Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-07 / 157. szám
»88. JöíiUíL ?• SZOLNOK MEGTH NCPLAP s Régészeti ásatások •• | g rr • • T iszaszolloson — és Bálint bácsi Szolnok megye régi, nagynevű régészeti lelőhelyei: Tószeg, Nagyrév, Jászdózsa neve mellé lassan felzárkózik egy új. 1960 óta már harmadszor végzett ásatást a Szolnoki Damjanich Múzeum Tiszaszöllős határában. Először nagykiterjedésű rézkori lakótelep leletanyaga került be Szol 3 ősről, majd egy évre rá szkítakort temető és Árpád-kori falu részlete látott napvilágot, s a napokban zárult gazdag eredménnyel a harmadik tiszaszöllősi akció. Miért pont Tiszaszöllős most a múzeum „kedvence”? A megye legjelentősebb lelőhelyei Szolnok közelében fekszenek; mivel a Tisza középső szakaszának legfontosabb átkelőhelye itt található, s e csomópont jelentősége ötezer évvel ezelőtt sem volt kisebb, mint ma. De majdnem ennyire fontos átkelőcentrum volt Tiszafüred körzete is, s e minden időkben sűrűn lakott góchoz tartozik a szöl- lősd határ. Pontos nyomokat őriz ez a Tisza-part. Egyrészt tehát a földrajzi törvényszerűségek terelték ide a figyelmet, másrészt azonban közrejátszott a szerencsés véletlen is, Bálint bácsi személyében. Sípos Bálint básci 63 éves szöllősi parasztember. Hat elemit végzett. De abból, amit mostoha sorsa megtagadott tőle, sokmindent pótolt törhetetlen érdeklődésével, nem mindennapi intelligenciájával. Három éve ismerkedtem meg Bálint bácsival. Az első tiszaszöllősi leletbejelentés vlzsgáMsára mentem ki, s míg a lelőhely felé motoroztunk, kísérőm elmondotta: — Sok cserepet kiforgattak a gépek. Bálint bácsi azt mondja, hogy bronzkori és rézkort cserepek. — Ki az a Bálint bácsi? — Itteni parasztember. Ott jön, ni! Csakugyan jött. Földre szegezett szemmel, hamisítatlan régészléptekkel bukdácsolt felénk a hantok közt. Zsebei dagadtak a szántásban szedett őskori cserepektől. — Van itt még szkíta cserép is — mondta, mikor mellénk ért, és kifordította a zsebeit Azóta már jól ismerjük egymást. Mikor egyszer egy éjszaka kettesben tanyáztunk nálá, megkértem, hogy meséljen már egyszer nemcsak a lelőhelyekről, hanem magáról is. Erre aztán elmondta, hogy húsz éves kora óta a történelem érdekli. Elmesélte, hogyan kerített a föld alól is régészeti tárgyú könyveket hogyan tanulgatott esténként egy régésztől, akit — ma a nyíregyházi múzeum igazgatója — a háború utáni években, mint cukorrépa- mázsálót ismert meg, hogyan járta be aztán faluja határának minden zegét- zugát, kutatva a lelőhelyeket. A Bálint bácsival való beszélgetésekből és levelez- getésekből alakult ki az idei szöllősi ásatág is, 6 derítette fel a Csontospart első leleteit. Mint munkás, ásóval dolgozta végig a kéthetes ásatást, de a látogatóknak felváltva magyaráztuk: — Ezek a cserepek, itt, kőkoriak, öt és félezer év után a múzeum műhelyében újra edény lesz majd belőlük. Az a két gödör ott, két szarmatakori lakóház maradványa. A harmadik században, a rómaiak idejében építették Őket. Ezek pedig itt, Árpád-kori leletek. És együtt örültünk, mikor a szerszámok körültapogattak egy érdekes, új gödöröt: — Szkítakor! ház! A múzeum véletlen szerencséjére tehát Tiszaszöl- lősön Bálint bácsi. Nagyon derék, okos ember. Segítségének köszönhetjük a szöllősi sikereket. És sokat tanulok tőle mert faluja történetéről — azt hiszem — ő tudja a legtöbbet. — Bálint bácsi, történész kellett volna, hogy legyen... Nem felel, erre nincs mit felelni. Nem rajta állt... Papírzacskókba csomagolva több mázsa „múltat” rakunk fél a Szolnokra induló teherautóra, — félig megtelik vele. De a másik fele sem marad üresen: 110 szép néprajzi tárgy tölti meg. Pompás kisbunda, faéke, s a sok egyéb közt számos régi, szép, mázas cserépedény, — parasztemberek remekei. Bálint bácsi eligazításával, közreműködésével hajtottuk fel valamennyit. S mikor Bálint bácsitól búcsúzom, eszembe jut, amit a szöllősi padlásokon lélt írott butellák- ról szokott mondani, csillogó szemmel: — Gyönyörű munka! — Nyúzó Gáspár csinálta Füreden, a 90-es években. Unikum darab! Csalog Zsolt üzemeig vnieGiee Várható-e a Mars-takók érkezése ? — Figyelem, figyelem! Rendkívüli hírt közlünk! Mars-lakók szálltak le a Földre. Figyelem, figyelem! Néhány pere múlva folytatjuk rendkívüli híradásunkat, addig pedig hallgassák meg, hogy Gina Lollobrigida minek köszönheti szépségét.