Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-06 / 156. szám
IMS Július & SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Megszívlelték a bírálatot „Kocsiálláspénz helyett üres kocsikat kér a vasút” címmel május 22-én megírtuk, hogy több szolnoki vállalat rosszul gazdálkodik a hozzá beérkező vasúti kocsikkal, késve, határidőn túl küldi vissza az üres vagonokat — ezzel nehezítve az amúgyis nagy gondban lévő vasúti forgalom irányítását, a szállításra váró milliónyi tonna áru mielőbbi rendeltetési helyére juttatását. Másfél hónapppal a megírt bírálat után újra felkerestük Lauer Istvánt, Szolnok állomásfőnökének kereskedelmi helyettesét és újra belelapoztunk a kimutatásokba, statisztikákba — volt-e foganatja akkori írásunknak. Mindenekelőtt Lauer elvtárs szavait idézzük: — A legtöbb vállalatnál nagy a változás. Látszik, hogy valóban megszívlelték a bírálatot. Kétségtelen, hogy van még lehetőség a további javításra, de a változás mértékével elégedettek vagyunk. Szavainak bizonyítására sorolja is az összehasonlító Az ÉRDÉRT Vállalatnál május hónapban — vagyis a megbírált időszakban — egy vasúti kocsi átlag 10,2 órát tartózkodott a telepen. Ez az átlagidő június hónapban 7,8 órára csökkent. Szerveztek egy éjjeli rakodó brigádot és ez önmagában már ennyi eredményt jelentett. Most újabb brigád szervezésén és a brigádok termelékenyebb munkájának biztosításán dol- goznak; A Szolnoki Állami Gazdaság még áprilisban 10 beérkezett kocsi után hat késedelmes kirakásért fizetett büntetést. Júniusban egy kocsi átag 6,5 órát tartózkodott náluk. Ez fele idő az előbbi hónapokhoz viszonyítva; Dicséret illeti a cukorgyárat is. Annak ellenére, hogy 30 kocsival több áru futott be hozzájuk, mint az előző hónapban, mégis az előírt rakodási átlagidőt mindössze négy tized órával lépték túl. Itt az igazgató minden reggel jelentést kér az elmúlt 24 órában beérkezett kocsikról és a rakodási időt rendszeresen ellenőrzi. Követendő módszer azoknak, ahol ezt még nem alkalmazzák. A Budapesti Fűrészek szolnoki telepét sem kíméltük akkori írásunkban. Közel 200 000 forint bírságot fizettek egy havi késedelmes rakodásért. Azóta itt is fordulat következett be. 3,8 órát töltött június hónapban egy kocsi átlag a telepen. Ez még akkor is dícséretreméltó, ha beszámítjuk azt a tényt is, hogy 25 százalékkal kevesebb kocsit kaptak, mint az előző hónapban. Az összegyűjtött kimutatásokban lapozva jóleső érzés látni a változást bizonyító számokat. Minden rendben a papírgyárnál is és a többieknél is. Hogy örömünk mégse legyen teljes, utolsónak a vegyiművekről esik szó. Bár itt is csökkent az egy kocsira jutó állásidő, de ez elsősorban annak köszönhető, hogy 30 százalékkal kevesebb kocsit kaptak, mint az elmúlt hónapokban. Még így is háromszorosa az engedélyezettnek a kira- kásj idő. Ezért bizony fizetik a 300 százalékos bírságot. A vasútiak szerint itt niég mindig szervezetlen a kocsiki- raikás. Talán ha alkalmaznák a felelősökkel szemben a részkártérítést, akkor változna a jelenlegi hely- zet; Májusi bírálatunkban azt írtuk: Sok vállalat szerepel a kimutatásokban és egyikük sem dicsekedhet. Most így formáljuk át az akkori megállapítást. A mostani kimutatással nem kell szégyenkezniük a felsorolt vállalatoknak. És mi is úgy érezzük — érdemes volt újra belelapozni Lauer elvtárs mindentudó kiskönyvébe. — egy — Elfogyott a primőr — • •• f A F P« 1 1 • jón a szantoioldi A karcagi Béke Tsz hatalmas üvegházaiban befejeződött a primőr szezon. Utolját járja a cecei paprika és a paradicsom A hőforrásból táplálkozó üvegházakat jól kihasználják a Karcag-berekfürdői gazdák. Késő ősszel karalábéval kezdték, majd salátával folytatták. Március elsején már paprikát, április végén pedig paradicsomot vittek piacra. Csomboréi Imre brigád - írnoktól kérdeztük: — Mennyit