Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-04 / 181. szám

ifVB augusztus 41 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s / jt három gyerek telelár- mázta az utcát, s Ügettek a Kolop irányába. — Leesett a repülő. Bozsó Sándor, az Ezüst­kalász elnöke csendesen rá­nézett a főagronómusra. — Ez a harmadik az idén. Nem ragadtatta el a szen­záció, hijzen a repülőgépek nem leesnek, ahogy a gye­rekek kiáltozzák, csupán kényszerleszállásról van szó. Az agronómus Rhéday György, térdnadrágos férfi — gyalog járja a határt, mert szétesett a futókocsi — csóválja a fejét. — Beszéltem egy pilótá­val. Azt mondják a Kolop felett légörvény van. A vi­torlázók csak odáig jutnak el. Kossuth cigarettát szív. — A felhő is csak addig jön. Dörög Apátin, villám­uk Kiséren, közeledik a bo­rulás, no mondjuk, megjön a jó eső. Aztán Kolopnál felemelkedik a felhőzet. A falut körülvevő rétek aszottak, kiperzseltek. Jú­nius óta még becsületes harmat se látogatta Kőtelket. Elkeserítő hely­zet. De az emberek meg­szokták már, nem is rágód­nak rajta, csak azt mond­ják: — Holnap beszélni kell Peszekivel. Peszeki József, középpa­raszt fiatal gazda, azt vála­szolta 1959-ben az agitáto­roknak: — Inkább a térképről le, mint a csoportba be. Utoljára írta alá a belé­pést. Múlt héten kétségbeeset­ten panaszolta a felesége: — Jaj, mi lett az uram­mal. Az éjszaka elkezdett kiabálni: ne oda vigyétek azt a vizet. Álmában ezt kiabálta. Peszeki József, az Ezüst­kalász öntözési főnöke. Két­éves iskolát végzett a szö­vetkezet jóvoltából. Na meg egy párezer forintjába neki is belekerült a tanulás, de nem bánta, mikor megkós­tolta a tudás ízét. Hazajött és öntöz éjjel, nappal. Kőtelken nem is öntöz­nek már, hanem öntik a vizet a határra. Az Ezüst­kalász 1500 holdat öntözött meg idáig birtokából. A Pe­tőfi területének a fele is megkapta a mesterséges esőt az idén. Nagy úr, nagy kincs itt a víz. Életmentő. Noha a Petőfi is, az Ezüstkalász is jól gazdálko­dó, jó jövedelmet biztosító szövetkezet, azért van gond­juk bőven. És nem is csak a napi munka velejárói ezek. A jövő gondja nyom­ja a kőtelkieket. Arról van szó, kihal-e a falu, s hogy ötven év múlva esetleg ma­gyar szűzföld lesz-e Kőte­lek, ahová majd megbízatás­sal járnak az emberek dol­gozni. Az idén ugyanis har­minchét falusi gyerek vé­gezte el az általános iskola nyolc osztályát a község­ben. Nos, az már teljesen bizonyos, hogy a harminc­hét gyerekből harminc nem marad a faluban Még bizonytalan, hogy a jelen pillanatban maradni szándékozó hétből, hányán ragadnak meg véglegesen. S ha még ennyien maradnak is, nem annyira a földsze­retet, mint inkább a gyen­ge bizonyítvány kényszere miatt teszik. Ráadásul a tavaly végzettek elvándor­lása is majdnem ugyanilyen méretű. Arról van szó, hogy a kis község legegészségesebb, legtehetségesebb fiataljai csak azt várják, hogy a bi­zonyítványt megkapják, s aztán viszontlátásra, szülő­falum, majd látogatóban. Pedig az idén VIII. osztályt végzett harminchét gyerek­ből is mindössze kettőnek nem parasztszármazású az édesapja. A legjobb gazdák gyerekei szakítják meg az eddig családi generációk­ban folytatódó földművelő foglalkozást. Látják-e a jelenséget a falu vezetői? Igen. Bartalos Béla, a Petőfi Tsz elnökhe­lyettese egy statisztikát tesz elém. A Petőfit már most kísérti az elöregedés ve­szélye. A szövetkezet két­százhetvenhat tagjából csak 192 a dolgozni tudó ember, a többiek már nyugdíjasok, járulékosok. Hogy az évről évre ismétlődő elvándorlás­ból mégsem csökken nagy mértékben a falu lakossá­ga, azt is csak az itt élő ci­gányság gyarapodásának tudható. Nemrégiben taggyűlésen tárgyaltak a kialakult hely­zetről. S