Szolnok Megyei Néplap, 1963. október (14. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-22 / 247. szám
1ÄS5. október 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Szabálytalan interjú Dr. Horváth Tiborral (Tudósítónktól.) A közvélemény úgy tartja, az újságíró ritkán jön zavarba. És ebben van is valami igazság. Hivatása arra készteti, hogy mindig, mindenütt találja fel magát Ügy látszik, ezek szerint én vagyok az a kivétel, aki erősíti a szabályt mert bevallom, amikor szombaton délután szemtől szembe ültem dr. Horváth Tiborral a Hopp Ferenc Kelet-Ázsiai Múzeum főigazgatójával egy csipetnyi elfogódottság lett úrrá rajtam. Hiszen most nékem kellett volt professzoromnak kérdéseket feltennem. Nem is olyan rég ez az aktus még megfordítva játszódott le közöttünk. Szerettem volna kérdéseim sorát egy halk sóhajjal nyitni: Tanár úr, én készültem. Ám éreztem, ha ezt teszem, lerombolom minden „újságírói tekintélyemet” és ez az interjú már amúgyis meglehetősen szabálytalanul indul. Az olvasó csak a riportban közölt tényekre kiváncsi, az apropóra, és nem megszületésének körülményeire. Minden titkolózásom ellenére Horváth professzor úr láthatóan nyugtázta zavaromat, és segítségemre sietett. (Számára úgy látszik, nem szokatlan látvány a drukkoló diák.) — Mire kiváncsi a sajtó? — Talán minden kérdés nélkül elmondhatom azt, nagyon örülünk, hogy sikerült ezt a kiállítást megrendeznünk. Bár tudjuk, a Kelet-Ázsiai bronzok és Fametszetek c. kiállításunk csak elenyésző töredékét képes bemutatni e gazdag, évezredes múltra visszatekintő kultúrának. Reméljük azonban, hogy a látogatók érdeklődését a bemutatott anyag is felkelti, érdemesnek találják majd, Azonnali belépéssel felveszünk gyakorlattal rendelkező ESZTERGÁLYOS, SZERKEZETI LAKATOS és GÉPLAKATOS szakmunkásokat. Útiköltséget csak felvétel esetén térítünk. — Jelentkezés: Jászberény, Aprítógépgyár, Munkaügyi Osztály, hogy hozzáolvassanak, és ho keletázsiai művészetről hallanak, mindenkor felfigyelnek rá. Ez az első ilyen jellegű kiállítás Szolnokon. És az utóbbi években a Kelet- Ázsiai Múzeumnak is ez az első vidéki kiállítása. Szolnok nem most került azonban először kapcsolatba a keleti művészettel, a keleti művészet emlékeinek egyik magyarországi lelőhelyeként is számontartják. Számtalan szolnoki ásatásnál kerültek napvilágra XVI—XVII. századi kínai porcelán cserepeik. A török hódoltság korában használati tárgyak voltak a porcelán edények, és a kínai porcelánnak a művelt nyugat felé Magyarország volt közvetítője. Ne higyjék, hogy mindezzel előbbi állításomat akartam bizonyítani, miszerint „Tanár úr, én válóban készültem”, az elmondottakról beszélgetésünkben esett szó, és a riporternek olyan szerencséje volt, hogy a Szolnokon, szombaton megnyílt kiállítás rendezői Tóth Edit és Imréné Rásonyi Lídia, a Kelet-Ázsiai Múzeum munkatársai is segítségére siettek. — A kiállítás megrendezésével nem szakad meg a két múzeum kapcsolata — mondta Tóth Edit. — Többször le fogunk jönni tárlatvezetésre, és szeretnénk, más keleti kiállítást is lehozni Szolnokre — Tekintettel arra, hogy ezt a kiállítást több hónapon keresztül tekinthetik meg az érdeklődők, úgy tudom, katalógus készítésére is gondoltak — fordultam másik kedves segítőmhöz, Rásonyi Lídiához. — Igen, tervbe vettük egy katalógus készítését is, és ennek elkészítését a Gyomai Nyomda máris vállalta. Szerettem