Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)
1963-08-28 / 200. szám
!*•#. augusztus 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Milyen lázas a Balaton Tudományos kutatóink csaknem két évtizede hőmérőzik rendszeresen a Balaton vizét. Az adatok szerint júliusban a legmelegebb a tó vize. Reggelenként átlagosan 22.9, délutánra pedig a 26 fokot is eléri. Az idei júliusban a szokottnál is „lázasabbra” hevült, kilenc alkalommal már kora reggel 26 foknál melegebb volt a víz, s a júliusi mérések középértéke is két fokkal meghaladta a sok évi átlagot. Nagyon melegnek éreztük ezt a hónapot, de a rekordot mégsem az idén, hanem 13 évvel ezelőtt állította fel a Balaton, amikor a reggeli hőmérőzésnél átlagosan 29 fokot mutatott és naplementéig 33 fokra is felmelegedett. Európának egyetlen híres tava sem tud olyan kellemes strand-hőfokra hevülni, mint a Balaton. Az alpesi Bódeni-tó majdnem akkora, mint a mi Balatonunk, de jéghideg folyók és gleccserpatakok táplálják. — A Genfi-tó kisebb, vize mégsem tudja feltornáztatni a hőmérő higanyszálát 14—16 foknál magasabbra. Az olaszországi Lago Maggiore és a Garda-tó túlságosan mély, szárazföldünk legnagyobb állóvize, a Ladoga-tó pedig olyan közel van az Északi-sarkkörhöz, hogy a kellemes fürdőzés tekintetében nem versenyezhet a Balatonnal. Az ugyancsak magyar honos Velencei-tó azonban veszélyes versenytárs. A napfény és a levegő könnyen felhevíti sekély vizét. Éjjel viszont gyorsan kihűl ez a vékony vízréteg, míg a bővebb vizű Balaton kitűnő hőtároló, s reggelenként még mindig olyan nagy a melegtartaléka, hogy a Velencei-tó 7—8 fokos felmelegedéssel sem érheti utói. Untig idéztük mondását: „Humorban nem ismerek tréfát”, de gondoltunk-e arra, hogy Karinthy Frigyes — a maga tömör és szellemes módián — nemcsak a humoros, szatirikus és travesztikus műfajok rangját, becsületét védelmezte ezzel, hanem arra is gondolt, amit József Attila szebben — és általánosító erővel — így fejezett ki: „Dolgozni csak pontosan, szépen — ahogy a csillag fut az égen — úgy érdemes". Karinthy életműve — szó esett erről több igen jelentős kritikai dolgozatban — befejezetlen, töredezett, nem tudta megalkotni azt az „új en- ciklopédiá’’-t, amelyre pedig lázadó, koraérett kamaszkora óta vágyott. De — ahogy maga írja — „ha sokszor dadogva is, de minden mellékmondatommal valamit mondani akartam, yalami fontosat, minden szavam üzenet akart lenni". A humornak a magyar irodalomban — Karinthy Frigyes fellépése, az első világháborút megelőző esz_ tendők előtt — olyan hatalmas képviselői voltak, mint Jókai és Mikszáth. S amellett Mikszáth humora szatirikus mélységeket sejtető, rendkívül árnyalt humor volt: kora Magyarországát mutatta be „anekdó- tái”-ban. Karinthy a maga korában és a maga nemében nem teljesítette be azt a hivatást, amit a „nagy palóc": Ám a kritikai realizmus és a polgári humanizmus eszközeivel már nem is lehetett oly viszonylag teljes képet alkotni, mint azt a Karinthyt megelőző nemzedék géniusza, Mikszáth tette. Elévülhetetlen érdeme azonban, Karinthynak, hogy tudatosította a szatirikus látásmód világnézeti jelentőségét. Bár világnézete korlátozott volt — megrettent