jövedelmezett a primőr telepük? — A 160 négyzetméternyi területen termelt cecei paprika 95 000 forintot hozott. Mint látják, már nem sok van rajta. Pár ezer forintnyit azonban még leszedünk róla. — És a paradicsom? — Ezt 800 négyzetméteren termeltünk. Az először szedett 10—15 kilóért 80 forintos egységárat kaptunk. Azután 60 forintra csökkent az ára. Ekkor 20—25 mázsányit, tehát nagy tételt szállítottunk. A. paradicsom mintegy 200 000 forintot jövedelmezett. Jelenleg is 10 forint felett vásárolják. Körülbelül még tíz mázsát szedhetünk róla. Csupán két fajta növény és mégis 300 000 forint feletti bevételt hoz a közös gazdaságnak. Önmagáért beszél: a prímőrkertészet meghálálja a gondos, szakszerű munkát. Fedig mindössze tízen dolgoznak benne. A kertészeti brigádban ennél azonban jóval többen vannak. Létszámuk jelenleg a hetvenet is meghaladja. Ugyanis a nyolc hold szőlő és a húsz hold vegyesgyümölcsös gondozását is rájuk bízták. Ez év tavaszától 50 holdon öntözéses kertészetet létesítettek. — Itt milyen növényeket termelnek? — Harminc holdon burgonyát, három és fél holdon paradicsomot, ötezer négyszögölön paprikát, ezen kívül korai és késői káposztát, valamint kelkáposztát termelünk. Az öntözést csak június elején tudtuk megkezdeni, mert későn lett kész a csatorna. A palán- táláshoz lajttal hordtuk a vizet. Most már a bolgiár- kertészetünk is jövedelmez, a szállítás innen is elkezdődött. Mire lefogy a prí- mőrpaprilka és a paradicsom, itt lesz helyette a szántóföldi. Hiba van a számítás körül — Mennyi a veszteség Jani? — Ó, csak két forint! — Igen ám, de a szövetkezet veszteségét nem számoljátok! (Endrődi István rajza) Az üzemszervezés a gazdasági vezetés fontos eszköze i. A munkások általában megértették az utóbbi két-hiárom évben folyó normarendezések szükségességét. Belátják, ‘ hogy a munkafeltételek javulásával — akár gépesítés útján, vagy egyéb okokból következett be — a munkateljesítményeket is emelni kell, vagyis, egy bizonyos időegység alatt többet kell termelni, mint rosszabb munkafeltételek mellett tegnap. De az erőfeszítések mellett sokszor azt is tapasztalják, hogy hiába állítanak elő egy- egy darabot ma rövidebb idő alatt, mint tegnap, ezzel még a műhely, vagy az üzemegység egy műszak alatt nem termel többet. Saját bőrükön tapasztalják, hogy a műszak egy része alatt az eddigieknél gyorsabban, szorgalmasabban, fejlettebb munka- módszerekkel dolgoznak, míg a műszak másik részében az eddigieknél is több a semmittevés. Joggal teszik fel ilyenkor a kérdést: miért keilett a munkanormákat szigorítani? A normák szigorítása előtt az egyenletesebb munkatempó mellett kevésbé fáradtak eL kevesebb volt a kapkodás, az idegeskedés. Miért nem lehet folyamatossá tenni a termelést? Ha közelebbről megvizsgáljuk az ütemte- len termelés okait, köny- nyen megtaláljuk, hogy hol az anyagellátás, hol a gépek gyakori meghibásodása, üzemzavarok, hol a műszaki előkészítés, és így tovább, akadozik, zavarja a folyamatos termelést. — így jutottunk el a vezetők „normarendezésének” szükségességéhez. A termelés folyamatossága, illetve annak biztosítása elsősorban már nem a fizikai dolgozók, hanem a termelés irányítóinak; vezetőinek az ügye, feladata. Csak a vezetők láthatják a termelés szűk keresztmetszetét, csak ők tudnak ebben a kérdésben hatékonyan intézkedni, csak az ő jobb munkájuk eredményeként hárithatók el a folyamatos termelést gátló akadályok. Ezért halljuk az utóbbi időben mind gyakrabban, elsősorban a munkások részéről, hogy végre valahára a vezetők „normáját” is rendezni kellene. Ez más szavakkal kifejezve nem jelent egyebet, mint a vezetési színvonal megjavítását — A Központi Bizottság legutóbbi ülésén is — melyen gazdasági életünk főbb kérdéseit, a második ötéves tervvel kapcsolatos feladatokat vitatták meg — a gazdasági vezetés