Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-09 / 158. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEKi SZOLNOK megyei vVéftiu/i A MEGYE! PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYE! TAN ÁCS LAPJA X3V. évfolyam, 158, szám. Ara 50 fillér 1963. július 9., kedd. M4 s ,A felnőtteknek is példát kellene mutatniok A javulást nem a számok növelése jelenti Két áldozatot követelt vasárnap a Tisza A vasárnap sportja Százezer ember hitvallása Moszkva a magyar kormányküldöttséget — Anyám úgy nőtt fel, hogy nem ismerte az édesanyját. Egy éves volt, amikor nagyapám az első világháborúban elpusz­tult. Én nem ismertem az apámat. Másféléves le­hettem, amikor valahol a Don mellett eltűnt. Öt a második világháború vi­hara sodorta el. Azt aka­rom, hogy a gyermek, akit a szivem alatt hor­dok, soha ne veszítse el az édesapját. Soha ne tudja meg azt, amit én és édesanyám végigéltünk apa nélkül felnevelkedni. Számomra ezt a célt fog­lalja magában a béke- harc. Így vallott egy fiatal tsz parasztasszony. A tö­megek békeharcának cél­ját és értelmét fogalmaz­ta meg a békéért és a le­szerelésért folytatott Vi­lágméretű küzdelem egy névtelen katonája. Egy a százezer közül, azok kö­zül, akik az utóbbi hóna­pokban a gyűléseiken va­ló részvételükkel — so­kan közülük felszólalá­saikkal is — állást fog­laltak a faéke ügye mel­lett. Nagygyűlések, gyű­lések, brigédértekezletek százain beszélt és vallott megyénk lakossága a bé­kéről, Állásfoglalásuk egyértelmű volt. A leg­nagyobb bizalommal te­kintenek a jövőbe, mert látják, hogy a Szovjet­unió és a szocialista or­szágok politikája, amely­nek alapja a két rend­szer békés egymás mel­lett élésének lenini elve, nem hatástalan. Az el­múlt évek történelmi ta­pasztalatai bizonyítják, hogy ez a politika az egyedül járható út, mert magában foglalja és megtestesíti korunk két fő társadalmi célkitűzé­sét: a szocializmus világ­méretű győzelméért foly­tatott eredményes harcot és a világ békéjének fenntartásáért folyó küz­delmet, Ez a magyará­zata annak, hogy a szo­cialista tábor országain kívül is százmillióik te­szik magukévá e jelszót. A nagyszafaású béke­demonstráció azokban a hetekben, hónapokban folyt megyénkben, ami­kor mindenről panasz­kodhattunk, csak arról néni, hogy kevés a tenni­valónk, Falun a legna­gyobb munkacsúcs ide­jén, a növényápolási munkák dandárjában ke­rült sor a békegyűlések­re. A .rendezőket is meg­lepte, ' hogy kétszerese, háromszorosa jelent meg a résztvevőknek, mint amennyire számítottak. Az iparban is volt ten­nivaló bőven. A kemény tél után az elmaradások pótlásán, az adósságok törlesztésére dolgoztak a munkások. És mégis, az \lső hívó szóra ezrek mozdultak meg. hogy meghallgassák az előadó­kat, akik a nemzetközi békeharcról jöttek beszá­molni. Emlékezetes ma­rad a szolnoki járműja­vítóbeli, a mezőtúri, kunhegy esi nagygyűlés, de szinte egyetlen község nem volt, ahol a nagy­gyűlésen három—négy­száz embernél kevesebb lett volna. Kár, hogy sokszor hasz- aélták, s egy kissé frá- oissá koptatták azt a mondást, hogy „meghall­gatták, s utána kemé­nyebben fogták meg a munka végét.” Tudjuk, hogy egy gyújtóhangú szónoklat kevés a munka termelékenységének eme­léséhez. De az tény, hogy megyénk dolgozói az utóbbi hónapokban még jobban megértették: a bé­két nem elég óhajtani, tenni is kell érte valamit. És mi mást tehetünk mi? Szüntelenül erősítjük szo­cialista államunkat, nö­veljük népgazdaságunk erejét. Ennek felismerése benne van eredményeink­ben. Az, hogy az elmúlt tavaszon megyénk mező- gazdasági dolgozói rendre és időben elvégezték min­den soronkövetkező fel­adatukat, hogy az ipar és a közlekedés dolgozói eredményesen törlesztik téli adósságaikat, s telje­sítik az évi terv esedékes részleteit, nem kis mér­tékben e felismerésből fakad. A békéről folyó nagy beszélgetésre pártunk VIII. kongresszusa és a képviselő és a ' tanácsvá­lasztások után került sor. De nem egy új és külön­álló feladatiként. A töme­ges ‘békedemonstráeiő, va­lamint az a készség, hogy a szavak mellett népünk tettekkel is kiveszi részét a béke ügyének