Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-26 / 225. szám

1963. szeptember 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ma: országos gyomirtási bemutató Kőteleken és Mi is az a „kis brigád“? Jásziványi módszer at gyors betakarításra Ezzel a gondolattal ke­restem fél a kunmadaras! Táncsics Tsz sertéstenyé­szetét. őszintén szólva, már a telep külső képe sem bíz; tatott sok jóval. Dülede- ző, szalmatetős vályog vis­kókban tartják az állato­kat Szükség megoldásból, mert nincs megfelelőbb he­lyük. Az egyik ólban 98 választott malac, a másik­ban 78 hízó. A fészerben ideiglenes kutricákat kerí­tettek el, a 38 kocából 13 fialt a napokban. Többnek nincs hely, s ígv folyama­tosan fedeztetik az anyá­kat Az állomány kevert. Cornwall és fehér hússer­tés kanok, mangalica ko­cák, s ezek leszármazottai a malacok és a hízók. A hizlalda mellett leégett épület romjai vannak. A tavaszi villámcsapástól égett le egy éjszaka. — Benne voltak a vem­hes és a lefialt kocák a malacaikkal együtt — ma­gyarázza L. Szabó Imre ál­lattenyésztési brigádvezető. — Még szerencse, hogy Gáli Sándor kimentette őket a lángokból. Csak egy pusztult el. — Nem kértek beruházá­si hitelt egy fiaztató építé­sére? — Dehogynem. Csaknem kaptunk. Talán jövőre. Megtudom, hogy az idén gondozó csere volt a ser­téstelepen. A régi gondozó nem sokat törődött a jószá­gokkal, 84 malacból csak 38 maradt meg a keze alatt. Mióta Gáli Sándor és felesége dolgozik itt, nincs eihul’ás. Lelkiismere­tesek, óm ilyen körülmé­nyek között nem sokra vi­hetik a telep fejlesztését. Az idén 170 hízót ad át az 1500 holdas közös gaz­daság az állami felvásár­lóknak. Hússzal növelik a leszerződött mennyiséget. Jövőre 250 a tervük. Hozzá tehetjük, a 38 koca mellett nem sok. Józan számítás szerint az évenkénti két­szeri fiaztatással 456 mala­cot kellene felnevelniük. (Jelenleg hat a fialási át­laguk, s ez is alacsony.) A kutricahiány miatt csak felváltva fiaztathat- nak. Így azon sem csodál­kozhatunk, hogy a jövő évi hízó alapanyag húsz százalékát az adatforgalmi vállalattól vásárolják. A tartási körülmények­ből következik, — a hozzá­Ismétlődő egyiptomi csapás Az Egyiptomi Vízügyi Igazgatóságot — annak idején — különösen kel­lemetlenül érintette az is­mert csapás-sorozatból a kutak meglepetésszerü ki­száradása. Ügy látszik, van abban valami, hogy a történelem olykor meg­ismétlődik. Lám, eme csapással — a vízmüvek jó(?)voltából — az utóbbi hetekben gyakran talál­koznak a szolnoki Be­loiannisz utca Eötvös tér környéki lakói. Megnyit­ják a csapot, várnak, várnak; s az idősebbek a négyévtizedes kupiét dú- dolgatják: „Elnézem haj­nalig, folik vagy nem folik..." Nem folik, mert az építkezés miatt elzárták a főcsapot. A szomorú az, hogy mindig előzetes bejelen­tés nélkül zárják el. Mi­nimális udvariassággal fok családot lehetne et­től a bosszúságtól meg- iátmélni vetőleges számítások sze­rint — hogy drágán ter­melnek. Egy kiló sertéshús 19 forintba kerül a Tán­csics Tsz-ben. Tehát min­den kilóra két forintot rá­fizetnek. Ami másutt hasz­not hoz, itt deficittel jár. Jó lenne, ha a járási ta­nács mezőgazdasági osztá­lya alaposan megvizsgálná és mérlegelné a szövetke­zet tenyészetét s a beruhá­zások elosztásánál némileg változtatna ' a , jelenlegi helyzeten. — n. I — Tiszasülyön Ma délelőtt a Középti- szavidéki Vízügyi Igazga­tóság bemutatót rendez a vízügyi szolgálatban alkal­mazott vegyszeres gyomir- ; tásról. Az ország minden j részéből meghívott vendé- j gek— közöttük a társigaz­gatóságok képviselői — a tiszasülyi 