színvonalának emelése volt az egyik központi kérdés. JNem véletlen hogy az utóbbi időben sok szó esik a gazdasági vezetők körében a munka- és az üzemszervezés kérdéseiről, mint a vezetés fontos .eszközéről. A kérdés napirenden tartása természetesen végső soron szoros kapcsolatban áll a munkatermelékenység emelésében előttünk álló, mindinkább növekvő feladatokkal. Ahhoz, hogy az egyes munkás munkaidejében a felesleges várakozási, kieső idők csökkenjenek, egy-egy műszak alatt leterhelésük, a munka tempója egyenletesebb legyen, a termelés irányítóinak a legtöbb esetben már ki kell lépni az egyes munkahelyekről, az egyes műhelyekből, sőt az egyes üzemrészekből Is. A veszteségidők, amelyek a termelés üresjárataiból adódnak, az eddigi felmérések. tapasztalatok alapján nem korlátozódnak csupán az egyes munkahelyekre, az egyes műhelyekre, függetlenek az egyes munkástól, alapvetően a termelés-szervezés hiányosságaival függnek össze. Már pedig a leggondosabban elkészített munkanorma is csak a tényhelyzetet rögzítheti, csak annak következménye lehet. Más szóval, egy-egy munkadarab elkészítése, vagy egy munkafolyamat végzésének időszükséglete az adott termelési folyamatot befolyásoló technológiai, szervezési feltételek figyelembe vétele alapján számítható ki, illetve fejezhető ki normaidőben. Ezért mondjuk és valljuk, hogy a munkanormák „karbantartását” nem szabad — de nem is lehet — a termelési feltételektől elszigetelve vizsgálni és fejleszteni. Ellenkezőleg. a termelékenység az egyes munkateljesítmények emelésében csak akkor tudunk előrelépni, ha a munkanormákat komplex módon fejlesztjük. Mivel a munkanorma egyrészt része, eleme, másrészt következménye a termelékenység növelését elősegítő termelés-szervezési és műszaki feltételeknek, a munkanormák fejlesztése csak akkor segíti elő a termelékenység növelését, ha aktívan visszahat, elősegíti a termelékenységet befolyásoló termelési feltételek javítását. Ismeretes, hogy 1960 óta a munkanormák fejlesztésében értünk el bizonyos eredményeket, megtettük az előbb említett igény kielégítéséhez szükséges első lépéseket Az Tapasztalt dolgoznak A tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben szakszerűen kidolgozott kampányterv szerint kezdték meg szerda reggel az aratást. Tervükben rögzítették, hogy menynyi az aratni valójuk, hány gép, szállítóeszköz, tisztító- berendezés és mennyi kézi erő áll rendelkezésükre. A gépek teljesítményének ismeretében tudják, hogy tizenhat nap alatt befejezik az aratást. Pedig sok az aratnivaló- juk, 1116 hold búzát, IBI hold tavaszi árpát, 113 hold zabot és 100 hold borsót kell betakarítaniok. A közös gazdaság földjein négy kombájn és két kévekötő aratógép dolgozik. Csupán a borsót vágják kézi erővei. A borsót nem számítva, száz százalékosan gépesítették az aratást. A gépeknél a kombájnoké az elsőség, mert a betakarítás 67 százalékát azok végzik Gyorsan megy a cséplés is a Hámán Kató Tsz-ben. A kalászosokat két gépállomási cséplőre bízzák, míg a borsó cséplését és a kombájn búza tisztítását saját gépükkel végzik. A közös gazdaság szakemberei előzetes számvetést is készítettek. Táblánként és fajtánként mérték fel a várható hozamokat, úgy mondják: nem éri őket csalódás. A Bánkúti búzából 7—8, a Bezosztájából 12 mázsát várnak holdanként. A kézi és a gépi munkaerőt szintén a táblák szerint osztották el. Szabó Károly, az I-es üzemegység vezetője tájékoztatott: — Két gépállomási aratógép a H 13-as táblán dolgozik. A kombájnok csak a hét végén — az éréstől függően — állnak munkába. — Nézzük meg őket, V3 lóban dolgoznak-e? A szövetkezeti földek mentén gépek, fogatok hordják a lucerna- és a réti szénát. Elevátor segítségével kazlaznak Néhány nap múlva kazalban lesz a második kaszá- lású lucernaszéna is. eddigi felmérések, munkanapfényképezések sok, a termelés szervezésében meglevő fogyatékosságra hívták fel a figyeltnet. Ezek a felmérések azt mutatják, hogy a termelés folyamataiban számottevőek az úgynevezett veszteségidők, jelentősek a szervezésben és a technológiában lévő tartalékok, melyék hasznosításával a termelésit, a termelékenységet beruházás nélkül, esetleg kisebb beruházásokkal jelentősen növelni lehetne. Most az a feladat, hogy a munkanormák fejlesztése során az így feltárt veszteségidőket megfelelő intézkedési tervek alapján a lehetőségekhez képest minimálisra csökkentsük. Csak így léphetnek ki a munkanormák a jelenlegi másodlagos — csupán a tényhelyzetet rögzítő — szerepkörből és válhatnak aktív szervező eszközzé. Ezek röviden azok az indító okok. amelyek ma a normák fejlesztése során az eddigieknél jóval nagyobb erővel a termelés-szervezésre irányítják a gazdasági vezetők és munkások figyelmét. Ez a terület a termelés frontján, ahol a vezetők — elsősorban a műszakiak — „normáját”, teljesítményét emelni kell. Ezt nem csak egy-egy gyár munkásai, hanem az egész népgazdaság igényli! Kahnlits István az MSZMP KB államigazgatási osztályának munkatársa traktorosok Tiszafüreden — Jóval több a szénánk — mondja az üzemegységvezető —, mint tavaly egész évben volt. Nem lesz takarmányhiányunk. Az ide beosztott tagjaink hajnalban borsót aratnak, s ha felszáll a harmat, a szénát rakják — fűzi hozzá magyarázatként. A H 13-as táblán valóban ott találjuk a két gépállomási aratógépet. Kiss Mihály és Túrái Lajos a déli szünetben gépeik körül foglalatoskodnak. Meghúzzák a meglazult csavarokat, hogy biztonságosabban járjanak. — Talán rosszul javították ki a gépeket? — Szó sincs rója. Ma kezdtük a munkát, s az első fordulók bejáratásnak számítanak. — Kiváló traktorosok — dicséri őket a hátuk mögött az üzemegységvezető. — Három éve dolgoznak már nálunk. Tavaly is itt arattak, most is ragaszkodunk hozzájuk. A gyakorlott mozdulatokról látszik, hogy régen kezdték a szakmát, pedig mindketten fiatalok még. Túrái Lajos 13, Kiss Mihály 11 évvel ezelőtt ült először gépre. így érthető, hogy a tsz őket kérte a gépállomás vezetőségétől. — Bizonyára anyagilag is megbecsüli a tsz munkájukat? Kapnak prémiumot a tsz-tői? — Tavaly ígértek — válaszolnak —, de nem adtak. Száznyolcvan holdas kampányterületünket 260 holdra teljesítettük. A terven felül 20 holdanként 1—1 mázsa búzát ígértek. Már a kiutalás is kezünkben volt, de visszavonta a tsz. A Hámán Kató Tsz-ben pénzbeni elszámolás van tavaly óta. Sok a saját gépük és traktorosuk. Az üzemegységvezető mondja: — Havi átlagban 2000— 3000 forint körül keresnek. — Maguk nem dolgoznának szívesebben a tsz áüo- mányában? Szinte egyszerre válaszolnak: — Nem, mert a gépállomáson jobban becsülnek bennünket. Pedig a kereset is kevesebb ott. Havi 1400— 1500 forint az átlagunk. A tsz-ben sok a gép, így júniusban csak három napot dolgoztunk itt. — A többi napokon? — Az AKÖV-nek szállítottunk, de ott sem volt mindig munka. Tudjuk, hogy nem jár a prémium, mert nem vagyunk tsz-ta- gok, de minek Ígérték? Igazuk van. Szorgalmasan dolgoznak, s a jó munkát nemcsak szavakban, hanem anyagilag is illik elismerni. A fájó tüskét azért nem éreztetik a munkában. — m. L — Számos új szakmérnöki szak Illetékes szervekkel egyetértésben a művelődés- ügyi miniszter 1964-ben, illetve 1965-ben 56 újabb szakmérnöki szakon engedélyezte a képzés megindítását. Többek között: A Miskoci Nehézipari Műszaki Egyetem Kohómémöki karán az öntő, a hőkezelő, a forgácsnélküli alakítás (meleg); bányamérnöki ka. rtán a mélyfúrási geofizikus; gépészmérnöki karán a hegesztő, a veszprémi Vegyipari Egyetemen a műszeres analízis, valamint a korróziós szakon indul szakmérnökképzés. Az újabb szakok megindításával a fővárosban és vidéken további csaknem kétezer mérnök kapcsolódhat be a szakmérnökké** zésbA