megszi­lárdításából — kongresz- szusunk szelleméből fa­kad, az ott elfogadott ha- hározatok végrehajtásá­nak része. Annak bizo­nyítéka, hogy egész né­pünk helyesli és egyön­tetűen magáénak vallja pártunk állásfoglalását a háború és béke kérdésé­ben is. A szó szoros ér­telmében népünk egészé­ről van szó. Mert a több mint százezer Szolnok megyei ember között né­pünk minden rétegének képviselőit megtaláljuk. Köztük olyanokat is, akik talán még soha nem mu­tattak különösebb aktivi­tást egy-egy politikai ak­ció során. Örvendetesen sok nő vett részt a béke- gyűléseken és megbeszé­léseken. Nem véletlen, hisz talán a nők — anyák, feleségek, testvé­rek — értik meg legjob­ban, hogy a béke ügye nem egy fontos nemzet­közi kérdés, hanem min­den család belső ügye, élet vagy halál kérdése. Most nagy nemzetközi tárgyalások folynak. A szocialista tábor erejének és a néptömegek béke­akaratának engedelmes- kedve tárgyalóasztalhoz kényszerülnek az impe­rialista politikusok. E tár­gyalásokon a Szovjetunió vezető politikusai a mar­xizmus—leninizmus elvei által vezettetve, a békés egymás mellett élés poli­tikáját képviselik és vi­szik sikerre, ha e sikerek bármily lassan és nehe­zen is születnek meg. Ugyanakkor tanácskozá­sok folynak e kérdések­ről a munkásmozgalom nagy családján belül is. E tárgyalásokon a szov­jet politikusok a mi poli­tikánkat képviselik. Ve­lünk együtt mindazon százmilliókét, akik a leendő fiatal anyával vallják: nem kell többé háború, mert nem akar­ják gyermeküket apa nél­kül felnevelni. ~Taroa József Készül az országos földgáz távvezeték- hálózat Három országrészben épül jelenleg födgáz-távve- zeték, részeként annak a vezetékrendszernek, amely a távlati tervek szerint be­hálózza majd hazánk szá­mos vidékét. Az első és a leghosszabb vezeték-vonal, a Hajdúszoboszló—Borsodi, amely az északmagyaror­szági kohóknak szállítja a szoboszlói földgázt, éppen a napokban jutott el Ózdig. A békési vezeték a megye területén feltárt szénhidro­génmezők földgázát viszi majd Orosházára az idén elkészülő üveggyárnak, meg a háztartásoknak. A harmadiknak, a Hajdúszo­boszló Budapest gerincve­zetéknek munkálataihoz néhány hete fogtak hozzá Cegléd határában és jövő­re készülnek pl vele. Közben a kőolaj és Gáz­ipari Tervező Vállalat dol­gozik az országos vezeték- hálózat továbbfejlesztésé­nek tervein, A tervek egyik legjelentősebb. ■ legérdeke­sebb elgondolása, hogy a békési földgázt Kecskemét vidékének érintésével elve­zetik Dunaújvárosba, és földgáztüzelésre állítják át a Dunai Vasművet, ezen kívül a háztartásoknak is juttatnak majd a békési gázból. Később Dunaújvá­rosból tovább építenék a földgázvezetéket Székesfe­hérvárra. illetve Pétre. Természetesen szó van arról is, hogy a nyomvonal mentén lévő alföldi váro­sokba szintén elágazást építenének. A fejlesztési terv egyik most kialakuló elgondolása az is, hogy a Hajdúszoboszló—budapesti és a Békés—dunaújvárosi távvezetéket Kecskemét— Cegléd között összekap­csolják egymással és ezzel a kooperációval tovább erősítik a főváros gázellá­tását. (MTI) Szélsebesen rohan velünk a kishajó, szembe a nappal, hatalmas hullámvölgyet vágva a folyó közepén, hogy a közel merészkedő fürdő- zők egy pillanat alatt ki­sodródnak a partra. Főleg gyerekek. Az idősebbek el­terülve a partmenti homok­ban szunyókálnak. m Amott is, a meredek partnál három tíz év körüli szőke fiúcska evez egy-egy gumitömlőn. Vigyázz! Kő! — Sikoltják egyszerre, de későn, a kis dagi már felborult. Odame­gyünk. Nagy kavarodás, a végén, miután mind a hár­mat kihúzzuk a vízből, s fél órát magyarázzuk, hogy ezt nem szabad, az egyik fiú nagyot kiált: — Jön Apu! — A kanyar felé né­zünk, ahol éppen most tű­nik fel egy férfi — fekete autóbelsőn hintázva! A Szovjetunióban nagy érdeklődést keltett a ma­gyar párt- és kormánykül­döttség küszöbön álló láto­gatásának híre. Vasárnap reggel valamennyi lap is­mertette a látogatásról szó­ló közleményt, a szovjet rádió és televízió több hír­adásában sugározta a láto­gatás hírét. Ivan Szalimon, a Szovjet —Magyar Baráti Társaság titkára elmondotta: — A delegáció küszöbön