volna még a szolnoki kiállítás ürügyén a Kelet-Ázsiai Múzeum további terveiről is kérdezősködni. Mit jelent a múzeum életében a múzeumi hónap? — Tekintsünk el ettől a kérdéstől — vette át újra a szót dr. Horváth Tibor. — Egyelőre, sajnos, nem lehetnek terveink, nagy munkában vágyunk, most van folyamatban a múzeum épületének felújítása, födémcseréje. Most maga kérdezett, és nekem kellett felelnem, kíváncsi vagyok, milyen osztályzatot kapok. Kedves professzor úr, ne haragudjon, én nem adhatok osztályzatot, mert azt hiszem, végeredményben most is egy kicsit a riporter vizsgázott. A kiállítás azonban minden bizonnyal a szolnoki közönség előtt is kitűnő minősítést nyer. (R. G.) „IRODALOM ÉS KORSZERŰSÉG” címmel a Verseghy könyvtár és a városi tanács vb művelődési osztálya előadássorozatot indít a könyvtár olvasótermében. Az érdeklődők minden hónap utolsó hétfőjén este 5.30 órakor egy- egy neves irodalomtörténészt, írót hallgathatnak meg. Az előadások témái között szerepel: Költészetünk legújabb irányzatai; A magyar irodalom külföldön; Napjaink szovjet irodalma; A modem amerikai dráma. A KISZ-fiatalok szombaton és vasárnap újból segítettek a vagon M- és berakásoknál. SZOMBATON délután összesen huszonhaton dolgoztak. A papírgyárban 6 vasúti kocsit és a teheráru- raiktámái pedig egy vagont raktak ki. Most VASÁRNAP nem a kollégiumokban és diákszállásokon, hanem a Szolnokon lakó kiszisták jelentkeztek munkára. Reggel 7 órakor már kezdtek és egész napon át összesen 26 vagon különböző árut és anyagot raktak ki. A kora reggeli órákban azonban félő volt, hogy a dolgozni vágyó fiatalokat nem tudják mindjárt kellőképpen foglalkoztatni. Ezért már jóval idő előtt kiállították a Fűtőház szenesko- csajáit, amelyekbe negyven- ketten azonnal beleállitak. Az ÉRDÉRT vállalatnál nyolcán dolgoztak. Az elmúlt vasárnap Szolnokon egyetlen üzemnél, vagy vállalatnál sem maradtak kivagy berakatlan vasúti kocsik. Csupán a száraz, jó időjárásnak köszönhető, hogy egyedül Szolnok megye Autóközlekedési Vállalata 5000 tonna — 90 százalékban mezőgazdasági terményt tudott vasárnap fuvarozni. A vállalat összes — négyszáz — gépkocsija dolgozott. A nagy munkában 50—60 közületi gépkocsi is besegített, mégis 120 gépkocsi igény maradt kielégítetlenül. Meg kell emlékeznünk a martfűi Tisza Cipőgyár gépkocsivezetőinek segítségéről is. Mindnyájan — tizenhármán — feláldozták vasárnapjukat, hogy részt- vegyenek a sürgető mező- gazdasági betakarítási munkákban. A 7-es AKÖV húsz olyan dolgozója is volán mögé ült, akik gépkocsivezetői jogosítvánnyal rendelkeznek, de más beosztásban dolgozhak. Ügy látszik a közúti fuvarozási nehézségek Báes- Kiskun megyében még fokozottabban jelentkeznek, mint megyénkben. Ezért a 7-es AKÖV az elmúlt vasárnap 18 tehergépkocsival sietett a Bács megyeiéit segítésére.- bj Sugárvédelmi tanácskozás kezdődött az akadémián dése nélkül fokozni tudjuk a rádióizotópok, valamint az ionizáló sugárzást kibocsátó berendezések alkalmazását. A további előadások sugárzási dózisok mérésével kapcsolatos elméleti és gyakorlati feladatokkal foglalkoztak. (MTI). Mindig jókor A jászdózsai Petőfi Termelőszövetkezet a gépek és az igaerő hiánya miatt a búzavetésben elmaradt. Tudomására jutott ez a jász- alsószentgyörgyi Petőfi Tsz- nek, amely már végzett ezzel a munkával. Ez á közös gazdaság ismét szép példáját adta a testvéri