják a „Háry János”-t. Megfiálaí: tják Szolnokon a Tisza Szállót. A tavasz- sa&l már új köntösében várja bel- és külföldi ven­dégeit. TALÁLKOZÁSOK A TEMETŐBEN Az életet sokféleképpen lehet felfogni. A halált csak egyértelműen: Valaki nincs. A temető a nagy bú­csúzások, megismételt talál­kozások, az emlékezés he­lye. Az élőknek. Egy kicsit jellemez is bennünket és azokat is, akik előttünk voltak, s akik valamikor csak úgy kijártak valaki­hez, mint most mi tesszük. Gyerekek leszünk újra és apák, anyák, testvérek, ba­rátok, elvtársak. Ha kimon­danánk gondolatainkat ez­zel a szóval kezdenénk: emlékszem. Találkozások a temetőben. Elmondom. így történt egy szombat dél­előtt, Szolnokon a vasút mögött. MARIA Mielőtt a vaskapun be­mennél jobbra egy kis szik­lakápolna fogad. A gipszből készült Mária szobor talpa­zata körül virágok. Elszá­radt. friss egyaránt. A kampókon és szögeken aranybetűs márványtáblács­kák. Legtöbbjén ez a szó áll: Hálából. Néhányan el- haladtukban keresztet vet­nek. öregek. íme, hajlott­hátú nénike térdel le. Imádkozik. A kis öreggel négy-öt éves fiúcska van. Nem térdel, játszik. Kavi­csot kínál, s hogy nyúlok érte, hirtelen eldobja. És nevet. Tisztán, csengőn. Az imádkozó rászól. — Csendben légy, menj játszani. Az meg szalad, szalad jó messzire, onnan visszanéz, majd elmerül a kövek rúg- dosásában IMPRESSIÖ A bútnál középkorú férfi tartja csap • alá a kannát. Csobog a víz. Észrevett. Er­re odaindulok. Bemutatko­zásra nem kerül sor. A mozdulatai, mondatainak rövidsége sietésre vall. ő dolgozik. Nincs ideje cse­vegésre. Fél perc alatt vé­gez velem. Körülbelül így: — Nem sírásó vagyok, hanem kertész. Azok len­tebb vannak. — Milyen érzés naponta idekint lenni? Tekintete csodálkozást fe­je* ki. — Virág, virág. Itt is, másutt is, nem? Megfizet­nek, ez a lényeg. A kanna tele lesz. — Na én megyek, dol­gom van. Jónapot. Neki ennyi elég belőlem. Utána nézek. Pontosan úgy jár-kel a sírok között, mint egy esztergályos a műhely­ben. Már jó ideje megyek. Céltalanul bolyongok. Vá­ros ez, mellékutcákkal. Táblák, nevek. Bent az iro-~ da nyilvántartókönyvében feljegyezték e címeket, szá­mot is adtak hozzá. Akár a házaknak. Mindegyikhez tartozik egy ház. Az, ahol éltek. Itt a látogatók a kü­szöbök helyett a mezsgyét lépik át. ÖREGKOR Az egyik pádon két ma- muska beszélget. Ráncosak, fogatlanok és feketék. Han­gosak. Öregkor. — Tudja itt, a mejjem nagyon szúr. — Volt orvosnál? — Még hogy én, csak nem képzeli?! Pillanatig csend van. Ke­resik az újabb mondatot. Eres, bánatos kezük össze­fonódva hullt — tán órája is — az ölükbe. Ügy hagy­ták. Megint beszélnek. De csak foszlányait értem. — Kapott húst? — Nem. Csak... — ...Sándorom... én. — ...Igaz, igaz;.. Megfordulok. Csillan sze­mükben a napfény. Pitye- regnek. Egyikőjük kifújja az orrát. Eszembe jutnak a fejfák, emlékoszlopok fel­iratai. „Emlékedet örökké őrizzük”. A sírt benőtte a fű, a gaz. Bonyolult és egy­szerű. „Kovács Jánosné, élt 67 évet”. Virág. Gondosko­dás. Temetkezünk, fogad- kozunk. Van, aki csak gyá­szol és ki-kijön találkozni. Temetkezünk. Rozsdás táb­lák. márványtáblák, gaz, virág. SZERELEM Két ember jön. Sétálnak, ölelkeznek. Az asszonyt felismerem. Aki vele van, nem a férje. Ügy tudom, az magára hagyta. Láttam ezt a nőt bent a városban is. Mindig egyedül és szomo­rúan. Most boldog. Ni, még csókolóznak is. Furcsa hely ez randevúnak. De bizton­ságos. Láthatóan szeretik egymást. És a halottak nem beszélnek. Ide menekültek. Szerelem. Leülnek a fűre. Napoznak. A TOLVAJ Kezd drága lenni a virág. Ezt észrevenni a temetőben is. ötven év körüli, baju­szos férfi töri a szárakat a máséról. Válogat is. Egy­re több van a kezében. El­rendezi, közben hunyorog. A földről felvesz egy bá­dogdobozt és abba teszi. OdébálL Cikázik jobbbra, balra. Az egyik £rná] le­hajol. Majd felemelkedve főthorgaszt, összefonja uj­jait. Tartuffe. Pedig most egyedül tudja magát. Mi­lyen lehet, ha látják? SÍRÁSÓ ÉS A FAKABAT Lent van a gödörben. A homloka csupa víz. Szólok neki. Hopp, kint is van. Elnézem. Vékonypénzű. Szuszog. Mint mondja, asztmás. • Nem szabad neki se dohányozni, se inni. Rá­gyújt, reggel pálinkázott. Humoros történetet mesél. — Munka előtt átjárunk a többiekkel a Mozdonyba egy féldecire. A vasutasok mindig ugratnak: „Megjöt­tetek. hullarablók?” Ahogv