megállapodtak, hogy a legtöbbet a két szö­vetkezet teheti. A kőtelki Ezüstkalász komolyan fog­lalkozik azzal a tervvel pél­dául, hogy áttérnek a kész­pénz fizetésre. A jövedelem egyik termeíőszövetkezet- ' ben sem rossz. Sőt, mind­két tsz évi átlagos 16—17 ezer forint jövedelmet jut­tat tagjainak. Igen ám, de... A napokban megállítot­ták Rhéday György főagro- nómust a fiatalok. — Mondja, Gyuri bácsi, lesz-e pénz búcsúra? A hagyományos falusi bú­csúra csak augusztus 20-án kerül sor, de a községben , élő legények már azon tö­rik a fejüket, honnan sze­reznek akkorára pénzt. A szövetkezetek jól látják, nem a jövedelem mérete miatt kívánkoznak el a fia­talok innen, hanem azért, mert az iparban hónapról hónapra vagy havonta két­szer is rendszeresen kész­pénzhez jutnak. Amiről nem ők tehetnek. Kérdeztem mindkét szövet­kezetben, mit tettek azért, hogy a falusi gyerekek megismerjék a szövetkezet perspektíváját. Csakhogy erről á falu ve­zetői sem tudnak eleget. Azt kérem Bartalos Béla elnök- helyettestől, mondjon né­hány szót a tsz távlati ter­véről. — Az elnök elvtárs be­zárta a fiókjába. Pedig szép jövő vár a kőtelki szövetkezetekre. Nagyarányú zöldségter­mesztő község lesz ez. Csak az Ezüstkalász a közeljövő­ben legalább negyven szak­képzett kertészt tudna fog­lalkoztatni. Már az idén megkezdi munkáját a szö­vetkezet savanyító üzeme. A reggeltől estig tartó ro­botszerű paraszti élet nap­jai meg vannak számlálva Kőtelkem. S utolsó perceit éli a műveletlen, tudatlan paraszti élet is. Ezen az őszön megnyitja kapuit, illetve első osztályát a tö­rökszentmiklósi ínezőgaz- dasági technikum levelező tagozata a községben. S mi történik, ha a tanév egyik Vagy másik osztály- főnöki óráján, vagy akár más alkalommal a szövet­kezeti vezetők felkeresik az iskolát, hogy megismertes­sék az utánpótlással a fa­lu távlatát. Azért, hogy megszerettessék velük a szövetkezeteket, szülőhelyü­ket. Nem volt ilyenre pél­da. Sőt. Év vége előtt Csősz Józsefné, igazgatóbélyettes a nyolcadikosok osztályfő­nöke vette azt a fáradságot, hogy mindkét szövetkezet irodájába bekopogtatott. Szerződtetnek-e mezőgaz­dasági tanulókat? — Milyen választ ka­pott? — Csak a baj van velük — mondták. A szövetkezeti vezetők ugyan arra hivatkoznak: a .gyerekek csak virágker- . tésznek szerződnének. Nem hiszem, hogy világos érvek, meggyőzés után ne lehetett volna másról is szőtérteni velük. Az igaz, hogy ez több fáradság, több időt kívánó vesződés. De megérné. Borzát Lajos Kedvező feltételekkel lehet már 1964. évi leadásra i§ kötni sertéshizlalási szerződést UGYANCSAK KEDVEZŐ FELTÉTELEK­KEL BEINDUL AZ 1964. ÉVI KOCA- TARTÄSI ÉS SÜLDÖNEVELÉSI AKCIÓ. BIKA- TINOHIZLALASI AKCIÓ, — ÜSZÖHIZLALASI akció, kissülyü NÖVENDÉKMARHA NEVELÉSI AKCIÓ, és a HÁZTÁJI és EG YÉNI GAZDASAGOK SELEJT TEHENÜK ÉRTÉKESÍTÉSE TE­RÉN KEDVEZŐ LEHETŐSÉGEKET VE­HETNEK IGÉNYBE. Amennyiben selejt tehenük helyett üszőt állíta­nak tenyésztésbe, úgy az I. o., vagy II. o. minő­ségű tehénért az állami szabadfelvásárlási áron felül kg-ként 3.— Ft üszőbeállítási prémiumot kapnak. Magas árak! Termelőszövetkezetek részé­re kamatmentes hitel, valamint- előnyös feltéte­lek mellett biztosítunk nagyüzemi felárat. Egyé­ni és háztáji termelők részére kedvezményes abraktakarmány juttatás.