segítségnek. Vállalta, hogy saját gépeivel, embereivel 100 holdon felszántja a jászdózsai Petőfi Tsz földjét és elveti a kenyérgabonát. A testvér-szövetkezet az árvíz alkalmával is segítségére sietett a községnek, s az újjáépítés során Jász- dózsán egy házat társadalmi munkában építettek fel. Nemsokára elkészül Londonban az új rádió és televíziótorony, amely 177 m magasságával és 12 méteres antennájával az angol főváros leghatalmasabb épülete lesz. A toronyban hivatalokat és forgópadlójú éttermet rendeznek be. Hétfőn a Magyar Tudományos Akadémián megkezdődött az Eötvös Ló- ránd Fizikai Társulat sugárvédelmi szakcsoportjának kollokviuma. A kétnapos tanácskozáson részt vesznek az ionizáló sugárzások (rádióaktív és röntgensugarak) tudományos és gyakorlati alkalmazásában érdekelt szakmák képviselői: fizikusok, orvosok, vegyészek, mérnökök, állatorvosok, ipari, mezőgazdasági és egészségügyi szakemberek. Dr. Predmerszky Tibor, az Országos Frederic Joliot Curie Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet osztályvezetője a korszerű sugáregészségügy feladatai címmel a sugárvédelem orvosi problémáit ; foglalta össze. A sugáregészségügyi kutatások célja a reális sugárveszély meghatározása és a sugárvédelem hatékonyságának ellenőrzése. Ez a munka akkor lesz eredményes, ha elérjük a lakosság természetes és mesterséges sugárterhelésének csökkentését és a su- gárveszély jelentős emel keÉlt tizennyolc évet Geisler Eta születésének 50. évfordulóián NÉGY CSOPORTBAN százkileinc kommunista állt a Markó utcai bírák előtt. 1930-at írtak: hónapokig folyt a tárgyalás, az újságok időről időre szűkszavúan hírt adtak a monstre- perrol. Az uralkodó osztály fontosnak tartotta, hogy az ország népe tudomást szerezzen róla: az elnyomottak, a szegények harcra buzdítása főbenjáró bűn, amit keményen megtorolnak. Mi ellen és miért szólította harcra a proletárokat ezekben a hónapokban a Kommunisták Magyarországi Pártja? Alacsonyak voltak a bérek, nyomorúságosak az életkörülmények, városon és falun százezrével ténferegtek a munkanélküliek. Bethlen gróf tő- kés-nagybirtokos kormánya mitsem törődött velük. A hárommillió koldust a napszám-uzsora és a csendőrterror fojtogatta. A kispa- rasztot az adó és a bankuzsora. A nagybirtok hábo- ríthatatlanul trónolt milliók élete fölött. A nemzetközi imperializmus háborút szervezett a Szovjetunió ellen, Horthy az ellenforradalmi diktatúra erősítésével, a hadsereg fejlesztésével, levente-kötelezettséggel és egyéb intézkedésekkel készítette elő az országot, hogy a szovjetellenes tervekhez felhasználható legyen. A munkanélküliek országos bizottságot szerveztek. Kaposvárról, Szabadhidvég- ről, Mezőkomáromból. Székesfehérvárról, Zircről, a Tolna megyei Ozoráról a munkanélküliek elkeseredett hangulatáról, tüntető csoportosul ásókról érkeztek jelentések a Belügyminisztériumhoz. Budapesten a Ganz Hajógyár munkásai sztrájkba léptek az erejüket végsőkig kifacsaró Bedó-rendszer ellen, illegális tömeges letartóztatásokra került sor Salgótarjánban, Debrecenben, Szegeden, Szolnokon, Kalocsán. Június 30-án a Markó utcai törvényszék kommunista letartóztatottjai ítéletre vártak. A bírák tanácskoztak. A pórt és a KIMSZ budapesti szervezeteinek hívására a késő délutáni órákban tüntető tömeg vonult fel a bíróság épülete elé, hogy követelje a kommunisták felmentését, szabadlábra helyezését. Az