a forradalmaktól, nem ismerte fel, hogy azok a boldog békés és igazságos jövendő számára végeznek magvető munkát — nemcsak szatirikus novelláiban és regényeiben. hanem az irodalmi paródiáiban és könnye- débb hangvételű krokijaiban is világnézeti tudatosság „tréfát nem ismerő humor’’ volt. Az ,,így írtok ti44 — irodalmi paródiáinak eme élete végéig gazdagított gyűjteménye — az értelem, a ráció szemszögéből gúnyolja ki (rendkívüli művészi beleérzéssel) az öncélú irodalmiaskodást, a modorosságokat, a szépen szóló halandzsát. Karinthy racionalizmusának korlátja, hogy nem értette meg Ady Endre forradalmas költészetét és nem adta meg — a paródia, a travesztia keretei között is —1 azt a tiszteletet, amit megadott Babits Mihálynak. Kosztolányi Dezsőnek, Racionalista korlátái okozták, hogy — például — a „Capillária”, ez a nagyon finom és okos meglátásokban gazdag szatirikus, utópisztikus regény, a társadalmi együttélés alapjait olyan biológiai és lélektani tényezőkre szűkíti. amelyekből kiemelkedtek a gazdasági viszonylatok. Észre kell venni a legkiválóbb elbeszéléseiben — például a „Krisztus és a barabás"-ban vagy az „Esik a hó”-ban is bizonyos lélektani egyoldalúságot. Amikor azzal az igénnyel lép fel, hogy a kor általános kérdéseihez szóljon hozzá, kiderül, hogy polgári humanizmusa, értelem-tisztelete és természettudományos műveltsége sem elég ahhoz, hogy azt a rendkívül bonyolult komplexumot, amit az imperializmus és a proletárforradalmak kora jelentett, egyenlő értékű módon visszatükrözze. Hiba volna hát nem meglátni, hogy Karinthy műve elmaradt a világbíró tervei és saját brilliáns képességei mögött. Amelyek nem egyszer egy kis „lekent” újságcikkben is csak úgy sziporkáztatták a jobbnál jobb ötleteket.) Nem kisebb hiba volna azonban nem méltányolni Karinthy harcát az ostobaság, az embertelenség, az előítéleteik és babonák ellen. Az elmúlt években új és új kiadásokban megjelent írásait lapozgatva, egy rendkívül érdekes, összetett művész arcéle bontakozik ki a mai magyar olvasó előtt, egy író, aki talán nem hitt kellő hittel a társadalmi és erkölcsi fejlődésben, de aki az emberi kéz és az emberi elme csodáit tartottá az egyedüli — tisztelni és óvni való — csodáknak. „Holnap reggel" című drámája félszegnek, szánandónak, egy szeszélyes nő játékszerének mutatja meg Ember Sándort, a repülőt. Azt is lehetne mondani, hogy Karinthy — sok-sok személyes csalódásának és keservének hatása alatt — szinte tetszelegve ábrázolja ügye. fogyottnak azt az embert, aki modem ikaruszként legyőzi a nehézkedés őserejét. De a drámában mégis ott fényeskedik: legyőztek egy természeti törvényt, utat nyitottak új törvények számára. „A megszelídített természet” — Karinthy Frigyes számos írásában találkozhatunk ezzel a kifejezéssel. Ez a huszonöt éve eltávozott, nem keveset tévedő, sokat vergődő, de új törvényekre vágyó, nagy magyar író, érdekeset mondó. elszórakoztató és elgondolkoztató útitársunk a megszelídített természet — és az alkotásra felszabadított emberi természet — korában is. Antal Gábor (14) — Idesapám! Ez a nadrág ippen nekem való vonal — Idesapám! Ezt a szondát nekem vegye meg! — Idesapám! Nézze, milyen szép