Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-29 / 228. szám

1963. szeptember 29 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AKIK FÖLDI HATÁRAINKAT ŐRZIK. A HA- TÁRŐRJÁRÖR MEGSZOKOTT NAPI ÜTJÁN. ŐK A rakétasok és harcieszközük a légvé­delmi RAKÉTA, AMINT ÉPPEN „RÁÁLL” A KILÖVŐ­ÁLLVÁNYRA. A LOKÁTOROS MESSZE TŰLLÁT FELHŐKÖN, HA­TÁROKON, BELELÁT A LEGSÖTÉTEBB ÉJSZAKÁBA IS. HA ELLENSÉGET ÉSZLELNEK VALAHOL A LÉG­TÉRBEN A FINOM MŰSZEREK, AZONNAL JELEN­TIK A REPÜLŐKNEK VAGY A RAKÉTASOKNAK. A HAZA FEGYVERES ŐRZŐI A haza fegyveres őrzőit köszönti a nép szeptember 29-én, az 1848-as nagy pákozdi győzelem évfordulóján. A történelmi emlékezéssel egyidőben a gyárakban, a föl­deken és a tervezőasztalok mellett dolgozók szeretettel gondolnak katonafiaikra, a közbiztonság őrzőire, a ha­tárőrökre, karhatalmistákra és a munkásőrökre. A polgári lakosságnak kevés a betekintése a haza fegyveres őreinek mindennapi életébe, kiképzésébe, nehéz és verejtékes munkájába. Márpedig a néphatalom vé­delme nem parádézás, hanem a férfias helytállás magasiskolája, akárcsak történelmünk 115 évvel ezelőtti napjaiban. Csakhogy most sok tekintetben még nehezebb. Hiszen a néphadseregben és más fegyveres testületben teljesített szolgálat ma sokkal nagyobb tech­1 __.áértést, műveltséget és felkészültséget igénye1, mi nt valamikor. S a korszerű haditechnika fejlőd-ese egyre jobban növeli a követelményeket A fegyverfor­gatás elsajátításának, a technika mesteri alkalmazásá­nak megingathatatlan erkölcsi szilárdsággal is párosulnia tóit Katonafiaink és a többi fegyveres testület tagjai szüntelen igyekezettel gyarapítják felkészültségüket, így válnak méltóvá a bizalomra, amellyel népünk övezi őket Erőfeszítések a kunszentmártoni járásban Bes élgetés az operatív b zottság vezetővel A Minisztertanács legutóbbi határozatában Szol­nok megyét sajnos, a lemaradók között említi. S még az őszi vetéssel lemaradó megyénkben is külön nagy adósságai vannak a kunszentmártoni járásnak. Ho­gyan zárkóznak fel legalább a megyei átlaghoz? — erről beszélgettünk Táborosi Péterrel, és Keresztes Péterrel, a járási operatív bizottság elnökével illt t- ve a járási tanácfc mezőgazdasági osztályvezetőjével. A KÖZÖS MUNKA A KAPOCS Elmondta Mátyás Imre, a karcagi Dimitrov Tsz párttitkára — Látjuk a lemaradást és ismerjük okait is. Sző­lős járás a mienk. Tisza- sas, Tiszakürt, Cserkeszöl- lő, Tiszaug és még más községeinkben az esőzés okozta korai szüret vetette hátra az elővetemények be­takarítását, a vetőszántást és a vetést. ..Gabonás” fal- vaink — Öcsöd, Kungyalu, Mesterszállás, Kunszent- márton — nem állnak rosszul. De mostanra a szüret előrehaladt, a „ház­táj izás” is a végét járja. — Ám gondoljuk, a közvélemény nem a lema­radás okaira kíváncsi, ha­nem arra, milyen intézke­désekkel gyorsítjuk meg p munkát. Feltét1 énül em­lítésre méltó a gépek két- műszakos üzemeltetése. — Eddig a 189 erőgépből 110 dolgozott két műszakban, most a legutóbbi jelentés szerint már 133, s ez a szám még növekedni fog, különösen a Kunszentmár­toni és a Mostorssállási Gépállomáson, illetve a szövetkezetek saját gépein A csépai Alkotmány szö­vetkezet például most mű­helymunkásait is a gépre ültette, hogy biztosítsa a kétműszakos üzemeltetést. — Érdekes agrotechni­kai változtatást vezettünk be. Eddig a szántógépek a barázdában jártak, így csak két ekefejet bírtak el. Most a barázdapartra ke­rültek, ezzel tizenhat ló­erővel növekedett a vonó­erejük, s így három ekefe­jet vontatnak. — Szólnunk kell a gép- átcsoportositásokról. Nagy­réven