Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-05 / 129. szám

1969. JAwtBB 5 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP s FEKETE NEMZE­DÉK Csehszlovák film IS agy óbb próbatételre isképesek Bemutató előtt a tiszafüredi színjátszó csoport EGY VÁROS SZÍNHÁZ NÉLKÜL OCOCCXXCCXXOOOCX :X>COCKXXXCCCO0C0CCraX>CX>0C<XXXX>CXXXXX0CC0CCKXXXX<XXX>X>000^ Ki a felelős ? —■ Érvek és ellenérvek — Kérdés az illetékesekhez és a tanulság Ismét bemutatóra készül a tiszafüredi színjátszó csoport. Valamikor mű­kedvelőknek nevezték a szórakozásból színészkedő- ket, de ma már valahogy inkább elmarasztalás ez a jelző. Inkább használják helyette a nyelv kerékbe­törésével előállított önte­vékeny szót. Pedig volta­képpen felesleges ez a sok magyarázkodás: színészek ők. amikor a napi munka után levetkőzik minden­napi énjüket és a szerep jelleme válik sajátjukká. Jól vagy rosszul, de a szép beszéd és az átgondolt mozgás erejével eszmé­nyeket állítanak a nézők elé. És persze gyönyörköd­hetnek is. Viszont nem közömbös, gye beiskolázási átlaga 41 százalék. Ennek alapján a tiszafüredi járásban éven­ként átlagosan a nyolc osz­tályt végző négyszáz isko­lai tanulóból százhatvan diák gimnáziumi oktatásá­ról kellene gondoskodni. A jelenlegi körülmények kö­zött viszont férőhely hiá­nyában a tanulóknak csak 33 százaléka kerül középis­kolába. A jelenleg működő gim­názium egy volt polgári is­kola épületében' van elhe­lyezve. összesen kilenc ta­nulócsoport képezi magát e tanintézményben, s az első osztályba évenként mintegy száz tanulót tudnak beis­kolázni. Az új tanintéz­mény felépültével egy-egy évfolyamra kétszáz tanulót lebet felvenni. hogy mit tekint a közön­ség követendő példának, mi az, amit úgy közvetí­tenek, mint a valóság leg­értékesebb elemeit önma­gába sűrítőt. Hiszen, ha a tolmácsolt anyag csak a létrehozója ügyeskedése révén látszik igaznak, ak­kor a gyönyörűsége is ha­mis. Bizony nem éppen a legjobb ügyre fordítják a füredi színjátszók lelkese­dését. Nézegetem az utób­bi évek bemutatóiról ké­szült fényképösszeállításo­kat. Lili' bárónő. Zeng az erdő, Montmartrei ibolya, Gül Baba, Csárdáskirálynő és egy szovjet operett. A prózai darabok kivá­lasztásában is hasonló igé­nyesség tapasztalható, ez­úttal már nemcsak a szer­zők tekintetében. — Az ben engedélyezte a máso­dik ötéves terv előirányza­tain felül a tiszafüredi gim­názium építését tizenkét tanteremmel úgy, hogy az építést 1965-ben kell meg­kezdeni és 1966-ban kell befejezni. A Művelődésügyi Minisztérium tájékoztatása szerint arra is1 lehetőség van, hogy a kivitelezést már 1964-ben megkezdjék, ha a szükséges feltételek — beruházási program, ki­vitelezési tervdokumentá­ció — biztosítottak. A megye ez új tanintéz­ménye nyolcmillió forintot meghaladó költséggel épül és 1966 harmadik negyed­évében adják át rendelte­tésének. Az új iskola tizen­két tanteremmel, tornate­remmel, főzőkonyhával, la­kással, műhelytermekkel, előadóteremmel rendelke­zik majd. Olympiánál még hajlamos az ember a hümmögésre — persze, ha szívére teszi a kezét csak csodálhatja, Molnár színjátéktechniká­ját, — de a Csiky darab­nál már a szemének nem akar hinni: hogyan 1958- ban a Nagymamát játszot­ták Tiszafüreden!? Kár, hogy ez a közönség igényeinek alapos figye­lembevételével még min­dig szerencsének mondha­tó műsorösszeállítás mos­tanában veszített színvo­nalából. A Bástyasétány és a Bekopog a szerelem jelzik a visszaesést. Nem teljesen érti meg az olyan ember a csoport hivatását, aki annak örül, hogy ma már több operett kerülhet színre. Az em­berek szórakoztatása csak az egyik feladat, nemkü­lönben fontos a nézők és színjátszók világszemléle­tének és jellemének csi­szolása. Ez pedig csak ér­tékes darabokkal sikerül­het, amelyek persze még azért lehetnek könnyed, vi­dám hangvételűek, amint erre már volt is példa. — Nem kívánhatjuk tehát sem Shakespeare, sem Mo- liére víg játékainak bemu­tatását, de tudnánk egy- kettőt ajánlani a hazai és külföldi irodalomból: Mol­nár mellett még Szigligeti (Liliomfi) vagy éppen Mó- riczot (Sári bíró), de né­hány francia is számítás­ba jöhetne: Aymé, Girau- daux. Ha meg nem játszották még másutt, az csak növe­li az önálló és bátor kez­deményezés tiszteletét, hi­szen a korábbi bemutató­kat sem előzték meg. Odaadásban nincs is hiány a tagok között. Most, hogy közeledik a Két sze­relem bemutatója minden­nap próbálnak, néha éjfé­lig is. Napközben a sze­replők a legkülönbözőbb helyeken dolgoznak, van, aki váltót igazít és van aki adminisztrál. Mint pél­dául Magyar Mária, az egyik főszereplő. Neki ez az első szereplése. Igazán nem lehet tehát könnyű a dolga, hiszen próba után még hosszú kerékpárút vár rá. Mégis fáradhatat­lanul eleget tesz az utasí­tásoknak, kivéve ha más elképzelése akad. Ilyenkor persze nem ritkák a viták, a szenvedélyesség csak a tökéletesebb megoldást ke­resi. A többiek szorgalmá­ra és felkészültségére nem lehet azonban panasz, hi­szen adottságaikhoz képest a legtöbbet nyújtják. Iga­zán megérdemelnének ne­hezebb feladatokat is. Hi­szen előre lépni — ők is, a közönség is — csak így tudnak. Tompa László Szinte hihetetlen, mégis így van: június elejét írunk, s a Szigligeti Szín­ház társulata 1963-ban egyetlenegyszer sem lépett fel a megyeszékhelyen. És most, ha kissé megkésve is, arra kerestük a választ: miért nem szerepeltek ed­dig színészeink Szolnokon? Errő] a témáról beszél­gettünk a színház, a városi tanács művelődésügyi osz­tálya, és a szolnoki Ság vári Endre Művelődési Ház Il­letékes vezetőivel. BÉRÉNYI GÁBOR, A SZIGLIGETI SZÍNHÁZ IGAZGATÓJA; — Az ügy elvi részéről csak annyit: megengedhe­tetlen, hogy 1963-ban egy város, egy megyeszékhely, öt hónapon keresztül ne lássa színházának egyetlen produkcióját sem. Sajnos, színházunk átalakítási munkái a tervezettnél hosz- szabb időre nyúltak. Ám, mi már tavaly szerződést kötöttünk a Ságvári Endre Művelődési Házzal a Kő­szívű ember fiai, a Min­dent a mannáért című pro­dukciók bemutatására. A program annyiban módo­sult, hogy a két darabon kívül a Tartuffe című Mo- liere-vígjátékot is játszot­tuk tavaly Szolnokon. — 1963-ra miért nem kötött újabb szerződést a színház a Ságvári Endre Művelődési Házzal? — Mert a művelődési ház nem járult hozzá a nézőtér felemeléséhez, aminek a költségeit természetesen vállalta volna a színház. Ilyen rossz látási viszonyok mellett azonban csökken az érdeklődés, amit a tavaly Kétszázötven év óta első ízben most ismét női prí­más került egyik népizene­karunk élére. Cinka Panna e kései utóda Szentes Má- j ria, a Ganz-MÁVAG 21 | éves adminisztrátora, aki a gyár néhány nóta- és zene­kedvelő dolgozójából alakí­tott cigányzenekart. A fia­tal prímásnő szabad órái­ban eddig szimfónikus ze­nekarokban játszott, szívé­hez azonban a népdal, a magyar nóta áll közel. A zenekar tagjai közül egye­New Yorkban hétfőn nyil­vánosságra hozták az UNESCO jelentését, amely szerint a világon több mint hétszáz millió Írástudatlan van. Ez veszélyezteti az életszínvonal emelését és sürgetően szükségessé teszi megtartott előadások cse­kély látogatottsága bizonyít. HAUK ANTAL, A SZÍNHÁZ GAZDASÁGI IGAZGATÓJA — Ebben az évben is szerettük volna néhány pro­dukciónkat . bemutatni a szolnokiaknak. A nézőtér felemelésének meggátolá­sán kívül azonban más is akadályozott bennünket. Nevezetesen az, hogy a művelődési ház nem ga­rantálta előre valamennyi előadás megtartását, ameny- nyiben egyéb, fontosabb rendezvény megtartására kerülne sor a színházterem­ben. Ezt a kockázatot mi nem tudtuk vállalná. így aztán az egyébként Szol­nokra tervezett előadásaink tájbemutatókon valósultak csak meg. Nekünk külön­ben nemcsak a hétvégi, ha­nem a hét eleji napok is megfeleltek volna. BERECZ BERNADETTE A SZOLNOK VÁROSI TANÁCS MŰVELŐDÉSÜGYI OSZTÁLYÁNAK NÉPMŰVELÉSI FELÜGYELŐJE — Az osztály határozott kívánsága volt, hogy játsz- szon Szolnokon a társulat. Jelenleg a nyári szabadtéri előadások ügyében folyta­tunk tárgyalásokat, azon­ban ezt nem akarja vál­lalni a színház. BERÉNYI GÁBOR ÉS HAUK ANTAL: — Nem, mert Szolnokon a régi tájdíszletek nem al­kalmasak a szabadtéri szín­padra. A megoldást jelentő lőre csak Szentes Mária is­meri o kottát, a többiek csupán emlékezetből játsz- szák a dalokat. Az elméleti oktatás azonban már meg­kezdődött, a nagybőgős, a brácsás, a cimbalmos előtt is megjelentek a hangje­gyekkel teleírt papírok. S ha a muzsika szépségeibe mélyedve néha még meg is feledkeznek a kottát átla­pozni, játékuk egyre har­monikusabb, s hangverse­nyeik, köztük a próbák is, mind nagyobb közönséget vonzanak. átfogó akció megindítását. A jelentés javasolja, hogy szervezzenek világméretű kampányt az írástudatlan­ság ellen egyrészt a gyer­mekek, másrészt a felnőt­tek oktatásának síkján. új díszlet elkészítése vi­szont költséges, és nem .té­rülne meg azon a két-há- rom előadáson, amit „elbír­na” a szolnoki közönség egy-egy darabból. Mi is tervszerűen gazdálkodunk. A bevételi tervet biztosíTó esetleges terven felüli új produkció finanszírozását viszont sem a megyei, sem a városi tanács nem vál­lalja, mint ahogy egy tá­jon futó darab új díszlet­költségét sem. PÁZMÁNY KÁLMÁNNÉ A SZOLNOKI SÁGVÁRI ENDRE MŰVELŐDÉSI HÁZ IGAZGATÓJA — Tudomásom szerint a színház azt a javaslatot kapta a megyei és városi művelődési szervek részé­ről, hogy a mi művelődési házunkkal is kössön ugyan­úgy szerződést, mint a vi­déki művelődési otthonok­kal, művelődési házakkal. Ez ebben az évben nem történt meg, csak tavaly, viszont akkor a tervezett tizennyolc előadással szem­ben csak tizet tartottak meg. Ennek egyik oka: a rossz látási viszónyok miatt kevés volt a közönség. — A nézőtér tervezett felemelését azért vetette el az SZMT elnöksége, mert ez az egyetlen, nagyobb rendezvények, gyűlések, ér­tekezletek, előadások lebo­nyolítására