— Bővebb felvilágosítást járási kirendeltségeink, valamint községi felvá­sárlóink nyújtanak. SZOLNOK HEVES MEGYEI ÁLLATFORGALMI V. NÉMETHÉK új otthona Átadták az árvízsújtotta Jászdózsa első társadalmi munkában épült lakóházát Azt senki sem mondhat­ja, hogy Némethnét elké­nyeztette az élet. — Egyik gyereke kicsi volt, a másik meg pici, amikor férje meghalt. Huszonhat eszten­dőt élt. Motorszerencsétlen­ség érte. A legkisebb gye­rek akkor volt egy eszten­dős, a legnagyobb meg hét. özvegyen maradni négy gyerekkel — szomorú do­log. Sokat sírt. — Annyit, hogy azt hitte minden könnyét elsírta már. Dehát az élet követelte a magáét. A gyerekeknek enni kel­lett adni, s mivel férje nyugdíja nem volt elég, dolgozni ment ő is. Ö lett a jászdózsai óvoda dadus- kája. Hét esztendő múlott így el. Szerényen, egyszerűen éltek a szoba-konyhás ház­ban, s már-már úgy lát­szott, semmilyen nagy ese­mény nem mozdíthatja ki őket a megszokottságból. Ez év márciusában azon­ban megáradt a Zagyva és a Tárná. Az egyik éjszaka váratlanul, ott ahol nem is gondolták, rátört a víz a falura, s elmosta Némethék otthonát is. — Mindenük tönkrement. Az asszony szárazon égő szemekkel nézte a pusztítást, s nem tudta mitévő legyen. Nehéz időket élt ekkor­tájt a falu. Több mint két­száz ház jutott ilyen szo­morú sorsra, lakóik istál­lókban, kamrákban, vagy éppen jószomszédoknál, ro­konoknál húzták meg ma­gukat. De sok éjszakát töl­tött ebben az időben a községi tanács vezetősége az íróasztal . mellett. Tár« gyaltak, intézkedtek és se­gítséget kértek. — Főleg azoknak a há­zaknak az újjáépítésében segítsenek az elvátrsak, — ahol nincs munkabíró fér­fiember — mondta nem egyszer Rimócziné, a köz­ségi tanács elnöke a je­lentkező társadalmi mun­kásoknak. Egy nap népes küldött­ség kopogtatott be Né­methék düledező házába. Nézegették a megrepedt il „Lefaragják a Balatont A hullámverés, a téli jégzajlás állandóan formál­ja, alakítja a Balaton part­vonalait. Az uralkodó északi szél miatt a hullámok főleg a déli partot ostromolják, ezért a szakembereknek nagy gondot okoz az itteni üdülőövezet megvédése. A Balatoni Vízügyi Igazgató­ság, a Vízgazdálkodási Ku­tató Intézettel közösen ál­landóan vizsgálja ezt a je­lenségét és a biológiai kö­rülményeket figyelembe véve tervszerűen szabá­lyozzák a partvidéket. Sió­fok mellett, Balatonszép. laknál a két évvel ezelőtt kezdődött partfeltöltésl munka első szakasza az idén befejeződik. Itt kö­rülbelül 160 000 négyzet- méter területet hódítanak vissza a Balatonból, annyit, amennyit a tó az elinúlt fél évszázad alatt elmosott a szárazföldtől. A feltöltés­hez 220 000 köbméter isza­pot és homokot használnak fel. A déli part másik nagy üdülőtelepén, Balatonföld- váron, a nemzetközi cam- pingnek építenek új stran­dot, amelyhez 425 méter hosszú partvédő művet lé­tesítenek. Tulipán­hagyma őslzi kiültetésre — már most megrendelhető a Balatonaligai Állami Gazdaság Alsótekeresi Faiskolájától, Balaton- világos. A faiskola kis és nagyobb tételekben, bőséges fajtaválaszték­ban szállít virágzóké­pes hagymákat. „A szocialista társa­dalomban az elemi ká­rosultak megsegítése társadalmi ügy. Ennek jegyében építették fel e házat 1963 év nya­rán a jászberényi vá­rosi tanács dolgozói özv. Németh Istvánná négy gyermekes anyá­nak, mint árvízkáro­sultnak az 1963. évi ta­vaszi — a Jászságot súj­tó — nagy árvíz után”. (Egy emléktábla szö­vege) falakat, méregettek, szá­molgattak. Pár nappal 'ké­sőbb nagy csapat ember érkezett. Csákányt, lapátot hoztak, s már bontották is a roskatag épületet. Több mint háromezer munkaórát dolgoztak Né­methék családi házának építésén a jász.berényi já­rási tanács és községgaz­dálkodási vállalat dolgozói. Tíz hét alatt felépítettek egy ' 150 ezer forint értékű iiázat, amelyhez az özvegy csak 70 ezer forintnyi bank-kölcsönnel járult hoz­zá. Felépült a ház műkő lábazattal, terasszal. két szép szobával, konyhával, fürdőszobával. — Álmodni sem álmodhatott szebbet ennél Némethné. Aztán elérkezett augusz­tus 3 is, amikor a faluban az első olyan házat adták át tulajdonosának, amit a társadalmi