operáltunk ezzel a módszerrel. De más helyen is sorra kerül. Számítá­sunk szerint Tiszainokán október 15-re befejezzük a vetést. Meg is * beszéltük velük, hogy innen Szele- vényre indulnak a gépek. Kungyalun és Mesterszál­láson is korábban végez­nek, s tőlük Nagyrévre, Szelevénvre irányítjuk a segítséget. Sokat segít a A kenyér­gabona felét már elvetették A jászboldogházi Arany­kalász Tsz gazdáinak nem­csak a tavaszi árvíz okozott gondot, hanem a múltkori esőzés is. Még jelenleg is 500 holdat víz borít. Ezért az eredeti terven változtat­ni kellett, s azokat a táblá­kat jelölni ki kalászosok­nak, ahol már munkához Is foghatnak. Ez megtörtént, s ennek eredményeként 1100 hold­ból 510 holdon földbe került a vetőmag, s szombaton is mind az öt vetőgép dolgo­zott Kunszentmártoni Állami Gazdaság Ekét adtak leg­utóbb. sőt a vetőmagot is kitisztítva, csávázva adják, hogy a szövetkezetnek ez­zel is csökkenjen a mun­kája. — Hátráltatja a vetést, hogy még kinn van az elővetemény, azon a 6500 holdon, ahová gabona ke­rül. Óriási termény-meny- nyiséget, 200 000 tonnát kell megmozgatnunk ezen az őszön. Másképpen nem megy. csak a vasárnapi és éjszakai szállításokat is be­kalkulálva. Kungyalun pél- dul óráról órára szóló me­netterv szerint szállítanak a járművek még éjszaka is Ezt a módszert szeretnénk elterjeszteni a járásban — A kunszentmártoni já­rás a kenyérgabona 80 százalékát intenzív mag­vakból veti. S elterjedt olyan szemlélet (Szelevé- nyen. Kunszentmártonban), hogy a külfö'di buznfaiták optimális vetési ideje ok­tóber 5 és 20 között van. Ez igaz is. Csakhogy nem állunk olyan jól gépekkel, hogy ebben a két hétben el Is tudjuk vetni a gabo­nát. Márpedig akkor in­kább előtte, mint utána kerüljön a földbe. 8. U Las«*« n két éve, hogy ebbe a három alapszerve­zetben választott csúcs ve­zetőség élére kerültem. Az első dolgom az volt, hogy tájékozódtam, ismerkedtem az emberekkel, mert csak akkor tudok dolgozni, ha megértem őket és követni tudom gondolataikat Törekvésem az volt és maradt is, hogy bármilyen sok munka legyen is, ne kapkodjak, ne veszítsem el a munka legfontosabb fo­nalát. Ezt egy dolog tudja segíteni: a munkaterv, amit közösen készítünk a veze­tőség tagjaival, aminek végrehajtásához ragaszko­dunk, de még sem alkal­mazzuk mereven. Mindig közbejöhet valami nem várt dolog, mint például a kö-. zelmúltban a kínai vezetők véleményének megbeszélé­se Ha az ilyen rendkívüli események kiszorítanak is valamit, amit előzőleg ter­veztünk, akkor idővel visz- szatérünk arra Ez elsősor­ban azért jó, mert az alap- szervezet tagjai látják a következetességet, rendsze­rességet így meggyőződ­nek arról, hogy számíthat­nak ígéretünkre Ami a közösségi munkát, szellemet illeti, a társadal­mi tulajdon megbecsülését tartom egyik legfontosabb­nak. Nem lehet egy közös­ségben szíwel-léleWkel dől- gozni, ha nem tartjuk azt megfelelő őszt Jetben. Ta­valy télen volt egy meg­döbbentő eset. Egyik tag­társunk részegen befogott, hogy két szesztársát kivigye a tanyára. Visszafelé a lo­vakat belehajtotta egy mély árokba, ö valahogy kijött, de a lovak ott vesztek a fagyos vízben. Mi sem ter­mészetesebb, minthogy a borbarátok megtérítették a közösségnek az okozott kárt. Ez az eset kirívó. De voltak mindennapos esetok is. A tehenek, a disznók, az aprójószágok a közös lu­cernában búzában jártak, legeltek. Sok kicsi, sokra megy. Ilyen esetekben is kemény kézzel vettük ele­jét annak, hogy a kis vesz­teségek nagy károkká nö­vekedjenek. Bizonyos vonatkozásban nekünk még a megalapo­zásnál