* Ezzel a szöveggel szakította meg adását néhány évvel ezelőtt egy amerikai magán-rádióállomás. A hírre nagy fölforduláa támadt. A rádió hírszerkesztőségének telefonja — szüntelenül csengett. Felzaklatott idegzetű emberek kértek további információkat. A megrémült rádió- hallgatók ostrom alá vetA családtervezésről A végső döntés az asszonyok foga V'A családtervezés elsősorban társadalmi probléma... intézkedésekre is szükség volna, így például: a gyermeket váró fiatal házasok részére megfelelő lakás biztosítása...” Jól átolvastam dr. Bene Zoltán cikkét s főleg a fent idézett mondatokat ragadtam ki belőle. Az a véleményem, hogy az asszonyok igenis a nő életének egyik legszebb és leggmberibb biológiai feladatának tekintik az anyaságot. A gyárban sok olyan asszonyt ismerek, akik vágynak, áhítanak gyermeket, szeretnének édesanyák lenni. S hogy mégsem? Megprób'lom nagyon őszintén papírra vetni, mi a helyzet nálunk, a Martfűi Tisza Cipőgyárban, ahol legalább kétezer asszony dolgozik. Sokan tudják a megyében — de talán nem mindenki —, hogy Martfűn ezelőtt 22 évvel épült a gyár, amely a felszabadulás után rohamosan fejlődött. A gyárral együtt lakások, otthonok is épültek, s a gyár lakótelepén ma több mint kétezer ember él. Rendkívül sok bejáró dolgozó is van. Mivel mondhatni, újkeletű itt az ipar, fiatalok a munkások, s a munkásnők is. A fiatal házaspárok — főleg a bejárókra jellemző ez — szülőknél élnek, s ha szaporodik a család, a kisgyermek a nagymama gondjait szaporítja. Sok dolgozó asszony el is búcsúzott már a gyártól. Egy-két gyermeket még csak felnevelget a nagymama, de a harmadik-negyedik gyermek születése után az anya már kénytelen lemondani munkájáról, kénytelen otthon gyermekeit nevelni. Az ilyen esetek sokszor visszariasztják a gyermekteleneket. Különösen azokat, akik falusi albérletben, vagy öreg, beteges szülőknél laknak. így nemcsak addig gond a gyermek, míg várjuk, gond a nevelése is! A faluban sok fiatal házaspár lakott és lakik ma is albérletben. Nem olcsó dolog ez, pedig az albérletben lakók legtöbbje vagy családi házra, vagy szövetkezeti lakásra gyűjt. Fiatalok, örülnek, ha egyszobás kis lakáshoz jutnak. Fizetnek is érte, aztán rájönnek: ezekben a kis lakásokban egy gyermek elfér, több már nehezen! Több gyermekhez már nagyobb lakás kellene. Ezzel is magyarázható az „egyke”, amely elég sok családra jellemző. Van olyan házaspár is nálunk, amely lakás híján külön él: a feleség is munkásszállóban, férj is. Ök aligha gondolnak a család- tervezésen belül másra, mint gyűjteni lakásra. Az állam sokat segített már idáig is a munkás édesanyáknak. Néhány év óta egészséges épületben és körülmények között bölcsőde és napköziotthonos óvoda működik üzemünk területén. Az új nagy, emeletes általános iskolában működik az iskola-napközi is. Így látszólag sok gond megoldódott. Miért mondom, hogy látszólag? Mert a hatvan- hetven kisgyermekre tervezett bölcsőde szűk, kicsiny ma már. A szakszervezeti bizottságnál ugyancsak sorakoznak a bölcsőde-igénylők s megtörténik, hogy tudjuk elhelyezni a gyermekeket. Az iskola napközi? örülünk, ha az I— II—III. osztályos gyermekeket el tudjuk ott helyezni. S kérdem én, milyen nyugodtan dolgozik az az édesanya, aki soha nem tudja; tízéves gyermekét az utcán, a játszótéren nem éri-e valami baleset. A vállalat fejlesztési tervében olvastam, hogy a közeljövőben ismét épül egy hatvan gyermek befogadására alkalmas bölcsőde. Nagy szükség