Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-06 / 130. szám
1963. június 6., SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s AZ Ő SORSUK a mi gondunk Néhány gondolat az egészségügyi rehabilitációról A SZAKSZERVEZETEK VI. kongresszusa foglalkozott a balesetes idült beteg és csökkent munkaképességű dolgozók helyzetével. Határozatot hozott munkába állításukra és bérproblémáik megoldására. Ezt szervezetten kell végrehajtani az adott lehetőségek figyelembevételevei. A munka gyűjtőnevéül az egészségügyi rehabilitáció kifejezést adta. A csökkent, illetőleg megváltozott munkaképességű embereknek sok olyan fizikai és szellemi képességük van, amely alkalmassá teszik őket arra, hogy megfelelő és jól kiválasztott munkakörökben az egészségese lékéi egyenértékű munkát végezzenek. REGI tapasztalat, hogy baleset vagy foglalkozási megbetegedés által csökkent munkaképességűvé vált dolgozó ezideig hátrányt szenvedett. A szakmunkás csoportoknak a tervteljesítéshez teljes értékű emberekre van szükségük. Ezért megtörtént, hogy szabadulni igyekeztek a betegektől, hiszen munkájuk nem volt azonos értékű. Ez bizonyos fokú kisebbségi érzést és lelki megrázkódtatást jelentett számukra. Szükségessé válna tehát az egészségügyi rehabilitáció alaptörvényeinek kidolgozása. Mit kellene magába foglalnia ennek? Először is abból kell kiindulni. hogy a szocialista államokban a munkához való jogot, és az egyén megélhetési lehetőségét mindenki számára biztosítani kell. A törvénynek ezt a lehetőséget kellene érvényesíteni a beteg és sérült személyek munkába állításával kapcsolatban is. A TÖRVÉNYNEK ezek után le kell szögezni azt, hogy nagy és közép üzemekben a rehabilitált betegek részére megfelelő munkaköröket jelölnek ki, valamint bizonyos számú munkahelyet ilyenek számára átalakítsanak. Gondoskodni kell ezenkívül arról, hogy megfelelő fokozatos hosszúságú munkanapot állítsanak be az üzemek. A törvény rendelkezhet arról is, hogy egyes betegek és sérültek részére speciális üzemek és foglalkoztatók épüljenek. Végül a törvénynek kell biztosítani a betegség — vagy sérülés következtében beálló keresetveszteség pótlását. A résznyugdíj tehát a rehabilitációs rendszernek igen fontos alkotó része. Enélkül a dolgozó nehezen vállalkozik az egészségét jobban kímélő munkára, mert ez számára jövedelemkiesést jelent. így inkább régi munkaviszonyát igyekszik megtartani, amivel állapotát tovább ronthatja. A dolgozók konkrét munkába állítása, — az orvosi felmérések után — a rehabilitáció legnehezebb szakasza. De viszont érdemes megemlíteni, hogy milyen eredményeket lehet elérni. A megfelelő gondoskodásnak kiemelő példáját mutatja, egy szovjetunióbeli kis villamos motorgyár, melynek munkásai 70 százalékban vakok, s néhány egyszerű fogás segítségével olyan bonyolult mechanikai feladatot végeznek el, amely más munkahelyeken elképzelhetetlen volt. A gyár eredményessége igen jó és még sem ez a fontos, hanem az, hogy a nagymértékben csökkent értékű emberek önbizalmat kaptak. Kedélyük kiegyensúlyozott és ugyanakkor a társadalom elsőrendűen tevékeny tagjai, akik a villamos gépparkot építik. — Ezt a tényt ők is érzik. A SZOLNOKI Járműjavító Üzemi Vállalatnál is komoly munkát szándékozunk ezen a téren kifejteni. A felmérés alapján az üzemben mintegy háromszáz — háromszázhúsz dolgozó számára lenne szükség egy ilyen üzemrész megépítésére. Ez komoly anyagi befektetéssel