osztályharc csataterévé vált a Vilmos császár út és a Markó utca egész környéke. Kövek, vascsavarok zúzták be a törvényszéki épület ablakait. A riadó autókon érkezett rendőrök vad kardlapozással akarták meghátrálásra kényszeríteni a tömeget. De a fiatalok egy elszánt csoportja bátorságával elérte, hogy a tüntetés nyomatékos figyelmeztetés lett az elnyomók számára. A FIATALOK CSOPORTJÁBAN egy vékony. bamahajú kislány, Geisler Eta hímzőtanuló volt a magasra csapó láng. Az ő lobogása, izzó forradalmi lelkesedésből táplálkozó merészsége, magával ragadta a fiatal munkásokat és az idősebbeket is. Rendőrök és detektívek egész falkája vetette rá magát, s több társával együtt letartóztatták. Sok kegyetlen kínzás, vallatás után került bíróság elé, amely a gyermek- sorból alig felcseperedett lánykát öt hónapi fogházra ítélte. Büntetését sok sötétzárkával, élelemelvonással súlyosbították. Ez volt Geisler Eta első büntetése. Da már korábban is hónapokat töltött vizsgálati fogságban kommunista tevékenységéért, tüntetéseken való részvételért. A magyar uralkodó osztály nem tudott, nem is akart a dolgozó néo sanyarú helyzetén segíteni. De mint a korabeli csendőri, rendőri jelentések, bizalmas feljegyzések tanúsítják, kifogyhatatlan és leleményes volt az elnyomó módszerek alkalmazásában. Csergő Károly, az akkori csongrádi alispán, azokban a hónapokban tanulmányt írt az Alföld problémáiról. Akarva, akaratlanul sok mindent elárult a küszködő nép helyzetéről. Persze nem a nagybirtokot, nem a tőkés uralmat okolta milliók nyomoráért, hanem arra a következtetésre jutott, hogy kár, ha az emberek makacsul ragaszkodnak a mesterségükhöz, ha a kubikos kubikos akar maradni, a gazdasági munkás nyári keresményére alapítja megélhetését Ha munkájukra nincs szükség, magukra vessenek, keressenek olyan munkalehetőséget, amellyel hasznára lehetnek a nemzetnek. A KOMMUNISTÁK a harc fokozását jelölték meg a munkásosztály, szegényparasztság egyetlen járható útjának. E harcban nem kímélték magukat ha kellett szabadságukat, életüket is feláldozták. Geisler Eta halálos betegen jött ki a börtönből. Fiatal szervezetét megtörték a nehézségek, a rázúduló csapások. Súlyos tüdőbajából már nem tudták kigyógyítani. Holnap ötven éve: 1913. október 23-án született és 18. életévét sem tudta betölteni, amikor 1931 nyarán meghalt. Lelkét egy pillanatra sem tudták megtörni. A pestújhelyi kórházban, halálos ágyán, kis perselyt tartogatott a párnája alatt, s ha látogatóba jöttek hozzá elvtársak, néhány fillért kért tőlük a Vörös Segély részére, támogatásul a küzdőknek, a bebörtönzöttek- nek. Amikor szemét örökre lehunyta, öt pengő maradt utolsó pártmunkája nyomán mozgalmi célokra. Életének és halálának tragikus szimbóluma, hogy a fasiszta rendőrség a halott kislánytól is félt: temetésén detektívek, rendőrök figyelték a gyászolókat S később, amikor ifjúmunkás társai újra felkeresték sírját hogy tisztelgő megemlékezéssel adózzanak emlékének, besúgók jelentésére rendőrök törtek rájuk, s Geisler Eta sírdombját is széttaposták. Csak a felszabadulás után kerülhetett méltó pihenőhelyre. életét és küzdelmét, mint egy sötét korszakban az emberiség felvillanó sugarát, mint tiszta láng fényes lobbanását mutathatjuk meg a mai fiataloknak. Vadász Ferenc f ft A legnagyobb segítség a IO IDO 5000 tonna szállítmány gépkocsin — Segítség a Bács- Kiskun megyei AKÖV-nek
