Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-04 / 154. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK> SZOLNOK Jé / a a A MEGYEl PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYE! TANÁCS LAPJA ______________________________________ . _______A ag y, évfolyam, 154. szám. Ara 50 fillér 1963. július L, csütörtök. MA: Országos tudományos tanácskozás a takarmánytermesztésről Szolnokon STOP AZ AUTÓSTOPNAK Bemutatta új műsorát a Tisza Táncegyüttes Nincs győzelem harcok nélkül Kemény téli ás tavaszi hónapok után földjeinken érik az új élet. Városainkban erősebbé válik az építő munka lendülete. Néha a napos derűr i esős ború következik, de kisebb-nagyobb mértékű károk mellett még a felhőkből is életadó permet hull alá. A felületesen szemlélő, derűlátók előtt most egész életünk szépnek és gazdagnak látszik. Áruházaink és földművesszövetkezeti boltjaink áruval é; vevővel teltek, az emberek j ólöltözöttek. A takarékbetétek ösz- szege és a külföldi turistautak száma egyaránt emelkedik, lassan, de biztatóan halad az egész gazdasági élet. A felületésen Szemlélő kicsit úgy véli, ez már maga a megvalósult szocializmus. Már csak sütkérezni kell a napon, tenni érte viszont keveset vagy tán semmit... A mindenkori borúlátók a másik Oldalon állnak. Csak azt veszik észre a világból, ami az ő szemléletüket igazolja. Tömött pultjainkon az időnkénti hiánycikkeket keresik, amelyekre néhány évvel előbb anyagiak híján még igény se volt. Időjárásban csak a viharokat, magasodó építkezéseinken csak a rosszul záródó ajtókat látják. A borúlátók vesztik el először hitüket, ha időnként egy- egy fa dől a szocializmus útjára, ha a természet vagy a világpolitikai helyzet nagyobb erőfeszítést követel az egész néptől. Egyben azonban megegyeznek a derűlátókkal: ők sem tennének egyetlen lépést se a kidőlt fa odébbtolására. A munka-" nehezét másoknak hagyják. A maguk módján a derűlátók is, a borúlátók is féligazságokat hirdetnek. Az egyik a fényt, a másik az árnyékot hangsúlyozza a maga kispolgári kényelmének szolgálatában. A nép érdeke viszont mást követel. Azt, hogy szüntelenül törekedjünk eredményeink gyarapítására együtt és kü- lön-külön, keressük meg mindenütt azokat a gátakat, Étmelyeket el kell tá- volítanunk, hogy előbbre haladjunk. Magyarán: ne bízzuk másokra, vagy a vak véletlenre a haladást, tegyünk is érte valamit a magunk területén. A föld művelője a mezőgazdaságban, az ipari munkás a gyárakban, a mérnök az íróasztalnál. Mikor május elseje előtt Moszkvában megjelentek a párt jelszavai, -volt közöttük egy, amely az íróktól* művészektől azt kérte, ábrázolják gazdagabban, sokoldalúbban a kommunizmust építő nép győzelmeit. Azóta hazai borúlátóink a külországbeli renegátokkal karöltve azért siránkoznak, hogy ismét elkövetkezett a >,lakkozás” időszaka. A Szabad Európa Rádió már arról beszélt, hogy az irodalom, „csak a párthatározatokat illusztrálja majd, fáradság nélkül ábrázol traktoros legényeket, erőtől duzzadó vaskohászokat, rengő búzatáblákat, muskátlis parasztházakat — az élet árnyoldalai helyett”. Pedig ország-világ a megmondhatója, hogy minden győzelmünket harcok, kisebb-nagyobb küzdelmek előztek meg. És a győzelmek kivívása, ábrázolása — csak a harcok után lehetséges; olyan harcok után, amelyek bennefeszülnek falun és városban egyaránt a mindennapokban. Néha úgy tűnik, hogy a viták és a problémák közben megállt a fejlődés, még csak érlelődnek az előbbrejutás feltételei. Nem is olyan régen a hazai alumíniumgyártás fellegvárában a főmérnök — miközben lelkesen mutatta üzemét — panaszkodott: í,kevés a mérnök, kevés a technikus... jó szakemberek olyan szétaprózott munkát végeznek, amely a fejlődést gátolja”. „És nem kért segítséget a minisztériumtól?” — kérdezték tőle. S ő válaszolta: már azt is meguntam... most nemrégen vált köztudottá, az előttünk álló tíz évben mintegy 150 kohómómököt kap az alumíniumipar. Az említett gyár mellett már az ősztől meginduló színesfémipari technikumban évenként 20—25 kohásztechnikus képzését biztosítják. Valahol tehát mégis csak megoldották ezt a kétségkívül fogas népgazdasági *,csomót Ezeket a