is jár, de minden támogatást meg kell adni ezeknek a munkatársainknak, hogy érezzék társadalmunk szívügyének tekinti sorsuk további alakulását. A lehetőségek felmérése üzemi szinten folyik, és a párt és szakszervezet e munka befejeztével a munkafolyamatok olyan csoportosítását kívánja végrehajtani, hogy a fent említett dolgozók képességeiket teljes mértékben hasznosíthassák és teljes értékű tagjaivá váljanak üzemünknek. Zsák István a Járműjavító szakszervezeti bizottságának tagja AKI MANAPSÁG moziba jár igen gyakran tapasztalhatja, hogy az előadásokon széksorok táton- ganak üresen. 1960. és 1962. között csak Szolnok megyében félmillióval csökkent a nézők száma. A jelenség okával, a bajok elemzésével, a segítés módjával már sok cikk foglalkozott. Nem érdektelen azonban megnézni, hogy megyénkben mit lehetne tenni a helyzet megváltoztatásáért. A mozi iránti érdeklődés csökkenésének legismertebb oka a televízió rohamos térhódítása. Sok a kifogás a filmek minősége ellen is. Kétségtelen, hogy az utóbbi években meglehetősen sok közepes, vagy annál is gyengébb film került a közönség elé, köztük szépszámmal magyar és elsősorban vígjátékok. A Délibáb minden mennyiségben, a Jó utat autóbusz jellemző példák arra, hogy a közönség a művészietlent, az ötlette- lent. elutasítja. Ennél sokkal elgondolkoztatóbb azoknak az alkotásoknak a sikertelensége, amelyek érdekesek, jók, művészileg megalapozottak, de modern felfogásuk, az új formák, a filmnyelv fejlődése miatt nem értik és nem értékelik a művészeti téren kevéssé képzett tömegek. Így rendkívül gyér volt megyénkben az Angyalok földje című filmünk látogatottsága, amely a Mar de laplatai fesztiválon nagydíjat nyert, nyilván nem ok nélkül. De nem jutott különb sorsra a lengyel Kés a vízben, a magyar Megszállottak, a bolgár Napfény és árnyék sem. Tagadhatatlan, hogy már eddig is történtek erőfeszítések megyénkben a helyzet megváltoztatására, elsősorban a hivatalos szervek részéről. Ez azonban kevés. A megyei moziüzemi vállalat propaganda munkája jó. A legkisebb községbe is nyomtatott műsorplakátok kerülnek a filmekhez, bemutató fényképeket is mellékelnek, a központi műsorfüzethez megyei mellékletet nyomtatnak. Mindenütt vetítik az előzetes jelentést is. Kevés azonban az egyes filmekhez készített művészi rajz, plakát A KÖZPONTI hirdetési anyagokon kívül a megyében is kellene készíttetni egyes kiemelkedő, filmekhez plakátokat, rajzos vagy fényképes röplapokat, a közönség ízlésének megfelelő művészi formában. Tudjuk, hogy a Megyei Moziüzemi Vállalatnak nagy összeg nem áll a rendelkezésére, de ebben az ügyben érdemes lenne központjuktól nagyobb támogatást kérni. A filmek jobb megértését valahonnan egészen előlrőli kellene kezdeni. A filmnek ugyanis speciális nyelve, sajátos képi kifejezésmódja van. Ezt meg kell tanulni ahhoz, hogy a most gyártott és méginkább a jövőben gyártandó filmeket megértsék, megszeressék az emberek. A filmművészet új utakat keres, az élet bonyolultsága, lüktető ritmusa a filmeken is kifejezésre jut. A fejlődést ezen a téren megállítani nem lehet. Akik a régi konzervatív játékmódhoz ragaszkodnak, gondoljanak arra, hogy Adyt, József Attilát sem értették meg azonnal, idő kellett hozzá. Mégis költészetünk az általuk nyitott úton halad és senkinek sem jut eszébe azt követelni, hogy mondjuk Csokonai vagy Kazinczy stílusában írjanak költőink. A filmművészet