Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-24 / 171. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1963. július 24. Ma kezdődik a KGST csúcstalálkozója lik a végrehajtó bizottság megalakulását és eddigi hét ülésszakának tevé­kenységét, az elmúlt tizen­három hónap eredményeit. Ezeket többek között az alábbiakban összegezik: * Megkezdődött az 1970- ig szóló, ötéves és az 1980- ig terjedő húszéves tervek koordinációja; * intenzív munka folyt a szakosítás és a kooperáció elvégzésére; Rakéfakísérlet Az indonéz haditengeré­szet hivatalos közlemény szerint sikeres kísérletet végzett eev irányítható ra­kétatípussal. A rakétát fel­színi hajóról indították, s a tenger felszínén előre megállapított, a kilövőhely- től több mint húsz kilomé­ternyire lévő célpontba Ingadozik az arab egység az árucsereforgalom egyre inkább annak esz­köze, hogy a szocialista országok kölcsönösen ki­egészítsék egymás gazda­ságát; * megkezdődött a tudo­mányos és műszaki kuta­tások összehangolása. A szocialista országok közvéleménye nagy érdek­lődéssel tekint a KGST ma kezdődő csúcstalálko­zója elé. Indonéziában juttatták. A rakétakísérlet helyét és időpontját nem jelölték meg. A haditenge­részet közleménye hozzá­fűzi, hogy a sikerrel kipró­bált rakéta rombolóhajók és nagyobb tengerjáró ha­jók ellen kedvezőtlen idő­járási viszonyok között is bevethető. A moszkvai atomcsendtárgyalásokról Moszkva A KGST csúcstalálkozója, vagyis a tagállamok kom­munista és munkáspártjai első titkárainak, valamint kormányfőinek értekezlete ma kezdődik Moszkvában. A rendes évi magasszintű tanácskozás lesz ez, ame­lyet több mint egy évvel ezelőtt, 1962 júniusában ha­tároztak el az első ilyen jellegű értekezlet részvevői. A szocialista országok életének e fontos esemé­nyére Moszkvába már megérkezett a legtöbb kül­döttség. A Kádár János vezette magyar delegáció mellett ott már már az NDK Walter Ulbricht ve­zette küldöttsége, a Mongol Népköztársaság Cedenbal vezette delegációja, s va­sárnap este elindult a szov­jet fővárosba a Gheorghiu- Dej vezette román küldött­ség is. Ma reggel, élén Todor Zsivkowal repülő­gépen Moszkvába utazott a bolgár delegáció. Annak idején a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága kezdemé­nyezte a tavalyi moszkvai tanácskozást. Mai, varsói jelentés szerint a lengyel fővárosban nagyra értéke­Életfogytiglani fegyházra íté'ték G lobit ét Az NDK Legfelső Bírósá­ga kedden délelőtt hirdetett ítéletet Globke nyugatné­met államtitkár perében. A Legfelső Bíróság a vádlot­tat távollétében háborús bű­nösként reá háruló felelős­ségért,. valamint az emberi­ség ellen elkövetett bűnö­kért a nemzetközi katonai törvényszék alapokmányá­nak 6. törvénycikkelye és a büntetőtörvénykönyv 211., 47 és 73. paragrafusa értel­mében életfogytiglani fegy- házra ítélte. A vádlottat megfosztották polgárjogaitól és a bíróság döntése szerint őt terhelik az eljárás költségei. Kairó (TASZSZ). Gamal Abdel Nasszer hétfőn az 1952-es évi egyip­tomi forradalom 11. évfor­dulója alkalmából rende­zett nagygyűlésen, mint­egy százezer főnyi hallga­tóság előtt nagy beszédet mondott. Nasszer kijelen­tette: az egész arab nem­zethez fordul, mivel a je­lenlegi szíriai válság