problémákat a mi embereink tárják fel, a mi embereink oldják meg, mégis harcot jelentenek. Harc folyik az állami rendeletek, ' párthatározatok végrehajtásáért, harc folyik az önzés és önzetlenség, a tespedés és a munkaláz, az objektívnek tűnő akadály és az emberi erőfeszítések között. Mindennapjaink előrehaladását tehát ebben az ösz- szefüggésben, a szüntelen harc és a törvényszerűen előbb-utóbb kivívott győzelem dialektikájában kell megteremteni. Nem kell félni attól, hogy itt is, ott is meg kell állni egy pillanatra; találunk mindenütt tennivalót. Egy jégverte határsávban új, rövid érésű terményt követel a föld, egy-egy átszervezett üzemben rendet és mielőbbi új gyártmányokat kíván a munkás — és mert ez is a szocializmus gondja, több Lehel-hűtőszekrényt sürget a háziasszonyok serege. Ha nekilátunk a munkának, a haszon: mindannyiunké! Büszkék lehetünk arra a csaknem hétmillió választó- polgárra, aki az ország- gyűlési és tanácsválasztásokon ügyünk és programunk mellett kiállt De állítsuk magunk mellé érveinkkel — tetteinkkel, eredményeinkkel azt az 50—70 ezer választót is, aki még nem látott tisztán. Büszkék lehetünk arra, hogy mintegy 1,5 millió általános iskolás gyerek tanul, de ne feledjük el, hogy a felnőtt lakosság néhány százaléka még analfabéta. A maga módján harcos a tsz-elnök, aiki nem nyugszik bele a renyheségbe, harcos a főmérnök, akt sürgette az új győzelmek feltételeit, csatát nyer az az agronómus, aki azonnal hadba hív a természet pusztításai ellen, csatázik az a pedagógus, aiki a tvan tennák között is megtalálja az ími-olvasmi még nem tudókat. Az indokolatlan derűlátók és borúlátók ellen ezt az alkotó, jó munkát, a legfőbb harci fegyvert kell megforgatni, hogy megértsék mindenütt: győzni lehet, győzni tudunk, a mindennapok nehézségei feletti Jarmies László Kádár János fogadta Giancarlo Pajetta ebtársaf Kádár János elvtárs, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára szerdán fogadta Giancarlo Pajetta elvtársat, az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának hazánkban tartózkodó titkárát. A két pártot kölcsönösen foglalkoztató kérdésekről folytattak szívélyes, baráti eszmecserét. Készül a siló a Palotás! Állami Gazdaságban A nömozgalo változatos akciói egyre több asszonyt vonzanak Megerősödtek a szövetkezeti nőbizottságok — Minden módon támogassuk a tanulni akaró asszonyokat Tegnap tanácskozásra jöttek össze a Szolnok városi tanács nagytermében a nőmozgalom megyei vezetői és aktívái. A több száz asszony részvételével lezajló tanácskozáson részt vett Zagyi János, a megyei párt vb. tagja is. A tanácskozáson Borsiá- nyi Jánosné, a nőtamács megyei titkára tartott beszámolót. Elismeréssel beszélt a taoácsválasztások idején végzett munkáról, majd szólt a magyar béke- kongresszusról és a nők moszkvai világtalálkozójáról, s arról Is hogyan növekedett a mozgalomban résztvevők tábora a közelmúltban. Különböző rétegtalálkozókat tartottak a leszerelési hónap alkalmával szerte a megyében. Az eredetileg tervezett tíz helyett huszonhét ilyen találkozó zajlott le a megyében* kétezernyi résztvevővel. Szólt az MSZMP VIII. kongresszusa által megszabott feladatokról is. Beszélt az előadó a munkás-paraszt, értelmiségi asszonyok barátságának további erősítéséről, valamint arról a sok és hasznos kezdeményezésről, amit az asszonyok a termelés sikereiért indítanak. Részletesen beszélt a megyei titkár arról is, milyen a falusi asszonyok részvétele a munkában. Sokan dolgoznak a növénytermelésben. Az állattenyésztésben főleg a baromfinevelés gondját vállalják magukra. Később rátért arra, hogyan becsülik egyes tsz-ekben óikét. Befejezésül pedig a tanulásról szólt. Arról, hogy a nőtanácsok egyik legfontosabb féladata: ösztönözni, bíztatni,, bátorítani a nőket a tanulásra, általános szakmai és politikai műveltségük gyarapításéra. A beszámolót élénk vita követte. Elsőnek Kovács Istvánná szólalt fel, aki elmondta, hogy Kunszent- mártonban milyen szembetűnő az asszonyok érdek* lődése a társadalmi események iránt. Erre példát hozott a tanácsválasztások előkészítése idejéből és ugyanezt tapasztalták a leszerelési hónap