Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-23 / 170. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! SZOLNOK M / * m A MEGYE! PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XIV. évfolyam, 170. szám. Ára 50 fillér 1963. július 23., kedd. MA: Munkásgondok—munkásszemmel Áldozatát cserben hagyta Színházi esték Szegeden Hazaindult Moszkvából a magyar küldöttség Látogatás Hruscsov nyaralójában A Kádár János vezette magyar kormányküldöttség vasárnap délben Hruscsov meghívására hajékirámdulé- son vett részt a Moszkva— Volga csatornán. A küldöttség helyi idő szerint 12 óra körül étke­zett meg a Himki folyami kikötőhöz és a Makszim Gorkij sétahajóra szállt. Szergej Turutyin, a hajó kapitánya jelentést tett Kádár Jánosnak: a hajó személyzete szeretettel vár­ja a magyar vendégeket A pdros-fehér-zöM zászló alatt hajózó Makszim Gorkij fedélzetén ott volt Kádár János vezetésével a magyar küldöttség: Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Benkei András, Péter János, kül­ügyminiszter, Szipka József moszkvai magyar nagykö­vet, — ott volt Nyíkita Hruscsov és családjának számos tagja, közöttük Alekszej Adzsubej, az Iz­vesztyija főszerkesztője és félesége, Rada Hruscsova, Leonyid Brezsnyev és fe­lesége, Anasztasz Mikojan, Jekatyerina Furceva és Nyikolaj Firjubin, Szergej Asztavin, a külügyminisz­térium 5. európai osztályá­nak vezetője, Georgij Gye- rryiszov, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete. A magyar küldöttség tagjain kívül ott volt a hajókiránduláson Apró An­tal, a Minisztertanács el­nökhelyettese, aki a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának július 24-én • szovjet fővárosban megkezdődő tárgyalásaira érkezett Moszkvába. Ugyan­csak ott volt az átutazóban levő Szarka Károly kül­ügyminiszterhelyettes és Dobozy Imre, az Írószövet­ség titkára, akik a kubai július 26-i ünnepségekre utaztukban a szovjet fővá­rosba érkeztek. A sétahajó kellemes idő­ben, magyar népi muzsika hangjai mellett indult el a Moszkva—Volga-csator- nán a Volga felé. A Himki folyami kikötőben össze- sereglett tömeg éljenzéssel és tapssal köszöntötte Hrus- csovot és Kádár Jánost. A későbbiekben a folyó két partján a sok ezer kirán­duló és strandoló moszkvai mindenfelé felismerte a 6z»vjet és magyar vezető­ket, s a víziből, a víz part­járól mosolyogva integettek a hajó felé. Hruscsov, Ká­dár János, a küldöttség tagjai és a szovjet vezetők örömmel viszonozták az üd­vözlést. A hajón Hruscsov ebéden látta vendégül a küldöttség tagjait és a kíséretükben lévő személyeket. Ezután a hajó kifutott az úgynevezett „moszkvai tengerre”, a nagy víztároló tükrére, majd egy festői nyírfaligetnél kikö­tött. A Zeljonij Misz (Zöld­fok) közelében lévő nyírfa­ligetiben Hruscsov Kádár János társaságában hosz- szabb sétát tett. Ezután a szovjet és a magyar vezetők egy Meteor­típusú szárnyashajóra száll­tak. A Meteor 70 kilomé­teres sebességgel száguldott vissza Moszkvába a csator­na vizén. Hruscsov meghívta Ká­dár Jánost, Apró Antalt, Fehér Lajost és Fock Jenót, látogassanak el Moszkva környéki nyaralójába. A magyar vezetők köszönet­tel elfogadták a meghívást A küldöttség és a kíséret többi tagja a, szovjet—ame­rikai atlétikai mérkőzésre indult a Lenin-stadionba. A stadion kormánypáíío- lyában Hruscsov és Kádár társaságában foglalt helyet Averell Harriman. az Egye­sült Államok külűgyminisz- terhelyettese és Foy D. Kohler, az Egyesült Álla­mok moszkvai nagykövete is. Búcsúztatás a moszkvai Kijev pályaudvaron Hétfőn reggel Moszkvá­ból Budapestre utazott a Magyar Népköztársaság párt és kormányküldöttsé­ge, amely tíz napos hivata­los látogatást tett , az SZKP Központ] Bizottsága és a szovjet kormány meg­hívására a Szovjetuniban. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának el­ső titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke Moszkvában marad, hogy részt vegyen a szer­dán, 24-én kezdődő KGST- csúcsértekezleten. A szovjet főváros Kijevi- pályaudvarán a küldöttsé­get Brezsnyev, Hruscsov, Kirilenko, Mikojan, Sver- nyik, Voronov, őriéin, Jef- remov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének tagjai, illetve póttagjai; Andropóv, Jemicsev, Ilji- csov, Rudakov, Seljepin és Tyitov, a Központi Bizott­ság titkárai: őromiko kül­ügyminiszter, a szovjet kor­mány és tábornoki kar több tagja; Pjotr Fedoszejev, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság elnöke. Kliment Vorosilov, a Legfelső Ta­nács elnökségének tagja; Andrej Grecsko marsall, a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erőinek parancs­áéira; Georgij Gyenyiszov, a Szovjetunió magyarorszá-, gi nagykövete és mások I búcsúztatták. Ott volt a pá­lyaudvaron a moszkvai magyar kolónia csaknem teljes számban, 9 részt vett a búcsúztatáson Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese is, aki ugyancsak a KGST-tanács- kozásra érkezett Moszkvá­ba. A magyar küldöttséget a határig elkíséri Alekszandr Orlov külügyminiszterhe- lyettes, Andrej Gorcsakov, a Központi Bizottság he­lyettes osztályvezetője és Fjodor Molocskov, a kül­ügyminisztérium protokoll- csztályának vezetője. A szovjet főváros utcáin többezer moszkvai dolgozó búcsúztatta a küldöttséget. Amikor a delegáció gép­kocsioszlopa a pályaudvar előtti hatalmas térre érke­zett. magyar és szovjet zászlókat lobogtató, éljen­ző. tapsoló tízezrek kö­szöntötték Hruscsovot és Kádár Jánost. A felsorakozott díszszá­zad parancsnokának jelen­téstétele után felcsendült a magyar és a szovjet himnusz. Hruscsov és Ká­dár János megszemlélte a felsorakozott díszalakula­(Folytatás a 2. oldalon) MAGYAR-SZOVJET KÖZÖS NYILATKOZAT A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövet­sége kormányának meghívására 1963. július 10—22-ig baráti látogatást tett a Szovjetunióban a Magyar Nép- köztársaság párt- és kormányküldöttsége Kádár János­nak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának, a magyar forradalmi munkás-pa­raszt kormány elnökének vezetésével. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldött­sége a Szovjetunióban való tartózkodása alatt tárgyalá­sokat és megbeszéléseket folytatott és ellátogatott Tas* kentbe, Irkutszkba és Bratszkba. 1. A magyar és a szovjet fél a tárgyalások során tájé­koztatta egymást országa belső helyzetéről, az új társa­dalom építésén fáradozó két ország pártjának és kor­mányának tevékenységéről. A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldött­sége őszinte elismerését fejezte ki a kimagasló eredmé­nyekért és nagyszerű tervekért, amelyekkel a szovjet nép, a Szovjetunió Kommunista Pártja és annak Lenini Köz­ponti Bizottsága vezetésével szilárdan halad előre a kommunista társadalom teljes felépítésének útján. A magyar nép szívből örül a szovjet ^munkások, kolhozparasztok és értelmiségiek áldozatos, hősies mun­kája eredményeinek. A szovjet nép alkotó munkájának köszönhető, hogy a Szovjetunió ma a világ legfejlettebb országainak egyike, amely a gazdasági élet számos terü­letén elérte, sőt túlszárnyalta a kapitalista országok ve­zető hatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat. Különö­sen kitűnik a Szovjetunió fölénye és elsőbbsége a világ­űr békés felhasználásában elért tudományos és technikai eredményekben, amelyek új távlatokat nyitnak a világ- történelemben. A magyar küldöttség hangsúlyozza, hogy a Szovjetunió tapasztalatainak nagy jelentősége van a lenini elveknek a népgazdaság párt- és állami irányításá­ban való alkalmazásában, ellenőrzésének fejlesztésében, valamint a párt ideológiai tevékenységének fokozásában. A szovjet fél nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy a Magyar Népköztársaság dolgozói, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt és annak Központi Bizottsága veze­tésével, kimagasló sikereket értek el a szocializmus épí­tésében, a népgazdaság fejlesztésében, erkölcsi és politi­kai egységük megszilárdításában. A magyar nép életében történelmi jelentőségű ese­mény a Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongresz- szusa, amely