Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-29 / 201. szám
1963. augusztus 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az idén is megvették a Colosseumot A hiszékenység netovábbja Tiszaburai gondok A római Colosseum az egyik legimpozánsabb és idegenforgalmi szempontból legvonzóbb építmény, noha már nem olyan, mint amikor még az ókord Rómában a gladiátorok viaskodá- saitól visszhangzottak falai. Aki Párizsban jár, annak meg kell néznie az Eiffel- tornyot, a Rómába érkezett turista pedig föltétlenül körüljárja a Colosseumot. Hihetetlennek tűnik talán, de gyakran megtörtént, hogy valaki meg akarta venni a Colosseumot. Az Eiffel-tomyot már eddig is több ízben megvette néhány naív gazdag, s ugyanígy a Colosseum is többször „gazdát" cserélt Igaz, hogy sohasem fizették ki érte valódi értékét, ami több millió dollárra rúg, de az agyafúrt, körmönfont szélhámosok legtöbbször busás előleget csikartak ki nagyravágyó milliomosoktól. A római lapok az idén is már szinte csodálkozva írtak arról, hogy eddig még nem akadt, aki megvette volna, s úgy látszott, az idén már nem lesz min mosolyognia az olasz főváros lakosságának, amikor ismét bedőlt egy amerikai milliomos. Az amerikaiaknak nagyon tetszett az építmény, de nem úgy, mint amatőr művésznek: nagyszerűen beleillett volna üzleti terveibe. Amikor egy szélhámos banda megtudta, hogy az amerikai élénken érdeklődik a Colosseum megvétele iránt, két elegáns úr felkereste szállodai szobájában. Üffv mutatkoztak be, mint Róma város tanácsának tagjai. Nyilvánvalóan tudtak egyet-mást az amerikairól, és vagyoni állapotáról. A következő mesét mondták el neki: a Colosseum nagy veszélyben forog, mert feltört a talajvíz. A szakemberek szerint a talajvizet mindenképpen le kell csapolni, mert rövid idő alatt tönkreteszi a gyönyörű építmény alapjait és a Colosseum könnyen ösz- szedőlhet. Erre azonban rengeteg pénz kell, a községi tanácsnak pedig nincs elegendő anyagi eszköze, mert többek között lakásokat is kell építenie, az olimpiai játékok költségeit is fedezni sfb. Ezért a tanács úgy határozott, hogy jelentéktelen, úgyszólván jelképes összegért bérbe adja vagy eladja a Colosseumot annak, aki hajlandó megmenteni a veszélytől. A bérlőnek 30 évig joga van használni, azzal a kikötéssel, hogy nem szabad lebontania A gazdag amerikai, természetesen, tűzbe jött, mivel a turisták belépőjegyet fizetnék, ha meg akarják tekinteni az ókornak ezt az építészeti remekművét. A belépőjegy árát meg növelni is lehetne, folytatta gondolatmenetét az amerikai business man, ha különféle attrakciókról gondoskodik az ember. Gyorsan tervet készített, hogy egy mesés éttermet nyit teraszokkal, amelyekről gyönyörű kilátás nyílik az olasz fővárosra. A milliomos elvileg bele is egyezett az üzletbe. A két „tanácstag” azonban valamiféle kezességet is kért, de természetesen igen udvariasan. Még azt is megemlítették, hogyha az amerikai erre nem hajlandó, kénytelenek lesznek más vevőt vagy bérlőt keresni, mert a dolog nagyon sürgős. Az amerikai nem akarta kezéből kiengedni a „jó üzletet” és két millió lírát fizetett ki a tanácstagoknak. Minthogy az úriembereknek ezután egyszerűen nyoma veszett, az amerikai A felsőoktatási reform előírásainak megfelelően a műszaki egyetemeken is összeállították az új, eddiginél jóval korszerűbb tananyagot. Amint a Művelődésügyi Minisztériumban elmondották, az új tantervek, programok elkészítését széleskörű szakmai vita előzte meg. s az ott felmerült javaslatokat, észrevételeket figyelembe vették a tananyag kidolgozásánál. A reform-munkák során műszaki egyetemeken működő 26 szak mintegy ezer tantárgyának anyagát korszerűsítették: régi, elavult anyagrészeket elhagyták, s helyükre új, a tudomány legújabb eredményeit fe- ölelő ismeretanyag került. Matematikából például minden szakon oktatják a számítógépek alkalmazását s a matematika-anyagot kiegészítették a valószínűségszámítással, a matematikai statisztikával és a programozással is. A különböző szaktárgyakban az eddiginél lényegesen nagyobb helyet kap az automatizálás kérdése. Az új tanévtől kezdve a kémia-előadásokon a korábbinál jóval több sző esik majd a műanyagokról, összetételükről, előállításukról és az izotóptechnikáról is. Az ősszel az oktatási módszerek korszerűsítésének eredményeként „bevonul” az egyetemi előadótermekbe az ipari televízió. s újdonság lesz a nao- pali fény melletti vetítés. A gépészmérnök hallgatóknak új tárgyként oktatják a folyamatszabályozást, s az elektronikus számítógépek alapfogalmaival is megismertetik őket. A gépgyártás-technológia szakon a szerszámgépek program- vezérlésének oktatása lesz néhány nap múlva elment a községi tanácsiba érdeklődni utánuk. A tanácstagok falrengető kacagásba törtek ki, amikor meghallották, miről van szó. Tehát az idén sem maradt el a szokásos vásár. Eddig még a szélhámosoknak minden évben sikerült eladniok a Colosseumot. Először 1944-ben vette meg egy amerikai altiszt: minden megtakarított pénzét beleölte a naf'v újdonság. Valamennyi szak hallgatói megismerkedhetnek a különböző automati- kákkal. — 15 — — Várjon. — Az ember csak ezt felelte. Hangosan is kirobbant volna a zivatar, ha a házigazda készülődése és a pestiek egymásközti pusmogása alatt, be nem léptetett volna, a domb tetejéről a bálvány-asszony, Szarka Julcsa. Nagy kaskát cipelt és már messziről sugárzott az arca. — Sándor — kiabált, még a domb tetejéről, talán azért, hogy az irigy, hallgatózó szomszéd, Rónyai is hallja. — Sándor, indulj rögtön Balogho, ebbe a percbe. Vigyed a könyvet. Tanálkoztam a feleségivnl a Nádi-kocsma előtt, ippen ide akart gyónni. Szedi össze az embereket, az ura meg megy a községházáho, a könyvekkel. Hónapután mentek, a Dunántúlra. Ügy készüjj. Az ember a földhöz csapta koszlott kalapját. — Gyere, ides feleségem. Hagy nizzek abba a szép kik szemedbe, ami éppen olyan, mint a sasé. Csak nem olyan éles, hanem olyan csípás. A gyerekek felszabadultan visongtak, kergetőztek. Idesapám tréfál, idesanyám kaskát hozott, a gazdáék- tul. Lehet abba még hús is, meg kalács is. Volt is. Hús is, kalács is, tejbeköleskása is, kenyér is. Annyi, hogy még a pestieket is megkívánhatták. Faltak, az apjukfaragt1' kecsk"lábú asztalon. — Tíz lepedőt, hat dunyhahajat. hat cihát, tizenkét MIELŐTT a Tisza ezüst szalagja egy hatalmas kanyarral átölelné a tiszaroffi határt, van egy község: Tiszabura. A megye térképén csak egy szaggatott vonal jelzi, hogy „egyéb út” vezet ebbe a faluba. Ez az egyéb út lényegében azt jelenti, hogy napjában kétszer autóbusz zötyögteti az utast — a nem éppen he- pe-hupa nélküli országúton — Abádszalókra, egyszer meg Törökszentmiklósra. Ha azután valakinek nyáridőben támad kedve ideutazni, hajóval is jöhet, — egyszer egy nap. Lényegében ez a ritka autóbusz és a még ritkább hajójárat köti össze Tiszabura lakóit a nagyvilággal. Azaz, a nagyvilág hangját sugározzák a rádiók, s a nagyvilág üzenetét hozza az a néhány televízió is, amely előtt estéről estére összegyűl a falu népe. — A fiatalok különösen itt nálunk, a pártházban nézik szívesen a tv adásait — mondta Gyetvai Ferenc községi párttitkár, amikor beszélgetni kezdtem vele és a községi tanács elnökéveL — Hány televíziónk is van? — gondolkodott el az elnök. Az ujjain kezdte számolgatni: — Itt a pártházban, a tsz-irodában-.. van a kultúrházban is... — Azért nemcsak ez a szórakozási lehetősége van itt a fiataloknak? — kérdeztem. De máris láttam: a legnagyobb gondjukra tereltem a szót. Egy pillanatig zavart csend volt a válasz, majd a községi párttitkár szólalt meg elsőnek. — Megmondom én az elvtársnőnek, úgy ahogyan van. A kultúrházunk nagyon gyengén dolgozik. — ? — Miért? — kérdez visz- sza a ki nem mondott kérdésre Gyetvai Ferenc. — Ezt nagyon nehéz megmagyarázni. A művelődési házunk igazgatója, amikor idehelyezték... Jelzem ő nem függetlenített, a pedagógiai munkája mellett végzi ezt a feladatát. Szóval az első évben szépen dolgozott. Volt élet a kultúrházban. De most? RAFFAI GYULA a művelődési otthon igazgatója jóformán senpárnahuzatot, tíz inget, tíz lábravalót, nyóc törülközőt... az isten tudja, elsorolni, mennyit mostam mán ki máma — sorolta a vastag asszony. Még akkor az öreg gazdassoznyom ciháját, aki meghalt, azét is ürítettük. — Ajaj — borzadozott a vendégasszoony, aki már régen volt cseléd. — Délután folytatom — egyenesedett ki nyögve Szarka Julcsa. — Csak asz- szonyom elküldött evvel az ennivalóval. Tudja, hogy addig nem vagyok nyugodt. Ez az egy szerencsénk. Mán régen nem tóm mi lett vóna velünk, ha asszonyomtul nem hoznám az ennivalót. • — Hallod, anyja — karolta át a betyárszemű kubikos a felesége vállát. — Róza hozott egy jó bakancsot. Typen nekem való, negyvenkettes. Meg egy nadrágot, meg egy kabátot. Mevesz- szük. Kell a kubikra. —• Jó van. Vedd. Arra nem lehet adni, hogy jó idő van. Nem egy-két napra mentek ám, hanem aszonta Mariska, vagy hat hónapig oda lesztek. Kell ősszel a bakancs. kitől sem kap segítséget népművelői munkájának végzéséhez. Miért nem segít neki a falu többi pedagógusa? Miért nem lépik át a többiek is a művelődési otthon küszöbét, hogy a népművelésnek is állandó munkásai legyenek? E kérdésekre nehéz választ kapni. Ez a lanyha kultúrélet is bizonyára hozzájárul ahhoz hogy az emberek — fiatalok, idősebbek egyaránt — eljárnak dolgozni más vidékre. Természetesen ennek fő oka, hogy ezideig a falu termelőszövetkezete nem gazdálkodott jó eredménnyel. Amikor a közöst kezdték szervezni Tiszá- burán, öt szövetkezet alakult. Azután egyesültek — lett kettő, de hát ez sem javított sokat a helyzeten. Azután e kettő is egyesült. A múlt esztendő volt az első év, amikor a szövetkezet vezetői állni tudták szavukat, s a tervezettet kiosztották a tagoknak — huszonegy forintot munkaegységenként, meg a hozzájáró prémiumot. Ha tovább erősödik a tiszaburai Lenin Tsz, akkor lassacskán visszaszállingóznak majd a vándormadarak is, és nem kell majd munkaerőhiánnyal küzdeniük. Akik azonban idehaza vannak, dolgoznak. És nemcsak a szövetkezetben a maguk hasznára, hanem az egész község javára is. FBBFN az évben nyolcvanhatezer forint értékű társadalmi munkát vállaltak, de amikor kiderült, hogy a faluban megkezdődik egy tanterem építése is községfejlesztési alapból, megtetőzték ezt az összeget még harmincezer forint értékű felajánlással. És jórészt a falu összefogásának köszönhető, hogy van óvodás bölcsődei járda, villany — ha az utóbbi kettőből még sokfelé kellene, sok-sok folyóméterj főként a belterületeken. Arról már szerencsére leszoktak a burái asszonyok hogy a szabad Tisza vizét igyák* Azt hordják fel kannákban, vödrökben főzéshez, iváshoz, mosáshoz, öt Nor- ton-kút van a faluban* s A pesti asszonyhoz fordult. — Ne féjjen Róza néni. Ha most nem is tudjuk mindet megadni, ne féjjen, nálunk a píze olyan jó helyen van, a bankba nem lehet jobb helyen. Ha énnekem píz gyön a kezembe, első az adósság. Én ojan asszony vagyok. Én nem bánom, ha tíz fillérem nem marad is, de nekem ne mondja senki a hátam me- gett, hogy fene a belit egye ki, nekem is tartozik ennyivel meg annyival. Lássa, szeginy uramnak még egy inge sincs. Nem engedhetem el úgy hogy letetvesedjen. Magukat az isten küldte. Adja ide Róza néném, én azt első pizbül megadom. Ha nem is mindet, de a másodikba! biztosan. Mer lássa, sokat jelent ám az, hogy az én uram ojan becsületes, e nem iszik, nem kártyázik, nem kurvázik. E nekem elküldi a pizt utósó fillérig. Nagyon komolyan mondta ezeket, komolyabban a pap sem beszélhetett volna a katedrán. Látszott, hogy vagyon büszke, a becsületükre. A testvér sóhajtott. Már látta, hogy ezek le fogják ha minden jól megyi jövőre megépül a hatodik is. Nem szomjazik már a falu, de azért egy törpevízmű még elkelne. S hogy mi kellene még? Sokminden. Először is egy iskola, — legalább négytantermes. Jelenleg ugyanis hat helyen tanítanak a faluban, így aztán a pedagógusok a tíz perces szünetekben rohannak egyik helyről a másikra. így bizony nem lehet nyugodt pedagógiai munkát végezni. Kellene kisvendéglő. Ti- szaburán is szeretnének esténként sörözgetni az emberek, nem szólva az előfizetéses étkezésről, m/ly szintén sok ember életét könnyítené meg a faluban. — A tanyavilágot már majdnem teljes egészében sikerült felszámolni — magyarázza a vb-elnök beszélgetésünkkor. — Pusztatas- kony is lassanként kiépül községgé. Ez így igaz. Tiszabura 2 959 lakójából már csak 562 él külterületen: Ribic- háton, Dobogóháton, Gyó- cson, Hegyesháton, Nyakasháton és a többi tanyán. Kiemelkedik ezek közül Pusztataskony négyszáz lakójával. És itt él most az a harminc—negyven építőipari munkás is, akik a volt Szapáry-kastélyt alakítják át nyolcvan ágyas tüdőszanatóriummá. A KÖZSÉG vezetői jogosan mondták beszélgetésünk közben: — Mi nagyon elégedettek vagyunk. Sokat fejlődött Tiszabura az elmúlt évek alatt. Igaz, fejlődött. De még inkább fejlődhetett volna. És bizonyára fejlődik is még, ha a helyi vezetők nem elégednek meg ennyivel, s főként ha a helyi szervek is több segítséget adnak. A szövetkezet most már megerősödik. Mondják a tagok: jó kezekben a vezetés, gyarapodunk majd. De művelődési házat nem kell építeniük* ott van, csak fel kell, hogy virágoz- tassák. Ez pedig nem nagy beruházási összegeken* hanem csak egy kis jóakaraton* igyekezeten múlik. Varga Viktória győzni, bele fogják szugge- rálni, hogy adja oda. Majdnem úgy néznek rá, mint az istenre, mintha tőle függne, hogy a családfő dolgozni mehessen és kereshessen. És hát csakugyan, kitől várjanak? Ki adjon, ha nem a testvér? Egye meg a fene, ősszel úgyis jár a kórháztól az új bakancs. Egész elérzékenyült. Ö legyen az a pogány, aki megakadályozza, hogy az unoka- testvére dolgozni menjen? Az egy unokatestvére, áld egyedül van neki az egész Hadházyakból? Az embernek könnyűt annak egész sereg retye-rutyája nyüzsög Karcagon, igaz, hogy azokat még sose mentek meglátogoatni, gyalog* Na de hogy gyónnék azok óhoz- zájuk, őhozzá meg Sándorhoz; akiknek az ősapja egy valóságos gróf volt? Azért is meg kell mutatni a világnak! Mint egy uralkodó, aki egész falvakat adományoz* olyan arccal mondta: — Jó van, testvér. Egye ki a fene mindnek a szemit* aki a mi fajtánkat lenézi. Odaadom, nem bánom, a bakancsot is, a kabátot is. Odaadom az egészet. Csak azért, testvér, hogy elmehessél. Hogy megmutathasd nekik. Persze, mer ettül a sok gyerektül nem tudtok az ötrül a hatra menni, hát ugatnak. Nem baj. Egyszer ezek is megnyőnek. Könnyű annak, akinek egy van, vagy kettő, de a mi fajtánk gyerekbolond. Tudom, én <8 olyan vagyok. (Folytatjuk) Nyolcvanféle címen fizet az állam Néhány nap óta 12 000 állami intézményben vizsgálják, hogy jövőre mire lesz szükség, mekkora összeget vegyenek fel a költségvetés kiadási oldalára. Ilyenkor kiderül, hogy nemcsak a pénz előteremtése, hanem a terjedelmes költségvetési ívek helyes kitöltése is nehéz és bonyolult feladat. Egyetlen altétel kimaradása bizony veszélybe sodorhatná a prémiumot, az állományon kívüliek béralapját, vagy a külföldre utazók napidíját. Kereken nyolcvan féle alpont mellé kell a helyes összegét írni, az állam ugyanis nyolcvanféle címen fizet, s a legszerényebb rovat ösz- szege is nyolc számjegynél kezdődik A kívánságok benyújtása, azok tüzetes ellenőrzése, és az elkerülhetetlen viták lezajlása után az év végére tisztán áll illetékesek előtt, hogy jövőre mennyit költünk béralapra, jutalomra, bér-, nyelv- és veszélyességi pótlékra, ösztöndíjra, segélyre, táppénzre, reprezentációra stb. Még a kísérleti célokra használt kisegerek, tengerimalacok, macskák vásárlását is betervezik. Ez sem csekély összeg, több mint tízmillió forint annak' ellenére, hogy a macskának 30, az egérnek pedig csak 6 forint darabja: A költségvetés 80 kiadási tételével szemben a bevételi oldal csupán hét rovatot tartalmaz a vállalatok befizetéseiről és az adóbevételekről. Súlya azonban akkora, hogy a mérleg nyelvét egyensúlyban tartja. Sőt, ha jól gazdálkodunk, még felesleggel is számolni lehet* Ezer tantárgy anyagát korszerűsítették a Műszaki Egyetemeken Budai Gabriella i GAZDAG n Rokonok