megértetéséért elsősorban az ismeretterjesztés tehet igen sokat. A művelődési házak terveiben idáig igen kevés, vagy semmi helyet sem kapott a filmesztétika, a filmművészetek lényegéről szóló előadássorozat. Pedig ez igen nagy mértékben elősegítené a filmek megértését, különösen ha megfelelő részletek vetítésével kötnék össze. Az előadások vázlatát természetesen központilag kellene kidolgozni, hiszen e terület szakemberei falvakban, járási székhelyeken nem találhatók. Ezen a területen igen jó kezdeményezésnek bizonyult a szolnoki Ságvári művelődési ház évek óta ismétlődő filmmúzeumi előadássorozata, amelyet egykét nagyvárosunkban már szántén bevezettek. A TIT munka jövő évi tervezésénél erre feltétlenül gondot kell fordítani a legkisebb községben is. IGEN JÚ az ankétok módszere is. Egy-egy művészi, vagy tartalmi problémákban bővelkedő film televízión, vagy moziban tartott vetítése után vitát lehet szervezni valamelyik alkotóval, művésszel, vagy a filmtudományi intézet munkatársával. A moziüzemi vállalattal karöltve a városi, járási, vagy községi művelődési szervek ilyeneket is állíthatnak programjukba. Itt nem a nagyszabású színészbemu- tatkozással egybekötött — díszbemutatókra gondolunk, hanem kisebb körben folytatott baráti beszélgetésre, vitára. Elképzelhető olyan megoldás is, hogy központi előadóval a megyei TIT rendezne tanfolyamot járási és községi előadók részére, akik ezt széles körben tovább adhatnák. A különböző akadémiákon, sorozatokon is lehetne egykét előadást a filmművészet kérdéseinek szentelni. Nagyban növelné az érdeklődést a filmekkel kapcsolatos kérdezz — felelek est,, amelyet a mozivállalat közösen rendezne a művelődési házzal. Mindezek csak - akkor vezethetnek sikerre, ha az előadó, illetve a vitavezető, hozzáértő, felkészült, a területet gondosan tanulmányozta. Ez a siker leglényegesebb biztosítéka. A FIATALOK filmre- nevelése is eléggé elhanyagolt terület. Bár az új tantervekben van erre törekvés, de annak bevezetéséig még évek telnek el. A dolog pedig sürgős. A megoldásra javasolható az a klubforma, — amelyet a Verseghy gimnáziumban hoztak létre. Itt a stílusokkal, — a filmművészet legújabb eredményeivel magas szinten ismerkedhetnek meg a fiatalok. Gyakori a kollektív mozilátogatás. Az olyan osztályfőnöki óra, amely ezt kihasználná. — annál ritkább, ha pedig beszélnek róla, az kimerül puszta tartalom elmondásában — vagy vulgáris és lapos aktualizálásában. Erre az órára tudatosan kellene készülniük a pedagógusoknak, akár a megfelelő irodalom igénybevételével is. Például: Filmvilág című folyóirat egyes cikkeivel. Néhány gondolatot, ötletet vetettünk fel csupán. Más — és jobb — ötletek is szép számmal merülnek majd fel. Egy bizonyos — minden ' ötlet annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. örömmel értesültünk arról, hogy a moziüzemi vállalat tíz helyen készül a megyében szélesvásznú mozit létesíteni, így a jászberényi szabadtéri színpadon, Kunszentmártonban és még nyolc helyen. Ez is hatalmas vonzerő lesz, hiszen a szélesvásznú filmeket a tv nem tudja közvetíteni. EZ AZONBAN nem elég. Az összes művelődési szervek összefogása szükséges ahhoz, hogy a film, a tömegek világnézeti, erkölcsi, ízlés nevelésének hathatós eszköze az eddigieknél sokkal jobban teljesíthesse feladatát. — hernádi — Opera-est Szolnokon A Bartók Béla Zeneiskola énektanszakának növendékei operaesten szerepelnek 10-én, hétfőn este fél 8 órakor a Ságvári Endre Művelődési Házban. Cs. Kazatsay Irén művésztanár növendékei nagy lelkesedéssel készülnek estjükre, amelyben Mozart, Verdi és Puccini operáinak örökszép melódiáit hallhatja a közönség DOKTOR UR Molnár Ferenc vígjátékát mutatta be a Szigligeti Színház A békeidők polgárságának könnyed tollú mulattatója, a „tisztes” polgári erkölcs ironikus hangú krónikása volt Molnár Ferenc. A színpad művészete a kisujjában volt, úgy tudta adagolni az izgalmat, a fordulatokat, a humort, akár egy kiváló patikus a gyógyszereit. A Doktor úr nem tartozik az író legsikerültebb alkotásai közé. Ennek ellenére még mindig tanulhatna belőle nem egy mai vígjátékíró. Fejetetejére állított helyzetek, szikrázó szellemesség, a commedia deli’ arte vérbő hangossága — szerencsés módon ötvöződnek a darabban, s tartják ébren az érdeklődést még akkor is, ha egy-egy szituáció kimaradhatott volna az egymást követő helyzetek áradatából. A történet: dr. Sárkány, a karrierhajhász és öntelt ügyvéd abból él, hogy csirkefogókat véd és mentet fel a törvény előtt. Leghűbb . ügyfele Puzsér a betörő, aki ezúttal védője lakását szemelte ki a betörésre. Egy éjszakára szerepcsere történik: az ügyvédet félreértés folytán elviszi a razzia, a betörőből pedig ügyvéd lesz. A szerepcsere nem is olyan nehéz, mert a pesti vagány és a gátlástalan polgár alig különböznek egymástól. Sőt, inkább a vagánynak szurkolunk... A két főszereplő mellett felvonul néhány jellegzetes alak: a nőcsá- bász rendőrtiszt, a flörtölő szépasszony, az ártatlanságát elveszteni kívánó diáklány, a szerelmes ügyvédbojtár, a vénkisasszony Meghallgatásra érdemes Az Aprítógépgyár és a vasútállomás környéke Jászberény elég sűrűn lakott és ütemesen fejlődő része. Tanácsi és üzemi lakótelepek épültek ott az utóbbi évtizedben. A régebbi épületek, családiházak lakóinak száma sem csekély. Mindezek ellenére közellátási és kulturális objektumokkal, az itt lakók számarányához mérten, igen mostohán ellátott. Ha leszakad egy gomb, elszakad a cipőfűző, törik a varrótű és nincs otthon tartalékban, két kilométert kell érte gyalogolni vagy a nem éppen sűrűn közlekedő buszra várni. Nem a legbőségesebb árukészlettel és választékkal rendelkező kis csemegeboltocska meg egy szürke italbolt — ennyi az egész ebben a községgel felérő városrészben. Pedig nagyon elkelne jobban felszerelt, nagyobb fűszerüzlet, égető szükség lenne rövidáruboltra, fodrászüzletre, cipőjavító részlegre, patyolatra és egy mózi, presszó vagy valamilyen egyéb hely is elkelne, ahol szolid, kultúrált formában tölthetnék el szabadidejüket az erre élők. Hatalmas beruházást igényelne mindez, amit lehetetlen lenne csak úgy előteremteni — lenne az érthető hivatalos válasz. Nem is arról van szó, hogy ripsz- ropszra pótolják a mulasztást, hanem ahogy lehet. Mert némi mulasztásról ugyanis beszélhetünk. Egy évtized alatt, hacsak minden öt esztendőben két kisebb-nagyobb létesítmény valósult volna meg a felsoroltak közül, ennek a kerületnek a háziasszonyai — mert ők a legnagyobb és legjogosultabb panaszosok elsősorban — szót sem szólnának. A háziasszonyok tanácsolják például, hogy a tanács vásárolja meg a masszív falú, akár emeletet is kibíró házat a vasút mellett, melyikben jelenleg a kocsma és a posta van, s alakítsa át úgy, hogy más közszolgáltató bolt, szerv is odatelepedhessen. Akármint van, az érintett kerület