Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-17 / 217. szám

V 1«S. szeptember XT. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az előregyártott magyarázkodás kevés Időszerű téma szerepelt a ti szászén ti mred községi ta­nács napirendjén: a ter­melőszövetkezetek őszi be­takarítási munkájának se­gítése. A vitára meghívták a termelőszövetkezetek ve­zetőit is. járásban évek óta az Utolsók között végezzük el az őszi munkákat — hang­zott a tanács vb. beszámo­lójából. — Számos példa bi­zonyítja pedig, hogy azonos adottságok mellett is gyen­gébbek a terméseredmé­nyek ott, ahol nem időben és megfelelő szakértelem­mel végzik a munkát. Az ez évi gyenge búzatermés is nagyrészt ebből is ered a községben.” A tervezett 20 144 mázsa kalászos gabonának csak éppen a felét takaríthatták be a község szövetkezetei az idén. És ezt nem lehet csak az időjárással magyarázni A tanács vb. javasolta a többek között, hogy miután a megtermett gabonában is elég sok silány, szorult szem akad, végezzenek pró­bacsírázta tást A hozamnövekedés a szakszerű trágyázástól is függ. S ezzel szintén el­maradtak a szövetkezetek, mert az 500 holdból még százat sem terítettek meg. 76 holdon pedig még kint van a kombájnszalma. A felszólalások során is elhangzott néhány hasznos javaslat Sípos Károly sze­rint az fmsz-nél van egy szelektor, amit legalább 15 éve nem használnak. — s,Próbálják ki — mondta —, hátha az is gyorsítaná a vetőmagelőkészítést.” Tóth Imre, az Aranykalász Tsz tagja a háztáji kukorica be­takarításának gyorsítását javasolta, mert — „Egy hó­napja törünk, s a 400 hold­ból mégis csak százat ta­karítottunk le eddig — mondta. — Nem nehéz hát kiszámítani, hogy ilyen ütemben még három hóna­pig törhetünk. A közös ter- más betakarítását még eny- nyire sem szorgalmazzuk.” Ugyanakkor Sóskúti Gá­bor, az Aranykalász Tsz elnöke, ha nem rosszindu­latból is, kereken vissza­utasította a közös termé­nyek betakarításához nyúj­tandó segítséget. Az illeté­kes járási szervek javasla­tára ugyanis a tsz-eknek ütemtervet kellett leadniok az őszi idényre. Ezt szövet­kezetükben miért, miért nem, az agronómus egye­dül készítette. Az elnök pe­dig a tanácsülésen úgy uta­sította vissza ezt a tervet, mintha nem is neki akar­tak volna vele elsősorban segíteni. Lehet, hogy a terv való­ban nem jó, nem pontos, de az ilyen „azért se foga­dom el” válasz még rosz- szabb. Mert' a terv és a munka mögött kodás, előre gyártott men­tegetőzés arra az esetre, ha az őszi vetés és betakarítás mégis elhúzódna. Böjti La­jos, az Ezüstkalász Tsz ag- ronómusa például megma­gyarázta: 630 kh. őszi ter­mény betakarításával szá­molhatnak, 1430 mázsa ve­tőmagot kell kitisztítaniuk és földbe tenniök. S mind­ehhez csak idős tagok van­nak, akiktől nem lehet várni gyors munkát Bemáth Lajos, az Arany­kalász Tsz párttitkára is át­vette ugyanezt a magyaráz­kodó, panaszkodó hangot Megtoldva azzal a kéréssel: a tanács adjon segítséget, hogy több legyen a fiatal a közös gazdaságokban, mert nélkülük nem boldo­gulnak, Árvái József, a községi párttitkár is az ag­godalommal — sőt a járás­tól való gépi segítség kéré­sével — kezdte felszólalá­sát és csak ezután adott néhány érdemes javaslatot. Tény, hogy lehetnek olyan nehézségek, amelye­ket nem tudnak a mostani nagy munkák idején áthi­dalni, sőt még ezután is felmerülhet olyan, amivel egyelőre nem számolhat­nak. De ez nem lehet mentség ha az évek óta nem látott jó kukoricatermés egyrésze kintmarad, vagy a késede­lem miatt romlik a minő­sége. Az Ezüstkalász Tsz- ben holdanként legalább 85—90 zsák kukoricával számolhatnak. Fontosabb, sürgősebb tehát maga a termény, amiből pénzt lát­hatnak, mint a hiányos be­takarítás előzetes megindo­kolása. Borsi Eszter százasokról, ezresekről van szó Ennyi mehet naponta a kö­zös pénztárba, vagy ve­szendőbe, aszerint, hogy ha­lad a munka. A felszólalások többségé­ben azonban volt egy en­nél is veszélyesebb szemlé­let. Valami előzetes mosa­Az a csillag, karnagy elvi ár sah, kötelezi Önöket' pp ,** Végétért a díszmenet. A nyílegyenes, fegyelmezett, katonás