leg­alább annyira komoly, mirt az 1961. őszi szaka­dás. Az elnök megemlítet­te, hogy a Baath-párt ve­zérei Egyiptom és Szíria szövetségének első pillana­tától kezdve a szakadásra és a hatalom megkaparin- tására törekedtek. Mi — jegyezte meg Nász­szer — szkeptikusak vol­tunk a Baath-párttal szem­ben. Világos volt ugyanis, hogy a Baath-párt által el­képzelt egység — egysze­rű mánőver. Rájöttünk, hogy a Baath-párt csupán a hatáskört akarja meg­szerezni magának Szíriá­ban. Amikor 1963. április 17-én aláírtuk a kiáltványt a hármas egységről — foly­tatta Nasszer — nemzeti érzéseinket, az arabok ér­dekeit. Irak érdekeit, az általunk szorgalmazott hármas egység érdekeit tartottuk szem előtt. A kiáltvány aláírását követően a szíriai Baaíh- pártiak ezt az egyezményt, amelynek a közeledés ki­induló pontjául kellett volná szolgálnia, arra hasz­nálták fel, hogy csapást mérjenek az egység hí­veire és likvidálják őket. Az Egyesült Arab Köz­társaságnak — mondotta Nasszer — nincsenek töb­bé közös céljai a damasz­kuszi rendszerrel. Az a véleményünk — mondotta — hogy a jelenlegi da­maszkuszi kormány nem azt a Szíriát képviseli, amellyel aláírtuk a hár- mos szövetség egyezmé­nyét. Az EAK és az Iraki Köztársaság között kölcsö­nös viszonyról szólva Nasz- szer elnök megemlítette, hogy amikor az EAK kor­mányküldöttséget akart küldeni Irakba, hogy üd­vözölje az iraki forradal­mat, az iraki forradalmi parancsnokság nemzeti ta­nácsa minden alkalommal csökönyösen halogatta ezt az utazást. Nem kételkedünk ab­ban, hogy az egység elke­Ä Biztonsági Tanács ülése NewYork (MTI) Hétfőn este — 32 afrikai állam kérésére — összeült az ENSZ Biztonsági Taná­csa, hogy megvitassa a portugál gyarmati területe­ken és a Dél-Afrikai Köz­társaságban kialakult hely­zetet. , Elsőnek Rudolph Grimes libériái külügyminiszter szólalt fel az Addisz Abe­ba-! értekezlet országainak nevében. Kifogásolta, hogy Portugália semmibe vette az ENSZ korábbi határoza­tait Felkérte a Biztonsági Tanácsot, hogy hozzon boj­kott intézkedéseket Portu­gália ellen s ezzel kénysze­rítse, hogy adja meg a függetlenség és az önren­delkezés jogát afrikai terü­leteinek. Grimes figyel­meztetett arra. hogy az af­rikai országok — amennyi­ben követelésüket nem tel­jesítik — „önálló akcióba kezdenek” valamennyi független afrikai ország részvételével. rülhetetlen — folytatta Nasszer —, de itt is felül kellett vizsgálnunk né­hány tételt. Eleinte vala­mennyi nemzeti párt együttműködése mellett szálltunk síkra. Ez a kon­cepció azonban hibásnak bizonyult. Most új állás­pontokból kell előre tekin­teni. Nem egyesíthetjük az arab országokat, ha mindegyikben saját párt működik ... Ezért meg kell kezdenünk az arab nemzeti mozgalmak egye­sítését valamennyi arab országban. Az arab egység megvalósítása érdekében létre kell hozni az egysé­ges arab mozgalmat, amely felölelné mindazokat, okik bíznak az arab egységben és áz arab nemzeti érzés­ben. Nasszer ezután áttérve az Egyesült Arab Köztár­saság belső helyzetére, — hangoztatta az ország ipa­rosításának politikájában az a cél. hogv ne csak az egyiptomi nép. hanem az egész arabcég jólétét errte1- iék Emlftért tett a múlt 11 év alatt elért ciberék­ről. Ez alatt az idő alatt — mondotta az elnök — 700 úi inert üzemet épí­tettünk. (MTI). Moszkva (MTI) Nyugati hírügynökségek megállapítása szerint a háromhatalmi atomesend- tárgyalásokon hétfőn újabb haladást értek el. Nyu­gati megfigyelők való­színűnek tartják, hogy né­hány napon belül megálla­podás születik. A Fehér Ház egyelőire semmiféle hivatalos nyilat­kozatot nem tett: az ame­rikai kormányzat már rég nem tanúsított hasonló „szűkszavúságot”. Ennek oka nyilvánvalóan az, hogy mindenféle találgatásra módot nyújtó bizonytalan információkkal nem akarja veszélyeztetni a moszkvai tárgyalások sikerét. Vonat­kozik ez elsősorban az Egyesült Államok szövetsé­geseire, akiknek „lelkese­dése” egyáltalában nem egyöntetű. Itt elsősorban Nyugat-Németország és Franciaország „tartózkodó álláspontjára” gondolnak. Az amerikaiak a szövetsé­Az amerikaiak nagy fi­gyelemmel kísérik a moszk­vai háromhatalmi atom- csend-tárgyalásokat. — Amennyire megítélhető — írja a Washingtoni Star — a kommunisták és mi is, minden bizonnyal a feszültség enyhítésének út­jára léptünk. Az amerikai lapok és hírügynökségek e remény­kedő jelentéseivel merő­ben ellentétes az hogy az Egyesült Államok hadi monopóliumainak hívei, akik ellenzik a leszerelést és hidegháborút szeretné­nek folytatni, készülődnek a várható megegyezés el­leni harcra. Múlt szombaton és va­sárnap a késő éjszakába nyúló vita folyt a Penta­gon épületében arról, ho­gyan lehetne elhárítani az atomcsend-egvezmény eset­leges következményeit — írja a Washington Post kedd reggeli száma. A lap pentagoni tudósítója rá­mutat, hogy vezető ameri­kai katonai körök vélemé­nye szerint a további lég­köri robbantások előnyö­sek az Egyesült Államok számára. A sajtó az utób­bi napokban mind gyak- I rabban utal arra, hogy a geseket mindenesetre ismé­telten biztosították, hogy „tiszteletben tartják érde­keiket”; * A Szovjetunió, az Egye­sült Államok és Nagy- Britannia képviselői Moszk­vában kedden helyi idő szerint 15.00 órakor foly­tatták tanácskozásaikat a nukleáris fegyverkísérletek eltiltását kimondó részle­ges egyezmény megkötésé­ről. A délelőtt folyamán a szövegező bizottság tartott ülést. A kedd délutáni ülésről kiadott közös közlemény hangsúlyozza, hogy továb­bi haladást értek el a le­vegőben, a világűrben és a víz alatt végzett nukleáris fegyverkísérletek eltiltását kimondó szerződés meg­szövegezésében. Ezenkívül folytatták az eszmecserét a feleiket kölcsönösen érintő más kérdésekről Is. A közlemény bejelenti, hogy ma újabb ülést tar­tanak. nukleáris kísérletek eltil­tásának legelkeseredettebb ellensége Lemay tábornok, az amerikai katonai légi­erők vezérkari főnöke és George Anderson tenger­nagy, a haditengerészeti erők vezérkari főnöke, akik nemrégen egy szenátor csoporttal tartott titkos ta­lálkozón nyíltan felhívták az Egyesült Államok kon­gresszusát, hogy „nemzet- biztonsági elképzelésekből” hiúsítsák meg a nukleáris kísérletek eltiltásáról szó­ló egyezmény ratifikálását. Az egyezmény szenátusi jóváhagyásának esélyeit értékelve, számos washing­toni szemleíró már most hangoztatja, hogy az egyezmény keresztülvitele a szenátusban viharos lesz és komoly ellenzékre szá­míthat. A lapok ezt az el­lenzéket az Egyesült Álla­mok