Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-17 / 165. szám

i««. július re. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Elmaradtunk GÉPEK A HATÁRBAN a nyári talajmunkákkal (Folytatás az 1. Mairól) az idén 613 gép dolgozik ket­tős műszakban. A lemara­dást semmi sem indokolja, hisz most nagyobb a gép­parkunk és a télen több mint 1400 traktorost képez­tünk ki alapfokú tanfolya­mokon. Tegnap 60 traktoros jött segítségünkre Budapest XIV. kerület üzemeiből. A zuglói munkások a megye különböző gépállomásainak területén már munkához láttak. — Az ipar segítsége — bár nagyon jelentős —nem oldja meg, csupán enyhíti gondjainkat. Ezért azt ja­vasoljuk a termelőszövet­kezeteknek, hogy elsősor­ban a saját erőforrásaikra támaszkodjanak. Minden termelőszövetkezetben van­nak olyan emberek, akik kiképzett traktoristák, de jelenleg más beosztásban dolgoznak. Helyes, ha nnst ők is gépre ülnek és segíte­nek a talajmunkáknál. — A korábbi években Szolnok megye mindig az elsők között végzett a mély­szántással. Ennek előfelté­telei most méginkább adot­tak, mint azelőtt. Gondos szervezéssel, a gépek nagy többségének kétműszakos üzemeltetésével meggyorsít­hatjuk a talaj munkák üte­mét. Az időbeni mélyszán­tás alapozza meg a jövőévi jó termést is. — Milyen területen ve­tünk másodnövényeket? — A múlt hét végéig 1655 holdon került földbe a má­sodnövények magja. Ezer holddal kevesebb területen, mint a múlt évben. Bár a takarmánybázisunk jobb a tavalyinál, az öntözhető te­rületen mégis szükséges a további tarlóvetés. Ezt in­dokolja a takarmánykészlet növelése és a zöldtrágyázás is — fejezte be nyilatkozatát Kasza Béla. — m. L — Csépelnek a kisújszállási Búzakalász Tsz gazdái. Az etetőtéren Simon István adagolja a kévéket. A gépes brigád Száll a por, zúg, dohog a két cséplőgép, s körülöttük a pelyvát a legkisebb szél is felkapja, megforgatja, hogy aztán mindent tele­szórjon vele. Nem kíméli a mellette dolgozó embere­ket sem, Ott az a poros­arcú kövér asszony is kín­lódik, le-leteszá a búzával teli vödröt, s úgy törülgetd két kézzel a szemét. — No, jöjjön közelebb, majd segítek! — kiáltok oda neki. A kövér Herbákné nem ért semmit a nagy zúgástól, de azért jön. Könnyezik ;is egy kicsit. Sokáig kínlódok vele, míg végre nagynehe- zen kiveszem. — Ugye már nem szúr? — Nem. — Mo­solyog. Eddi g még nem ment a szemébe semmi, _ s most annál jobban fáj. Igaz, még csak néhány napja „csépelnek”. Ezt csak 6 mondja így, mert a két öreg, szürke cséplőgépet a tiszafüredi Hámán Kató Tsz már évek óta nem csép­iéire használja, hanem magtisztításra. Most három férfi és három nő dolgozik mindkettőnél már hajnali öt óra óta. Nincs megállás, egymás után fordulnak a megrakott vontatók és ön- tik le a kombájn-búzát elé- bük. Nagy halom gyűlt már Össze, két idős bácsi lapá- tólgatja feljebb a szélét. Oda jön Oláh István, az elnök is. Belemarkol. — Ugye szép? — mu­tatja, s nagy tenyerén szét­gurulnak az érett, piirosló búzaszemek. Bezosztája. öt kombájn és két aratógóp vágja odakint a határban. Alig egy hete kezdték, s azóta minden nap learat­nak száz holdat, de a te­rület — több, mint 1300 hold gabonájuk van — mégsem fogy elég gyorsan. Százötven holdat két me­netes aratással takarítanak be. A két öreg lapátoló, az ősz bajusszá Borbély Béni bácsi, meg a szivaros Ga- csal János nem nagyon ért ezzel egyet. Közben az asszonyok, akik eddig nyugodtan mé­regették s öntözték a búzát a gépbe, most hátulról el­kapják a brigádvezetőt és egy pillanat alatt meg­márt, ják a nagy halom érett gabonában. A szőkéi, piros- kendős Szalóki Károlyné az ember kezét, Doboziné és Dekéné meg a lábát kanták el. Még a fejét is lenyom­ják. hogy aztán a kiszaba­duló Szombati Kálmán ké­sőbb a két szemét is alig bírja kinyitni. Egy ember állandóan mér. — Mit is mutat a mázsa? — ébredt fel bennem a kíváncsiság, s gyorsan kö­zelebb megyek. Annál is inkább sietek, mert utóbb aa egyik asszony a búza­hegyre mutatva megkérdez­te tőlem, hogy szeretnék-e fürdeni. Rácz József áll a mázsánál. Kis füzetében egyre gyűlnek a számok, tegnap kétszázötven mázsát tisztítottak, — a mait még nem lehet tudni. Több lesz talán. Rácz azt mondja biz­tosan. Megfordul és a teli vödrökkel sürgölődő asszo­nyokon, zsákos férfiakon körbepillantva megismétli: — biztosan. Rajtuk múlik. Fehér Mária Vizsgáznak a mezőgazdasági tanulók Megyénk állami gazdasá­gaiban megkezdődött a har­madéves mezőgazdasági ta­nulók vizsgája. Július 20-ig 72 fiú és leány szerzi meg szakmunkás bizonyítványát a mezőgazdaság különböző szakágazataiból. Az eddigi vizsgaeredmények a tanulók általános jó előmeneteléről tanúskodnak. A Palotási Állami Gaz­daságban B. Nagy Erzsébet és Kovács Mária baromfi­gondozó, valamint Soílák Mária tejgazdasági tanuló kitűnő eredménnyel vizsgá­zott. Az öntözéses növény­termesztők, a szarvasmar­ha-, sertés- és juhtenyész- tők szintén sikerrel bizo­nyítják tudásukat. A gaz­daságok a végzett mezőgaz­dasági tanulókat szakkép­zettségüknek megfelelően magasabb beosztásba helye­zik és arányosan javítják j bérezésüket is. Nyári mélyszántás a túrkevei Búzakalász Tsz-ben. Az üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze VI. A vállalati anyaggazdálkodás és raktározás szervezése A TERMELÉSI költségek alakulása szempontjából igen nagy jelentőségű kér­dés iparunkban a termelés­hez felhasznált anyagokkal való helyes gazdálkodás ki­alakítása. Különös jelentő­sége van ennek, ha figye­lembe vesszük népgazdasá­gunk nyersanyagszegénysé­ge mellett azt, hogy ipari termékeinkben az anyag- költség az önköltség jelen­tős hányadát képezi. Az anyagköltségeket nemcsak a gyártmányfejlesztés út- jánk tehát az úgynevezett anyagnormák csökkentésé­vel lehet befolyásolni, szá­mottevő tartalékaink van­nak e tekintetben az anyag- és raktárgazdálkodásban, illetve annak megszervezé­sében is. Hol lehet és kell e kér­désben szervezés útján a jelenlegi helyzeten javítani? Ma az anyaggazdálkodá­sunkban általában az aláb­bi problémák találhatók, melyek megoldása ugyan­csak szoros kapcsolatban áll az üzemszervezés javí­tásával, a gazdasági veze­tés színvonalának emelésé­vel. letek, inkurrenciák kép­ződnek. Ez pedig felesleges forgóészközt köt le a válla­latnál, drágítja a termelést, nem is beszélve a népgaz­daságnak okozott károkról. A NAGYSOROZAT — és tömeggyártó vállalatok­nál az anyagszükséglet meghatározása anyagnor­mák és a termelési tervek alapján történik. Bár az elmúlt Időkben több állami határozat is megjelent az anyagnormák készítésére és alkalmazására, ennek elle­nére a tapasztalatok azt mutatják, hogy ma még igen sok a tennivaló. Nem ritka jelenség az sem, hogy egyes vállalatoknál nem anyagnormáik alapján ké­szítik a terveket. Ott, ahol az anyagnormákat alkal­mazzák, ott sem támasz­kodna^ az anyagnormák műszaki számításokra és hasznosításuk a szükségle­tek felmérése szempontjá­ból szervezetileg nem min­dig biztosított. Ennek kö­vetkeztében azután az anyaggazdálkodás nem mer az anyagnormákra támasz­kodni, „hátha nem sikerül ily módon a szükségleteket biztosítani” — s ez szintén felesleges készletnövekedés­hez vezet A gazdasági vezetés szer­vezési kérdése ugyancsak az anyagok időben, megfelelő választékban és mennyiség­ben való biztosítása. Az anyagok beszerzésében ta­pasztalt késések zavarokat idéznek elő a termelésbe, nő az anyagra való vára­kozási idő, az állásidő, s ennek következményeként a hóvégi hajrá, a túlóra, stb. stb. Mindezek a zava­rok ismételten a termelési költségek növelését idézik elő. Természetesen, a folya­matos anyagellátást ma még számos vállalaton kívüli — ok is zavarja, mint pl. a szállító vállalatok késése. Végső soron itt is eljutunk a vállalatok közötti koope­rációs tervek, a programo­zás megvalósításának rend­kívüli fontosságához — ez is a gazdasági vezetés szín­vonala emelésének kérdése. NÉZZÜNK BE ezek után a raktárakba. Közismert, hogy a raktári munkát amolyan, kevés szaktudást igénylő munkának tartják sok helyen. Ez a téves fel­fogás azután oda vezet, hogy sokszor nem megfele­lő szakképzettségű dolgozó­kat alkalmaznak. A raktá­rozás kérdése lebecsült té­ma a vezetésben, holott közismert, népgazdasági szántén is súlyosak a rak­tárgondjaink. Nincs elég raktárunk. A helyes rak­tározás kérdése igen fontos a vállalat gazdálkodása szempontjából is, nem utolsósorban szerves össze­függésben áll pl. a belső anyagmozgatás kérdésével. Nagyon sok felesleges költ­séget takaríthatunk meg, ha pl. az egyes nyersanya­A kritika elfogadásán túl I/apunk május 19-i. szá­mában „Üzemi konyha sok hibával” címen cikk jelent meg, amely a szolnoki Td- szamenti Vegyiművek dol­gozóinak panaszai nyomán készült. Azóta csaknem két hónap telt el, nézzük meg változott-e azóta a helyzet? * — Most már nem panasz­kodhatunk — így Ács Sán­dor és Varga András, a villanyszerelő műhelyből — örvendetesen javult, a hely­zet. Mindig tudtuk: lehet a mi konyhánkon is jól főzni, csakhát ahhoz ott is jobb és szervezettebb munkát kell végezni. Jólesően vettük tudomá­sul azt is, hogy egyre csök­ken azoknak a száma, akik a kisvendéglőben étkeznek. A jó hír gyorsan terjedt. Javult a „koszt”. Paulustz Gábor, a sze­mélyzeti osztály vezetője — irányítása alá tartozik az üzemi konyha — elmondot­ta, sikerült egy tehetséges, fiatal szakácsot alkalmaz­niuk, hirdetés útján. Gyarmati József igazgató ígéretet tett arra is, hogy rövidesen kétféle menüből választhatnak az üzemi konyha főztjét fogyasztó dolgozók és a villamos sü­tőberendezésekkel nagyon jól felszerelt konyhában a sütőberendezések kihaszná­lása, illetve a választék még további bővítése céljából egy cukrászathoz értő kony­hai dolgozót is fognak al­kalmazni. A fent elmondottak azt bizonyítják, hogy az évek óta vajúdó és a TVM dol­gozóinak oly sok bosszúsá­got okozó - problémákat el lehet és már régen el kel­lett volna intézni. — b. J. ­gokat a feldolgozásukhoz legközelebb eső raktárba helyezzük el, a ritkábban és kisebb mennyiségben használt anyagokat pedig távolabbi raktárakban is elhelyezhetjük. A helyes raktárgazdálko­dás megteremtésének első feltétele természetesen äz adott helyek alapos isme­rete. Egyszerűnek tűnik ez, a követelmény, a gyakor­latban mégis általános hiá­nyosság a helyzet nem ala­pos ismerete. így pl. súlyos raktározási gondok mellett előfordult olyan eset is, hogy a meglevő raktár hasznos területét úgy mér­ték fel, hogy csak az alap­területtel számoltak, holott az áru jellege és a raktár- épület is lehetővé tette volna a több szinten tör­ténő raktározást. Számos helyen a szűk raktári „ka­pacitás” néhány raktári be­rendezés nélkül növelhető. Ugyancsak a raktári munka jobb megszervezésével — belső anyagmozgatás, anya­gok ésszerű elhelyezése, stb. stb. — sok-sok feles­leges költség takarítható meg. A raktározási gondok és azoknak a szervezési eszközével való megoldása, természetesen igen sokszí­nű és vállalatonként, rak­táronként más és más. Szükséges azonban ezt a kérdést is tanulmányozni, mert szerves részét képezi a vállalati gazdálkodásnak és nem egy mellékesen el­hanyagolható terület. Kahulits István az MSZMP KB államigazgatási osztályának munkatársa ALAPVETŐ probléma az. hogy a reális termelési anyagszükségletek megálla­pítása, kidolgozása igen bi­zonytalan alapokon nyug­szik. Különösen jellemző ez a labilitás, bizonytalanság azokban az üzemekben, ahol egyedi gyártás folyik. Ezeken a helyeken az anyagszükséglet megállapí­tása rendelésenként törté­nik, és az igen sokféle anyag miatt a tényleges szükségletek felmérése el­nagyolt, csak megközelítő pontosságú. Az anyagszük­ségletek felbecsülése rend­szerint még a gyártás mű­szaki előkészítése előtt fo­lyik, holott épp a műszaki előkészítés bizonyos idősza­kában lenne arra lehetőség, hogy a tényleges szükség­leteket számítások alapján felmérjék. Miután a mű­szaki előkészítés az anyag- szükséglet értékelése idő­ben nincs összehangolva, ennek az a következménye, hogy általában a túlzott biztonság céljából lazán tervezik az anyagszükségle­tet és felesleges anyagkész-

Next

/
Thumbnails
Contents