Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-25 / 172. szám

1963. Július 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s Megfontoltabbak, mint szomszédaik NAGY KINCS A SZALMA A kunszentmártoni járási tanács legutóbbi ülésének résztvevői sokat foglalkoz­tak a mezőgazdaság egyik legidőszerűbb problémájá­val, a gabonafelvásárlással. Csaknem tizenhétezer hold gabonát takarítanak be az idén a járás terüle­tén. Az eddigi cséplési ered­mények, továbbá a szakem­berek becslése szerint a holdanként! átlagtermés 11,2—11,3 mázsa, ami azt mutatja, hogy mennyiség­ben a tervezett 370 mázsa kenyérgabona a járásban megterem. Gyorsan haladt az ara­tás az egész járásban — ilyen szervezett a betakarí­tás az előző években még nem volt. Eddig a terület 75 százalékáról lekerült a gabona, de a szövetkezetek többsége még nem szállítot­ta be teljes egészében a búza földadót, illetve a szerződéses gabonát. Mint­egy 203 vagon búzát adtak már át a tsz-ek, s ebből csak huszonhét vagont szer­ződésre. Tegnapelőttig a já­rás két közös gazdasága teljesítette száz százalékig földadó kötelezettségét. (A mesterszállási Üttörő Tsz 2253 mázsa, a cibakházi Vörös Csillag 2872 mázsa búzát adott át.) Fontos, hogy sehol ne történjenek indokolatlan felhalmozások, és a tsz-ta- gok szükségletein felüli ga­bonát adják át a felvásárló szerveknek. A terményfor­galmi vállalat kezdeménye­zésére a cserkeszöllői Ma­gyar—Román Barátság Tsz- ben megszervezték, hogy még a tagok búzáját is a malomba szállítják és ott tárolják. <5 yereklkoramhan hallot- tam egy mesét. A va­rázsló jótettéért úgy jutal­mazta meg a szegényem­bert, hogy az ólja vé­gén álló kis szalma- kazalból aranyat varázsolt. Ahány szál szalma, annyi aranytrúd — ez volt a sze­gényember jótettének ju­talma. Az idei télen aztán gyakran eszembe jutott ez a régen hallott mese. A télen ugyanis nagyon sok szövetkezetünk, állami gaz­daságunk szeretett volna a mesebeli varázsló mágiájá­ra szert tenni — ezúttal fordított előjellel. Ugyanis az aranyat szívesen szal­mává változtatták volna. Dehát nagyon sok helyen A vezseuyi Tiszámén ti Tsz-ben paradicsom és gyű mölcsválogató-gép részére 8x30 m-es tárolóhelyiséget létesítenek A háztáji és egyéni termelők is igényelhetnek tojótápot A háztáji, egyéni terme­lők a helyi földművesszö­vetkezettel kötött tojásérté­kesítési szerződés alapján a második félévre takar­mányjuttatásban részesül­nek. Régi kívánság, hogy tojótápot is kaphassanak. Most lehetőség nyílt arra, hogy a toiás-darabonként járó 15 dekagramm szemes­takarmány helyett 12 deka­gramm tojótápot igényelje­nek. A hagyományos gazdasá­gi szemestakarmánynál vagy daránál a táp jóval magasabb értékű. Tartal­mazza a különböző fontos vitaminokat, ásványi és ha­tóanyagokat, valamint a széles skálájú nyomeleme­ket. Nyersanyag összetétele jelentős mértékben emeli a tojástermelést. Etetése gaz­daságos, mivel kevesebb ta­karmány felhasználásával több tojást lehet előállítani. A tojótápot tisztán — min­dennemű hígítás nélkül — adagoljuk, mert a tápokban a vitaminok és egyéb ható­anyagok mennyisége ilyen etetéshez alkalmazkodik. A tápot célszerű szárazon etetni. Ásványi anyag és nyomelem tartalma, vala­mint könnyen bomló alko­tórészei miatt ugyanis nem ajánlatos a keverék előre történő benedvesítése. A tojásértékesítési szer­ződés után járó takarmány utalványozásakor, vagy ha ez már megtörtént, de az utalványt még nem váltot­ták be, a földművesszövet­kezet baromfi felvásárlójá­nál lehet a tojótápot elője­gyeztetni. Az igények alap­ján az fmsz gondoskodik a megrendelésről és kiadás­ról. A tojásértékesíté3i szerződéskötés még nem zá­rult le. S ez az újabb ked­vezmény bizonyára mégin- kább arra serkenti a terme­lőket, hogy a második fél­évben is szerződésre érté­kesítsék a tojást Kovács József megyei tanács vb felvásárlási oszt Hajlamosak vagyunk ar­ra, hogy két szomszédos község gazdaságát mecha­nikusan összehasonlítsuk. Különösen akkor, ha azok területe is megegyezik. Va­lahogy így vagyunk a ídszaroffí Aranykalász és a tiszaburad Lenin Tsz ered­ményeivel is. Az előbbiek gyengén, mérleghiánnyal, az utóbbiak jó közepesen gazdálkodnak. Ám a roffiak mostohább, a buraiak jobb adottságokkal rendelkez­nek. Mindenki tudja, hogy a kedvezőbb körülmények önmagukban még nem ad­nak választ a gazdálkodás milyenségére. A Lenin Tsz- ben arra kerestünk magya­rázatot: milyen tényezők tették lehetővé a két évvel ezelőtt még lábbadozó gaz­daság megerősödését. Tavaly, az év elején két tsz egyesítéséből jött létre a 6000 holdas közös gazda­ság Tiszaburán. Akkor sok nehézséggel küzdöttek. Sok volt as állat, kevés a takarmány Húsz vagon abrakot kértek kölcsön az államtól, mely­nek értékét év végén — 335 ezer forintot — vissza kel­lett fizetniük. Náluk is volt aszály, a pajor is pusztított, sertésállományukat, a gyo­mor- és bélgyulladás tize­delte — mégis jó ered­ménnyel zárták az évet. Pe­dig 587 tagjukból 284-en 55 éven felüliek, sőt 131-en a fű évet is meghaladták. A burai Lenin Tsz veze­tői az elemi károkat az okos, előrelátó gazdálkodás­sal igyekeztek ellensúlyoz­ni. Szinte hetenként ele­mezték a tervet, s a tag­sággal összefogva a kiesé­sek pótlására törekedtek. Eredményeik igazolják, hogy sikerrel. Az idén is hasonlóan cse­lekednek. A féléves felmé­résnél 1 120 000 forint ki­esést állapítottak meg a növénytermelésben. A téli, koratavaszi kedvezőtlen idő­járás miatt 40 vagon búza kiesésük lett, mely 937 000 forinttal csökkentette a vár­ható bevételt Még egy számadat: 500 hold őszi ár­pájukból csupán 32 hold maradt meg. A szövetkezett gazdák még sem estek kétségbe. Ügy döntöttek, a kalászo­sok okozta kiesést elsősor­ban a növénytermelésből kell pótolni. Több burgo­nyát, cukorrépát, naprafor­gót, kukoricát, zöldségfélét és dinnyét termelnek a ter­vezettnél. Csupán a napra­forgó vetésterülete 114 holddal növekedett Tisza­burán. A féléves felmérés azt mutatja, sikerül elkép­zeléseiket valóra váltani, mert 441 ezer forint többletet várnak a növénytermesz­tésből. Sertéstenyészetük még nem heverte ki a tavalyi pusztulást. Hízónak valókat kell vásárolniuk, de jövőre már a saját nevelésük is elegendő lesz. ötszáz hízót adtak el az államnak fél év alatt, kétszázzal keve­sebbet, mint tervezték. A kiesést baromfival pó­tolják: 64 ezer csirkét ne­velnek az idén. A burai tsz jövőre baromfitenyésztő gazdaság lesz: 100 000 csir­két adnak el az államnak. Tíz-tizenkét hét alatt egy kilón felüli átlagsúlyban adják le őket, minimális — 1,5—3 százalékos — elhul­lással. Ha Tiszaburán a tsz erő­södésének okát kutatja va­laki, szinte mindenkitől azt tolija: megvalósult a tagok anyagi érdekeltsége S ez ösztönöz a jobb munkára. A kukorica minden mázsá­ja után 0,8 munkaegység és 15 százalékos természetbeni juttatás, egy mázsa cukor­répáért 0,18 munkaegység, egy kiló cukor járt tavaly. A kertészetben a tervtelje­sítés után 10 százalék, azon felüli mennyiségért 30 szá­zalék részesedés a műve­lőké. Az állattenyésztésben is premizálnak. A csirkéknél például a terv 10 százalé­kos elhullást engedélyez. Ha a gondozók ennél keve­sebb pusztulással neveltek, a megtakarítás 50 százalé­ka őket illeti. Csupán ez év első három hónapjában Koncz Gábomé, Boldizsár Erzsébet és Potos Imréné 1280 forint jutalmon osztoz­hatott. A növénytermelők idei premizálása azonos a tava­lyival. Kivéve a kukoricát, ahol részes művelést hagy­tak jóvá. A szövetkezetiek ezt nem tartják visszalépés­nek, a változást a vetéste­rület növekedésével indo­kolják. Tavaly 350, most 610 hold kukoricájuk van. Kukoricájuk gyommentes, szépen ápolt Az anyagi érdekeltség ösztönzi a tagokat a lelki- ismeretesebb munkára. Most már senki sem le­gyint mint tavaly tavasz- szal: „Ez volt az utolsó előlegosztás”. Nagyobb a megértés a vezetőség tagjai közt még az úgynevezett kényesebb kérdésekben is egységesek a hozott határo­zatok végrehajtásánál. Tá­maszkodnak a szakemberek tapasztalatára és a tagok véleményére. Takarékos­kodnak a költségekkel, megfognak minden fillért A lehetőségeiket azonban ők sem használják ki meg­felelően. Július elején alig öntöztek. Száznyolcvan hold kukoricájuk akkor még nem kapott vizet. A júniusi bő­séges csapadékkal, az ara­tással indokolták a lemara­dást. Valójában a megnyug­vás és a szervezetlenség volt az oka. Hiányzott ná­luk az előrelátás. Csak vázlatosan említet­tük a megerősödés ténye­zőit. Mindegyike hozzájá­rult, hogy rövid idő alatt megerősödjön a tiszaburai közös gazdaság. Kedvezőbb adottságaikat jobban fel­használják, okosabban gaz­dálkodnak, mint szomszé­daik. Máthé László Százhuszonhatezer forint dinnyéből, 172 ezer forint Pedig zöld­paprikából. Ennyi bevételt vár a jászberényi Kossuth Tsz a két növényféle érté­kesítéséből. Üjburgonya tervük 10 ezer forint volt, de azt már jóval túlteljesí­tették. A búza nem várhat se arany, se szalma nem volt. Az aranyat ugyanis egyik szövetkezet sem hiá­nyolta, de a szalmát igen. A szialma'háányból igen nagy károk keletkeztek. A Középtiszad Állami Gazda­ságban például szó szerint megfagytak a malacok a hideg télben, mert nem jutott alájuk alomszalma. —. A túrkevei Búzakalász szö­vetkezetben kenderpozdor- jával töltötték fel szalma helyett a jószágok állásait az istállóban. És az sem titok, hogy a Szolnoki Papírgyár egész éven át krónikus szalma­hiánnyal küzd és cellulóz­üzemét olykor-olykor a le­állás veszélye fenyegeti. Egyszóval: kincs lett a szalma az országban, so- katérő. A keserves tél után fogadlkoztak is a szövet­kezetek: mégegyszer nem jutnak ilyen helyzetbe. A megoldást ugyan nem biz­tos, hogy jól látják, tudni­illik úgy vélik: nem ter­mesztenek külföldi búza- fajtákat és akkor majd lesz szalma. Kétségtelen, hogy a nagy maghozamú, de kevés szalmát biztosító külföldi búzafajták meghonosodása csökkentette a mezőagzda- ság szalmakészletét. A baj azonban korántsem ebben keresendő. A baj ott van, hogy éveken keresztül a megtermett szalmát is gon­datlanul kezelték, illetve sehogy sem kezelték. Leg­jobb esetben összehúzták a kombájn után, s otthagy­ták kupacokban a dűlő vé­gén, a tábla sarkában, ott ette meg az idő kérlel­hetetlen foga. kicsii> most is az ' a ^ helyzet, hogy nem minden szövetkezet tanult a téli keservekből és elfe­lejtődtek a téli-tavaszi fo­gadalmak. Megyeszerte las­san halad a szalmalehúzás. Munkaerőhiányra hivat­koznak, nincs elég ember — mondják. Pedig hát nem is annyira munkaerő, mint munkaszervezés kérdése ez. A jásztelakd Tolbuchin- ban például meg tudják oldani. A tarlóról a majo­rokba viszik a szalmát és kazlazzák. A tiszaszentimrei Ezüstkalász szövetkezet ugyancsak a tanyába hord­ja a szalmát a tarlóról, s nyomban be Is kazlazza. A túrkevei Búzakalász Tsz- ben valóban nem győzték munkaerővel a kazlazást, de mert okultak a kemény télből, inkább idegen mun­kaerőt fogadtak, csakhogy a szalma mielőbb kazalban legyen. A megye valameny- nyi állami gazdaságában pedig csak akkor kezdenek a tarlóműveléshez, ha fel­gereblyézték a tarlót, ha minden szál szalmát meg­mentetettek már a jószág- éllománynak. Dicsérendő is, ahogyan a Szenttamása, a Középtiszai, a Surján! Állami Gazdaságban kaz­lazzák, préselik a szalmát. Ezek a jó példák. Saj­nos, kevés van belőlük. Ellenben van még olyan példa is, mint a Palotása Állami Gazdaságé, ahol mindezideig hozzá sem kezdtek a kazl ázáshoz. Pe­dig az eső lába a levegő­ben lóg. S jót is tesz, ha jön az eső. A gondatlan gazdát viszont váratlanul éri. Beázik, tönkremegy a szalma. M em akarunk túllőni a célon, és feleslegesen riadót fújni sem. De az sem túlzás, hogy a szalmatermés hovatovább a magtermés értékével egyenlő lesz. S az előrelátó ember nemcsak arról gondoskodik, hogy a mag a zsákban legyen, ha­nem arról is, hogy a szal­mát is mielőbb kazalba rak­ják. S az sem mindegy akárhogyan. A megyében eléggé elterjedt a kubáni módszer. Nem jó, nem aján­latos. Ellenben jó és szak­szerű a minél magasabb kazal rakása. A szalmatermés nagyré­sze még kinn van a földe­ken, várja a gépeket, várja a kazlazókat, 8, L*

Next

/
Thumbnails
Contents