nemzetbiztonságáról való gondoskodással ma­gyarázzák, de ha jobban a kulisszák mögé tekin­tünk, rájöhetünk, hogy ezek az emberek egytől- esvig szoros kapcsolatban állnak az Egyesült Álla­mok hadianyagipari mono­póliumaival — fejezi be tudósítását Szagatyelján. Kinek nem érdeke ? Osztályharc — ÉS II SZOCIÁLIS EGYÜTTMŰKÖDÉS Nyugat-Berlinben né­hány napja ért véget egyike, az eddig szin­te egyedülálló szak- szervezeti kongresszu­soknak. Nemcsak az tette egyedülállóvá, hogy ez volt a nyu­gatnémet szakszerve­zeti szövetség egyiké­nek ama kongresszu­sa, melyen az ameri­kai államfő is felszó­lalt, hanem mindenek­előtt azért, mert en­nek a kongresszusnak határozatait és állás- foglalásait még azok a nyugatnémet körök is helyesléssel fogad­ták, melyek soha még a legcsekélyebb ro- konszenvet sem tanú­sították a szakszerve­zetekkel szemben. Az építőipari munkások VL kongresszusa volt a 16 nyugatnémet szakmai szakszervezeti szövetség egyikének első olyan kongresz- szusa, amely még a szakszervezetellenes kö­rök számára is ked­ves elveket tett ma­gáévá. A nyugatnémet szakszer­vezeti mozgalom már hosz- szabb ideje forrong. A Szo­ciáldemokrata Párt és szá­mos e párt közvetlen be­folyása alatt álló szakszer­vezeti vezető igyekszik már évek óta egységes „új irány­zatot” rákényszeríteni a szakszervezetekre. .A szak- szervezetek új politikai el­veinek megfogalmazására irányuló utolsó kísérlet a múlt év vége felé megren­dezett rendes évi közgyű­lésen futott zátonyra. A kongresszus akkor — azok­nak nyomására, akiket itt az „osztályfelfogás” hívei­nek neveznek — elvetette az új szakszervezeti prog­ramra vonatkozó javaslatot és heves vita után kompro­misszumos megoldásként el­határozta, hogy az idén rendkívüli kongresszust hív egybe, melyen folytatni kel­lene a nyugatnémet szak­szervezetek gazdasági, szo­ciális és kulturális politi­kája programelveiről szóló vitát. Minden jel arra mu­tat, hogy ez lehetett a „ra­dikális szárny” utolsó je­lentősebb megnyilvánulása és most elérkezett az idő, hogy végre a szakszervezeti programot is összhangba hozzák azzal az irányzattal, melyet a szociáldemokraták már Bad Godesberg-i kon­gresszusukon meghirdettek. Közvetlenül az építőipari munkások szakmai szövet­sége kongresszusának kez­dete előtt, a nyugatnémet szakszervezetek szövetségé­nek elnöksége új program­tervezetet tett közzé, re­mélve, hogy ez már nem vált íri olyan vitát, mint az elmúlt kongresszuson. Bár a tervezet lényege tel­jesen azonos maradt az egy évvel azelőtt elutasított ja­vaslatban foglaltakkal, szer­zői remélik, hogy a „de- rad'kali zálódás” folyamata Időközben annyira előre­haladt, hogy az új javasla­tot már nem fenyegeti az előző sorsa. A program a társadalmi- politikái és gazdasági cél­kitűzések felsorolásában ugyan számos olyan részle­tet tartalmaz, amely nem csak az előző elutas'tott tervezetben szerepelt, ha­nem még abban is, melyet a nyugatnémet szakszerve­zetek 1949-ben alapító kongresszusukon elfogadtak. Alapvető irányzatát és kö­vetkezetlen megfogalmazá­sait illetően azonban az új program semmiképp sem elé­gítette ki azokat a követe­léseket, amelyeket a fém­munkások szakszervezete támasztott, midőn a terve­zet kidolgozása alkalmazá­sát