Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-29 / 228. szám
1963. szeptember 29 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 AKIK FÖLDI HATÁRAINKAT ŐRZIK. A HA- TÁRŐRJÁRÖR MEGSZOKOTT NAPI ÜTJÁN. ŐK A rakétasok és harcieszközük a légvédelmi RAKÉTA, AMINT ÉPPEN „RÁÁLL” A KILÖVŐÁLLVÁNYRA. A LOKÁTOROS MESSZE TŰLLÁT FELHŐKÖN, HATÁROKON, BELELÁT A LEGSÖTÉTEBB ÉJSZAKÁBA IS. HA ELLENSÉGET ÉSZLELNEK VALAHOL A LÉGTÉRBEN A FINOM MŰSZEREK, AZONNAL JELENTIK A REPÜLŐKNEK VAGY A RAKÉTASOKNAK. A HAZA FEGYVERES ŐRZŐI A haza fegyveres őrzőit köszönti a nép szeptember 29-én, az 1848-as nagy pákozdi győzelem évfordulóján. A történelmi emlékezéssel egyidőben a gyárakban, a földeken és a tervezőasztalok mellett dolgozók szeretettel gondolnak katonafiaikra, a közbiztonság őrzőire, a határőrökre, karhatalmistákra és a munkásőrökre. A polgári lakosságnak kevés a betekintése a haza fegyveres őreinek mindennapi életébe, kiképzésébe, nehéz és verejtékes munkájába. Márpedig a néphatalom védelme nem parádézás, hanem a férfias helytállás magasiskolája, akárcsak történelmünk 115 évvel ezelőtti napjaiban. Csakhogy most sok tekintetben még nehezebb. Hiszen a néphadseregben és más fegyveres testületben teljesített szolgálat ma sokkal nagyobb tech1 __.áértést, műveltséget és felkészültséget igénye1, mi nt valamikor. S a korszerű haditechnika fejlőd-ese egyre jobban növeli a követelményeket A fegyverforgatás elsajátításának, a technika mesteri alkalmazásának megingathatatlan erkölcsi szilárdsággal is párosulnia tóit Katonafiaink és a többi fegyveres testület tagjai szüntelen igyekezettel gyarapítják felkészültségüket, így válnak méltóvá a bizalomra, amellyel népünk övezi őket Erőfeszítések a kunszentmártoni járásban Bes élgetés az operatív b zottság vezetővel A Minisztertanács legutóbbi határozatában Szolnok megyét sajnos, a lemaradók között említi. S még az őszi vetéssel lemaradó megyénkben is külön nagy adósságai vannak a kunszentmártoni járásnak. Hogyan zárkóznak fel legalább a megyei átlaghoz? — erről beszélgettünk Táborosi Péterrel, és Keresztes Péterrel, a járási operatív bizottság elnökével illt t- ve a járási tanácfc mezőgazdasági osztályvezetőjével. A KÖZÖS MUNKA A KAPOCS Elmondta Mátyás Imre, a karcagi Dimitrov Tsz párttitkára — Látjuk a lemaradást és ismerjük okait is. Szőlős járás a mienk. Tisza- sas, Tiszakürt, Cserkeszöl- lő, Tiszaug és még más községeinkben az esőzés okozta korai szüret vetette hátra az elővetemények betakarítását, a vetőszántást és a vetést. ..Gabonás” fal- vaink — Öcsöd, Kungyalu, Mesterszállás, Kunszent- márton — nem állnak rosszul. De mostanra a szüret előrehaladt, a „háztáj izás” is a végét járja. — Ám gondoljuk, a közvélemény nem a lemaradás okaira kíváncsi, hanem arra, milyen intézkedésekkel gyorsítjuk meg p munkát. Feltét1 énül említésre méltó a gépek két- műszakos üzemeltetése. — Eddig a 189 erőgépből 110 dolgozott két műszakban, most a legutóbbi jelentés szerint már 133, s ez a szám még növekedni fog, különösen a Kunszentmártoni és a Mostorssállási Gépállomáson, illetve a szövetkezetek saját gépein A csépai Alkotmány szövetkezet például most műhelymunkásait is a gépre ültette, hogy biztosítsa a kétműszakos üzemeltetést. — Érdekes agrotechnikai változtatást vezettünk be. Eddig a szántógépek a barázdában jártak, így csak két ekefejet bírtak el. Most a barázdapartra kerültek, ezzel tizenhat lóerővel növekedett a vonóerejük, s így három ekefejet vontatnak. — Szólnunk