k'„ szoknya! Olyan boldogan közölték ezeket, mint akik meg vannak győződve arról, hogy az apjuk éppúr•• örül a vásárlási lehetőségnek, mint ők. Nagyszerű segédcsapatot vonultatott fel a nagy- nénjük. — Nem mentek onnan, te — vágott közéjük csontos tenyerével az apjuk. — Ne engedd ükét, Rózám, bepiszkolják a mocskos kezükkel. Majd adok én neK- tek inget, olyat... Né! Ezek azt képzelik, hogy ajándékba hozta Róza nén- jük. — Egy kis felszólítás is volt ebben. A pesti asz- szony tréfával ütötte el a dolgot. — Hány nézzék, szegények. Megvehetnek, mind. Mondjátok még apátoknak, ha nincs pénz, jó nekim búza is, vagy árpa. Ami van. De ér^rie, hogy áldozatot is muszály hozni. Kiválasztott egy kis habselyem bugyit, meg egy agyonstoppolt kis blúzt. Odaintett egy göndör, szőke lánykát, aki nagy, domború Hadházy-szemeket viselt, mint egy védjegyet. — Nesze. Ezt neked hozta Róza néni. A kislány, akinek taknya a szája széléig csüngött, idegenkedve szorította magához a kényes kis holmikat. A gyerekek ordítottak. — E nem igazság! Mindig a Lidi kap! Vegyen m- kem is, idesapám! — Hallgattok el, te!... Lajcsi eredj, hozd a hámot! A gyerekek morogva, szi- pákolva, mint megfélemlített kis ebek, húzódtak a ház háta megé. — Szóval Rózám, ezt hogy adod? Ezt a bakancsot? Engem ez érdekel. Én nem ülhetek a sutba, mint a kölykök. Engem, ha hí a bandagazda, nekem menni kell. — Akkor ez nem is érdekel, szóval — simogatta a testvér a nagykabát tigris- utánzatú, ordenáré bélését. — Nem az isten — kapott a kabát után Sándor bácsi, mint gyerek a oá- sárfia után. — Nem is tudtam, hogy ez is van. Hő! Ez kéne még, egy jó nagykabát. E nincs nekem, nem tóm, mióta. Soha a körbe el nem mehetek télen, be vagyok zárva a kölykök közé, a házba. — Vedd meg. ötven kilóért ezt is odaadom. — Mutasd már, testvér — mámorosodon meg Sándor bácsi és túrkálni kezdett az árú között. — Ejnye de jó, fain kis nadrág! Hát ez... Ez is kéne, ing. Hát ez a lábravaló?... Egye meg a fene, kéne itt minden. Hogy adnád az egészet, cakompakk, Rózám? Az asszony számolt, spekulált, összeadott. — Na jól van — közö.te végül. — Ezt a kis szandált még nektek adom, ráadásul, meg ezt a sapkát is, na. Jó meleg sapka ám ez, jó lesz a fejükön a télen. Oszt akkor az összesét, ami itt van, négy ing, két gatya, két kombinát... Ez jó lesz a felségednek, egy gyerekkabát, tiszta új, két blúz, ez a cájgnadrág, ez kórházi, ezt el nem nyü- vöd testvér, míg élsz... A nagykabát, a bakancs, na még ez a kis trikó, fuszek- li... Odaadom az egészet három mázsa búzáért, vagy az áráért. Nekem mindegy, úgyis eladom, csak gondoltam, falun az jobban van. Na, nem mondhatod, hogy sokat kérek. Elhallgatott, mint a vásári kikiáltó a részvétlen közönség között. Mert a testvérnek nagyon befelhősö- dött egyszerre az arca. Ahogy ült ott, a fal tövén, felhúzott, fekete patáival, egész lekókadt a feje, egész térdeit érte. — Hát akkor... Tedd vissza, testvér. Jó lett vóiui e mind... Csak ne vónék ilyen nyomorult. Még a bakancsot valahogy meg tudnám venni, odaadnám a mázsa búza felit. Egye meg a fene, ha ezen a héten Balogh nem szel, csak ki- mék a géphö. Még a kabátot is megvenném valahogy elmennék lzbéki gazdához, megmondanám neki, hogy majd ledógozom, ha ad egy ötven kilót, úgyis akar vályogot is veretni. Lehet, hogy adna. Jó van, nekem megvóna. De ezeknek a rongy kölyköknek is kék egy darab rongy, most, ha egyiknek veszek, a másiknak fáj a szive. Hogy a rosseb enné meg, ahun egy szegény van a világon. — Letette a cájgnadrágot, a tarka lepedőre. — .Tedd csak vissza testvér, vidd ki a piacra. A pesti asszony mérges volt. Ezért ugyan kár volt kipakolni! Csak összefog- dosták, a piszkos mancsaikkal. ügy bámulnak, mint ötét okolnák, hogy nincs kubik, hogy meztelenek, hogy majd megvesznek az éhségtől. Mit képzelnek ezek, mi ő? A mesebeli nagybácsi Amerikából? A gazdag rokon? Megy innen, egy percig sem marad tovább. Pláne, hogy a házigazda újra vette a botot, a kendőt, és a feneketlen kast, a „borítót”. Már megint elfele készült, a zugba, — Gyerünk Antal, én itt nem maradok — súgta a férjének. — Várjon — intett az ember. Ez volt a szokása, várni, semmit sem elsietni. A mama robbant. — Mi az istenre várjak? Maga csak ezt tudja hajtani, mint a bolond. Látod, hogy nem tetszik nekik, hogy nem adtam oda ingben. Inkább megfizetek valahun a szállásért, de nem potyázom el, amit a gyerekeim szájábul vontam el. Azér, hogy neki bakancsa legyen, én oszt oda nem adom ötven kilóét. (Folytatjuk) SZÜLŐKNEK a nevelési tervről Az elmúlt napokban jelent meg a Magyar Nők Országos Tanácsának szerkesztésében, a Kossuth Könyvkiadó kiadásában ezzel a címmel egy füzet Az új tanév kezdetének első napjaiban már minden szülő tanulmányozhatja azokat az értékes nevelési elveket, gyakorlati módszereket, melyeik a füzetben találhatók. Az utóbbi 10—15 évben a nevelés mindinkább társadalmi _ üggyé vált, amit új szocialista életmódunk egyik pozitív jelenségének kell tekintenünk. A különféle típusú iskolák nemcsak a szülőkkel teremtettek — a szülői munkaközösségek és más társadalmi szervek által melegebb, szorosabb kapcsolatot, hanem , VVVVW>>w>A>VVWVW\iWvvwvvwwv •• Ötvenmillió forint hajszínért Budapesten minden tizedik nő festeti a haját. Anélkül, hogy intimitást árulnánk el, elmondhatjuk, hogy évente mintegy ötvenmillió forintot adnak a nők a hajszínükért és a fodrászok csaknem egymillió adag hajfestéket használnak fel. A hajszínt a divat nagymértékben befolyásolja és évszakonként változik a legkeresettebb festék- árnyalat. Tavasszal például többen választják a szőke színt, most pedig a mogyoróbama festékből fogy a legtöbb. A vörös már kezd kimenni a divatból és inkább a természetes, szolidabb hajszínt igyekeznek megközelíteni azok is, akik elégedetlenek az eredetivel. Az utóbbi években külföldön divatossá vált li- lás, rózsaszínes* kékes árnyalatok a magyar nők körében nem terjedtek el. Tizennyolc féle színű magyar és nyolcféle árnyalatú külföldi festék közül választhatnak a fodrászok, akik még eny- nyifélével sem elégednek meg és ezekből különböző segédanyagok hozzáadásával többféle színt kevernek ki. A fodrászszövetkezetek a nők kérésére beszereznek olyan külföldi úgynevezett be- mosót is, amely mosástól mosásig tart és a samponnal együtt kerül a hajra, hogyha csak néhány árnyalattal is, de megváltoztassa, élénkebbé