munkások épí­tettek. Némethné szeméből ismét megeredt a könnyek árja — de már az örömtől, amikor Bányai János, a jászberényi városi tanács elnöke átadta neki a lakás kulcsát a lakhatási enge­déllyel együtt. .Sírt míg az ünnepi beszédek hangzot­tak és sírt akkor is, ami­kor elővett egjr darab pa­pírt, hogy felolvassa azo­kat a sorokat, amiket éj­szaka rótt a társadalmi munkások tiszteletére. De­hát így sem jutott tovább az első mondatnál, s fia, Pista olvasta fel anyja írá­sát: — ... Köszönjük önök­nek, hogy ismét van ott­honunk. — Köszönjük pár­tunknak és kormányunk­nak, az egész szocialista társadalmi rendnek, hogy gondolnak az árvákra és özvegyekre. , És Pisti még papír nél­kül Bányai János szemébe nézve hozzátette: — Én igyekszem igaz fia lenni a pártnak és se­gítek anyámnak, hogy erre nevelje három öcsémet is. Az ünnepségre eljöttek az óvoda lakói is és vi­rággal köszönték meg a társadalmi munkásoknak, hogy az ő daduskájuknak ilyen szép házat építettek. Némethnét nem kényez­tette el az élet. Sok csa­pás érte, de egyet megta­nult: a segítenikész embe­rek mindig mellette van­nak. Varga Viktória A Szolnok megyei AGROKER Vállalat Rékasi úti telephellyel KÉT SEGÉDMUNKÁST keres azonnali felvé­telre. A családtervezésről A várakozás erősíti az igazi szerelmet „Aki diák, az legyen diák” elvemnek gazdasági alapjai vannak. A családalapítás problémája az öreg diákok esetében szerintem az átla­gosnál is nehezebb. Orszá­gunkban az az általánosan elfogadott nézet, hogy a katonaságot kitöltött férfi nősülhet, a diákoknál is érvényesülhetne. Hisz ha ők nem is voltak katonák, leg­többször olyan idősek, vagy még idősebbek, mint a ka­tonaviselt fiatalok. Az ösztöndíj azonban nem azonos az önálló kere­settel, legalábbis a mai mennyiségét tekintve. Mi­vel a házassághoz szerin­tem a szerelem mellett anyagi alap is kell, nem tartom helyesnek az egyete­mi vagy főiskolai hallgatók közötti házasságot. Tapasz­talataim azt mutatják, hogy a harmónia megrontója a legtöbb esetben nem az ér­zelmi elhidegülés, hanem a gazdasági alap romlása, ami aztán az elhidegülés- nek is sok esetben okozója lehet. Meglehet, hogy nagy aka­rattal, az akadályok — la­kás, ruházkodás, szórakozá­si költség — elleni állandó harccal le lehetne küzdeni az ilyen házasságok eseté­ben jelentkező nehézsége­ket. De szerintem ilyen ki­tartás sokszor hamar meg­törik. Az öreg diákok sem azért kötnek házasságot 22—26 éves korukban, hogy életük küzdelemmel, le­mondással kezdődjön, Az egyetemeken látható házas­társi kapcsolat a körülmé­nyek miatt szerintem vala­mi korcs változata az igazi házastársi kapcsolatnak. Ezt a következőkkel bizonyítom: Egyik kolleganőm házas­élete úgy kezdődött, hogy az egyetem dísztermében megkötött házasság után a menyasszony a nászéjszakát a diákszálló sodronyos ágyán töltötte, míg férje hasonló körülmények kö­zött, szívességből (mert már végzett az egyetemen és nem szállótag) egy emelet­tel fentebb. Nem értek egyet azzal a bevett szokással sem, hogy az eljegyzés szükségszerűen maga után vonja szinte hó­napokon belüli házasságkö­tést. Szerintem az eljegyzés és a házasságkötés között évek telhetnek el anélkül, hogy az rontana a későbbi köteléken, sőt szerintem erősíti, nemesíti azt. Ugyan­akkor az így eltelt idő nagymértékben hozzájárul egymás szokásainak, jelle­mének megismeréséhez. Tóth László egyetemi hallgató A SZOLNOKI PAPÍRGYÁR papír és cellulózgyártó szakmára aug. 10-ig még elfogad ipari tanuló jelentkezéseket Az írásos jelentkezéseket a Papírgyárba kell küldeni. Felvételi vizsga aug. 16-án, 9 órakor a Szolnoki Papírgyárban. Szol­nok, Vöröshadsereg útja 10. paiij ^gorven^

Next

/
Thumbnails
Contents