kell a gép- átcsoportositásokról. Nagyréven operáltunk ezzel a módszerrel. De más helyen is sorra kerül. Számításunk szerint Tiszainokán október 15-re befejezzük a vetést. Meg is * beszéltük velük, hogy innen Szele- vényre indulnak a gépek. Kungyalun és Mesterszálláson is korábban végeznek, s tőlük Nagyrévre, Szelevénvre irányítjuk a segítséget. Sokat segít a A kenyérgabona felét már elvetették A jászboldogházi Aranykalász Tsz gazdáinak nemcsak a tavaszi árvíz okozott gondot, hanem a múltkori esőzés is. Még jelenleg is 500 holdat víz borít. Ezért az eredeti terven változtatni kellett, s azokat a táblákat jelölni ki kalászosoknak, ahol már munkához Is foghatnak. Ez megtörtént, s ennek eredményeként 1100 holdból 510 holdon földbe került a vetőmag, s szombaton is mind az öt vetőgép dolgozott Kunszentmártoni Állami Gazdaság Ekét adtak legutóbb. sőt a vetőmagot is kitisztítva, csávázva adják, hogy a szövetkezetnek ezzel is csökkenjen a munkája. — Hátráltatja a vetést, hogy még kinn van az elővetemény, azon a 6500 holdon, ahová gabona kerül. Óriási termény-meny- nyiséget, 200 000 tonnát kell megmozgatnunk ezen az őszön. Másképpen nem megy. csak a vasárnapi és éjszakai szállításokat is bekalkulálva. Kungyalun pél- dul óráról órára szóló menetterv szerint szállítanak a járművek még éjszaka is Ezt a módszert szeretnénk elterjeszteni a járásban — A kunszentmártoni járás a kenyérgabona 80 százalékát intenzív magvakból veti. S elterjedt olyan szemlélet (Szelevé- nyen. Kunszentmártonban), hogy a külfö'di buznfaiták optimális vetési ideje október 5 és 20 között van. Ez igaz is. Csakhogy nem állunk olyan jól gépekkel, hogy ebben a két hétben el Is tudjuk vetni a gabonát. Márpedig akkor inkább előtte, mint utána kerüljön a földbe. 8. U Las«*« n két éve, hogy ebbe a három alapszervezetben választott csúcs vezetőség élére kerültem. Az első dolgom az volt, hogy tájékozódtam, ismerkedtem az emberekkel, mert csak akkor tudok dolgozni, ha megértem őket és követni tudom gondolataikat Törekvésem az volt és maradt is, hogy bármilyen sok munka legyen is, ne kapkodjak, ne veszítsem el a munka legfontosabb fonalát. Ezt egy dolog tudja segíteni: a munkaterv, amit közösen készítünk a vezetőség tagjaival, aminek végrehajtásához ragaszkodunk, de még sem alkalmazzuk mereven. Mindig közbejöhet valami nem várt dolog, mint például a kö-. zelmúltban a kínai vezetők véleményének megbeszélése Ha az ilyen rendkívüli események kiszorítanak is valamit, amit előzőleg terveztünk, akkor idővel visz- szatérünk arra Ez elsősorban azért jó, mert az alap- szervezet tagjai látják a következetességet, rendszerességet így meggyőződnek arról, hogy számíthatnak ígéretünkre Ami a közösségi munkát, szellemet illeti, a társadalmi tulajdon megbecsülését tartom egyik legfontosabbnak. Nem lehet egy közösségben szíwel-léleWkel dől- gozni, ha nem tartjuk azt megfelelő őszt Jetben. Tavaly télen volt egy megdöbbentő eset. Egyik tagtársunk részegen befogott, hogy két szesztársát kivigye a tanyára. Visszafelé a lovakat belehajtotta egy mély árokba, ö valahogy kijött, de a lovak ott vesztek a fagyos vízben. Mi sem természetesebb, minthogy a borbarátok megtérítették a közösségnek az okozott kárt. Ez az eset kirívó. De voltak mindennapos esetok is. A tehenek, a disznók, az aprójószágok a közös lucernában búzában jártak, legeltek. Sok kicsi, sokra megy. Ilyen esetekben is kemény kézzel vettük elejét annak, hogy a kis veszteségek nagy károkká növekedjenek. Bizonyos