alkalmas hely Szolnokon. Az előadóte­remnek nemcsak színházi, hanem sok más, egyéb funkciója is van tehát. Mi­vel rendkívül zsúfolt, és sok esetben bizonytalan a programunk (esetleg várat­lan, előre nem látott ren­dezvény jön közbe), — ezért — érthetően — nem tud­tuk garantálná az előadá­sok száz százalékosan biz­tosított időpontját, ... És még folytathat­nánk sokáig az érvek — ellenérvek felsorakoztatá­sát. Ügy gondoljuk azon­ban, nincs sok értelme. Ettől, mint ahogy az idény első öt hónapjában, úgy a későbbiekben sem lesz színházi előadás Szolno­kon. Az elhangzott érvek és ellenérvek azonban — sze­rintünk — egy igen fontos tanulság levonását is szük­ségessé teszik. A város és a megye művelődési szer­veinek, vezetőinek be kel­lett volna látniok: a szín­ház legalább olyan kultu­rális tényező itt Szolno­kon is, mint azok a tánc- és egyéb esték, melyek miatt — feltehetően — nem sikerült elérni a Ság­vári nézőterének felemeí- tetesét. Mert a „Ságvári’* színházterme — szerin­tünk a nézőtér felemelé­sével csupán twistelésre vált^ volna alkalmatlanná néhány esetben, más ren­dezvények megtartását ez nem gátolta, volna meg. — Annál is inkább, mivel a volt Móricz Zsigmond és József Attila művelődési ház lebonyolíthatná a tár­sastáncforgalmat minden zökkenő nélkül. Bubor Gyula SZÁZÉVES ANGOLNA A svéd rádió egyik ripor­tere nemrég beszámolt ar­ról, hogy egy svédországi falucskában él egy kimu­tathatóan 103 éves angol­na. Korának pontos meg­határozása egy Svédország­ban elterjedt paraszti szo­kásnak köszönhető. A ku­tak ciszternáiba ugyanis egy-egy angolnát szoktak telepíteni. hogy tisztán tartsa a vizet a békáktól és más nemkívánatos álla­toktól. Egy ilyen angolna, amelyet minden évben egyszer kiemelnek a kút- ból, bizonyíthatóan 103 esz- tejidős. Teste sűrűn be van nőve moszattal és szemei rendkívül nagyok, ami va­lószínűleg azzal függ össze, hogy sohasem kap nap. fényt. Megjelent a Jászkunság idei második száma Megyénk tudományos fo­lyóirata ez alkalommal is sokoldalú, érdekes tartal­mával hívja fel magára a figyelmet. Cikkei közül ki­emelkedik Lörincz István: Tennivalók a sertéstenyész­tés és hizlalás eredményes­ségének javítása érdeké­ben Szolnok megye tsz-ei- ben című tanulmány. — Rendkívül alapos, sokolda­lú felmérés, tapasztalat- gyűjtés eredménye Lőrincz István írása, minden bi­zonnyal hasznát veszik a grafikonokkal, táblázatok­kal bőségesen illusztrált cikknek a termelőszövet­kezetek. Újdonság a „Szolnok me­gyei képeskönyv”, amely művészi fotókban ábrázol­ja a megye életét, új léte­sítményeit. A községfej­lesztés elvi és gyakorlati kérdéseiről Barna Gábor írt rövid tanulmányt. Füle Lajos építész Szol-i nők városközpont tervpá­lyázatáról írt néhány na­gyon megszívlelendő gon­dolatot. Bőséges irodalom- történeti. régészeti anyag és folyóirat szemle teszi teljessé a Jászkunság új számát. Uj gimnázium Tiszafüreden A tiszafüredi járás terű- Ezért a Művelődésügyi létén egyetlen középiskola Minisztérium az Országos van Tiszafüreden. A me- Tervhivatallal egyetértés­Mindenütt tapasztalt szakembert keresnek — Miért ragasztottál ekkora álbajuszt? — Mert így tapasztaltabbnak látszom. Női prímás a népizenekar élén UNESCO-jelentés az analfabétizmusról

Next

/
Thumbnails
Contents