Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

IMS. Július 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s A tél megtanította a szalma becsülésére a gazdaságokat. Két traktor erőlködve húzza a szalmát a mezőtúri határszélen. A CSÉPLŐ CSAPAT 4 gyereknek Beállt a kisvonat a jé Abonyi Lajos, a túrkevei tsz-elnök Lackó fia jeles bizonyítványt hozott évvé­gén. Jutalmul most apjával járja a Búzakalász hatal­mas határát Tetszik neki a paraszt nyár, az aratás, cséplés. Folyton azon nyag- gatja édesapját, hogyan dol­gozhatna munkaegységre. A borsó tisztításnál aztán, míg apja az asztagrakókkal tanácskozik, beáll a gyerek a transzportőrhöz. A leg­nagyobb lapátot választván, dúrja a borsót szorgalma­san. Olyan igyekezettel, hogy a borsóhányó ember leáll inkább, mert megsza­lad a mag a cséplőn. Nézik a gyereket, dicsé­rik is, jó paraszt lenne be­lőle. És tanakodnak, med­dig bírja ilyen vehemenciá­val. A borsóhányó ember nagy bölcsességgel mondja: — A gyereknek könnyű. A gyerek csak addig csi­nálja, míg meg nem unja. Hat fogat hordja a keresz­teket a közeli búzatábláról a kisújszállási Búzakalász Tsz-ben. A cséplőgép körül izzadt, poros férfiak, lá­nyok, asszonyok. Mindenki­nek megvan a helye, beosz­tása. Gyakorlott mozdula­tokkal dolgoznak a rekkenő hőségben. Többségük spe­cializálta magát az egyes munkafolyamatokban. A gép éhes torkát Simon István eteti. André László kazalrakómester negyed- ■ magával rakja a kazalt. Szégyennek tartanák, ha formátlan lenne. Ugyanígy Kassziáner Róbert törek- mester is. Kovács Kálmán, a szalmahányó, elhárítja a dicséretet. — Néhány nyarat már végig csépeltem. Demeter István, a cséplő­gépet hajtó G—35-ös veze­tője gyakran szaladgál fran­ciakulccsal a cséplő körül. Szidja a gépjavító állomást. — Még a rossz csavaro­kat sem cserélték ki rajta. Az elevátornak semmi ba­ja, azt mi javítottuk. A cséplő bőven ontja a szemet. Kovács Pál, a csa­pat vezetője mondja: — A Bánkúti-fajta fölözi a 15 mázsát. Pedig hatodik éves, kiöregedett rizstáblá­ba vetettük. Nézze csak ezekről a gátas parcellákról — mutat a közeli tarlóra. Kevés az idő, Süveges La­jos mérlegelő szakítja meg beszélgetésünket. Hívja a brigádvezetőt, aki felírja. Az újabb négy zsák 402 ki­lót nyomott. — m. L — A hosszú gabonával ra­kott szerelvény láttán még derék gépkocsivezetőnk is elcsodálkozott. — Vonaton szállít a Vö­rös Csillag? Igen, van a megyének egyetlen egy szövetkezeti gazdasága, a tizenkétezer holdas Túrkevei Vörös Csil­lag, amelynek határrészeit, földjeit, tábláit kisvasút há­lózza be. A kisvasutat, a sínhálózatot és a szerelvé­nyeket a MÁV-tól bérli a Vörös Csillag. Ezzel szállít­ják a munkába indulókat, az onnan érkezőket és ter­mészetesen a terményt, a takarmányt is. Sőt nyár­időben, miután repülővasút és a sínszerkezet táblán­ként változtatható is. a k->- zeleső határrészekről a ga­bonát. A kisvonat korrtbájn- szérűből egyenesen a ter­ményforgalmi telephelvrn viszi a kunsági híres búzát. Az idén nem a legjobb a gabonatermés, de nagy a Vörös Csillag gabonatermő területe, s nem marad mun­ka nélkül a kisvonat. Védi a napfénytől az ernyő ifjú Süveges Dánielt, a törökszentmiklósi Dózsa 1’sz árnafnldién Magasodik az asztag

Next

/
Thumbnails
Contents