van rá, reKészüEnek a kirakatrendezők a szegedi versenyre Már hagyományossá vált Szegeden, hogy az Ünnepi Játékokkal egyidőben a városj tanács végrehajtó bizottsága a vidéki kirakat- rendezők részére versenyt rendez. Az idei találkozóra egyelőre ötven versenyző nevezett be. köztük a szolnoki Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat két kirakatrendezője. A szolnokiak eddig minden évben jól szerepeltek, tavaly két harmadik helyezést értek el. Reméljük, az idei 18-j értékelésnél nevük ismét az első között szerepel majd. méljük mihamarabb megépül és sok család problémája megoldódik vele. Á Tisza Cipőgyár másként is igyekszik segíteni a munkáscsaládokat. Nagy segítség a dolgozó asszonyoknak, hogy ebédet — vacsorát vehet családjának az üzemi konyhán. A művelődési ház, most a nyári szünidőben igyekszik lekötni az iskolásgyermekek szabadidejét. Kirándulásokat, klubdélutánokat szervez a nagyobbaknak, mesedélutánokat a kisebbeknek. Ez is segítség, hiszen a gyermekek felügyelet mellett szórakoznak, játszanak. Szándékosan hagy tam utoljára a két-műsza- kot. Termelő üzemeink általában két műszakosak, s ez sok gondot jelent a családokban — de a gyárnak is. A kisgyermekes anyákat igyekeznek egy műszakba beosztani — a csecsemők a bölcsőde után így édesanyjukkal Vannak. A nagyobb, óvodás gyermekeket az édesapa is hazaviheti. A férj-feleség így otthon is, gyárban is váltja egymást. Ilyenkor „legfeljebb” az a probléma, hogy a házastársak jobbára csak vasárnaponként találkoznak. A hetes bölcsőde fogalma nálunk idegen, asszonyaink talán nem is válnának meg egész hétre gyermeküktől. De valami sajátos megoldást talán lehetne találni. Pl. azt, hogy az anya míg napközben otthon van, a hetes bölcsődéből is hazavigye kicsijét. Szakszervezetünk legutóbbi, XX. kongresszusa foglalkozott a dolgozó nők problémáival. így a közeljövőben sor kerül arra, hogy megszűnik a könnyűiparban a nők szombati második műszakja. Már ez is sokat jelentene az asszonyoknak! Mindent összevetve elég sok asszony, nem a legfiatalabb édesanya nek.m is elmondta már: a férjek ezelőtt nem nagyon kérdezték, akar-e gyermeket és sok családban szinte törvényszerű volt a gyermekek nagy száma. Az asz- szony ma munkában, jogaiban egyenlő, egyenjogú társa a férfinak. Joga, hogy k" ülményei figyelembevételével döntsön, annyi gyereket vállaljon, amennyiről tud gondoskodni! A szocializmus felépülésével, gondolom, a mi problémáink is rendeződnek majd, s nem az egyke lesz jellemző ránk. Asztalos Ferencné. a martfűi Tisza Cipőgyár szakszervezeti nőbizottságának titkára ték az újságok szerkesztőségeit és az állami tájékoztató szervek központ- jati, hogy megtudják, mi történt? Hol vannak a Mars-lakók? Repülő csészealjakon érkeztek meg? — Várható a közeli órákban a Földünk katonai megtá- • madása? Záporoztak a kérdések és a hír, melynek csupán az lett volna a célja, hogy felhívja a figyelmet az utána következő kozmetikai reklám műsorra, alapos felfordulást keltett. Az újságok óránként adták ki különkiadásaikat, hogy kielégítsék a kíváncsiakat, akik minél többet akartak tudni a titokzatos földön túli világról. Százezer éves időparány Néhány évvel ezelőtt, az űrhajózás előtti időkben a távoli világok értelmes lényeinek kérdése az újságok irodalmi rovataihoz tartozó anyag volt. Mondanunk sem kell, alig volt más ezekben a cikkekben, mint mese, fantasztikum. Azóta rohamléptekben halad a tudomány és a „Mars-lakók” átkerültek a tudományos rovatokba. Ma már egyetért abban a tudományos világ, hogy ha a bolygókon megfelelő feltételek alakulnak ki, ott élet keletkezik. Az élet sok százmillió és sok száz- milliárd évet meghaladó fejlődése során kialakulnak különféle fajok és meglehetősen késői szakasz, a psziohozoikus korszak, az az idő, amikor megjelennek a gondolkozó lények. Az ember „mindössze” néhány százezer évvel ezelőtt jelent meg a Földön. Tételezzük