Szolnok Megyei Néplap, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)
1963-07-20 / 168. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! MA Láttuk, hogyan ölt testet a kommunizmus építésének programja Kádár János beszéde Magyar-szovjet baráti nagygyűlés a Kreml kongresszusi palotájában Moszkva (MTI). Pénteken a Kreml kongresszusi palotájában hatezer résztvevővel magyar—szovjet barátsági nagygyűlést tartottak a Szovjeunióban tartózkodó magyar párt- és kormányküldöttség tiszteletére. A megjelentek nagy tapssal köszöntötték a magyar párt- és kormányküldöttség tagjait, akik Nyikita Hruscsov és az SZKP más vezetőinek kíséretében jelentek meg az elnöki emelvényen. A. Birjukov, az SZKP Moszkva városi pártbizottságának titkára nyitotta meg a nagygyűlést. Ezután felcsendült a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió himnusza. Birjukov átadta a szót Szergej Anto- novnak, a Vlagyimir Iljics gyár munkásának, aki Moszkva dolgozói nevében üdvözölte a küldöttséget. A főváros értelmisége nevében Borisz Po- levoj író szólalt fel. Moszkva ifjúsága nevében Nyina Morozova, a Kujbisev nevét viselő villamossági gyár technikusa- a Szovjetunió Legfelső Tanácsának képviselője szólalt fel. Ezután Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Miniszter- tanács elnöke mondott nagy beszédet. Hruscsov elvtár Hruscsov beszéde elején a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a szovjet kormány és az egész szovjet nép nevében meleg szavakkal kö- szötötte a Magyar Népköz- társaság párt- és kormány- küldöttségét — majd többek között a következőket mondotta: Először 1957. tavaszán járt nálunk a magyar pártós kormányküldöttség, néhány hónappal a nemzetközi és belföldi reakciós erők által szervezett magyarországi ellenforradalmi lázadás leverése után. Azóta nagy események történtek a Magyar Nép- köztársaságban, de világszerte is. A párt hatalmas szervező- és politikai nevelő munkája biztosította a magyar népi tömegek töretlen egységét. A magyar munkásság, parasztság és értelmiség szorosabban tömörül pártja köré, s a legaktívabban részt vesz a szocialista építésben. t Az elmúlt években megnőtt a Magyar Népköztársaság . nemzetközi tekintélye, megszilárdult külpolitikai helyzete és a világproblémák megoldására gyakorolt hatása. A nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek szempontjából a magyar népnek ez a győzelme igen fontos internacionalista hozzájárulás ahhoz a harchoz, amely az emberiség haladásáért és boldogságáért, a szocializmus és a kommunizmus világméretű diadaláért folyik. Engedjék meg elvtársak, hogy a Szovjetunió valamennyi dolgozója nevében gratuláljak magyar vendégeinknek, az egész magyar dolgozó népnek e fényes győzelemhez. A magyar dolgozó nép a kommunisták vezetésével a szocializmus építésének útjára lépett. A Magyar Nép- köztársaság a szocialista országok testvéri családjának tagja lett. Kudarcba fulladt a belső ellenforradalom és a nemzetközi imperializmus 1956-os kísérlete, hogy megfojtsa a népi hatalmat és visszaállítsa Magyarországon a kapitalista viszonyokat. Vérbefojtsa a magyar forradalmat. Magyarország népe a Szovjetunió és más szocialista országok testvéri népeinek segítségével megvédelmezte a forradalmat és napjainkban sikerrel építi a szocializmust. Amikor azt látjuk, hogyan fejlődik Magyarország és a többi szocialista ország, ahol győzött a népi hatalom, újra és újra szeretnénk megismételni Lenin lelkes szavait: azt valljuk, hogy már nemcsak orosz, hanem nemzetközi méretekben is megtettük a magunkét. Jelenleg a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között a legszélesebbkörű politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatok alakultak ki és e kapcsolatok szüntelenül fejlődnek. Politikai síkon teljes nézetazonosság áll fenn pártjaink és kormányaink között a szocialista világrendszer megszilárdításáért, a világ kommunista- és munkás- mozgalma egységének erősítéséért folyó harc valamennyi kérdésében — közös ellenségünk, a nemzetközi imperializmus ellen, továbbá a békéért és a kommunizmus eszméinek diadaláért vívott harcban. Mindez meghatározza pártjaink és kormányaink atc- cióegységét, megsokszorozza erejüket és befolyásukat. A Szovjetunió kommunistái, a szovjet emberek a jövőben is megtesznek mindent, hogy erősödjék és fejlődjék kommunista testvériségünk. Nagy lendülettel folyik és elmélyült a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság gazdasági együttműködése. Pártunk úgy vélekedik, hogy a jelenlegi viszonyok között a szocialista országok közötti sokoldalú együttműködést, a nemzetközi szocialista munka- megosztást, a kommunizmus felé haladó országok és népek gazdasági, politikai és kulturális fejlődésének időszerű követelményei indokolják. A teljes szuverenitáson, egyenjogúságon és kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés nemes elvei tervszerűbb és gyorsabb fejlődést biztosítanak a népeknek. A szovjet nép tudja, milyen nehéz egyedül építeni a szocializmust. Csaknem 30 éven át törtünk magunknak utat a szocializmus felé, dühödt ellenségekkel körülvéve, akik minden tőlük telhetőt megtettek, hogy megdöntsék a szocialista forradalom támaszát. Ma már mások a viszonyok. Ma már az emberiség egy- harmada a szocializmus, a kommunizmus útjára lépett. Ezért furcsa lenne, ha a szocialista államok nem élnének a szocialista rendszer keretein belüli együttműködés kedvező lehetőségéivel és előnyeivel. Elvtársak! A magyar dolgozóknak a szocialista építésben aratott sikerei — a Magyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elvtárs vezette Központi Bizottsága marxista— leninista politikájának sz eredményei. Mindez azért vált lehetővé, mert következetesen és erélyesen felszámolták a személyi kultusz időszakának káros következményeit, s a párt, az ország életében helyreállították a lenini normákat. A magyar elvtársak nem egyszer hangsúlyozták, milyen szerepet töltöttek be a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának határozatai a személyi kultusz maradványai elleni harcban, a Magyar Szocialista Munkáspárt politikájának érvényesítésében. És ez érthető is. Manapság akadnak olyanok, akik megpróbálnak árnyékot vetni pártunk XX. kongresszusára, tagadják annak nagy jelentőségét a nemzetközi kommunista mozgalom számára. Sőt odáig jutottak, hogy elferdítik az 1956 őszén Magyarországon végbement eseményeket. Csak valamiféle egészen különleges céljaik lehetnek azoknak, akik a tényekkel ellentétben nem az imperialistákra, nem a szocialista rendszer ellenségeire, hanem a testvérpártokra hárítják a felelősséget a magyarországi ellen- forradalmi lázadás kitöréséért. Azt hiszem, nincs szükség arra, hogy visszatérjek az események tanulságainak értékeléséhez. Ezt az értékelést rég megadták a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai, vezetőinek beszédei. Csupán azt szeretném megjegyezni, hogy abban az időben éppen a személyi kultusz következményei mozdították el az elégedetlenség növekedését Magyarország lakosságának bizonyos része körében. És az ellenforradalmi erők kihasználták ezt. A magyarországi ellen- forradalmi zendülés egyik tanulsága a kommunista világmozgalom számára éppen abban rejlik, hogy a személyi kultusz a tömegektől való elszakadáshoz, a szocialista törvényesség durva megsértéséhez vezet, tehát tápot ad a népellenes erőknek. Ezért, amikor a magyar elvtársak elmondják nekünk, hogy milyen szerepet játszott országuk szempontjából a személyi kultusz maradványainak leküzdése, az élet lenini normáinak helyreállítása, megértjük, hogy ez nem szóoeszéd. A magyar elvtársak helyesen állapítják meg, hogy a személyi kultusz maradványainak felszámolása a népi demokratikus rendszer megszilárdításának, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a nép egységének, a szocializmus sikeres felépítésének záloga Magyarországon. Amikor pártunk a XX. kongresszuson élesen bírálta a személyi kultusz ideológiáját és gyakorlatát, Központi Bizottságunk tudatában volt annak, hogy a személyi kultusz kérdése nem csekély jelentőségű, élesen felvetődő kérdés nz egész kommunista világmozgalom számára. S pártunk, amikor ezt a kérdést a marxizmus—leninizmus egyedül helyes álláspontjáról oldotta meg, semmit sem titkolt el a kommunista világmozgalom elől. A pártunk XX. kongresszusán hozott határozatok helyeslésre és egyöntetű támogatásra találtak a kommunista- és munkáspártok képviselőinek 1957-es és 1960. évi tanácskozásain elfogadott nyilatkozatokban. Pártunk a XX. kongresz- szuson határozottan leszámolt a személyi kultusz mindenfajta megnyilatkozásával és megvalósította a lenini elvekhez való visz- szatérést. Az egész nemzetközi kommunista mozgalom üdvözölte a XX. kongresszus által kidolgozott lenini vonalat. Ugyancsak a XX. kongresszushoz fűződik az SZKP és a szovjet állam külpolitikájának új szakasza. A XX. kongresszuson különös erővel hangsúlyozták, hogy a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének lenini elve a Szovjetunió külpolitikájának fő irányvonala. Pártunk a nemzetközi erőviszonyok mélyreható elemzése alapján azt az óriási jelentőségű következtetést vonta le, hogy a jelenlegi viszonyok között a világháború nem végzetszerűen elkerülhetetlen, hogy azt el lehet, s el is kelj hárítani. Az SZKP XX. kongresz- szusának határozatai nagymértékben hozzájárulnak ahhoz a harchoz, amelyet a népek a békéért, a demokráciáért, a nemzeti függetlenségért és a szocializmusért vívnak. A Szovjetunió és Magyar- ország, nemkülönben a többi szocialista ország népei, büszkék az új élet építésében aratott sikereikre. Jól tudjuk, hogy ezek a sikerek nagy jelentőségűek a föld valamennyi népe számára. Sokszor idéztük Lenin nagyszerű szavait: a szocializmus ereje abban a példában rejlik, amelyet a tőkés országok dolgozóinak mutat a jobb emberi életviszonyok megteremtésére. Szabad emberek szabad munkája: ez a javak forrása minden szocialista országban. A szocialista rendszer erejének fokozása a nemzetközi forradalmi mozgalom hatalmas serkentője. A kommunisták, a szocialista országok népei következetesen és állhatatosan védelmezik a békét. Sem a szocializmus és a kommunizmus építéséhez, sem a világforradalom meggyorsításához nincs szükség világháborúra. Reális lehetőséggé vált a világháború megakadályozása. Hozzátehetem, hogy ez nemcsak lehetőség, hanem létszükséglet is a földkerekség népei számára. Nemcsak a kommunj^ták, hanem a kapitalista országok legjózanabb gondolkodású politikusai sem hagyhatják figyelmen kívül a mai termonukleáris világháború következményeit. A kommunisták a kapitalizmus teljes felszámolásáért harcolnak, azért, hogy győzedelmeskedjék a szocialista forradalom. Meggyőződésünk, hogy előbb vagy utóbb valamennyi nép egyszer s mindenkorra leszámol ezzel az elavuló rendszerrel. De a szocializmus győzelmének kérdését min<jen egyes országban az illető ország népe, a forradalmi munkásosztály és a marxista—leninista párt, nem pedig más népek, nem más pártok oldják meg. És főként nem termonukleáris Világháború kirobbantása útján oldódik meg ez a kérdés. Mi, a szocialista országok kommunistái abban látjuk kötelességünket, hogy mindenképpen támogassuk a nemzeti függetlenségért, a szabadságért, a jobb életért harcoló népeket. Elvtársak! Néhány szót kell szólnom arról a véleménycseréről. amely Moszkvában, a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Anglia képviselői között folyik a nukleáris fegyverkísérletek betiltásáról, valamint más, kölcsönös érdekű kérdésekről. Az a benyomásunk, hogy most remény van egyezmény megkötésére a légkörben, a világűrben és a Víz alatt folyó kísérleti -robbantások •betiltására, természetesen csak akkor, ha nem következik be valami különleges fordulat az amerikai és angol képviselők állásfoglalásában. A szovjet kormány olyan megegyezést szeretne elérni, amely betiltana mindenféle atomfegyver, kísérletet, a földalattiakat is beleértve. Reméljük, hogy a nukleáris kísérletek betiltásáról szóló egyezmény megkötése hasznos lesz a nemzetközi légkör általános javulása tekintetében is. Hruscsov elvtárs befejezésül a következőket mondotta: Éljen és erősödjék a szovjet és a magyar nép testvéri szövetsége, megbonthatatlan barátsága! Éljen a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt tartós egysége és proletár összeforrottsága! Éljen az örök, mindent legyőző marxista—leninista tanítás! Éljen a világbéke! Előre elv- társak a kommunizmus új győzelmei felél SZOLNOK j / r m XIV. évfolyam, 168. szám. Ára 50 fillér 1963. július 20„ szombat