4/1. számú gátőr- háztól kiindulva megtekin­tik a vegyszeres gyomir­táshoz használt gépeket. Ezt követően Tiszasüly és Kötelek körzetében meg­látogatják a vegyszeres gyomirtásban részesített területeket. t (Tudósítónktól) A jásziványi Szabadság Termelőszövetkezetben 860 holdon kell hamarosan jól előkészített vetőmag ágyba tenni a búzát. Az elővete- mény legnagyobbrészt ku­korica, éppen úgy, mint or­szágszerte mindenütt. A búzavetés idejében tehát csakis úgy lehetséges, ha a közös és háztáji kukori­cát igen gyorsan letörik, a csöveket elszállítják, a szárát levágják, kúpokba rakják, eltakarítják — az­tán jöhetnek a szántótrak­torok. A TERMELŐSZÖVET­KEZET vezetősége márjó­Aratják a rizst a karcagi Dimitrov Tsz-ben. A 40 hol- ; das tilalmasi területen húsz mázsára számítanak kát. holdanként. A képen Vineze János és felesége látható i aratás közben néhány héttel ezelőtt meg­állapította, hogy a gyors kukorica letakarítás és ide- jébeni búzavetés érdekében újfajta munkaszervezést kell alkalmazni. A 415 hold közös kukoricát ugyanis 30 százalékos részes művelési alapon osztották szét a ta­gok között. A növényter­melők általában véve 2.5 holdat, az állattenyésztők 1—1 holdat vállaltak. Ház­táji kukorica is van 322 holdnyi. Ha az eddigi mó­don mindenki elkezdi tör­ni a kukoricáját, olyan lesz a határ, mint a sakktábla, a traktorok pedig hetekig várhatnak arra, hogy va­lamennyire is számottevő területen megkezdhessék a szántást. Ezért került azután a szeptember 7-i közgyűlés elé a vezetőség ama javas­lata, hogy szomszédok, jó­ismerősök, rokonok fogja­nak össze, állítsák egész háznépüket munkába, s a törésre kijelölt föld egyik végétől folyamatosan ha­ladjanak a másik vége fe­lé, tekintet nélkül arra, hogy melyikük területe kerül előbb vagy valami­vel később letörőre. — A fontos az, hogy napról- napra eléggé nagy, egysé­ges, összefüggő területet adjanak át a traktorok szá­mára. Kalmár András, a több mint négyezer holdas gaz­daság vezetője örömmel hivatkozik arra, hogy a gazdák első szóra megér­tették, milyen fontos, nagy ügyről van szó és a veze­tőség javaslatát egyhangú­lag megszavazták. Sőt mi több, a tagok még hozzá­tették, most már mindenki pontosan beszélje meg a brigádvezetővel, — mikor kezd a töréshez, hogy a fo­gatokat. gépeket biztosíta­ni lehessen. Mert a kukorica letaka- rítása rendkívül sokágú munkát követel — folytat­ja a terme1 őszövetkezet elnöke. — A törésnek ezt Odakint tombol a ferge- teg. Apokaliptikus villámok hasgatják a sötétséget. Vég­telen szürke esőcsíkok pas- kolják a vonatablakot. A folyosón álldogálók meg- megrezzennek a nagy dör­gésekre, melyek a gyors dübörgését is elnyelik. A szüntelen égzengés és a vo­nat dörömbölése olyan ha­tást kelt, mintha üres, gö­röngyös vasgömbön szalad­na a szerelvény. A szőke és barna kis­lány jól érzi magát. Ko­moly. szemüveges, vasutas egyenruhás fiatalember fe­dezete mellett épp egy puk- kancs képű, vörös kis mitugrász ostromát állják. A kis dugacs fiú harsányan hahotázik üres szel lem eske- désein; ezen legalább ne­vetni lehet. Mindenáron bizonyítani akarja, hogy ő bizony tavaly is kellemes ismeretségeket kötött K-ról bejáró diáklányokkal. Olya­nokat szórakoztak. hogy csak na! De mennyien vol­tak! Hogy is hívták őket?... — teszi fel magának a kérdést, s ahogy összerán­colt homlokkal, az erőlkö­déstől majd megfeszülve számlálná az ujjain, se- hogyse jut eszébe az a ren­geteg. — Ott volt a Csöpi... meg... meg... tudja az ör­dög. ki még. Mivel úgy érzi, ezzel jo­got nyert a közeledéshez annyira széttámaszkodik