fel, hogy fennmarad még egy milliárd évig. Ennyi idő emberi vonatkozásban végtelennek fogható fel, de a világmindenség egészéhez mérve csak egy időparány. És azt is tudomásul kell vennünk, hogy más égitesteken is csak hasonló „idő- parányok” alatt léteznek gondolkozó lények. Ebből logikusan következik, hogy gondolkodó lények közötti kapcsolat csak akkor valósulhat meg, ha a pszioho- zoikumok ideje egybeesik. Ennek nem kizárt a lehetősége, de feltehetően kevés a valószínűsége. És, hogy énpen a közeli Marson élnének gondolkozó len vek, szinte teljesén valószínűtlen. A Vénus már felelt Az értelmes lények lakta bolygók közti összeköttetésnek ma már meg van a lehetősége. Erre a célra fel lehet használni az elektromágneses hullámokat. A rádiócsillagászat már azt is meghatározta, hogy milyen hullámtartományba tartoznak a felhasználható sugárzások. A kozmikus zavarok ugyanis lehetetlenné teszik a nagyobb hullámhosszúságok igény- bevételét, a bolygók termikus sugárzásai viszont a legkisebb méretű hullámok felhasználását zárják ki. A két véglet között viszont található egy olyan sáv, mely az összeköttetés megteremtésére alkalmasnak látszik. A bolygók közti érintkezés első formai megnyilvánulása már megtörtént. A felszabadulás utáni évben Magyarországról küldtek jelzést a Holdra és érzékeny műszerrel a visszavert jelet felfogták. Négy esztendővel ezelőtt felelt először a Vénus visszhangja. Ezek a jelzések, mint már közöltük, nem az űrből érkező, eredeti jelzések, hanem csupán a földi jelek visszaverődései. De ugyanilyen alapon eredeti jeleket is felfoghatunk, hiszen ma már olyan nagyméretű antennákat és nagy érzékenységű vevő- berendezéseket is építettek, melyek 10 fényév távolságból is „megértik” a jeleket. Ha feltételezzük, hogy más bolygókon értelmes lények élnek, akkor meg kell találni az érintkezés nyelvét Olyan gondolatközlő rendszert kell megalkotni, amit minden értelmes lény megérthet, ha rendelkezik olyan technikai berendezéssel, mely a jelzéseket felveszi. A gondolatközlés szempontjából viszont mellékes, hogy ezek a lények milyen alakúak, repülő csészealjakon közlekednek, vagy sem. A lényeg az, hogy olyan hullámjeleket küldjünk és kapjunk, melyek jellege az út közben nem változik meg. Milyen az űroroszlán ? A viágűmyelv azonos jelzéseket tartalmaz, melyeket az egyszerűség kedvéért jelöljünk az ábécé nagy betűivel. Ezekkel a jelekkel megtaníthatjuk a világ- űmyelvet a távoli bolygók lakóival, ha még nem tudnák. Küldjük például a következő jelzéseket: ABA CBC DBD EBE Ha ezeket a jelzéseket rendszeresen küldjük, távoli partnerünk meg fogja érteni a törvényszerűséget., mi a B jellel az egyenlőség fogalmát határoztuk meg. Ezután küldjünk újabb jeleket: AAFA CCFC DDFD EEFE Ezekből a jelekből viszont az derül ki, hogy az F a „nagyobb forgalom megjelölésére szolgál. AGAA CGCC DGDD EGEE Hasonló elgondolás alapján a G a „kisebb” fogalmat jelenti; Ezen az alapelven kiindulva a tudósok ma már úgyszólván minden összetett fogalmat ki tudnak fejezni és amire még nincs jel, rövidesen árra is lesz. Az űrnyelven természetesen nem lehet nemzeti nyelveken beszélni, még csak azt a fogalmat, hogy „oroszlán” sem tudjuk kifejezni, de teljes részletességgel körülhatárolhatjuk a különféle jellegzetességeit éppen úgy, mint amikor a „barkochba” játékkal, csak „igen” és „nem” válaszokkal pontosan meghatározhatunk egy fogalmat. A tudósok magasszínvonalú természettudományi társalgást is folytathatnak a jelenkező távoli világok tudósaival. Elméletileg' nem kizárt,' hogv ilyesmire sor kerül. Az első földi lépések minden esetre már megtörténtek. Hatalmas adó-vevő állomások épülnek. Üzenetek repülnek az űrbe és elektronikus agyak próbálják mesfeiteni a messzeségből érkező, ma még ismeretlen értelmű jelzéseket. Ki tudja, hátha vala-' melvik távoli bolygó lakói küldik üdvözletüket és türelmetlenül váriák a választ. Veres PÜf