kifejezésre juttatta a párt sorainak meg­bonthatatlan egységét, a párt rendíthetetlen hűségét Marx és Lenin tanításaihoz. A szovjet emberek őszintén örülnek a magyar nép kimagasló eredményeinek, a. Magyar Szocialista Munkás­párt állandóan növekvő tekintélyének, a Magyar Nép- köztársaság szocialista társadalmi viszonyai zavartalan fejlődésének. A Magyar Népköztársaság és a többi szocialista or­szág gyorsütemű politikai, gazdasági és kulturális fejlő­dése igazolja azt a marxi—lenini tételt, hogy a szocia­lista országok többé kevésbé egyidejűleg, azonos törté­nelmi korszakban érkeznek el a kommunizmus idősza­kába. E cél elérésében, a belső erőforrásoknak és az egyes . országok lehetőségeinek legmesszebbmenő felhasználása mellett, fontos szerepe van a termelés szakosításának és az együttműködés további bővítésének, a szocialista világ­piac adta lehetőségek hatékony felhasználásának, a nem­zetközi szocialista munkamegosztás további szélesítésé­nek. Mindkét fél megállapította, hogy ezen együttműkö­dés előnyeinek felhasználásával egyfelől a szocialista test­véri közösség minden egyes országa teljes mértékben mejőrzi szuverénitását, másfelől nemcsak saját erejére, hanem az egész testvéri közösség segítségére is támasz­kodik. Mindkét fél szükségesnek tartja, hogy a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa keretében a többi tagország­gal együttműködve, továbbfejlesszék a népgazdasági ter­vek, a termelés egybehangolását és a kollektív gazdasági együttműködés szakosításának más formáit A felek kifejezésre juttatták, hogy a két ország poli­tikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai eredményesen fejlődnek. E kapcsolatok a teljes egyenjogúságra és a két ország szuverénitásának tiszteletbentartására épül­nek. A tárgyalások során hangsúlyozták a Magyar Nép- köztársaság és a Szovjetunió gyümölcsöző, baráti, a két ország népei létérdekeinek megfelelő gazdasági együtt­működés nagy fejlődését. Állandóan növekszik a két ország árucsere-forgalma. Többek között, mindkét fél megállapította, hogy a magyar timföld és a szovjet vil­lamosenergia egységes termelési ciklusban való felhasz­nálására vonatkozó aluminiumegyezmény egyik ragyogó példája a mindkét ország javát egyaránt szolgáló baráti, gazdasági kapcsolatoknak. Hangsúlyozták, hogy a to­vábbiakban kívánatos újabb ilyen hosszúlejáratú meg­állapodások létrehozása a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió gazdasági kapcsolatainak különböző terüle­tein. Mindkét fél nagy jelentőséget tulajdonít a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió távlati népgazdasági ter­veinek egyeztetése érdekében jelenleg folyó munkának. A felek szükségesnek tartják a tudomány, a kultúra és a művészet területén dolgozók utazásainak, a filmek és sajtókiadványok cseréjének, a rádió és a televízió kap­csolatainak további bővítését. Mindkét fél kedvezően értékeli a magyar és a szov­jet társadalmi szervezetek, üzemek és tanintézetek, test­vérvárosok és megyék sokoldalú kapcsolatainak fejlődé­sét. A kulturális együttműködés fejlesztésében és a ta­pasztalatok cseréjében mind nagyobb feladat vár a ma­gyar—szovjet és a szovjet—magyar baráti társaságokra. 2. A tárgyalások során eszmecsere folyt a Jelenlegi nemzetközi helyzet leglényegesebb kérdéseiről. Az eszme­csere igazolta, hogy a felek egyetértenek a mai nemzet­közi helyzet értékelésében és abban, hogy eltökélten foly­tatják harcukat az új háború veszélye ellen, a tartós világbékéért. Mind a Magyar Népköztársaság, mind a Szovjetunió külpolitikáját a különböző társadalmi rend­szerű államok békés egymás mellett élésének lenini el­vei •vezérlik. Mindazonáltal figyelembe kell venni, hogy az impe­rializmus ragadozó természete nem változott és így még mindig fennáll az a veszély, hogy termonukleáris világ­háborút robbant ki. Az imperialista körök egyre jobban fokozzák a nukleáris fegyverkezési hajsza ütemét Ilyen körülmények között a szocialista államok kénytelenek maximális éberséget tanúsítani és megfelelő intézkedése­ket foganatosítani védelmi erejük fokozására. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormányának meggyő­ződése, hogy a szocialista államok e védelmi politikája szükséges és helyes, megfelel a szocialista testvéri közös­ség országai biztonságának és elősegíti az általános béke biztosítását. A felek határozottan elítélik az imperialista hatal­maknak külföldi területek, valamint a tengerek rakéta- kilövő terekké való átalakítására irányuló tevékenységét és állandó harcot folytatnak annak érdekében, hogy a népek jogos követeléseinek megfelelően rakéta- és nuk­leáris fegyverektől mentes övezetek jöjjenek létre, Magyarország és a Szovjetunió népeit aggasztja, hogy a nyugati országok kormányai tovább folytatják a rakéta- és nukleáris fegyverkezési hajszát. A magyar és a szov­jet kormány kötelességének tartja, hogy figyelmeztessen arra, milyen veszélyes következményekkel jár az, ha atomfegyverhez juttatják a nyugatnémet militaristákat és revansistákat, akik mérhetetlen szenvedéseket okoztak már a Szovjetunió, Magyarország és más európai orszá­gok népeinek. Mindkét fél úgy véli, hogy a Német Szövetségi Köz­társaság uralkodó körei által folytatott revansista poli­tika az európai feszültség fő oka. Ennek a politikának a nyugati államok részéről történő bármiféle támogatása csak fokozza az európai és a világbékét fenyegető ve­szélyt. Ezzel kapcsolatban a Magyar Népköztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormánya az ez év januárjában kötött francia—nyugatnémet szer­ződést úgy tekinti, mint bizonyos francia körök veszélyes lépését; amellyel a francia nép és más európai országok népeinek érdekei ellenére a nyugatnémet revansista erők­kel való összeesküvés útjára tértek. Ha valóra válnának a Nyugat-Németországnak nuk­leáris fegyverhez juttatására vonatkozó tervek, új hely­zet állna elő Európában és ez újabb intézkedéseket köve­telne a szocialista államoktól. El kell tüntetni a második világháború maradvá­nyait, alá kell írni a német békeszerződést és ezen az alapon rendezni-kell a nyugatberlini helyzetet. Mindkét fél abból indul ki, hogy lehetséges e kérdést a nyugati államokkal egyetértésben megoldani, ha az utóbbiak ké­szek lesznek józanul és ésszerűen cselekedni, figyelembe- véve a ténylegesen kialakult helyzetet és a két szuverén német állam, vagyis a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság létezését. A német békeszerződés megkötése alapján rende­ződne a nyugat-berlini helyzet is. Nyugat-Berlin semle­ges, szabad város státusát kapná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió kormánya teljesen egyetért abban, hogy ezek a javaslatok jó ala­pot nyújtanak a német kérdés rendezéséhez és a maguk részéről minden szükséges lépést megtesznek, hogy biz­tosítsák a kérdés megoldását. Mindkét fél szükségesnek tartja, hogy haladéktalanul megoldódjék a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérle­tek örökre szóló megtiltása. Minthogy a nyugati hatalmak a végtelenségig el akarják húzni az e kérdésben folyó tárgyalásokat, ürügy­ként követelik az úgynevezett nemzetközi ellenőrző állo­mások létrehozását a földalatti atomkísérletek megszün­tetésének ellenőrzésére, bár tudományosan és gyakorla­tilag bebizonyosodott, hogy ilyen ellenőrző állomásokra nincs szükség. A Magyar Népköztársaság kormánya osztia a Szovjetunió kormányának azt a nézetét, hogy a nyu­gati hatalmaknak a nemzetközi ellenőrző állomások lét­rehozására vonatkozó követelése ilyen körülmények kö­zött a NATO-országok bizonyos köreinek ama törekvései­ről tanúskodik, hogy kémkedés céljából megteremtse a Szovjetunió területére való behatolás csatornáit, amit éppen a béke védelme érdekében nem szabad meg­engedni. A Magyar Népköztársaság kormánya teljes mérték­ben egyetért a Szovjetunió kormányának azzal a javas­latával, hogy mivel a nyugati hatalmak lehetlenné teszik a nukleáris fegyverekkel folytatott összes kísérletek (Folytatás a 3. oldalon) /

Next

/
Thumbnails
Contents