a keskenv folyosón hogy szin­te ráborul a szőkére. Majd- hogy az odébbhúzódik. » barnára. * A barna hirtelen sikkant. elugrik a fülke ajtajától. Hát persze. Nincs üveg az ablakán, csak a zöldesszür­ke vászonfüggöny. Azt rán­tották fel belülről, közben a hátulján . is végigszaladt. De már meg is vígaszta1 lédik. Két k,ckntona dugja ki vievoraó feiét. Ki is jönnek. Egyikük vállas, fe­kete fiú, keskeny bajusz- szal, a másik előre simí­tott frizurájú, szőke gyerek. A vakarcs legény látha­tóan megszeppen. Még fal- rengetőbbeket röhög, mint­ha viszketeg bántaná sőt „átkaroló’’ mozdulatokkal igyekszik menteni, ami menthető. Érzi, alul. fog maradni a „honvédséggel” szemben — Ilyen szép kislányok, s nem félnek ebben a zi­vatarban? — kezdi nem éppen logikus összefüggésű kérdéssel a fekete katona, s kivillant a viharba. A barna kislány ezért is há­lásan mosolyog, mialatt ne­met int. — Ilyenkor még szebbek, ha félnek egy kicsit — zár­kózik fel a szőke baj társ kedvesen, és önbátorításért cigarettájáért nyúl. Talán az „örök” női dia­lektika igazolásaképpen — mert nem hozzá beszélnek — visszaszól a szőke kis­lány. Morcosán, elutasítóan — Kopjanak le! Katóná1- nem érdekelnek... A fess egyenruhás, állan­dóan hallgató vasutasfiú kihúzza magát, mesdicsöül- ten szippant egy hosszút cigarettájából. Az alacsony, vérmes lovag mintegy neki- gyűrkőzésképpen megrán­gatja sötétkék ingkabátja ujját. A katonák támadó- kedvét .sem ingatja meg a kis koccanás. Aki harcá­szatot, taktikát, stratégiát tanul, tudja értékelni a nyugodtságban rejlő erőt. Szemük se rebben. Mintha nem is hallották volna a gorombaságot. A fekete lassan, szilárdan kérdi. — Van neked bátyád? — Nem tudom mikor őriztünk együtt disznót? — replikázik a szőke, míg ba­rátnője menekülő szemmel lesi cipője orrát; látszik, kényelmetlen neki társa régimódi flörtölése. — Igen­is, hogy van bátyám. Mit szól hozzá? Most vonul be. A bajuszos honvéd hal­vány mosollyal honorálja az új „támadási lehetősé­get”. — Na, és mit szólnál hoz­zá — folytatja halálos nyu­galommal a tegezést — ha te itt állná], és innen nem messze a bátyáddal is ilyen modortalan lenne egy kis­lány?... Mi az. hogy ..Ka­tonák nem érdekeiek”’ A szőke fruskában meg­szorul a szó Lassan elpi­rul. Majd durcásan a visz- szavágásért — szinte kilő1*) a választ. — Azért, mert a kato­nákra nem lehet számí­tani Két'zer-háromszor eljöttök velünk táncolni, aztán hiitty! — mutatja — repültök. Bolondítiátok a következő lányt. Mi értel­me ’'an ilyen ismeretség­nek ? Most a szőke katona „céloz”. — Tudajdonképpen mit szeretnétek? Hogy azonnal vegyünk feleségül bennete­ket? Onnan a laktanyából? Annyira sürgős neked, hogy csak így tudsz ránk „szá­mítani”? Hátha éppen azért szálltak el mellőled a ka­tonák mert a természeted nem tetszett? Nézd. Van egy leszerelt barátom. Mint katona ismert meg egy ren­des kislányt, végig kitar­tott mellette, és már háza­sok. Tavaly töltötte ki az ideiét. Azt hiszed, ez a fiú más kislányt nem ismert addig? Gyere, kérdezd meg a századot. Nem mondom, neked van mire... — gép­puskázza incselkedve tekin­tetével a kislány begyes halmocskáit, úgy. hogy a szőke is, barna is megza­varodva húzgálja még fe­szesebbre a pulóvert. — De ez nem minden, tudod-e? A házassághoz több is kell... — Igenám. de sok szem­telen is van közietek — magyarázkodik nekih»vül- ten a barna kislány, örül. hogv enyhítheti a feszült­séget. A katonák szerelvényt lazíts!” hangsúllyal pillan­tanak össze. Közelebb vo­nulnak a lánvokhoz. A ri­kító viselkedésű aryró civil, meg a