kitűnt, a vála­szért ők sem mennek a szomszédba. — Csináltassátok meg a fakabátot, aztán gyertek el hozzánk... Fakabát annyit tesz, mint koporsó. A magyar nyelv értelmező szótárában- nem szerepel ez a kifejezés. Pe­dig jó. Még sok mindent elmesél az életéről a korábbi mun­kahelyeiről, de neki lényeg a ma. a temető. Búcsúzóul biztosít arról, hogy ő amíg él, innen el nem megy máshová dolgozni. — Ke­zet fogunk. Eltűnik. Csak az ásója csapkodia ütemesen a sír pariját. Ma még hét hantolása lesz... Igyekezni kell. Fábián Péter A vezsenyi kisipari kosárfonó szövetkezet évi 100 vagon fűzvesszőt készít kosár és kertibútor fonáshoz. Molnár József összeköti a kifőzött nemesíúz, gúlákat. ROMAIN GARY ÉS JEAN SERERG HÁZASSÁGA pés vezetett tovább a szö­vegek illusztrálásához ké­szült fametszethez, illetve azok levonatához. És amennyiben a bronz­művészet, éppen költséges mivolta mellett elsősorban is a feudális nagyurak pri­vilégiuma volt, az olcsó fa­metszet, Kínában, Japán­ban és Kelet-Ázsia többi országában is, a XVII. szá- ! zadtól kezdve a városi ke- j reskedő- és iparos osztály i könnyen hozzáférhető, ked­velt és népszerű művészi örömét jelentette. így a bronz is, meg a fametszet is nemcsak tár­gyi formájánál és díszíté­sénél fogva más, mint a mienk, dianem ezeknek ki­vitelezésében is, olyan tech­nikai , megoldásokat talá­lunk, amelyek még ma is példaként szolgálhatnak. — így jelentik e , művészetek a gyönyörködtetés mellett, a legjobb tanítóanyagot, melyek távol élő népek magas kulturális eredmé­nyeinek — tolmácsolásra nem szoruló — közvetlen kifejezői. Horváth Tibor múzeumi főigazgató Romain Gary, a kiváló francia író nemrég egy korzikai városkában fele­ségül vette Jean Seberg amerikai filmszínésznőt. A közismert par mindent el­követett, hogy titokban tartsa a házasságot és el­kerülje a sajtó nyilvános­ságát. Hindu sebészek időszámításunk előtt hatszáz körül A hindu sebészek mér te. 600 és 1000 között olya« „modern” eljárásokat alkal­maztak, mint a vérátöm­lesztés, a bőrátültetés stb. Sikerrel végeztek fejműté­teket, hályog eltávolítást, sérvműtétet és császármet­szést. Mindezek a sebészi eljá­rások szerepelnek a „Sus- ruta Samhira” nevű híres hindu orvosi könyvben. A hindu mű elmondja, hogy egy király egyik alatt­valója életét a saját véré­vel mentette meg oly mó­don, hogy karjából ezüst csövön keresztül vért öm­lesztettek át a beteg testé­be. Elmondja a könyv egye­bek között azt is, hogy a véda sebészek egy hős har­cos lábát amputálták, majd vasból műlábat készítettek neki. A hindu sebészeknek cso­dálatosan fejlett műszereik voltak. A régi könyvek több mint 100 különféle sebé­szeti eszközt és műszert is­mertetnek. Megtudjuk a régi könyvekből azt is, hogy az anatómiát már ak­koriban emberi holttestek boncolásával tanították, leg­alábbis egészen a buddhiz­mus elterjedésének koráig. Érdekes, hogy míg a ré­gi hindu könyvek oly rész­letesen ismertetnek meg a sebészeti módszerekkel és eszközökkel, mélyen hall­gatnak az indiai gyógyszer- készítményekről. A gyógy­szerek összeállításának tit­kát féltékenyen őrizték a legkorábbi időktől kezdve. RÖVIDÉIN Párizs A hasnyálmirigy enzim­jein alapuló új gyógyszer: feleslegessé teszi az anti­biotikumokat, véget vet a láznak. * Folytatásos regényt nyom­nak a supermarketek cso­magolópapírjára. A vásár­lók hétről hétre olvashat­ják. * Férfias hajviselet: válasz­ték középen! (Sacha Distel, Jean-Pierre Cassal stb.) * Vatikán-város VI. Pál pápa, épp úgy, mint elődje, televízión kí- resztül figyeli a zsinat ülé­seit. * Oslo A gleccserekből azelőtt évente egy centimétemyi réteg „leolvadt”. Fordulat 1962-ben: a gleccserek egy év alatt 1,20 cm-rel vasta­godtak. * Bonn Peter Kreuder jazz-kom- ponista zenés vígjátékká rövidítette „A nürnbergi mesterdalnokok”-at. . * New York 1970-re megvalósulnak az „automatizált” napilapok. A szerző elektronikus író­gépen „egyenesben” adja ie a cikkét; a szerkesztőségi asztal az űrhajó kapcsoló- táblájára emlékeztet. Az Egyesült Államok pos­taügyi minisztériuma no­vember 11-én bélyeget ad ki Eleanor Roosevelt 79. születésnapjára. * Újszerű mozireklám: az „United Artists” filmválla­lat robotgépet készíttetett, amely minden telefontulaj­donost felszólít, hogy nézze meg a legújabb filmet.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents