Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-23 / 170. szám

1963. Július 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A Jászságban SZÍNHÁZI ESTÉK SZEGEDEN még sok az aratnivaló A kunszentmártoni járás szépen előre haladt A Szolnok megyed Ta­nács VB. Mezőgazdasági Osztályának legutóbbi je­lentése szerint még sok az arafcnivaló a megyében. A kenyérgabona aratása a megye déli részein — kü­lönösen a kunszentmártoni járásban jól halad ugyan, de a jászberényi járásban, a kunhegyes^ járásban, Türke vén, s még másutt is van mit aratni, A kunszentmártoni körzetben a 16 000 hold kenyérgabo­nából már csak 2000 hold- nyi van talpon. Túrkevén ellenben a kenyérgabona vetésterület félénél sem sokkal többet vágtak még le. Legnagyobb gabonater­melő járásunkban, a szol­noki járásban a 31 000 hold kenyérgabonából közel 10 000 hold vár még aratás­ra. A jászberényi járás 25 000 hold kenyérgabonái- jából 16 000 holdat arattak már le. Az őszi árpa aratását a legtöbb járásban befejez­ték. Végeztek az őszi árpa gépi és kézi kaszálásával a Jászberényi-, a Tiszafü­redi járásban, Karcagon, Mezőtúron, Kisújszálláson. A tavaszi árpa betakarítá­sa még sehol sem fejező­dött be, de learatásához közel áll Jászberény város, Mezőtúr és a Törökszent­miklósi járás. Az idén tekintélyes terü­leten, 14 000 holdon ter­mesztettek borsót a megye termelőszövetkezetei. A borsó aratását a Jászság­ban befejezték, s ugyan­csak elvetették a borsóara­tás gondját a szolnoki-, a törökszentmiklósi járásban, Túrkevén, Kisújszálláson és Jászberényben Az aratással egyidőben most már egyre több he­lyen megkezdték a ktom- bájnszalma lehúzását és kazlazását. Karcagon és TörökSztintmiklóson jól is haladnak ezzel a munká­lattal, ellenben a jászberé­nyi-, a kunszentmártoni já­rásban, Kisújszálláson és Túrkevén gyorsíthatnák az iramot. A tarlóművelésben sem­mi okunk az elégedettség­re. A kunszentmártoni, a jászberényi járásban ugyan haladnak valamelyest, de az egész' megyében nem kielégítő a talajművelés üteme. A gépek kétműsza- kos üzemeltetésével gyor­sítható lenne ez a munka, s a jászberényi, a szolnoki járásban és Túrkevén ezen a héten már többen is dol­goznak két műszakban, mint a múlt héten. Ám a megye jónéhány járásában — mint a kunhegyesiben is — nemhogy növekedett volna, hanem csökkent a két műszakban üzemelő traktorok létszáma. Tizenhat nap Upponyban A Nemzeti Múzeum és a KISZ KB dicséretei —- Jövőre Tarkőre mennek a fiatal amatőr- régészek A Ságvári Endre Műve­lődési Ház és a 605. sz. Iparitanuló Intézet ipari tanulókból álló honisme­reti szakköre június 30-tól —július 16-ig a Bükk hegy­ség északi részén fekvő Uppony községben és kör­nyékén régészeti ásatások­ban vett részt. A huszon­négy tagú csoport és ve­zetője: Mozsár András ta­nár segítettek a Nemzeti Múzeum szakemberei ál­tal irányított régészeti fel­táró és feldolgozó munká­latokban. Mozsár András a követ­kezőképpen elevenítette fel a nagyszerű kirándulás és tanulmányút esemé­nyeit: — Szakkörünk az el­múlt évi jó munkája ré­vén érdemelte ki ezt a szép és tanulságos 16 na­pot. Többezer éves mam- mut, szibériai őspocok, jégkorszakbeli barlang­medve csontmaradványaira bukkantunk az ásatások során. Ezenkívül feltár­tunk egy 70 méter mély és 150 méter hosszú bar­langfolyosót is a damasári völgyben, melynek korát két-háromszáz ezer évre becsülik a régészek. — E területen most járt először ember, a barlang mélyén mínusz 6 fokot mértek, s az itt talált jég­táblákban megmaradtak a négy-ötszáz ezer évvel ez­előtt itt élt állatok csont­maradványai. A kutatók szerint ezek kisebb szár­nyasok maradványai, olyan állatoké, melyekkel annak­idején a nagyobbak táplál­koztak. — Kifogástalan állapot­ban találtunk rá az emlí­tett leletekre, melyek min­den bizonnyal értékes ada­lékokat jelentenek majd a legújabb jégkorszakot ku­tató munkálatokhoz. tén Bükk-hegység) ásatá­soknál ismételten igénybe kívánja venni honismereti szakkörünk segítségét, — munkáját. — b. gy. — Szombat este komor vár­falak, boltívek uralták a hatalmas méretű színpadot. S a középkori vár fölé stíl­szerűen magasodott a Dóm két hatalmas tornya. A tizenötödik századba visz minket Erkel „Bran- kovics György”-e. Van az opera szemléletében sok modem vonás is, hiszen az apa vívódása, a szerelem és Hunyadi-utánérzés, nem hisszük viszont, hogy egyes elnyújtott szerelmi kettősei, áriái népszerűségben fel­veszik valaha is a versenyt az említett két operával. Kifogástalan, volt viszont Makó András rendezése és az énekesek egyéni teljesít­ménye. Fodor János kivá­lóan érzékeltette Branko- vics nehéz harcát, hullám­gos nagyterme foglalta el, hogy a következő felvonás­ra a hatalmas díszletdara­bok tengelyükön elfordulva Oberon és Titánia tündér­ligetét varázsolják szemünk elé. Érdekes, nagy sikert ara­tott előadásét láthatta a közönség Shakespeare tün- dórjétékának. S ha zavart Jelenet Erkel operájából. Brankovics: Fodor János, fia: Házy Erzsébet és a hazaszeretet közötti konfliktus, a reálpolitikus és hitszegő érdekesen jel­lemzett kettős alakja ta­gadhatatlanul korunk em­berét is magával ragadja. A baj talán ott van, hogy éppen ezek a jelenetek nem érvényesültek kellőképpen a szabad tér tágas dimenziói­ban, s a fény, a pompa, a tömegek felvonultatása, ami viszont a szabadtéri színpad éltető eleme néhol indokolatlanul elhúzta a cselekményt. Az opera nem legsikerül­tebb alkotása a zeneszerző­nek. Sok benne a Bánk­zó érzéseit. Csiszoltan tün­dökölt Simándi tenorja, Mátyás Mária és Házy Er­zsébet is osztatlan tetszést aratott. • A vasárnap délutáni zu­hogó eső fogadásokat szült: eláll-e vagy sem, megtart­ják a Szentivánéji-t vagy sem. Az optimistáknak lett igazuk. Az előadás pontos időben kezdődött, kár lett volna, ha elmarad. A díszletezők derekas munkát végeztek. Eltűntek a komor várfalak és he­lyüket egy athéni palota humanitástól ragyogó vilá­is kissé a sok színház stí­lusát magával hozó színé­szek nem mindig össze­hangolt játéka, bőségesen kárpótolt ezért a fanyar iróniájú Várady Hédi tün­dérkirálynője, Harkányi Endre érdekes stílusban megfogalmazott Puck-alakí- tása, Bessenyei Ferenc va­lóban felséges — és em­berséges — Theseus-a, a balett kitűnő tánca és az erdei bolyongás érzékletes kimunkálása. — ht — Száz katona fiatal Jássdóssán Rekkenő hőség volt. Ügy tetszett, hogy a nap folyé­kony arannyá változtatja a földön a homokot, s ki­szívja most egy szussza- násra a Tárná utolsó csepp vizét is. A Tárnáét — amely tavasszal pusztulás­ra kárhoztatta Jászdózsa még oly nehéz is 34—35 fokos hőségben csákányoz­ni a földet, bontani a dű­lőiéiben lévő házak tető- szerkezetét. Vasárnap hajnali négy­kor száz katonafiatal in­dult el Szolnokról a döcö­gő személyvonattal, hogy A tavasszal majd egy mé­teres víz mosta az alját az öreg vályogépületnek, kí­vülről, belülről egyfor­mán. így aztán nem cso­da, ha most a ház inkább hasonlít egy roskadozó ag­gastyánhoz, mint ahhoz a csinos családi hajlékhoz, ami annakelőtte volt. A fiúk közül három — Or­szágit József, Koroknyai József és Veréb Dezső — hatalmas oszlopokat cipel­tek — kell majd az épít­kezéshez. Az iskola KISZ szerve­zete szervezte meg a mun­kát — válaszolt kérdésem­re Koroknyai József. — És legalább értenek valamit az építő mesterség­hez? — Dezső igen — intett a mellettünk szótlanul áll­dogáló Veréb Dezső felé — az ő mestersége kőműves. De én is értek valamics­két, amikor odahaza építet­tük a házunkat segítettem én is. — Odahaza..’ — Igen. Balatonföldvá- ron, akkor nem gondol­tam, hogy még Dózsán is dolgozom majd. — Mi ugyanis tavasszal, az árvizek idején még oda­haza voltunk, csak május­ban vonultunk be katoná­nak — magyarázta Or­utána fürdés... este tíz körül érünk vissza Szol­nokra. * Kíváncsi asszonyszemek figyelik Takács Gyula bri­gádjának munkáját az Ár­pád utcában. A tulajdonos itt egy öreg özvegyasszony: Nagy Balázsné. A pusztító ár után egy istállóban húzta meg magát —smost figyelő pillantásokkal kém­leli, meddig jutnak a mun­kában a fiúk, akik segít­ségére siettek. Ó egyedül, egymagában él. Párját már rég elvesz­tette — s egyik fiát is a háború alatt. A másik gye­reke meg valahol Ameri­kában él, vajmi keveset tö­rődve a nyolcvan felé járó asszonnyal. így hát job­bára társadalmi munká­val épül majd fel a ház — Nagynéni új otthona. De az önkéntes építők most egy kicsit elégedetlenkedtek: — Nem mondta senki, hogy csináljuk... — Jöhetne már egy „nagy fej”, hogy megma­gyarázza ... — Maguk között nincs kőműves? — De van. Csak ha nem mondják meg milyen ala­pot ássunk, a magunk feje után nem mehetünk. — írja meg az újság­ban, mi szívesen itt ma­radnánk akár két hétig is. Olyan házat építenénk, hogy megnézhetné bárki. Dr. Jánossy Dénes pro­fesszor nagy elismeréssel nyilatkozott honismereti szakkörünk munkájáról, a KISZ KB Kulturális Osz­tálya pedig levélben fejez­te ki köszönetét. Az előzetes tervek sze­rint a Nemzeti Múzeum a lövő évben a tarkői (szin­majd kétszáz házát. — Jó lenne egy kis eső! sóhajtottak az öregek. — Jó lenne egy kis hű­vös szellő — így a fiata­lok. Esőt ők ezen a napon nem kívántak, mert akkor meg kellett volna állmok a munkával, azt meg se­hogyan sem akarták, ha egy napon át és éppen a pihenő idejükben — tár­sadalmi munkában segít­senek Jászdózsa község új­jáépítésében. * A Kilián György Repülő Tiszti Iskolán tanuló fia­talok egyik csoportja Bog­nár László házát bontotta. szágh József és még hoz­zátette, hogy Kecskemét­ről jött, s pont a huszadik születésnapján öltötte fel az egyenruhát. — Hányán jöttek ki Szolnokról? — Százan. Ügy hírlik délután kettőig dolgozunk, Egy szoba összkomforto­sat... — Szintén májusban vo­nultak be katonának? — Csak ketten. Ketten ősziek, a többiek meg hu­szonötévesek ... — Életfogytiglan... — összegezi egy kopasz fejű Befejeződön a moszkvai filmfesztivál Vasárnap a Kreml kong­resszusi palotájában záró- ünnepség keretében osztot­ták ki a 3. moszkvai' nem­zetközi filmfesztivál dijait A fesztivál nagydíját Fel­lini „Nyolc és fél” című filmje nyerte. A rövidfil­mek közül a magyar „Ének a vasról’’ című film kapót4- aranyérmet. A játékfilmek „ezüstdí­jait az „Üresjárat” című szovjet, a „Fekete szár­nyak” című lengyel és a „Legenda a vonaton” cí­mű magyar filmeknek ítél­ték. Ezüstdíjas dokumen­tum filmek: „Egy ütközet története” (Kuba), „Már­cius-április” (Szovjetunió), " Autómánia, 2000” (Ang­lia). A legjobb rendezői tel­jesítmény díját Frank Be­yer (NDK) a „Farkasok közt védtelen” című film rendezője kapta. A díjakon kívül a záró­ünnepélyen — kiosztották még az elismerő oklevele­ket, valamint a szovjet művészeti és társadalmi szervezetek; különdíját. Automata poogyászmegó'rzőket állítanak fel A MÁV az utasok kényel­mére az idén sokféle új szolgáltatást vezetett be. A nemzetközi utasfelvilágosító szolgálat, a pályaudvarok között poggyászszállítás, a taxi előrendelés után kísér­letképpen automata pogy- gyászmegőrzőt is létesíte­nek. Az automata poggyász­megőrző tulajdonképpen két­részes lemez-szekrény. Felső rekesze egynapos, alsó része kétnapos megőrzésre szolgál. Ettől függően egy, illetve két forintos bedobása után a szekrény önműködően ki­nyílik. Az utas a csomagjai­nak elhelyezése után a szek­rény biztonsági zárának kul­csát magávai viszi. A meg­őrzés idejét a rekeszeken óra jelzi. fiú. Vagyis ez azt jelenti, hogy ők a katonai pályát választották élethivatásul. Később ebédre invitáltak — mondván tartsak velük, mert „irtó jó kaját” kap­tak a laktanyából. Azután szünetet tartottak, addig amíg farkasétvággyal meg­ettek vagy ... sárgadiny- nyét. Mennyit? Illetlenség lett volna tőlem megszá­molni, hány dinnye befo­gadására képes tizenöt gyomor. Aztán folytatták a munkát. Csákányoztak, ástak, s rövid idő múlva már csak hatalmas porfel­hő jelezte a Takács bri­gád munkahelyét. * Orgona utca 14, Csorna János portája. Itt már félig elkészült az új ház. A gazda taposta a sarat — a fiúk meg rakták a váj- kot, húzták a falat. A me­legre csak egy kicsit pa­naszkodtak, inkább- azt tették szóvá, hogy: — Miért nem hívtak meg minket már tegnap estére? Ekkor ugyanis bál volt a faluban, s táncolni ők is szívesen elmentek volna. No de kárpótlásul vagy vigasztalásul — mindegy. Örömmel nyugtázták, hogy a falu tömegszervezetei egy hektó sört -adtak a fa­luban dolgozó katonáknak — hűsítőitalként! Száz katonafiatal egy na­pot töltött Jászdózsán. — Építettek — társadalmi munkában. Varga Viktória

Next

/
Thumbnails
Contents