vasutas férfias hely­zetfelismeréssel visszavonul. Helyét átengedi a céltuda­tosabb harcosoknak. A fe­kete otthonosan foglal ál­lást a szőke mellett, karját a kocsi oldalához támaszt­ja. A kislány nem szabó- dik. de amint fhj ke-rére téved a szeme, felvidulva, pici gűnnnva! kontráz r-r eddigi pedagógiára. — De te nős ember vagy. ott a karikagyűrűd. Arról nem prédikálsz, hogy mit szólná a feleséged, ha, lát­na? Há? Meg hogy így ÖSZ- szetegeződtünk? az új módját máris elne­vezték „kis brigádos” mun­kának, ez azonban csak az egyik része az összetett te­vékenységnek, mert a gé­peknek, fogatoknak is haj­szálnyira pontosan kell működniök. AZ ÜJFAJTA MUNKA- SZERVEZÉS szerint na­ponta 30 hold kukoricát törnek le, a csöveket a száron megfosztják, s a vontatók, fogatok azonnal el is szállítják. De levág­ják még aznap a szárat is, következő hajnalban pedig összekötözik, mert a szár ilyenkor puhább, nem olyan kérges, csikarós. — Azonnal megtörténik a fel- kúpolás is, hogy a vonta­tók, fogatok percnyi kése­delem nélkül elszállíthas­sák. S amikor a „kis brigád’* táblájának egyik végén az utolsó szárkúpot is kocsira vagy vontatóra dobják, a másik végén már zúgnak is a traktorok, s még az­nap vagy legkésőbb a kö­vetkező éjszakán felszánt­ják a területet, hogy a ta­laj még ülepedhessen is, mert csak így lehet belőle jó magágyat készíteni. A traktorok, vontatók, foga­tok olyan menetrendszerű pontossággal közlekednek, hogy még a MÁV — vagy az A K ö V is megiri­gyelhetné. — Nappal na­gyobbrészt a letört kuko­ricacsöveket szállítják, éj­szaka a traktorok szánta­nak, a fogatoknak, vonta­tóknak rendszerint jut még a szár elszállításából is. A GÉPEK KÉT MŰ­SZAKBAN, a fogatok nyúj­tott műszakban dolgoznak, hogy a napi 30 hold teljes letakarítása és felszántása késedelem nélkül megtör­ténjen. Csakis így érhet­jük el, hogy a búza veté­sét még szeptember utolsó hetében megkezdjük ott is, ahol kukorica után ke­rül földbe — fejezi be szavát Kalmár András. Bognár Gyula — Nézd, én nem szé­gyellem, hogy nős vagyok. A gyűrűt még nem húztam le az ujjamról azért, mert lányokkal vagy asszonyok­kal szóbaálltam... Mostmár ne merjek nővel beszélget­ni, mert gyűrű van az uj- jamon?... Meg aztán mond­tam én, hogy el akarlak venni feleségül?--* Azon nem gondolkoztatok még, hogy nekünk is hiányzik néha az otthon, szeretnénk többször hazamenni a fe­leséghez, a gyerekhez, csak ezt nem tehetjük, amikor nekünk tetszik. A lányok már megtörtek. Szemük különös fényt kap, szájuk kissé kinyílva pi- heg, karjuk ernyedten lóg oldaluk mellett. — Az esik rosszul, ha pont ti vagytok durvák, — üti a vasat a szőke fiú. Ve­lünk, akik értetek min­dent... Mikor az ember el­mondja az esküt, utána so­káig szótlan marad... Ügy visszhangzik benne még- egyszer minden.* „Ha kell, életem árán is..."-meg ilye­nek. Ti vagytok az eszünk­ben: lányok, feleségek, édesanyák... Mikor feles­küdtünk, jobb felől anyám, balról a kislány karolt be­lém. öreg, csontos, paraszt apám meg úgy állt mellet­tem vigyázzban, mintha őt is besorozták volna... Tud­játok, milyen nagyszerű érzés az? Ha rágondolok, jöhet ezer halálveszély... Mikor az amerikaiak Ku­bát fenyegették... á ... nem is gondoljátok, hogy akar­tunk menni! Értetek is... A kislányok szeme egész megnedvesedett. Lopva, boldogan sandítanak a fi­úkra, aztán végtelen nyu­galommal bámulnak ki az égszakadás-földindulásba. Mint a világtörténelem nagv-nagy csatái, — ■'z ín eldőlt íuüi István HÓDÍTÁS LESZ-E hÍzÓnukvqlÓ JÖVŐRE ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents