Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-10 / 159. szám

1963. július 10. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 8 Lesz-e vízműfejlesztés és víztorony Túrkevén, vagy sem? 1963. első negyedében 23 millió torint értékű épí­tési munkával maradt adós a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat. Az elmaradást az év háromnegyed részében arányosan elosztva akarják megszűntetni Vajon sikerül-e ezt a nem kis feladatot teljesíteni? A termelési tényszámok azt mutatják — nehezen. Pedig nincs a városnak, megyének olyan sarka, ahol ne foly­na építkezés. Üj lakások, üzemek, iskolák bizonyítják ezt. Mégis minden felől száll az óhaj: még többet, még gyorsabban. (Most hagyjuk számításon kívül a még Egy kicsit gyorsabban Mint lapunk olvasói előtt már ismeretes, Kisújszállá­son közel egymillió forintos beruházással tanyai inter- nátus létesül. A legutóbbi értesülésünk alapján jogos­nak tartjuk a címben fog­laltakat. Az új intézmény az 1963 —64-es tanévvel kezdi meg működését, ha az átalakí­tási munkálatok addigra befejeződnek. Bizalmatlan­nak lenni ezért van egy kis okunk. Az alsó épületet a helyi Építőipari KTSZ-nek július 15-re át kellett volna adnia. Kérésükre a városi ta­nács művelődésügyi osztá­lya hozzájárult a hathetes határidő módosításához. A költségvetés a lakások al­ja zatát hajópadló burkolás­sal állapította meg. Anyag­hiány miatt a ktsz csak parkettával vállalja. A baj csak ott van, egy-egy he­lyiségben két-három színű lesz. A padlózáshoz mindeddig fel sem vonult a munka- vállaló, a festés, a járda- készítés szintúgy várat ma­gára. A főépületnél sem jobb a helyzet. A parókiát még mindig nem sikerült kiüríteni, mert a csereépü­letben három lakást kell biztosítania a városnak, s ez kicsit nehéz dolog. Ter­mészetes, hogy a munkála­tok itt sem indultak még meg. Reméljük, hogy a tanév­nyitóig hátralévő két hónap alatt azért minden meg­oldódik, s a tanyai inter- aátus rendes időben meg­nyitja kapuit. ben a déli országrészekhez képest általában két héttel később érnek be a kalá­szosok. Ezen a vidéken az idén is csak július második felében kezdődik meg a teljes ütemű aratás. A gé­pek azonban addig sem pihennek. A gépállomások kévekötő aratógépei, rend­A városi vízellátás-gon­dok megoldása érdekében a túrkevei tanács elhatározta, hogy 1963-ban és az azt követő években községfej­lesztési alapból kell bizto­sítani és megkezdeni a víz­műfejlesztést. Ennek megfelelően a me­gyei tanács végrehajtó bi­zottságának építési-közle­kedési és vízügyi osztálya erre az évre 1,14 millió fo­rint értékű kivitelezői ka­pacitást biztosított a me­gyei Építési és Szerelőipari Vállalatnál. A kijelölés után a túrke­vei városi tanács február 13-án megrendelést adott le a kivitelezőnél, s egyben közölte, hogy rövidesen megküldi a tervdokumen­tációt is. Ennek az ígéreté­nek egy héten belül eleget tett. A városi tanács most már joggal azt hihette, hogy a vízműfejlesztés ügye rend­ben van. Tévedett. Időköz­ben kiderült, hogy az ÉP­SZER a hidroglobus felállí­tását nem vállalja. Sőt! Jú­nius elején újabb megle­petés érte őket. Vaskos cso­magban visszaérkezett a tervdokumentáció és a köl t­ségvetés is.' AZ ÉPSZER rövid levél­ben indokolta postáját: a tárgyi munka kivitelezését 1963-ban vállalni nem tud­ja, mert azbeszt-cement nyomócső kiutalást nem ka­pott, annak beszerzésére nincs is kilátás. A szakemberek döntése után végre az is eldőlt, hogy Túrkevén nem hidro- globust, hanem víztornyot kell felállítani. A városi ta­nács ennek elkészítését az ÉM kecskeméti Lakatosipa­ri Vállalatától várja. Per­sze mindaddig, amíg a meg­rearatói és kombájnjai me­gyénkben dolgoznák. A jászsági termelőszövet­kezetekben az 50 „kölcsön- gép” előreláthatólag 20 ezer holdról takarítja be a ter­mést. Szolnok megye gép­állomásai a hónap végén és augusztus elején — az itthoni munka befejeztével — viszonozzák a szomszédi segítséget rendelés visszaigazolását nem kapják meg, ez is ha­sonlóan függő ügy marad, mint a vízműfejlesztés. Lesz-e vízműfejlesztés és víztorony Túrkevén, vagy sem? Ez az a kérdés, amelyre, reméljük, rövide­sen válaszol a megyei ta­nács építési-közlekedési-víz- ügyi és tervosztálya. Ez annál is inkább indo­kolt, mert a túrkeveiek las­san több mint egy hónapja fűhöz-fához szaladgálnak — mindhiába. Jó esőbet kapott az egész ország A hétfő délután és este nyugatról érkezett erősebb zivatarfront átvonulását országszerte jó esőzések kí­sérték;, ami a mezőgazda­ságnak szinte felbecsülhe­tetlen hasznot hozott: min­denütt felfrissültek a me­zők, a csapadék jó viszo­nyokat teremtett a talaj­munkákhoz, meggyorsítja a másod- és tarlóvetések kelését. János bácsira jó világ járt még húsz éve. Lovász János nagygazdának jó há­romszáz holdas birtoka volt Kőtelken. Ugyanez a Lo­vász János most a kőtelki Ezüst Kalász Termelőszö­vetkezet tagja. Azt is hoz- zátehetem, most már meg­becsült tagja. Csak hogy időbe telt, mire a munkáját nézték és nem a múltját. Kezdetben bizony rakhatic akármilyen szépen a lucer­na kazlat, hogy abba még keresve sem leltek hibát, csak felkiabáltak az embe­rek: — Igyekezzen, gazd’uram! Csak olyanra, mint ahogy maga megkövetelte a cselé­deitől Lovász János tette a dol­gát és azonkívül, hogy mennyi munlcaegysége gyű­lik, semmi nem érdekelte. Tőle a fejetetejére állhatott a szövetkezet, nem érezte magáénak, sőt kezdetben egyenesen ellenfelét látta benne. Dehát teltek az évek, egyre jobban belejött a munkába, s egyre inkább kevesebb lett a gúnyolódás, sőt azt is megérte már, amikor megdicsérték jó munkájáért. És Lovász Já­nos, noha nem szólt senki­nek semmit, sokat gondol­jobban — óhajt J Vizsgáljuk meg reálisan a lehetőségeket. Lehet-e teljesíteni az óhajokat, vagy ha úgy tetszik a ter­vet? A válasz tömören fo­galmazva — igen. Szerin­tünk a magasépítésnek az alább felsorolt lépcsőfokokon kell mielőbb túlhaladnia. Munkaidő Az építke­zések túlnyomó részén egy műszakban folyik a mun­ka. A városi lakásépítkezé­seken (de nem mindenütt!) két műszakban. Az egész építőipari vállalatnak mind­össze egy munkahelyén van három műszak. Azt mondják, a három műszak­nak az éjszakai kellő vilá­gítás hiánya az akadálya. Rossz világítás mellett nem lehet falazni. Ezt nem vonom kétségbe, de nem is art kívánjuk, hogy falat húzzanak. Végezzék éjszaka a belső munkákat, szerelé­seket, anyagszállítást, elő­készítést, betonozást. Ezt te­kodott a világ változásán, a maga sorsán, a körülötte lévő emberek életén. Azt még ma sem mondja, s ta­lán soha sem mondja majd, hogy jó ez a szövetkezet. De... Nemrégiben odaállt elé a szövetkezet elnöke. A közös gazdaság új lucerna­telepét megfertőzte az aran­János bácsi birkái ka, s akármit is csináltak eddig, az aranka nemhogy pusztult volna, gyarapodott inkább. — Ide figyeljen, János bácsi — mondta neki az el­nök. — Mit csinálna, ha ez a lucerna a magáé lenne? Lovász János életében így még meg nem lepődött so­ha, hogy éppen őtőle kér­dezi, s éppen az elnök, hogy mit csináljanak. De megvá­laszolt — Hót nem az enyém. — De ha mégis a magáé lenne — erősködött az el­nök. szik a Vörös Csillag úton is, nagyszerű eredmények­kel. Még csak közlekedési problémák sem jelentkez­nek a vidékről bejáróknál. Este van a város felé vo­nat, reggel ugyancsak indul vissza falura. De lépjünk egyet vissza, hiszen még a két. műszak lehetőségeit sem használják ki min­denütt. A szakemberek vé­leménye szerint a jelenlegi­nél még egy harmaddal több munkahelyen lehetne két műszakban termelni. Miért nem így dolgoznak — mielőbb, most az építők nagy nyári szezonjában? Az egy műszakos termelés hátránya a lassúsága mel­lett az is, hogy a gépeket csak gazdaságtalanul hasz­nálhatják ki. Naponta 16 órát pihennek a daruk, be­tonkeverők, szállítószala­gok. Pedig egy magasdaru havi rezsije közel húszezer forint. Hogy ez az összeg munkában megtérüljön — Nem kellene már ne­kem. Jól van ez már így, ahogy van, Sándor. Erre aztán az elnök hök­kent meg. Éppen Lovász János mondja ezt. Pedig is­meri jól, csak őszintén szo­kott beszélni. Hm. Ez az ember nagygazda volt, a kizsákmányoló osztályhoz tartozott. A nincstelenek el­len nem vétett se többet, se kevesebbet, mint a ha­sonló birtokosok. Haragud­tak is rá sokan, de most munkája után kedve- velik is már többen. Az el­nök már arra gondolt, nem faggatja tovább, hagyja magára. De akkor már Lo­vász János szólalt meg. — Ide figyelj, Sándor! Van nekünk egy csomó birkánk. Én azt mondom, éheztessük ki és úgy legel­tessük meg a táblát. A bir­ka, ne félj, lelegeli az aran­kát h Az elnök eltávozott. A gazdasági tanácsot ugyan nem tartja elfogadhatónak, mégis örüli neki. Nem is annyira a tanácsnak, mint annak, ahogy Lovász János mondta: „Van nekünk egy csomó birkánk”. — Így mondta: nekünk. Nem úgy. mint sok éven át: nektek, a tiétek. (B. L.) legalább napi 16 órán át működnie kell. Mi lenne, ha az eszterga, maró, dara­boló gépek is napi 16 órán át állnának az üzemekben? A szabad szombat Azt mondják ez a legké­nyesebb probléma az építő­iparban. Nemrég miniszteri rendelet szabályozta és azóta minden második szombat pihenőnap; Sajnos arra is van példa, hogy azok a karcagiak, akik Kunmadarason, Déva- ványán dolgoznak, már az első. tehát munkásszomba­tokon is csak látszatmun­kát végeznek. Vagyis reg­gel nekikezdenek a mun­kának és 10 óra felé már üres az építkezel. Ugyan­ez a helyzet a jászberényi főépítésvezetőségnél is* Azok a városiak és kör­nyékbeliek, akik Hevesben dolgoznak, a munkásszom­bat délelőttjén már haza­indulnak. Milyen alapon? Arra hivatkoznak, hogy hétközben néha napi 10— 12 őrót is dolgoznak. Való­ban így van, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ezért heti 8 túlórát kifizet­nek részükre. A megyei építőipari vállalat májusban és júniusban egyaránt 40 000 óra túlórát kapott a minisztériumtól. Márpedig ennyi előny és támogatás mellett munkásbecsület kérdése a szombati napok teljesítése. Normarendezés A közelmúltban oldották meg ezt a fontos és fel­tétlen időszerű problémát. Jelentősen, mintegy 20—25 százalékkal emelkedett egyes szakágak, elsősorban a kőművesek alapbére. Te­kintve, hogy az építkezés­nél ez a vezérszakma, he­lyes is volt az intézkedés. A termelékenység emelke­dése céljából viszont meg­szigorították a teljesítmény­tételek bérezését. Ahol az alkalmazható legkorszerűbb eszközökkel, gépi segédlet­tel folyik a termelés, ott mindenképpen megtalálják számításukat a dolgozók. A Vörös Csillag úton a mű­vezetők jó szervezésének köszönhető, hogy általában 300 forinttal keresnek töb­bet havonta a szakmunká­sok, mint eddig. Nem kis feladat a ten' teljesítése. De a lehetőség az építőipar kezében van. A munkaidő kihasználásá­val, az anyagbiztosítás meg­szervezésével és főként be­csületes, odaadó, az. ipari munkásokat jellemző mun­kával. Ez az, ami az építő­kön múlik. E. Gy. A szomszédok is segíienek Nógrád és Borsod megyé­Az üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze ni. Amikor az üzemszervezé­si munka aktuális, alapvető feladataira hívjuk fel a fi­gyelmet, ezzel egyidőben hangsúlyozná szeretnénk azt is, hogy ez nem jelentheti a vállalati tevékenység egészét átfogó szervezési munka tagadását. Az alap­vető feladatok megjelölésé­nek gyakorlati értéke csu­pán az, hogy a szervezési munka elindításához ad segítséget, kiemelve a szén vezésnek azokat a terüle­teit, ahol ezt a munkát helyes elindítani. Az üzem­szervezői munka sikerének fontos feltétele, a helyes kiindulás, mert ez teszi le­hetővé az erők koncentrá­lását, az igények felkeltését, tehát a hatásosabb mun­kát. A sematizmus, az egy kaptafára húzás általában káros, de különösen áll ez az üzemszervezésre. Min­den egyes vállalatnak, sőt taemrésznek. és műhelynek sajátosak a szervezésből adódó problémái. A to­vábbiakban ismertetett alapvető feladatok megje­lölésének célja csupán gon­dolatébresztés, az üzemszer­vezési munkára irányuló figyelem felkeltése. Nézzük a vállalati veze­tés megjavítása előtt álló egyik fontos feladatot, a vállalati tervezés megjaví­tásának problémáját. E munka megjavításánál ab­ból kell kiindulni, hogy a tervezési munkát is elő kell készíteni, meg kell szervez­ni, ez elsősorban a vállalat vezetőinek a feladata. A tervekben nemcsak az el­érendő termelési célt, ha­nem azokat az eszközöket is — számításokkal alátá­masztva — be kell tervezni, amelyek a terv teljesítését biztosítják, illetve azzal összhangban állnak. (Így a munkaerőt, az anyagot, mnukaeszközöket, stb.) E szerteágazó problémák a tervezők munkájának idő­beni összehangolását igény­lik. Jelenleg a vállalati tervezés módszere inkább az, hogy évről évre az el­múlt időszak tényszámait emelik (tervteljesítést) bi­zonyos közgazdasági becs­lések alapján. A megalapo­zott számítások helyett ál­talánosságban a rendelke­zésre álló anyagi eszközök, a kereskedelmi igények és a beruházási előirányzatok határozzák meg a vállalatok elé állítható feladatokat, miután a legtöbb helyen hiányzik a megfelelő anyag- és munkanorma, a kapaci­tások felmérése, stb. E ter­veknek megalapozott szá­mítások nélküli „feszítése” hol az alátervezéshez, hol Irreális célkitűzéseikhez ve­zet. Márpedig sem a laza, sem az irreálisan túlfeszí­tett tervek nem ösztönöz­nek, nem segítik elő a rendelkezésre álló anyagi és személyi feltételek leg­gazdaságosabb felhasználá­sát. A tervek elkészítése a vállalat különböző szervei­nek együttes, komplex fel­adata. Ma még nem egyértel­műen tisztázott az egyes vállalati szervek feladata abból a szempontból, hogy milyen mértékben vesznek részt a tervek előkészítésé­ben és végső elkészítésében. Nincs tisztázva és ezért ka sem alakult a tervmunka helyes sorrendje, ki milyen adatszolgáltatásra kötele­zett, kire milyen felelősség hárul a terv helyességéért, a tervosztályok hogyan koordinálják az egyes szer­vek munkáját, stb. stb. A vállalati tervek ezért nem képesek számolni a meglevő tartalékokkal, szűk keresztmetszetek képzésé­hez vezetnek, az emúlt időszak aránytalanságait nemhogy kiküszöbölnék, hanem az új tervekben to­vább visz'k. fokozzák az addig is meglevő nehézsé­geket. Ilyenformán már a tervekben ellentmondások jönnek létre, s ennek egye­nes következménye vala­melyik gazdasági mutató nem teljesítése, vagy túl­teljesítése, a termelési za­varok „tervszerű” előidé­zése. A reális tervek egyik fontos feladata, az eszközök helyes megtervezésével, a termelés folyamatosságának biztosítása. Ebben lényeges szerepe van a helyesen ki­alakított kooperációnak. A tervek készítésének fontos szervezési kérdése tehát a vállalatok közötti kooperá­ció előkészítése. Ezért a kooperáció legalaposabb előkészítését a tervmunká­val együtt kell végezni, hi­szen ebben az időszakban még van mód és lehetőség e kooperáló vállalatok kö­zötti vitás kérdések tisztá­zására, megoldására. Az időközben profilválto­zások is újabb és újabb kooperációs nehézségekét, problémákat okoznak, újabb szervezeti feladato­kat állítanak a vezetők elé. Helyes, ha ebben a kér­désben is a válallat veze­tősége egy évnél is távo­labb lát, alaposan mérle­geli elképzeléseit, s az éves terveknél részleteiben eze­ket az elképzeléseket apró­pénzre váltja. Csak így biz­tosítható az ütemes és fo­lyamatos termelés, kerülhe­tők él a tűzoltó megoldá­sok. Akkor is, ha a termelési struktúra viszonylag hosz- szabb időszakra adott, a termelés egyre bonyolul­tabbá válik, pl, nő a gépe­sítés foka, az alkatrészek száma szaporodik, fejlet­tebb technológiai eljárá­sok lépnek be, stb. Ezek a tényezők önmagukban is számottevő változásokat idézhetnek elő a vállalat kooperációs tevékenységé­ben, a tervezésben. Ezek is szervezési kérdések. A tervosztály, a műszaki, a munkaügyi és szinte vala­mennyi osztály munkáját egybe kell hangolni a ter­vezés időszakában. A termelés — tehát a fő- tevékenység — mellett, az úgynevezett kiszolgáló rész­legek jó, vagy rossz mun­kája is hozzájárulhat a munkatermelékenység, a fo­lyamatos termelés alakulá­sához. így például az üze­men belüli anyagmozgatás, a karbantartás, a műszaki ellenőrzés, stb. összehango­lása, vagy összehangolat­lansága is hatással van a termelés alakulására. Ezért igen fontos, hogy a vállala­tok terveiben a fő és kise- gítő üzemek, üzemrészek működését, feladatait a ter­melési tervekkel összehan­golják. Kahulics István az MSZMP KB. államigazgatási osztályának munkatársa Ami az építőkön múlik

Next

/
Thumbnails
Contents