során. — 'Olyan asszonyok is voltak a rendezvényeken, akiket előzőleg sohasem láttak ilyen helyen. Tapasztalataira alapozva elmondta azt Is, hogy a tanulásban sokszor a férjek akadályozzák meg feleségüket. Felvetődött náluk, hogy a nőtanács szervezzen külön osztályt a háziasszonyoknak. Csikós Istvánná megjegyezte, hogy Kőteleken a nők aránya emelkedett a tanácsban. Oda azonban — a jelek szerint — még soká jutunk el, hogy a végrehajtó bizottságokban is képviselve legyenek. Telek Fe- rencné szerint a tiszavár- konyi asszonyok szívesen (,Folytatás.u a 2. oldalon) Lesse elég szalonna, hűsítő, zsák — az aratóknak Fontos, hogy a kereskedelmi hálózat elősegítse a határban dolgozó emberek ellátását* — ne kelljen azoknak élelmiszer és iparcikk beszerzése céljából a városba bemenni, s így hasznos munkaórákat, napokat elvesztegetni. Többek között erről a lényeges kérdésről tárgyalt napirendként tegnap délelőtt a szolnoki városi tanács végrehajtó bizottsága. A fentiek figyelembevételével kezdték meg a felkészülést az fmsz és kiskereskedelmi egységek. Az élelmiszer ellátásra előreláthatólag nem lesz panasz* mivel az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat Szolnok területén lévő bolthálózatában kiszállított az aratási idényre 13 mázsa csemege-, 26 mázsa sózott- és 13 mázsa kenyér- szalonnát. — Hasonlóan az fmsz üzletek is nagymeny- nylségű arató-szalonnával rendelkeznek. — A termelőszövetkezeti gazdaságok a várostól távoleső területeken vannak, ezért a folyamatos áruellátásukról főleg a földművesszövetkezetek gondoskodnak. Egységei már felvették a kapcsolatot a tsz-ekkel, s a tanyaközpontokban bizományos árusítást szerveznek. Ugyanakkor a Vágóhíd Vállalat megfelelő szalonna- és töltelékárut készletez, melyből nemcsak Szolnak környékére, hanem a megye távolabbi területeire is juttatnak. Az aratáshoz szükséges iparcikkeket már kiszállították az üzletekbe, ezenkívül, ha ott elfogyna, — nagymennyiségű felszerelés várja a szövetkezeteket a szolnoki AGROKER-nél. — Jelenleg nyolcvanezer zsákot, csaknem négyezer kézikaszát, többszáz sarlót* favillát, gyűjtőgereblyét raktároznak. Az fmsz illetékes meg- bízottain kívül a városi tanács kereskedelmi csoportja is többször sorba látogatja a tanyaközpontokon, vagy másutt a határba kihelyezett boltokat és Intézkedik a megfelelő áruellátásról. Kimagasló eredmények a vasutasnapi versenyben A téli rendkívüli időjárás sok nehézséget és elmaradást okozott a Járműjavítóban is. Az elmúlt hónap elején a szakszervezet kezdeményezésére a szocialista brigádok bevonásával egyhónapos ünnepi verseny- műszakot indítottak a vasutasnap tiszteletére. Ennek célja az év eleji lemaradás pótlása volt. Most az első félév zárásakor máris jelentős eredményekről adhatunk számot. Legnagyobb termelő részlegünk, a VII/B teherkocsiosztály behozta az előző hónapok 5—6 százalékos lemaradását és mennyiségi, termelékenységi tervét egyaránt 100 százalékra teljesítette féléves szinten. A versenyműszak hónapjában pedig résztervüket is túlteljesítették. A tartálykocsik fővizsgájából 56 helyett nyolcvanat készítettek el. A tervezett 1636 középjavítás helyett pedig 2059-et teljesítettek. Egyedül a teherkocsik fővizsgáival maradtak él. A második legnagvobb egység, a mozdanyoszt&ly is teljesítette tervét, sőt a versenyidőszak alatt * egy nagyjavításos mozdonnyal túl is teljesítették. Itt különösen a kazánkovács részleg dolgozott kimagaslóan. A kazánokat határidő előtt kifogástalan állapotban adták át beépítésre. A Kol- láth, Molnár kazánkovács és a Csapó kazántisztító szocialista brigiádok jártak élen a munkában. Az osztály többi munkahelyei közül Dombóvári Mátyás szerelő, Fehér Lajos csőszerelő és Kántor Ferenc megmunkáló szocialista brigádok végeztek kimagasló munkát. A legnagyobb lemaradás a személykocsi osztályon volt. Itt 95 százalékra sikerült a félévi terv teljesítése. Az egyhónapos versenyműszak, amely első három hetében is eredményeket hozott, még tart. Az utolsó hét erőfeszítései alapján várható, hogy minden munkaterületen pótolják az éveleji lemaradást és az évi tervet határidőre sikerül teljesíteni. Zsák István