sorok eltűntek a távolban. A vendégek fel­álltak a székekről, s talán a meghatottságtól, vagy talán az örömtől — nem tudtak szólni néhány per­cig. De azután annál na­gyobb erővel indult meg a beszélgetés. Mindenki­nek volt néhány szava a fiáról, a tesvéréről vagy éppen a kedveséről. Né­hány szó, mely azt bizo­nyította: hogy ezek az újonnan avatott fiatal tisz­tek milyen remek emberek, milyen nagyszerű fiúk. Az elmúlt hét szombat délelőttjén — mint arról már hírt is adtunk — ifjú tiszteket avattak Szolno­kon, a Kilián Görgy Re­pülőtiszti Iskolán. Részt vett az ünnepségen a hon­védelmi miniszter képvi­seletében Lakatos Béla ve­zérőrnagy, miniszterhelyet­tes. És ott voltak a szülők, a nagymamák, a nagypa­pák, az ifjú feleségek és menyasszonyok is. — Tizenegy éves kora óta készült repülőtisztnek Pista — mesélte Konkoly Béla az iskola parancsno­kának. A Konkoly papa és Nagypapa kora hajnalban indult Miskolcról, hogy részt vegyen a nagy ün­nepségen. Sőt a nagypapa még arra is vállalkozott, hogy az ünnepség után felmásszon az egyik repü­lőgépbe és közelebbről is megnézze azt a hatalmas „madarat”, unokája szerel­mesét. Mert Konkoly Pis­tának még nincs menyasz- szonya. Ráér — mondja a papa. Amióta meghalt az édesanyja, három férfiből áll a család, de azért a nagypapa bevallotta, hogy ő bizony alig várja a déd­unoka érkezését. Fokvári Gábor és Bán János szintén most kapta meg az első arany csilla­— Hosszú tanulás előzte meg avatásunkat — mesé­li Bán János. — De a mi életünk az örök tanulás. Szerintem egy jó repülő­tisztnek mindig képeznie kell magát. — Én elhatároztam hogy polgári szakmát is tanu­lok — mondta Fokvári Gábor. — Szeretném el­végezni a felsőfokú tech­nikumot. Vagy ha lehet, a Testnevelési Főiskolát. Az avatás utáni dísz­ebéden az iskola parancs­noka és tisztjei, az ava­tottak és vendégek együt­tesen vettek részt. Pohár­köszöntőt pohárköszöntő követett. Elsőnek Lakatos Béla vezérőrnagy emelke­dett szólásra, ö üdvözölte először az ifjú hadnagyo­kat — Az a csillag, hadnagy elvtársak, kötelezi Önöket. Kötelezi arra, hogy to­vábbra is helyt álljanak a tanulásban és őrködje­nek az ország nyugalma felett — mondotta. Köszönetét mondott az édesanyáknak, hogy ilyen nagyszerű fiúkat neveltek, majd sok sikert kívánt a fiatal tiszteknek. „Legye­nek magasan kvalifikált pilóták. Olyan katonák, akik méltók a nép bizal­mára” — mondotta a ve­zérőrnagy befejezésül. Az avatottak nevében Dobozi István mondott po­hárköszöntőt, s fejezte ki köszönetét azért az áldoza­tos munkáért, amellyel ok­tatóik hozzájárultak tisztté avatásukhoz. V. V. KARCAGON — hirdették a kis kék röp­cédulák, kedves, vidám va­sárnapot ígérve a Képes Újság rendezésében a ku­nok „fővárosában”. Nos, aki nem volt rest és részt vett a különféle találkozó­kon — mert program az­után bőven volt ezen a na­meg mindennapos gond­jainknak, örömeinknek, a szorgalmas munkával teli hétköznapjainknak, a ki­rándulásokkal, tárlatlátoga­tásokkal fűszerezett hétvé­gének. Az első díjat Krasz- nai Oszkár oroszlányi fotós nyerte „Lövőmesteri’ című Czeglédi Zoli tehetséges gordonkás. Nem csoda, hogy díjat nyert a „Ki mit túl” vetélkedőn. pon — meggyőződhetett ró­la, nemcsak olvasni érde­mes a Képes Újságot, ha­nem találkozni is vele. I. A Déryné Művelődési Ház emeleti nagyterme ezen a délelőttön kiállítási csar­nokká alakult át Ugyanis a találkozót megelőzően egy hónappal a Képes Új­ság fotópályázatot hirdetett meg „A ma embere” cím­mel. Bőven érkezett kép­anyag, s a zsűrinek nem volt könnyű dönteni, kik­nek ítélje oda az értékes díjakat: a fényképezőgépet, s a különféle fotófelszere­léseket. Délelőtt kilenc órakor Harmati Sándor, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának titkára, a Köz­ponti Bizottság tagja nyi­totta meg a nagy érdeklő­désre számot tartó, mint­egy 250 képből álló fotó­kiállítást. Minden egyes kép egy- egy pillanatát örökítette képével. Második Kriss Gé­za budapesti, harmadik Bő­sze Imre gyöngyösi, negye­dik Trömböczky Péter kar­cagi, ötödik Árkosi Gyula makói fotós