álló látogatása fontos, nagy- jelentőségű esemény, emlé­kezetes ünnep lesz testvéri népeink életében. Nagy örömmel számolha­tok be arról, hogy gyümöl­csözően fejlődik a két nép szellemi értékednek cseréje, a kulturális együttműködés. Ma már nincs olyan terü­lete a tudománynak, a kul­túrának, a művészetnek. s Tiszabura körül hatalmas tehéncsorda delel a vízen, olyan sűrűn, hogy majdnem elzárják a folyót. Kényel­mesen, lassan úsznak a kö­vér tarka tehenek, s jó idő­be telik, míg szabad utat nyitnak a Tisza közepén. Apró gyerek tereli, ijeszt­geti őket, mert a jószágok maguktól soha meg nem mozdultak volna. Bivaly is van a vízben — ez csak később tűnik fel —, a két nagy fekete állat lustán tempóz befelé. A kis kala­pos fiú ugyancsak erőlkö­dik, nógatja, de azok meg se mozdulnak. Hiába. Már szólni akarok, hogy hagyd a csudába, mikor a kicsi lebukik, egész alá a fekete bivalynak. Mit csinálhat? Kalapja az állat sötét hátá­ra dobva. Csak feljönne már! Számolok. Na, végre! Megkönnyebbülten sóhaj­tok. Nem tudom, mi ez, de néha a másodpercek is vagy az egészségvédelem­nek, amelyen ne bővülne eredményesen a szovjet— magyar együttműködés. Csupán az elmúlt évben több mint 1600 magyar tu­dós, művész, sportoló járt látogatóban hazánkban, s körülbelül 1300 szovjet em­ber viszonozta ezeket a lá­togatásokat. Jól fejlődik a turisták cseréje is. Ivan Szalimon ezután részletesen , ismertette a kulturális együttműködés örvendetes tényeit: , a szov­jet népek 28 nyelvén, 20 milliós pédányszámban ed­dig 500 magyar irodalmi mű jelent meg. Petőfi versét eddig harmincötször adták ki; nemcsak oroszul, ha­nem ukrán, észt, belorusz, grúz, örmény, tatár és sok más nyelven. Móricz Zsig* mond művei 900 000 pél­óráknak tűnnek. Már úszik a part felé. Ha az a bivaly véletlenül letérdelt volna... a Magasan ível át fölöttünk a szolnoki vasúti híd, ép­pen most csattogott el raj­ta, a' debreceni gyors. Lent a vízen szép barna kicsi lány, meg egy fiú annyira elmerült a vonatkerekek tanulmányozásában, hogy észre sem vették a gyorsan közeledő kishajót. Hű, de melegem lett! Hajszál hí­ján elütöttük őket. Vissza­kanyarodunk. — Hogy hív­nak, kisfiam? — Gyetvai Gyuri — mondja határo­zottan —, ő meg a testvé­rem. — Tessék minket bé­kén hagyni! Én tudom, hogy itt nem lehet fürdeni, Anyu is mindig mondja. De most most nincs itthon. Senki nincs. — Tehát senki nem. vigyáz rátok. És mondd csak, hány éves vagy? — Holnap leszek tizenkettő! — Fehér Mária danyban eddig 15 kiadást értek meg. — Lehetetlen egy rövid nyilatkozatban felsorolni a két nép szívélyes, minden­napos együttműködésének eseményeit Ma, amikor a Szovjet—Magyar Baráti Társaság minden tagja,, az egész szovjet nép készül Kádár János és a küldött­ség többi tagjának közeli fogadtatására, a társaság sok százezer aktív tagja nevében tiszta szívből üze­nem: szerencés utat kívá­nok a Szovjetunióba, Moszkvába kedves magyar testvéreinknek, elvtársaink­nak, barátainknak! Azzal a szilárd meggyőződéssel várjuk vendégeinket, hogy látogatásuk az egész világ előtt ismét megerősíti a szo­cializmus, a kommunizmus útján haladő testvéri né­peink megbonthatatlan egy­ségét és barátságát. A kereskedelem nyári felkészüléséről A harmadik negyedévre 1005 mázsa szalicilról és 2307 mázsa szódabikarbóná­ról gondoskodott a keres­kedelem. ' Tavaly hasonló időszakban 622 mázsa szali­cil és 1341 mázsa szóda­bikarbóna fogyott el az or­szágban. Nyáron ecetből is több fogy. Tavaly a har­madik negyedévben 918 vagonnal értékesítettek, az idén 950 vagon eladásra számítanak. Az idei nyáron kedve­zőbb a gyümölcsszörp, és a gyümölcslé-ellátás. A múlt évben június 1-től szeptem­ber 30-ig 468 vagon gyü­mölcsszörpöt és 231 vagon gyümölcslevet -értékesítet­tek. Ez év azonos idősza­kában 750 vagon szörp és 400 vagon gyümölcslé áll rendelkezésre. Még két nyári cikk adata: kovászos uborkából a ta­valyi 85 vagon helyett 120 vagonnal kerül forgalomba, fagylalt-ostyából pedig 43 vagonnal készül augusztus 31-ia. Összegyűjtik a kombájn-szalmát a mezőhékj Állami Gazdaságban ROCSÓVAL a Tiszán

Next

/
Thumbnails
Contents