Szolnok Megyei Néplap, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-21 / 221. szám

1963. szeptember 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Az első szülői értekezletek tanulságai Az iskolák éveleji mozgal- maa életében nagyjelentősé­gű az első szülői értekezlet. Erre szülő és pedagógus ala­posan felkészül. Tudják: kö­zös ügyükről van sző, a gyermekről, annak nevelésé­ről, jövőjének alakításáról. Az egész iskolai év prog­ramját fektetik itt le. Ez a hely kevés arra, hogy egy szülői értekezlet minden területét alaposan megtárgyaljuk, csak néhány jelentős vonásról szeretnék szólni. Ügy vélem, nem lesz hiábavaló, ha egy gimná­zium első osztályának év­eleji értekezletéről mondok el részleteket. A szülői értekezletnek egyik legfontosabb pontja az volt, kértem a szülőket: le­gyenek velem bizalommal és a legteljesebb őszinteséggel tájékoztassanak gyermekük jelleméről, hibáiról, előnyös tulajdonságairól, érdeklődési területéről, stb. A fentiek ismeretében sok időt taka­ríthatok meg azzal, hogy nem nekem kell rájönnöm egy-egy nagyon eltitkolt jel­lemvonásra, hanem ezt az időt is a gyermek jellemé­nek kialakítására fordítha­tom. Hisz a célunk közös. Mind a szülők, mint a pe­dagógus arra törekszik, hogy a gyermekből embert nevel­jen, olyan embert, aki en­nek a társadalomnak meg­elégedett, művelt, boldog tagja lesz. Ezt pedig csak altkor tudjuk elérni, ha mindketten közösen és azo­nosan járunk el a gyermek nevelésében. Példákat mon­dottam arra, hogy eléggé gya­kori eset, amikor a szülő cinkosa lesz a gyermeknek, és tudatosan félrevezetik a nevelőt. Nem kell ilyen ese­tekben csodálkoznunk, ha a gyermek iskolai működése eredménytelen lesz. Éppen az ilyen szülők azok, akik a közvetlenül érettségi előtt álló gyermekük elhibázott nevelésén siránkozva min­denkit kárhoztatnak, csak éppen a maguk hibáját nem akarják felismerni. Hibát keresnek a társadalomban, annak berendezésében, min­denben és mindenkiben. — Nagyszerű alkalom a szülői értekezlet, hogy mindezt el­kerüljük. Most még meg­előzhető a baj, de később, mikor megerősödnek a hi­bák, sokkal több munkával és kevesebb eredmény ér­hető el. Ezeknek az elveknek a fejtegetése után megkezdőd­tek a szülői hozzászólások. Egyik édesapa felállott és a következőket mondotta „Meg kell vallanom őszintén, hogy én egyedül nem tudom gyer­mekem nevelését megnyug­tatóan irányítani. A szak­emberhez fordulok segítsé­gért. Gyermekem tilalmam ellenére dohányzik. Rend­szeresen későn jár haza az iskolából, csavarog, és ami a legsúlyosabb, hazudozik”. A szülő bejelentését néma csend fogadta. Láttam a szü­lők arcán a megdöbbenést és szinte kimondatlanul ott volt a szülők véleménye: „Nem lett volna szabad a gyermekről ennyi rosszat el­mondani”. Én pedig öröm­mel üdvözöltem ezt az őszinteséget és megdicsér­tem a szülőt. Közöltem ve­le, hogy két nap múlva, családlátogatásra megyek hozzájuk. Ezt ne közöljék előre gyermekükkel. A ka­pott felvilágosítás birtokában a másnapi osztályfőnöki órán elbeszélgetek majd a fiúval. Másnap az osztályfőnöki órán a dohányzásról beszél­gettem. Kérdeztem, ki do­hányzik. Két tanuló jelent­kezett. A tegnap szerepelt ezülő gyermeke nem állt fel. Meg is kérdeztem tőle: Já­nos. te npm szoktál dohá­nyozni? A tanuló elpirult és dadogva mondta: nem. Meg- éreztem rajta a dohánysza­got és ezt közöltem is vele, erre bevallotta, hogy bizony napi 10—12 cigarettát is el­szív. Ezután rátértünk a csa­vargás és hazudozás kérdé­sére és János szépen beval­lott mindent. Hibáját belát­ta. Kérésemre hajlandó volt kezet adni arra, hogy fenti hibáit elveti. Felhívtam a figyelmét, hogy ez a „baráti kézfogás” sokra kötelez! — Tény: a tanuló azóta nem dohányzik, pontosan megy haza és nem hazudozik. Másnap a családlátogatá­son eléggé vontatottan in­dult meg a beszélgetés. Egy- szercsak az édesanya kije­lentette: hibáztatja az urát őszinteségéért, mert ezzel „kiszolgáltatta” gyermekét nekem. De további beszél­getésünk eredményeképpen azt szűrtük le, hogy ez a „kiszolgáltatás” nem is rossz, mert ezzel a szülő egyálta­lán nem „szolgáltatta” ki gyermekét, hanem megmu­tatta azt az utat, amelyen 6 nem tudott biztosan járni, de a szakember, a nevelő ezzel sikert érhet el. A leg­teljesebb bizalom jegyében váltunk el. Nem múlik el hét, hogy két-három alka­lommal fel ne hívna a szülő telefonon és ekkor boldogan veszi tudomásul, gyermeke fejlődése határozottan pozi­tív. És ami a legfontosabb: a tanuló nyugodt, kiegyensú­lyozottabb lett, boldogan éli 0Z iskolások életét. Tudja ő Í3, hogy a szülő és a tanár az ő nevelése érdekében együtt dolgozik. Ezért a szü­lőnek is és a tanárnak is sokkal hálásabb, mint eddig. Mindezekből egy lényeges tanulságot vonhatunk le és ez az, hogy a szülői ház és az iskola közötti bizalom és őszinteség a gyermek helyes revelésének leglényegesebb alapja. Dr. D. P. yWosás-vasalás Régebben a háziasszony legnehezebb munkája a mo­sás volt. Ma már ezt sok minden megkönnyíti, rész­ben a szintetikus mosó­szerek, másrészt a mosó­gép, Patyolat, stb. Amit még ma is feltétlenül a háznál kell elvégezni, az az úgynevezett heti kismosás. Elsősorban ehhez szeret­nénk könnyítésül tanácso­kat adni. Gyűjtsük külön a kis szennyest Erre a célra a fürdőszoba ajtaján lévő fogasra készítsünk egy kis zsákot — valamilyen mara­dék mosható anyagból. Az Kulturált otthon Amikor már elhelyeztük bútorainkat, megfelelő hely­re szereltük lámpáinkat, felaggattuk képeinket, füg­gönyeinket, s kikerestük a szőnyegek helyét, kerül sor a dísztárgyak elhelyezésére. Először a könyvekről be­széljünk, bár elhelyezésük nem okoz különösebb gon­dot, hiszen erre a célra ott a könyvespolc. Mégis: ha több a könyvünk a polc fé­rőhelyénél, probléma elhe­lyezésük. Erre a célra al­kalmas asztali, vagy földre állítható könyvállványkákat vásárolhatunk. Akiár ma­gunk is szerkeszthetünk. Ha viszont kevés a könyvünk a polchoz képest, a hézagok egy-egy jó formájú vázával, kerámiatállal, vagy plaszti­kával tölthetők ki. De vi­gyázzunk! A könyvek közé porcelán, kézimunka, vagy éppen csipke nem illik. A régi bútorokhoz könyvszek­rény járta. (Természetesen az üvegajtók mögött a ré­gi rend a mérvadó.) Csak annyit még a könyvekről, hogy ne sorozatonként, ha­nem írók, vagy témák sze­rint válogassuk egymás mellé a műveket. Három részes fekete csipke színházi ruha. A divatos blúz rózsaszín, enyhe fémszálas anyagból ké­szült, mely azonos a csipke alábélelő anyagával. Fiatalos újvonalú szövetruha. A nyaktól elál'ó gallért nagy masni díszíti. elkészítés módja a követke­ző: egy olcsó vállfát végig betekerünk keskeny csíkok­ra vágott vászondarabbal, mintha sebkötést, fedőkötést alkalmaznánk. Magát a zsá­kot egy kisebb és egy na­gyobb félkör alakú anyag­ból készítsük. A nagyobb félkör egyenes oldalát hajt­suk vissza, készítsünk bele gumiházat, és fűzzük is be a gumit. Most a két félkör baloldalán varrjuk össze, fordítsuk ki, és a kisebbik félkör egyenes oldalát varr­juk a vállfára tekert vá­szonhoz. Zsákunk már ké­szen is van, és csak alkal­mas helyre kell felakaszta­ni. Ebbe gyűjtsük az un. kis szennyest, s akkor az előzetes áztatáshoz egy helyről vehetünk elő min­dent. Aznap, amikor az így összegyűjtött szennyest ki akarjuk mosni, reggel áztas­suk be meleg vízben ol­dott mosószerbe. Az áztatás­hoz vászonáru esetén Rapi- dot használjunk. Selyem- és szintetikus anyagot Tisz­taság mosóporral mossunk. Délután a ruhát nyomkod­juk át, csavarjuk ki, majd friss mosóporos vízben mossuk. Sok-sok hideg víz­ben öblítsünk, csak a pisz­kosabb részeket dörzsöljük. A zsebkendőket mindig külön mossuk. A legjobban bevált zsebkendő gyorsmo­sás módszere a következő: legelőször egy nagy lavór mosóporos vízbe helyezzük a zsebkendőket, utána for­ró vízben kirázzuk a szeny- nyeződést belőlük, majd friss mosószeres vízben pu­ha kefével könnyedén le­dörzsöljük, és újabb forró vízben mosóporral kimos­suk. Most már csak öblíteni kell. Kevesebb lesz a heti kis­mosás, ha a családtagokat rászoktatjuk arra, hogy zoknijukat, harisnyájukat este mosdóvizükben mossák ki. Ha megengedhetjük ma­gunknak, a család férfitag­jai lehetőleg nylon, perion vagy Neva inget hordjanak, melyeket maguk is ki tud­nak mosni. Ezek vállfára té­ve száradjanak meg, s így a háziasszonynak még va­salnia sem kell. __________ Sz ájápolás A friss, üde lehelet az egészség jele. Ezért rend­szeresen látogassuk a fogor­vost, hiszen itt a megelőző kezelés döntő jellegű. He­lyes, ha munkahelyünkön szájmosó poharat és fogke­fét tartunk, és étkezés után megtisztítjuk fogainkat. Ha ezt el is mulasztjuk az esti reggeli szájmosás elenged­hetetlen. A fogak szépsé­gét nemcsak a tisztaság, hanem a foginy állapota is befolyásolja. A csipkebogyó tea fogyasztása dús vita­min tartamánál fogva ki­váló hatású a gyenge fog­ínyekre. Cserepes szájat szőlőzsír­ral, vagy egyszerű zsíros krémmel kenjük. Rúzs vá­sárlásakor mindig a zsíro­sabb rúzst válasszuk, még ha ez nem is „csókálló”. Különben a rúzs tartósabb. ha a puderezés előtt kenjük be vele az ajkakat, majd rápúderezünk és újból át­festjük. Végül kevés se­lyempapírral leszedjük a fölösleget. A gyermeksztár hetedik gyermeke Mickey Rooney, az egy­kor oly népszerű gyermek­sztár most lett hetedszer apa: ötödik feleségétől a napokban gyermeke szüle­tett. Előző házasságaival együtt, eddig összesen hét gyermeke van. KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Súgás, pus­kázás következménye. 7. Kerek szám. 8. Menyasz- szony. 9. Azonos mással­hangzók. 11. Nevek előtt áll­hat ilyen rövidítés. 12. Kö­tőszó. 14. Kugli. 16. Hátán hordja lakhelyét. Függőleges: 1, Ilyen az Alföld. 2. Panasz (... szó). 3. Kicsinyítő képző. 4. Ultra- rövidhullám. 5. Indulatszó. 6. Ritka leánynév. 10. Varjú mondja (az Állami Biztosító megtéríti ezt), 13. Baráti nép pénze, 14. T^s. 15. Ki­logramm. Megfejtésül küldjétek be a vízszintes 1-est, 16-ost és a függőleges 6-ost. Beküldé­si határidő: szept. 25. Múlt­heti rejtvényünk helyes megfejtése: puskázás, sú­gást, terít. Könyvjutalmat kapott: Arató Évike, Karcag. — (A könyvet postán küldjük el.) MESE a jószívű tücsökről Napsütéses koranyári nap volt. A széleslombú hársfa alatt egy nyugágyon beteg kisfiú feküdt. Két lába gipszben volt, moz­dulni sem tudott. Édes­anyja hozta ki őt ide ra. ponta, hogy a hársfa ár­nyékában, a jó levegőn mielőbb gyógyuljon meg. Körülötte, a kertben, ezer­nyi tücsök ciripelt és a tü­csökdal álomba ringatta a beteg kisfiút. Egyik napon az ezernyi­ezer tücsök közül egy egész közel jött a hársfához és amikor észrevette, hogy a nyugágyon beteg kisfiú fekszik, egész elszomoro­dott és sajnálkozva nézte. Elhatározta: segíteni fog rajta! Felröppent a hársfa egyik ágára és dalolni kezdett. fiú lábai mégis megmoz­dultak! Másnap újra találkoztak. Annyira hívta, csalogatta a kisfiút a tücsök, hogy most már néhány lépést sikerült tenni a nyugágy körül. Éppen javában folyt a já­ték, amikor kijött a kisfiú édesanyja az uzsonnával, és nem akart hinni a sze­mének, amikor beteg fiát járni látta. „Mama — szólt a kisfiú — fogd meg ne­kem ezt a tücsköt!” Ekkorra azonban a tü­csök már nagyon messze járt. A kisfiú pedig rövid idő múlva teljesen meg­gyógyult, egyedül sétálga­tott a kertben, a hársfa kö­rül, de a tücsök nem volt sehol. Hiába kereste, nem találta. Pedig szerette vol­na megköszönni a jóságát, „Gyere, kisfiú! Gyere, kis­fiú!” A beteg kisfiú hallotta a tücsökdalt és különös­képpen meg is értette azt. Milyen szívesen mászott volna a fára, ha tudott vol­na! De lábai nem mozdul­tak... A kis tücsök másnap le­jött a fáról, a fiúcska feje mellett a fűbe ült és ott énekelt: „Fogj meg! .. fogj meg!” A kisfiú oldalt for­dult, hogy megfogja... de nem sikerült, — a tücsök már messze röppent. Aztán másnap megint eljött a tücsök. Most a nyugszék lábához ült, a kisfiú látta őt és ezen a napon először sikerült fel­emelkednie a nyugágyon. De megfogni nem sikerült a kis énekest, az már a fa lombjai közül hívogatta. Így ment ez nap mint nap. A tücsök minden nap eljött és egyre közelebb ült a kisfiúhoz. Egy szép dél­után pedig egyenesen a térdére ült. A kisfiú előbb tétovázott, aztán hirtelen felemelkedett, — a tücsök elugrott ugyan, de a kis­mert tudta, hogy neki is köszönheti a gyógyulását. Végéhez közeledett a nyár. A fák hullatni kezd­ték lombjukat. A kis tü­csök kétségbeesve látta, hogy vége a nyárnak. Ami­kor pedig megérkezett az első fagy, a kisfiú ablaká­ba röppent és megkocog­tatta az ablakot. Félig megdermedve énekelte el a dalt, amivel nyáron csa­logatta nyugágyából a kis­fiút. A kisfiú megismerte és örömmel nyitotta ki ne­ki az ablakot. Tenyerében melengette meg a dermedt kis énekest, aztán odaül­tette a virágcserép szélére. És ettől kezdve a tücsök élete legszebb telét töltötte a meleg szobában... Amikor újra beköszöi- tött a tavasz, a k'zfiú ki­tárta az ablakot, elköszönt a kis tücsöktől, a tücsök pedig boldogan ugrott ki a zöldbe, ahol elmesélte testvéreinek a kedves tör­ténetet és ettől kezdve még szebben énekeltek a tücs­kök a hársfa körül. Oroszból fordította: Antalfy István ŐSZI DIVAT

Next

/
Thumbnails
Contents