lakossága nagyon nélkülözi a felsoroltakat és örömmel olvasná az újságban mindazon szervek, intézmények véleményét, amelyek tehetnek ügyében valamit. — ő — Exportálnak a megye szövetkezetei Szolnok megyéből megkezdődött a konyhakerti növények exportja. A kedvező csapadékos időjárás következtében a prímőrföl- dek tömegével ontják áruikat. Főként a jászfénysza- rui, csépai termelőszövetkezetektől a MÉK eddig 142 ezer fej salátát vett át és szállított ki Nyugat-Né- metországba. Hatvanhétezer csomó zöldhagymát pedig Csehszlovákiába irányítottak. A koranyári növények közül az első nagy tételt a borsó jelenti. Kedden újabb nyolc vagon borsót indítottak útnak az NDK és Nyugat-Németország felé. így Szolnok megyéből eddig huszonöt vagon zöldborsót küldtek el a szomszédos államokba. Borsóból a MÉK száznegyven vagonnal vásárol fel és ennek zömét a nagyobb ipari központok, valamint a hűtőházak és a konzervgyárak részére szállítják nevelőnő. Teljes és hibátlan galéria, a nagyvárossá növő Pest századeleji panoptikuma. A rendezőn és a színészeken múlott, hogy úgy nagyjában-egészében ezt a poros viaszbób-soro- zatot el tudtuk fogadni három óra hosszára. A Doktor úr zenéje is jó. Megteremti a legtöbbünk által már csak hallomásból ismert békéi dőkbeli hangulatot. A rendező, Várady György rutinos kézzel, biztonsággal fogta össze a vidám komédia szálait, és tette kitűnő szórakozássá a darabot falusi és városi ember számára egyaránt. Különösen jónak tartottuk azt a megoldást, amely egyszerre adja a molnárferenci eleganciát és érzelgősséget és ugyanakkor ennek karikatúráját is. Ma így kell, így helyes Molnár Ferenc műveihez hozzányúlni. — Egyes malacságok hangsúlyozott kipoentirozása azonban felesleges. A darab oszlopa Somogy- vári Rudolf, dr. Sárkány alakítója. Kitűnő a fölényes, gátlástalan, önmagával határtalanul elégedett ember ábrázolása. Eleganciája, biztonsága, néhány apró gesztusa emlékezetes marad. Puzsér, a furfangos tolvaj jó megszemélyesítőre talált Gálfy Lászlóban. A Szolnokon bonvivánként elkönyvelt Gálfy otthonosan mozgott ebben a szerepkörben is és csak néhány mozdulatában, hangsúlyában emlékeztetett a régire. Sok hálás tapsra ragadtatta közönségét. Sebestyén Éva minden dicséretet megérdemel a vénkisasszony alakjának kitűnő megformálásáért. A jellemzés rendkívül életszerű vol Serfőző Ilona jóhangú, jó mozgású rutinos színésznő. A flörtölő feleség szerepébe azonban túl sokat vitt be az operettből, mind beszédben, mind mozgásban. Ugyanez a megjegyzés vonatkozik Forgách Kálmánra is, aki a jellemében különben jól megformált rendőrtiszt alakjánál esett bele néhány helyen a hagyományos operett-stílusba. Halász László jól kidolgozott írnok alakítása sok megérdemelt tapsot kapott. Tatár Endre enyhén ütő- dött Cseresznyés-e kiérlelt, jó munka. Berta Erzsébet játéka elfogadható, helyenként kedves és színes. Az epizódszerepekben Potoczky Béla, Tatay Károly, Hegyi Anikó és a két rendőrt játszó Czakó Jenő és Sza- I bolcsi József kellemes pil- ! lanatokat szereztek. | Stílusra volt Vogel Eric I mv. szecessziós-giccses dísz- ; lete és Vágó Nelly jelmezei. i A zenekar jól tolmácsolta Zerkovitz zenéjét. A koreográfia — Forgách Kál- ' mán és Felkai Eszter munkája — több-kevesebb sikerrel igyekezett a táncok paródia-jellegét, humoros oldalát kidomborítani. Legjobban a Serfőző—Gálfy 1 kettős táncai sikerültek. — hernádi — MOZI és közönség
