Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-19 / 167. szám
1983. július 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Megemlékezés M ajakovszkijról Moszkva (TASZSZ) Pénteken lesz Vlagyimir Majakovszkij születésének 70. évfordulója. Ebből az alkalomból a Szovjetszkaja Kultúra közölte Szergej Balasovnak, a kiváló színésznek a költő művei nagyszerű tolmácsolójának cikkét. „A kommunizmus költője, aki mindenkor él, hat és korszerű.” — E szavakkal jellemzi Balasov Majakovszkijt. — „Majakovszkij maga fogalmazta meg alkotói elveit, és ezek az elvek olyanok, hogy ismét és ismét hozzájuk kell fordulni. el kell gondolkodni felettük, követni kell őket. Naponta háromezer ember keresi fel a szolnoki feji vöt Évről évre nő a tej-, a kávé- és a kakaófogyasztók száma. A szolnoki tejivóban óriási a forgalom. Naponta 2200 liter tejet adnak el. — Különösen reggel kilenc óráig zsúfolt az üzletünk — mondja Almási Jánosné üzletvezető. — A munkába siető emberek fogyasztják itt reggelijüket. Ezekben az órákban, bár az egész személyzet dolgozik — mégis hosszú sorok állnak a pult mellett. — A vevők a nap bármely idejében hűtött, jó tejet kapnak itt? — Igen. Ez annak köszönhető, hogy nyár elején egy új, nagy jégszekrényt kaptunk. Régebben 16, most 70—80 kanna tejet tudunk hűteni. Tizenöt métermázsa jég szükséges a hűtőszekrényünkbe, s az ellátás eddig még zavartalan volt. Hűtünk aludttejet is. Naponta átlagosan 300 pohárral fogy el. — A kakaót minden esetben frissen készítjük, mert rövid idő alatt romlik és így kénytelenek vagyunk forrón adni. A nyár elején gláz-zsámolyt is kaptunk, s az előkészítőben 25 liter tejből 15 perc alatt készítünk kakaót - ■ mondta Almási Jánosné. A VASUTAS, Július 11-én. 6.20 órakor felszálltam a Tisza Malom előtt a város felé haladó autóbuszra. Első megállónk a sorompónál volt. Szabad utat kaptunk, az ott várakozó utasok azonnal fel is szálltak. Én a kocsi ablakából láttam, hogy a sorompónál négy—öt vasutas beszélget, majd egyikük szaladni kezd és felugrik a már mozgó autóbuszra. Egyetértek azzal az intézkedéssel. hogy a kocsit a kalauz leállította és leszállásra szólította fel a vasutast. Az minden vita nélkül eleget tett a felhívásmint utas nak, de miután leszállt, megállt az út közepén és amúgy jó magyarosan megfenyegette — az autóbuszt,, a vezetőt. Ugyancsak határozott fenyegetésbe kezdett a sorompónál álló többi vasutas is. Sok utastársam nevében teszem szóvá: számunkra lenne kellemetlen, ha a határozott fenyegetés abban valósulna meg, hogy a sorompónál ezután még tovább kell várakozmiok az autóbuszoknak. Vári Ferenc Vendéglátóipari Vállalat A szegedi Dóm világhírű orgonáján, amely a kölni Dómé után legszebb Európában — az Ünnepi játékok idején naponta többször orgonahangversenyt adnak 9 Ahol ?Äeze1Ikek szüleinek 20 óra a volán mellett — Színtévesztő férfiak — Pótvizsgák és pót fékek Látogatás a KPM szolnoki Autóközlekedési Tanintézetében Vasárnap. Gépkocsik, motorosok hosszú sora várakozik az Eötvös tér jobbszélén, az Autóközlekedési Tanintézet előtt. Vizsgázni jöttek. — Mindig ilyen sok a jelentkező? — fordulunk az intézet vezetőjéhez. — Érezzük, hogy olcsóbb lett a motorkerékpárok ára. Háromszázötvenen szereztek az idén nálunk jogosítványt motorvezetésre. Üjabban dongósokat is vizsgáztatunk, ezzel is szaporodott a munkánk. Szárnyra, illetve kerékre bocsájtot- tunk eddig kétszáznegyven hivatásos gépkocsivezetőt is — tavaly nyolcszázat Sokoldalú oktatómunka folyik az intézetben. Itt képezik azokat, kik hivatásul választották a gépkocsivezetést, de itt születnek a garázsmesterek — és az úrvezetők is. És persze az új KRESZ-t is nagy gonddal oktatták. — Egyre több tanfolyamot kell tartanunk vidéken is. Tiszaföldváron már kétszer is oktattunk úrvezetőket, s annyi a jelentkező, hogy új tanfolyamot kell indítanunk. — Mind autótulajdonosok? — Nem. Bár van most is egy olyan eset, hogy gépkocsitulajdonos felesége tanfolyamra jelentkezett, mert a férje inkább kifizeti az ezeregyszázötven forint tan- és vizsgadíjat, minthogy az asszonyka az új kocsin tanuljon vezetni. De volt olyan hallgatónk, egy szolnoki orvos, aki nálunk tanult vezetni, s közben autót nyert betétkönyvvel. — S mi történik azzal, aki megbukik? kezett valaki, teherbcl akart levizsgázni és kieseit a reflexvizsgálaton. A legtöbben azonban a színérzékenységi vizsgálaton „vérez nek el”. Hazánkban a férfiak tíz százaléka színtévesztő. Éppen ezért szó van e vizsgálat eltörléséről... Egyébként az úrvezetőknél nincsenek olyan magas követelmények. — No, s ha már valaki alkalmas? — A tanfolyamon mű- szakelméletet és KRESZ-t tanulnak, és természetesen gyakorlati oktatásban részesülnek. A tanfolyam tízhetes, egy úrvezetőnek húsz órát kell vezetnie önállóan. — Izgalmas lehet először a volán mögé ülni... — Oktatóink régi gépkocsivezetők, nyugodt, biztoskezű emberek ... Gyakorlati vezetésből az első foglalkozást általában kisforgalmú helyen tartjuk, Szajol felé, a Tisza-gáton. De akinek érzéke van hozzá, a második két órára már a legnagyobb forgalomba visszük. Baj nem történhet, az oktató részére külön pótfék van a tanulókocsikban ... Ha nem fél, beülhetünk egy tanuló-vezető mögé... Hátha kedvet kap a vezetéshez? — Félni nem félek, de kocsim úgy sem lesz soha, minek akkor a jogosítvány? — Hátha szerencséje lesz, mint az említett orvosnak és nyer... Magyar kisfilm nagydíja Június 15-tőí július 10-ig Marseilleben rendezték meg a turisztikai és ide- genforgalmi filmek fesztiválját. A nemzetiközi kis- filmtalálkozón 45 ország 156 filmjét mutatták be. A fesztiválon magyar siker született: A „Magyar rapszódia 1963.” című filmünk nyerte a nagydíjat. A közlekedési filmstúdióban készült filmet — amely Liszt H. Magyar rapszódiáját „képesítette“ meg, s hazánkat mutatja be — Kováts Miklós írta és rendezte. (MTI) — KULTŰRHAZUK bővítését határozták él a kun gyalui községi tanács vezetői. Tavaly ötödik helyezési értek el a megyei községfejlesztési versenyben, s a jutalmul kapott 30 000 Ft- ból a kultúrházhoz olvasótermet és klubszobát építenek a helyi Zöldmező Tsz építőbrigádja segítségével. — Bar úgy lenne! — túri Már működik a tihanyi hatemeletes új szálló a Tihany Hotel. A harmincmillió forint beruházással épült szállóban százharmincöt két ágyas szoba várja a vendégeket. Minden szobához hideg-melegvizes fürdőszoba tartozik. Az épület déli frontján minden emeleten üvegfalú napozóterasz van. A szállóban bár és mopresso áll a vendégek rendelkezésére Könyvtár a strandon — Az első pótvizsga any- nyiba kerül, mint a vizsga. A másodikra ötven, a harmadikra száz százalékos felárral lehet jelentkezni. — Nem haragszik, kedves Deák elvtárs, ha tovább faggatom? Hogyan lehet bejutni egy ilyen tanfolyamra? Bizonyosan vannak vezetésre abszolút alkalmatlan egyének. * — A jelentkezőknek pá- lyaalkalmatossági vizsgálaton kell átesni. Komoly orvosi vizsgálaton mennek át, ahol megfigyelik szerveik s reflexeik működését. Érdekes, húszéves személygépkocsi í vezetői gyakorlattal jelent- J — Higgye el, érdekes megfigyelni innen az embereket, sok mindent megtudhatunk róluk... Ezt mondta a minap a szolnoki Damjanich-népfür- dő könyvtárosa, Balázs Éva. A könyvpavilonban i beszélgettünk, ezúttal nem a strandolok, hanem a könyvek társaságában. A pavilon a kerthelyiség mellett egy gyönyörű lombú fa alatt húzódik, pár lépésre a zuhanyozóktól. Július elsején nyitott, s előreláthatólag szeptember elsején „húzzák le a rollót...” A pavilon, a megyei Ver- seghy-könyvtár fiókja, s ez mindjárt magyarázza a könyvállomány változatosságát. S ez fontos is, hiszen az emberek a strandon is szeretnek olvasni. A legfrissebb napilapok, folyóiratok, verseskötetek, mesés-f könyvek, regények, antológiák, novellagyűjtemények szinte állandóan forgalomban vannak, sőt, néíha túlzóit is a kereslet. Kérdem, kik a leghűségesebb olvasók? A gyerekek! — Legutóbb a strandmester is mondta az apróságoknak, akik ott ültek pár lépésre a pavilontól, szép sorban: — Most strandadő van, gyerekek, miért