Szolnok Megyei Néplap, 1963. augusztus (14. évfolyam, 179-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

1963. augusztus 19. SZOLNOK MEOVFil NÉPLAP Serfőző Simon : Qlt&lsá hullámzás A kőtelki Ezüstkalász Tsz parasztjai elvágták egy éjjel a csatornagátai, hogy a vizet háztáji földjeikre en­gedjék .., Itt csapkodnak a mészárló földek, dörömböl a szik hatalmas tehénlábnyitó-ollóival, és csak a nyár van, a szárazságok üres kun-koponyái a hantok közül kifordulva, ragyog a szél, mint a jövendölő bibliákban. Nem feledhetem soha azt az éjszakét, nem! Ahogy a röpködő tanyák felől szivárogtatok. Fekete gatyákban, megiszaposodott testekkel az éjszaká­ban, hogy már eleven éjség voltam, a halálok évszakában tengődő homok . .. Lapátoltátok a csatornapartot, léket ütni a testen! ötvenhat ember, ötvenhatan a vályogfalas hold előtt, arra gondolva, hogy vesszen a többi, csak a sajáton, az utolsó darabkányin víz legyen, nem láttatok engem, kit nekitaszított a némaság a dübörgő kukoricásoknak, s éltem egyetlen lélekzetem. Ősi szomjúságotok lett nyakatokba markoló szégyen, viszi csontjaitokat az az utolsó hullámzású éjszaka. — vesztettetek önmagatok ellen! — Feketéi egy ásónyél a parton: csüngő kopjafa. Ezer emberért A' legutóbbi felmérések kimutatták, hogy Török- szentmiklóson még mindig ezerre tehető azoknak az embereknek a száma, akik írástudatlanok, de sokan vannak olyanok is, akik az általános iskolát nem vé­gezték el. Az 1963/64-es népművelé­si tervet olvasva, azt ta­pasztaltuk, hogy az új évad­ban a népművelők nagyon nagy gondot fordítanak a felnőttoktatás megszervezé­sére, illetve megindítására. Az üzemek, termelőszö­vétkézéték vezetői, párt-' szervezetek és szakszerve­zetek titkárai legutóbb kö­zös tanácskozáson vitatták meg a tennivalókat. Az írástudatlanok közül az idén új-'bb száz embert szándékoznak megtanítani a betűvetésre, ezenkívül a vá­ros nyolc általános iskolá­jában hozzák létre a fel­nőttekből álló osztályokat. Gondoskodnak a korrepetá­lásról, közös, műveltséget fokozó szórakoztatásról is. Az ismeretterjesztő előadá­sok tematikáját pedig úgy állítják össze, hogy azok segítsék az embereket á ta­nulásban. Elsősorban ter­mészettudományos — fizi­kai, kémiai, biológiai — tárgykörből merítik az egyes előadások témáit. A járási művelődési ház­ban tizenöt-húsz fős cso­portban, cigányok számára alapismereti tanfolyamot hívnak életre, amelynek ve­zetője a lelkes és közsze­retetnek, megbecsülésnek örvendő Podelka István ta­nító lesz. zők napokra otthagyták őket. Éveken át rendszerte­lenül fizették a munkaegy­ség előleget és sorbanálltak a banknál. Ebben az évben már, ha csupán hat forin- tocskát is, de pontosan megkapják előlegként. A szövetkezet bankszámláján mindig van valamennyi pénz. Ebben az évben már rövidlejáratú hitelt sem vettek fel. Mindjárt meg­jegyzendő azonban, hogy mindehhez az állam jelen­tős pénzügyi segítséget biz­tosított. De még ezt bekal­kulálva is siker, ami siker. Csakhogy még nem min­den megy ilyen jól. Ebben az évben is vi­rágzó acattábla emlékezte­tett a szövetkezeti gazdál­kodás egy évtizeddel ez­előtti állapotára. Az acat a búzát he’^ettesitette. Nem is termett 7,5 mázsánál magasabb holdankénti át­lag Szelevényen. Kedvezőt­len talajmunka után meg­késve került a ""’dbe a mag. S nem is a holdanként kívánatos mennyiség, jólle­het nem a vetőmag szűke miatt, hiszen ma is közel négy vagon tavalyi vetésre csávázott búzájuk van raK- téron. Ráadásul a gyom felverte a tavaszon, s a határszemle bizottság fi- pvelmeztette is a szövetke­zetét, mivel járhat a nö­vényvédelem elmulasztása. A növényvédőszereket meg is vásárolták, jó pár évi szükségletet előre biztosítva és elraktározták. Öntözött cukorrépájuk sem ad előreláthatólag 40— 50 mázsánál nagyobb ter­mést holdanként. S ezen sincs mit csodálkozni, hi­szen disztillerrel készített vetőágyba került a mag. Megkésve, mint a szövetke­zeti tpc"'v —'e-nöiák: — Máshol már meg is kapálták, itt még el se ve­tették, Olyan elemi agrotechnikai baklövések ezek. amelyet nem szakember, de tapasz­talt parasztember sem kö­vetett volna el. És a szövet­kezet vezetői sem, ha min­den esetben meghallgatják, figyelembe veszik a szövet­kezeti tagok véleményét is. S hol hallhatnák ezt leg­inkább? A szövetkezet legfelsőbb szerve a közgyűlés. De Sze­levényen a közgyűlések még nem töltik be szere­püket. A júliusit meg sem tarthatták, olyan kevesen jöttek el. Az emberek több­sége még közönbös a szö­vetkezet ügyeit illetően, csak legfeljebb egymás közt beszélnek, mert hosz- szú éveken át úgysem az történt, amit ők jónak lát­tak, sőt mint visszaemlékez­nek a régebbi diktátor haj­lamú vezetők nem egyszer kijelentették: — Márpedig akár meg­szavazza a közgyűlés, akár nem. úgvis az lesz itt. amit a vezetők határoznak. A szelevényiek igazán szeretnének már végre olyan vezetőket tudni ma­guk előtt, akikben feltétel nélkül bízhatnak, s akik egyek velük, meghallgatják megértik vágyaikat, min­dent megtesznek értük. Annyi előző vezetőben csa­lódtak már. Érthető fenn­tartássá] fogadták két év­vel ezelőtt Csepesz Istvánt, 4 hozó fi állat ! i I A pszichológia magyarul lélektant je­lentene, de mivel a disznóból soha nem a lélek száll el, legföljebb a pára vagy a szusz, hát nem is tudom hirtelenében, hogyan fordítsam magyarra ezt a tudós kifejezést. Maradjunk a pszichológiánál, annál is inkább, mert ezt a szót használta nagy- tekintélyű állatorvos barátunk is, míg a körösi határban gördültünk kifelé a Se- bők-tanyára disznó-vizitációra. Tíz süldő legelészett a tanya körül a gyöpön gyanútlan békességben. Első pil­lantásra egyformán gömbölyűnek és ele­vennek látszottak, de ahogy a gazda rá­mutatott egyikre, rögtön észrevettem, hogy annak bizony kornyadozik a füle. — Pedig tízre szerződtem a háztáji­ból, tizet szeretnék átadni. — Bozóti állat volt a mi disznónk őse — magyarázta az állatorvos, míg te­reltük a süldőket befele a kerítés mögé. — Hát aztán — gondoltam magam­ban — bozóti állat volt, most még ólban lakó. legelőn turkáló állat. Itt például sehol sincs bozót, ameddig szem ellát, mégis megél a disznó. — Ha veszélyt érzett, mint az ék, bevágódott a bozótba és ott lapított, míg el nem múlt a veszély. Nézd meg, most is hogy összebújnak. Csakugyan, a süldők az ólkerítés sar­kában összedugták a fejüket, mintha nem akarnának tudomást venni a körülöttük fondorkodó világról. Én meg már készítettem fülemet a hatalmas visításokra s azt fontolgattam, hogyan ragadjuk majd ki a kicsiny fal­kából a komyadtfülűt, hogyan markol­juk a rugdalózó lábát, míg az állatorvos beledöfi az injekciós tűt. De barátunk csöndet parancsolt és egyedül ment be az ólba. Aztán halk, egyenletes szaggatottsággal fütyülgetni kezdett: ti-ti-ti-ti... A süldők álltak le­szegett fejjel, összetömörülve. Az állat­orvos meg csak füttyögetett s lassan lé­pett feléjük, egyre közelebb, kezében ott villogott az injekciós tű. Nem akartam hinni a szememnek. Mintha hipnotizálták volna ezeket a jószágokat, egyik se mozdult s a beteg még akkor se rebbent meg, mikor bela- fúródott testébe a tű. Nem volt visítás, birkózás, rugdalózás, semmi, csak az az j egyenletes füttyögetés, mely valami [ szörnyű veszedelem érzését kelthette föl ezekben a nyomott süldő-koponyákban. Mert bozóti állat volt a mi disznónk őse. 5 ugy-e, mégis csak ér valamit az a disznó-pszichológia! Sípos Gyula Strandolok a Tisza-parton E kép a kánikulai napokat idézi, amikor százak és százak kerestek felüdülést a Tisza vizében. Nézzük a képet és reménykedünk: talán holnap már újra fürödhetünk a folyóban? Talán! s e fenntartásuk ma sem oldódott még fel teljesen. Joggal várnak az em­berek közvetlenebb modort az általuk