vonatkozásban nekünk még a megalapozásnál kell kezdeni a nevelést. Ezért az idén felmértük, hogy kinek milyen iskolai végzettsége van. A körülmények úgy alakultak, hogy négy általános iskolai osztályt indítunk százegy hallgatóval, akik közül harminchétén most tanulják a betűvetést is. Itt vannak a fiókomban a bizonyítványok. Az osztályok a mi kultúrházunkban működnek majd. A könyvek költségét a kulturális alapból fedeztük, s úgy gondolom, ennél fontosabb dolgokra nem is költehetnénk. Nagyon bízom abban, hogv további eredményeinkhez ezzel szilárd alapot teremtünk. Azoknak, akiknek esetleg otthon nem eléggé biztosítottak a feltételeik a rendszeres tanuláshoz, tanulószobát rendezünk be,- ahol külön szaktanárokkal konzultálhatnak. Mozgósítottuk a fiatalokat is. Nemrég egy KISZ- gyűlésen hatvankét fiatallal beszélgettünk arról, ki milyen szakmunkás lehet, illetve szeretne lenni Elgondolásainkat, terveinket. céljainkat, nem titkoljuk senki előtt Legutóbbi taggyűlésünkre minden brigádból négy-négy pártonkívülit hívtunk meg. 4 kn rendezvényeinket is a nevelés szolgálatába állítottuk. Könyvtár, tv van a kultúrházunkban Tavaly télen egv-egy rendezvényt általában nyolcvan-kilencven ember látogatott, s az idén ennél az eredménynél is jobbra számítunk. Igyekszünk az emberek érdeklődési körének megfelelően változatosan összeállítani a kultúrház programját Ugyanakkor teret adunk a fiatalok kezdeményezésének, akik tánc- és színjátszócsoportot alakítottak. Most már készen van a szövetkezet 1963/64. évi népművelési terve. Ebben alapvető célul rögzítettük a szövetkezeti tagok általános és szakmai műveltségének emelését. És ezt nemcsak bent a városban értjük. A Puskás-féle tanyán és a kunlaposi tanyaközpontban épp olyan rendszeresen megtartjuk az ismeretterjesztő előadásokat, mint a művelődési házunkban. Állandó szokássá vált- nálunk a családlátogatás, ötvenhat aktíva feladata volt ez a legutóbbi alkalommal is. Birtokunkban van az a feljegyzés, amit a legutóbbi beszélgetések alkalmával összeállítottak. Ezekből is sok érdekes dolgot megtudunk, pl. kinek milyen újság, folyóirat jár, ki hallgat rádiót De tolmácsolják az aktívák a tsz- tagok javaslatát, panaszát is, amit a nyilvánosság előtt talán sohasem mondanának el. Ilyen úton győződtünk meg annak a javaslatnak az indokoltságáról is, hogy dolgozzuk át a premizálási rendszerünket Az átta ánns és a hosszú távra szóló feladatokon túl azonban naponta adódnak előre nem várt, előre nem tervezett tennivalók, azt is mondhatnám, meglepetések. A napokban is úgy indultam a határba, hogy megnézem, hogyan halad a betakarítás. És az egyik tanyában házastársak közti békítésre kellett vállalkoznom. Nem szoktam ilyen dolgokba erőszakkal beavatkozni, bár véleményemet néha kéretés nélkül is elmondom. Ha elfogadják a tanácsomat annak tagadhatatlanul örülök. Elmondok egy másik pél lát is. Régi szokás volt nálunk, hogy 1 vetőgéphez két farost tettek. Most nagyon sürget a rizsaratás, a vetés, a répaszedés is. Megpróbáltuk a kettő közül egyiket felszabadítani. Nem akarták, mondván, hogy így szokás, mert egy ember nem tudja elvégezni, ami munka ott van. Nem kellett más, csak az, hogy a 6,5 millió forint értékű rizstermést említsük, máris igazat adtak nekünk. Most a traktorosok is segítenek az „elrabolt” emberek helyett. Szövetkezetünkben mind a 686 tag, és a 95 bedolgozó családtag munkájára szükség van. S a közös munka az, ami a leeszorgosnhban összekapcsol minket. (B£)