nem füröd tök? VILI, a kombájn os Széles, poros arcán jókedvű mosoly- lyal ugrik le az éppencsak megálló kombájnról. Amúgy sem magas, s most ennek a nagy piros gépnek az árnyékában még kisebbnek látom. Odajön az üzemgazdász is, kezdené már a beszélgetést, de Vili csak int, hogy várjon. Első a gép, annak nem szabad állni. — Siess már, Palikám! — kiált a futva közeledő fiatal segédvezetőnek. — Mit gondolsz, meddig várunk itt rád? — zsörtölődik tovább, pedig a gyerek már fent is van, s indítja a kombájnt. Igaz, Pálinkás Pali már nem is olyan gyerek, elmúlt tizenhatéves, de az aratásban még kezdő. Két hete sincs még annak, hogy Vili, ez az izmos, szőke legény, maga mellé ültette, ö is így kezdte tíz évvel ezelőtt. Azóta minden nyáron felül a kombájnra, s jóformán le se száll addig, míg lábonálló gabona van a tiszaföld- vári határban. Nyolc társával most egy kétszázhúsz holdas Bezosztája búzatáblái fogyasztanak a „Gyufásban”. Ez a-Lenin Tsz egyik legjobb területe, Vilmos szerint legalább tizennyolc mázsát ad. Csali- nem háromezer hold gabonájuk van, abból ő vágott eddig a legtöbbet. Mennyit is? — Negyven vagonnal összesen — válaszol gyorsan, de jóformán oda se figyelve. Élénk, kék szeme a távolban kutat: — Nézzék csak azt a gyereket, vajon miért állt meg? — Látjuk, hogy messze, a tábla közepén a piros kombájn meg se mozdul. Eltelik pár perc, Vili nagyon türelmetlen, már indulna oda, mikor újra forogni kezd a motolla. — Na, végre! — Sóhajt. Letörli izzadó, poros homlokát. Az egész ember olyan poros, hogy egy pillanatra sem jut eszembe mesterségét Irigyelni, ö pedig nagyon szívesen csinálja, erről minden mozdulata árulkodik. Bármiről is beszélünk, mindig szemmel követi gépét. Az most éppen egy fővel benőtt tanyaromot kerülget. — Én is tanyán laktam egyszer — meséli —, még gyerekkoromban. Közel volt a Tiszához, de már a helye sincs meg. Valahogy nem is nagyon bánja. Jobb így, bent a községben. Szereti Tiszaföld- várt. Ott lakik, oda várja haza minden este Rozika, a felesége, meg a kicsi Vili. De a „nagy Vili” ilyenkor mindig sötét este, vagy csak éjszaka érkezik, ma is lesz éjfél, mire leülhet a vacsora mellé. Aztán reggel korán ébresztő, s még ki sem aludta magát. Amíg aratnak nem is fogja. — Jaj, pedig mennyire szeret aludni! Éjszaka csak egyedül arat. Palit haza- küldi, fiatal még — azt mondja — neki pihenni kell. És Vili? Hiszen ő sem több huszonkilenc évesnél... Megnyugtat. Nem kell őt félteni! Papp Imre üzemgazdász sem félti, biztos benne, hogy a tsz-ben Kapitanov Vilmosnál többet nem arat az idén senki. Talán a megyében se. Miért ne, hiszen ez a szőke, kombájnos tavaly megyei elsődíjat nyert a KISZ KB. által szervezett versenyben. A díjkiosztáskor láttám először. Nagy ünnepség volt. — Benevezett újra? — fordulok hozzá, s még nem is szól, már látom, hogy felesleges volt a kérdés. Nem messze, a tábla szélén porol, közeledik felénk a nagy piros kombájn. F. M. Az egyik kislány így felelt — idézi a könyvtárosit — Gyuszi bácsi, kérem, attól mi még olvashatunk, nem? Ám, ne feledkezzünk meg a nagyobbakról sem. A harmadik gimnazista Lazics Anitáról és társairól. Anita legutóbb Diderot „Apácá”- ját kölcsönözte. — De szeretném, ha minél több mai modem író könyvét is megtalálnám, — jegyezte meg. % Kívánsága — sok más egyéb igénnyel együtt — azonnal be Is került Szabó Emőné, a Verseghy könyvtár olvasószolgálata helyettes vezetőjének füzetébe, ki éppen ellenőr-zést tartott a pavilonban. Benn, a pici helyiségben nagy a zsúfoltság & a meleg. Ez érthető, hiszen nemcsak a könyvek találhatók itt, hanem a kötetek kölcsönzéséért járó zálogtárgyak: strandpapucs, fürdőköpeny, napszemüveg, karóra, vagy a meséskönyvek ellenében Ideiglenesen átadott babák, mackók is... Mikor ott jártunk, éppen az új könyvtáros, a váltótárs: Szabó Éva vette át a „boltot”, hogy két héten át, a következő váltásig, ő kölcsönözze a köteteket a vendégeknek. Mert a strandon nemcsak napozni, fürödni, de olvasni is nagyszerű... — b. gy. —