lett. A zsűri külön díjazta Szalóki Béla „Örök téma” című, öt képből álló soro­zatát. E karcagi fotós, aki élete első fotókiállításán szerepelt ez alkalommal, mindössze három éve fog­lalkozik fotózással szabad­idejében. Egyébként az épí­tőipari vállalatnál segéd­munkás. II. A szolnoki MÁV kórház építkezésénél az ács műn’ a 605-ös ITSK ács tanulói v«..zik. t szakmai gyakorlatként Délelőtt tíz óra. Ekkor kezdte huszonnégy játékos­sal a sakkszimultánt Por- tisch Lajos nemzetközi nagymester. Karcag férfi- lakossága oda igyekezett. És ugyancsak ebben az idő­ben az úttörők gyülekeztek a város másik részén — sa­ját otthonukban —, hogy részt vegyenek a Képes Új­ság „Kit mit tud” vetélke­dőjén. Ennyi csokoládé már biz­tos rég nem fogyott Karca­gon, mint ezen a délelőt­tön. Két na«?v dobozzal ké­szítettek a szereplőknek, de már a műsor közepén után­pótlásért kellett küldeni. Mi volt a „Ki mit tud” programja? Először is a -gyerekek örömmel nyug­tázták, hogy ellátogatott hozzájuk a Zenith táncze­nekar, melynek vezetője a fiatal jugoszláv énekes és gitáros: Zoran Stefanovics. Azután ott volt Morlan bű­vész is, aki Szöllősi Jancsi­val meg a bűvészzsák se­gítségével mutatta meg, hogyan kell egy pillanat alatt kijavítani, újjávará­zsolni egy elszakadt fürdő- nadrágot. De kitettek magukért a karcagi pajtások is. Szebb­nél szebb szavalatok, ének­számok, zeneszámok, torna­bemutatók váltották egy­mást. Fellépett a fésűzene­kar, s az úttörő tánczene­kar is. Kicsi és nagy egy­formán részt vett a vetél­kedőn. A kis Mocsári Gabit például székre állították fel, hogy a zsűri jobban láthassa a pöttömnyi kis­lányt, amint verset mond a lusta macskáról. Végeredményben az első díjat Gál Ildi nyerte, s örömmel vette a Pajtás fényképezőgépet. Rajta kí­vül még nyolc díjat adott át a zsűri a nyerteseknek. III. — Nagyon szeretem a Képes Újságot. A sok ké­pen kívül színes, érdekes olvasnivalót találok minden egyes számban. — így sum­mázta az olvasótalálkozón véleményét Déesei József nyugdíjas. — Délután ugyanis a lap főszerkesztő­je, Eck Gyula és az újság több munkatársa találko­zott a karcagi olvasókkal. Elmondták, hogy készül a Képes Újság, s hogy most terveik között szerepel: ja­nuár 1-től nagyobb formá­tumban, színes mélynyo­mással tarkítva jelentetik meg az újság egy-egy szá­mát Hány példányban jelenek meg a lap? Miért rendez­ték éppen Karcagon az új­ság országos ankétjét? Mit hallottak a legújabb nö­vénytermesztési kutatások­ról? — megannyi kérdés, melyre válaszolniok kellett az újság munkatársainak. Amellett azonban, hogy di­csérték, bírálták is a lapot Miért nem közöl több ri­portot egy-egy munkacsa­pat életéről, problémáikról, hogy azzal is segítséget ad­nának más kis közösségek­nek. Jó lenne, ha több kép­regényt közölnének. A találkozó végén köl­csönös megegyezés szüle­tett a Képes Újság és a karcagi olvasók között: ezentúl rendszeresen írnak levelet az újságnak a kar­cagi hétköznapokról. IV. Míg a városi futballpá- lyán Karcag város váloga­tottja és az újságíró válo­gatott barátságos mérkő­zést vívott egymással (me­lyet óriási fölénnyel a kar­cagiak nyertek, ugyanis a végeredmény 9:1 lett, az az egy gól is öngól volt, me­lyet a karcagiak maguknak rúgtak, egyesek szerint azért, hogy megmentsék az újságírók „becsületét”), az ifjúsági házban divatbemu­tatót tartottak, sok nő és még több férfiközönség előtt V. Az esti programról nem kell különösebben beszá­molni, hisz a televízió is közvetítette a zenés kaba­réműsort a művelődési ház­ból, melyen Szomszéd Ba­lázs, azaz Csákányi László, oly meleg szeretettel invi­tálta a közönséget: utaz­zunk „minél többen” Bu­dapestre. Talán csak any- nyit: itt kapta meg a száz­ezredik Képes Újság előfi­zető a lap ajándékát, egy nagyképemyős tv-készülé- ket. Amit viszont a tv nézői nem láthattak, sok irigy szempár kísérte Korsósékat útjukon, amint cipelték a televízió-készüléket hazafe­lé. Az idén hároméves a Ké­pes Újság. Immár hagyo­mányossá vált találkozója az olvasókkal ismét jól si­került TflLiiLlZIIB

Next

/
Thumbnails
Contents