követelte. Az új prog­ram ugyanis sok mindent felhígított, de keveset ja­vított. Jellemző, hogy a prog­ram egész társadalmi, poli­tikai és gazdasági részét jelentős mértékben lerövi­dítették és alapvetően meg­változtatták a feladatok és problémák sorrendjét. A program ugyanis megköve­teli a társadalmi termékek igazságos elosztását, a nagy jövedelemmel rendelkezők adókedvezményének meg­szüntetését, a vállalatveze­tésbe való beleszólás jogá­nak kiterjesztését — de már sehol sem követeli a gazdasági és társadalmi be­rendezkedés alapvető meg­változtatását, melyhez az eddigi program ragaszko­dott. . Az új program ugyan még mindig a kartellek ha­talmának korlátozását kö­veteli, valamint a gazdasági koncentráció megakadályo­zását. de első ízben tesza magáévá határozottan a „szabad gazdálkodás” rend­szerét és elveit. A szakszervezet e prog­ram értelmében még min­dig arra az álláspontra he­lyezkedik, hogy az állam­nak kell irányítania a be­ruházási és hitelpolitikát, sőt mi több, hogy valami­lyen „keret tervet” is be kellene vezetni, de a „kulcs­ipar társadalmasítását” csak a végén említi, akkor is mint a „gazdaságiigazgatás és irányítás eszközét”, nem pedig mint a társadalma termék igazságosabb elosz­tásának, valamint a kor­szerű társadalmi életformá­ra való áttérés lényegbe­vágó kérdését Nem vitás, hogy mind­ezeket és számos más vál­tozásokat egyes kommentá­torok indokoltnak tartanak és azt állítják, hogy az új program „végérvényesen le­faragja az osztályharc régi függvényeit és véget vet a termelőeszközök társadal­masítása iránti követelé­seknek”, melyek még min­dig — mint mondják aka­dályozzák az „új eszmék” meghonosulását. Ez a döntő szakszervezeti fordulat, melyben az osz­tályharcot ú. n. szociális együttműködéssé kell át­alakítani, első jelentősebb ösztönzésiét az építőipari munkások kongresszusán kapta. A szakszervezeti program új tervezését ugyanis ezen a kongresszu­son nem azért bírálták, mert túlságosan eltávolodik a szakszervezeti mozgalom eddigi elveitől, hanem azért, mert egyes társadalmi-po­litikai. valamint gazdasági tételeiben még „mindig túl kevéssé korszerű”. Az épí­tőipari munkások szakszer­vezetének elnöke, Georg Leber ezért önálló pro­gramot fogalmazott meg, amelynek értelmében a szakszervezet gaz­dasági-politikai célkitűzései lényegében csupán a „tár­sadalmi termék igazságo­sabb elosztására” és a „döntésben való részvétel jogának kiterjesztésére” korlátozódnak. Nem is csoda, hogy az építőmunkások kongresszu­sának határozatait nagy elégedettséggel fogadták még a szakszervezetéllenes körök is. Általános a vé­lemény, hogy ez a kong­resszus mutat irányt az egész szakszervezeti szövet­ség rövidesen megrende­zésre kerülő kongresszusá­nak és megerősíti a véle­ményeket, melyek szerint a „radikális szakszervezeti erők” nem fogják ismétel­ten megakadályozni az új program elfogadtatását. Bár itt a legkisebb nyugatné­met szakszervezeti szakmai szövetségről van szó, az építőipari munkások kong­resszusa mindenesetre való­ban jellemző és arra a tényre figyelmeztet, hogy a nyugatnémet szakszerveze­tekben végbemenő forron­gás az ú. n. Bad Godes- berg-d irányzat elfogadása felé tendál ’ * 1 '.

Next

/
Thumbnails
Contents