választott elnök­től. Keménykezűnek tart­ják. És ez nem is baj. Ab­ban a szövetkezetben, ame­lyet korábban „Ha nem lopsz, nem élsz meg” tsz- nek illetett a közvélemény, kell a szigorúság. De a ke­ménység sosem mellőzheti az emberséget, az emberi hangnemet. A szövetkezetét megvál­tani egyedül Csepesz Ist­ván természetesen sohasem lesz képes. A siker attól függ. mennyire állnak mel­lé jószándékban az embe­rek. És nagyrészt attól: hogyan segít a pártszerve­zet. Eddig kevés kezdemé­nyezés született a szelevé­nyi kommunisták szerveze­tében. A szövetkezet veze­tői által kezdeményezett jót se mindenkor támogat­ták. Erőiket megosztotta, egységüket zavarta, hogy ismertek itt munkakerülő, italozó és enyveskezű párt­tagokat is. Olyanok is vol­tak. akik a párttagságot nem felelősségnek, köteles­ségnek, hanem előnyszer­zési lehetőségnek tekintet­ték. Ebből egvmás közötti marakodás született és ez a szellem megbénította a becsületes, párthű embere­ket is. Így nem tellett ere­jükből arra. hogy a köz-, ügvekkel foglalkozzanak. A járási pártvégrehajtó bizottság nemrég véget ve­tett ennek az egészségtelen szellemnek, de idő kell míg az éveken át tartó hu­zavonát kiheverik. A párt- szervezetre sok feladat vár, hogy megváltozzon a hely­zet, A járás vezetői ugyan, is igen eltökélten „rátették most a kezüket’’ Szelevény- re. A járási pártvégrehajtó bizottság határozatot hozott a pártszervezet munkájá­ról. A közeljövőben a járá­si tanács végrehajtó bizott­sága vizsgálja meg a Sziki­ra Termelőszövetkezet gaz­dálkodását. A községben örülnek annak, hogy a szelevényi fájdalmat érzik a járás vezetői is. Látják és kíván­ják is, hogy határozottan beavatkozzanak ügyükbe. Várják azok a szelevényi szövetkezeti gazdák, akik­nek évek óta rosszul megy a soruk és alig van már türelmük kivárni jobbra- fordulását. Bíznak a most odakerülő Pavluska Péter­ben, aki rövid ideje viseli még a szelevényi főagronó- musi tisztséget, így messze­menő következtetést még nem lehet levonni munká­járól. Most minden jel arra mutat, hogy a szelevényi helyzet rendezése már nem várat sokáig magára. De szükség is van erre. mert megunták már, ahogyan találó kifejezéssel itt mond­ják. esztendőkön át csak libapásztor-bérért dolgoz­zanak. Borsi Eszter—Borzák Lajos ítélet sarjadt a lucerna magból Balogh János és felesége, valamint Oszlánci István né ez év tavaszán a Csorbái Állami Gazdaságban dol­gozott. A Balogh-házaspár egy áprilisi estén észrevet­te hogy jócskán maradt lu­cernamag a vetőgép mag­ládájában. A könnyű zsák­mányból majdnem egy mé­termázsa nyomban zsák­jukba. onnan pedig a Mag­termeltető Vállalat átvevő­jéhez vándorolt. A társa­dalmi tulajdon megdézs- málása ekkor háromezer forintot meghaladó össze­get hozott Baloghók kony­hájára. Az alkalomnak Oszlánci Istvánná sem tudott ellen­állni. Néhány nappal ké­sőbb ő csent el hatvanegy kilogramm súlyú vetőmagot ugyanonnan. Markát a Magtermeltető Vállalat pénztárából majdnem két­ezer forint ütötte. A vállalat átvevője, Haj­dú Rudolf észrevette ugyan, hogy a „termelők” kisúj­szállásiak, mégsem aggá­lyoskodott sokat azon, hogy a magot — állításuk sze­rint — Ecsegfalván ter­mesztették. Többre becsülte nála a társadalmi tulajdont a gazdaság vezetője, ki a lopás felfedezése után nyomban feljelentést tett. Rövid, eredményes rendőri nyomozás után került a tolvaj-trió a karcagi városi bíróság elé. A bíróság Balogh Jánost hathónapi javító-nevelő munkára ítélte, tízszázalé­kos bércsökkentés mellett. Az asszonyok büntetése fe­jenként háromhónapd — háromévi próbaidőre felté­telesen felfüggesztett — szabadságvesztés lett. Az ítélet jogerős. Családi ház építkezéshez szükséges telkek leszállított árak mellett — kaphatók. Érdeklődni lehet az ORSZÁGOS TAKARÉK- j PÉNZTÁR Szolnok megyei fiókjánál a hivatalos , órák alatt.

Next

/
Thumbnails
Contents