tegye a már megunt hajszínt. üzemekkel, gyárakkal és a társadalom más intézményeivel is. Így került az iskolai oktató-nevelő munka közelebb az élethez, a szocializmus építésének forradalmi gyakorlatához. Ma, amikor leraktuk a szocializmus alapjait, felmerült a kívánság, hogy legyen egységes a felnövekvő nemzedék nevelése. Cél: a szocialista embereszmény kialakítása. Neveljünk a közösségben, a közösség által, a közösségnek. Eddigi nevelési munkában sok esetben hiányzott a céltudatosság, rendszeresség, folyamatosság, nevelési tényezők munkájának ösz- szehangolása. Legjobb tudása szerint nevelt minden nevelő és szülő, de ez a nevelés csak „alkalomszerű” volt. Főleg arra a területre irányult, ahol baj volt, ahol valamilyen hibát kellett kiküszöbölni, lenyesegetni. Ha lopott a gyermek, akkor megfelelő büntetéssel, nevelési ráhatással igyekeztek megakadályozni, hogy tettét többször ne ismételje meg. Majd újabb problémák merültek fel a gyermek nevelésében, és így sok felesleges energia pazarlódott el anélkül, hogy a nevelés egységét, összhangját meg lehetett volna teremteni úgy a családon belül, mint a család és az iskola között. Nemegyszer pedig a szétágazó, különféle nevelési elvek miatt súlyos viszály támadt a szülő és a pedagógus között. A „kettős nevelés” eredményeként a gyermek általában alattomossá, kétszínűvé vagy éppen gyávává vált A terv célja; egységes nevelés biztosítása az iskolában, a családban, de ugyanakkor a napköziben, az ifjúsági szervezetekben, és mindenütt, ahol nevelés folyik. A nevelési terv többéves kísérletezés eredménye, melybe az ország különböző részéről 17 általános iskola nevelőtestületét vonták be. Tavaly az országos vita alkalmával az a kívánság hangzott el, hogy jó lenne, ha a szülök is kézhez kapnák a nevelési tervet. A Magyar Nők Országos Tanácsa magára vállalta a terv kivonatának elkészítését és annak terjesztését. Kérjük a kedves szülőket, olvasgassák, lapozgassák szeretettel ezt a formájában szerény, de tartalmában igen értékes és hasznos kiadványt, melynek segítségével majd „egy nyelven” tud beszélni egymással a szülő és a pedagógus arról, ami nekünk a leg* drágább: a gyermekről. Pásztor Józsefné, a szolnoki városi nőtanács ped. biz. titkára MTI FUHR ÜZENETE Tisza Cipőgyár, Martfű az alábbi elfekvő készleteket ajánlja fel megvételre: Kellékanyagok Textilfelsőrészek oválkarika aranyozott ballonvászon sárga 80-as galopesat 16-os sima ballonvászon bordó 80-as aranyozott csat 7 mm-es ballonvászon fekete 80-as cipőkapocs kisméretű réz cerdinette bársony türkisz dísz-szeg rezezett cerdinette bársony fekete díszcsat fél 7 m-es r. s, cerdinette bársony fehér/ diagonál szegőszalag sima fekete szőrmecsík 50 mm-es cerdinette bársony fehér/ ripszszalag fehér 13 mm-es kék ripszszalag piros 13 mm-es géptű pfaff Alsőkellékek orrvasszeg 17/17 Textilbélések orrvasszeg 14/14 barchend kockás .... ... Vegyianyagok matra zöld/szurke gumiiakk mátra piros/kék dermofix flanelt kockás szalmiákső A fentiekben felsorolt anyagok szállításával kapcsolatosan felvilágosítást ad a Tisza Cipőgyár Martfű, telefon: 1, 181-es mellék, anyagbeszerzési osztály. Budai Gabriella t GAZDAG Q fiOKONOK