kell kezdeni a neve­lést. Ezért az idén felmér­tük, hogy kinek milyen is­kolai végzettsége van. A körülmények úgy alakul­tak, hogy négy általános iskolai osztályt indítunk százegy hallgatóval, akik közül harminchétén most tanulják a betűvetést is. Itt vannak a fiókomban a bi­zonyítványok. Az osztályok a mi kultúrházunkban mű­ködnek majd. A könyvek költségét a kulturális alap­ból fedeztük, s úgy gondo­lom, ennél fontosabb dol­gokra nem is költehetnénk. Nagyon bízom abban, hogv további eredményeinkhez ezzel szilárd alapot terem­tünk. Azoknak, akiknek esetleg otthon nem eléggé biztosítottak a feltételeik a rendszeres tanuláshoz, ta­nulószobát rendezünk be,- ahol külön szaktanárokkal konzultálhatnak. Mozgósítottuk a fiatalo­kat is. Nemrég egy KISZ- gyűlésen hatvankét fiatal­lal beszélgettünk arról, ki milyen szakmunkás lehet, illetve szeretne lenni Elgondolásainkat, terve­inket. céljainkat, nem tit­koljuk senki előtt Leg­utóbbi taggyűlésünkre min­den brigádból négy-négy pártonkívülit hívtunk meg. 4 kn rendez­vényeinket is a nevelés szolgálatába állítottuk. Könyvtár, tv van a kultúr­házunkban Tavaly télen egv-egy rendezvényt általá­ban nyolcvan-kilencven em­ber látogatott, s az idén en­nél az eredménynél is jobbra számítunk. Igyek­szünk az emberek érdeklő­dési körének megfelelően változatosan összeállítani a kultúrház programját Ugyanakkor teret adunk a fiatalok kezdeményezésé­nek, akik tánc- és színját­szócsoportot alakítottak. Most már készen van a szövetkezet 1963/64. évi népművelési terve. Ebben alapvető célul rögzítettük a szövetkezeti tagok általá­nos és szakmai műveltségé­nek emelését. És ezt nem­csak bent a városban ért­jük. A Puskás-féle tanyán és a kunlaposi tanyaköz­pontban épp olyan rend­szeresen megtartjuk az is­meretterjesztő előadásokat, mint a művelődési házunk­ban. Állandó szokássá vált- nálunk a családlátogatás, ötvenhat aktíva feladata volt ez a legutóbbi alka­lommal is. Birtokunkban van az a feljegyzés, amit a legutóbbi beszélgetések al­kalmával összeállítottak. Ezekből is sok érdekes dol­got megtudunk, pl. kinek milyen újság, folyóirat jár, ki hallgat rádiót De tolmá­csolják az aktívák a tsz- tagok javaslatát, panaszát is, amit a nyilvánosság előtt talán sohasem mondanának el. Ilyen úton győződtünk meg annak a javaslatnak az indokoltságáról is, hogy dolgozzuk át a premizálási rendszerünket Az átta ánns és a hosszú távra szóló felada­tokon túl azonban naponta adódnak előre nem várt, előre nem tervezett tenni­valók, azt is mondhatnám, meglepetések. A napokban is úgy indultam a határba, hogy megnézem, hogyan halad a betakarítás. És az egyik tanyában házastársak közti békítésre kellett vál­lalkoznom. Nem szoktam ilyen dolgokba erőszakkal beavatkozni, bár vélemé­nyemet néha kéretés nél­kül is elmondom. Ha elfo­gadják a tanácsomat an­nak tagadhatatlanul örü­lök. Elmondok egy másik pél lát is. Régi szokás volt nálunk, hogy 1 vetőgéphez két farost tettek. Most nagyon sürget a rizsaratás, a vetés, a ré­paszedés is. Megpróbáltuk a kettő közül egyiket fel­szabadítani. Nem akarták, mondván, hogy így szokás, mert egy ember nem tud­ja elvégezni, ami munka ott van. Nem kellett más, csak az, hogy a 6,5 millió forint értékű rizstermést említsük, máris igazat ad­tak nekünk. Most a trakto­rosok is segítenek az „el­rabolt” emberek helyett. Szövetkezetünkben mind a 686 tag, és a 95 bedolgozó családtag munkájára szük­ség van. S a közös munka az, ami a leeszorgosnhban összekapcsol minket. (B£)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents