Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-30 / 151. szám

1W5. június 30. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A CSALÁDTERVEZÉSRŐL * A házasság felbontásának okai Érdeklődéssel olvas­tam dr. Bene Zoltán nő­gyógyász főorvos vitaindító nyilatkozatát a családterve­zésről. A probléma nagyon időszerű, és rendkívül szer­teágazó társadalmi és gaz­dasági gyökerei vannak. Bebel „A nő és a szocializ­mus” című művében kifej­ti, hogy a női nem nagy­többsége kétszeresen szen­ved. Szenved a férfiaktól való társadalmi függés miatt, és szenved a gazda­sági függés miatt. A nőkér­dés teljes terjedelmében való megoldása egyet jelent a szociális kérdések meg­oldásával. Le kell dönteni mindazokat a korlátokat, amelyek az embert az em­bertől, tehát az egyik ne­met is a másiktól függővé teszik. Bebel elképzelései meg­valósulnak a szocialista tár­sadalomban, ahol a férfiak és nők teljes egyenjogúsága érvényesül, ahol lehetővé válik a házasságok megkö­tése minden anyagi érdek­től mentesen, kizárólag a férfiak és nők kölcsönös vonzalmára és szeretetére alapítva. A házasságkötés szabadsága egyben nagy fe­lelősséget is ró a felekre. A családtervezéssel kapcso­latban kiindulópontként el­sődlegesnek én a párvá­lasztás gondolatát vetném fel. Hazánkban az Alkotmá­nyon alapuló Családjogi törvény a szocialista erköl­csi felfogásnak megfelelően szabályozza és védi a há­zasság, a család intézmé­nyét, biztosítja a házasság­ban és a családban a nők egyenjogúságát, a gyerme­kek érdekeinek védelmét. A házasság szabadságával függ össze a házastársi kap­csolat felbontásának sza­badsága is, ha azt komoly és alapos ok indokolja. A felelősségnek már a házasság kötésekor meg kell nyilvánulnia. Nem sza­bad a „legfeljebb elválunk’* jelszóval megjelenni az anyakönyvvezető előtt. A házasság megköté­se előtt feltétlenül helyes, ha a férfi és nő hosszabb ideje ismerik egymás jelle­mét, érdeklődési körét, mű­veltségét, életfelfogását, így kevesebb annak a való­színűsége, hogy a házasság megkötése, esetleg gyerme­kek születése után döbben­nek rá, hogy nem egymás­hoz valók, nem tudnak ki­jönni egymással. Nem tar­tom helyesnek a túlfiatalon és túlgyorsan kötött házas­ságokat, hiszen a felbontott házasságok nagyrésze erre vezethető vissza. Számos perben komoly és alapos okként értékeli a bíróság, hogy a peresfelek csupán néhány hónapi is­meretség után, minden kü­lönösebb meggondolás nél­kül kötnek házasságot. Nem lehet családterve­zésről beszélni például abban a házasságban, melyet a közelmúltban bon­tott fel az egyik bíró­ság. A peresfelek kéthóna­pos ismeretsége után tény­leges katonai szolgálatra vonult be a férfi. A katonai szolgálat alatt kötöttek há­zasságot születendő gyer­mekükre tekintettel. Mivel a férj továbbra is katonai szolgálatot teljesített, fele­sége egyik munkatársával merni viszonyra is kiterje­dő kapcsolatot létesített. Ezért a férj tettlegesen bántalmazta őt. Végülis megszakították az életkö­zösséget. Ugyancsak rövid ismeret­ség után kötött házasságot egy másik pár is és a há­zasságot követő harmadik hónapra gyermekük is megszületett. A rövid há­zasság alatt a férj tettlege­sen bántalmazta feleségét. Ez sem volt elég, elégette ruháit, a gyermek kocsiját is összetörte. így a bíróság a férj iszákos, durva és tettlegességig fajuló maga­tartása miatt felbontotta a házasságot. Meggondolatlan volt az a házasság is, ahol a felek már a megismerkedés nap­ján nemi viszonyra kiter­jedő kapcsolatot létesítet­tek. A nő teherbe esett. Később megszakították a kapcsolatot és akkor kötöt­tek házasságot, mikor a lány szülei észrevették a terhességet. Rövidesen a gyermek meg is született. Ez a házasság már kezdet­től fogva nem volt jó, hi­szen kizárólag a születendő gyermekre való tekintettel kötötték azt meg. A bíróságok állan­dóan vizsgálják és figye­lemmel kísérik azokat az okokat, amelyek a házas­ság felbontásához vezetnek. Ezek a hűséget sértő maga­tartástól kezdve az iszákos életmódig, a tartós külön­élésig, lakáshiány miatt» szülőkkel való veszekedé­sig igen sokirányúak, de fontos helyet foglal el a bontóokok között a gyer­mek hiánya is. A házasság megkötését követő rövidebb-hosszabb idő után a férj és feleség érzi, hogy gyermek nélkül a házasságuk nem teljes. Hiába nem szenvednek hiányt anyagiakban, a há­zasság mégsem tudja hiva­tását betölteni. Tudjuk, hogy sok feleség jár orvos­tól orvosig abban remény­kedve, hogy még lehet gyermeke. Erre nem gon­dolnak azok az asszonyok, akik könnyelműen, nem törődve egészségükkel, gyakran jelennek meg az abortus bizottság előtt. A családtervezés tehát fontos kérdés, mely már a házasság megkötése előtt kell, hogy foglalkoztassa a férfiakat és nőket, nehogy később éppen ezen kérdés­ben tanúsított könnyelmű­ségük és meg nem értésük vezessen a házasság felbon­tásához. Dr. Vágrvölgyi Nándor főügyészségi ügyész Szolnok Móricz Zsigmond SZOLNOK MEGYÉBEN 1879. június 30-án szüle­tett az a prózaírónik, aki to­vábbvitte Jókai képzeleté­nek mesélő- és Mikszáth anekdotázó kedvének bírá­ló hagyományait. A ma­gyar regényirodalom intel­lektuális alkotóinak — Eöt­vös József és Kemény Zsigmond műveivel szem­ben ő a társadalmi elköte­lezettséget választotta az erkölcsi befeléfordulás he­lyett, az elemzés arisztok­ratizmusát mindenütt elke­rülve, a plebejus közvet­lenséget tette írásainak alaphangjává. Hatalmasra duzzadt életművében talá­lunk regényt, novellát, de újságírói tevékenysége is számos riportot eredménye­zett. Ez a rendkívüli ter­mékenység természetesen néhol a stilus ellanyhulá- sára vezetett, de ezt ellen­súlyozza, hogy az élőbe­széd realitását irodalmunk­ban uralkodóvá tette. Neki köszönhető az is, hogy regényeink és novel­láink mind a mai napig mgőrízték a mindennapok és az átlagemberek ábrá­zolására törekvő szemléle­tüket. Abban, hogy a mai magyar irodalom javaré­sze mentes maradt mind az absztrakt ábrázolásmód, mind a kozmopolita világ- szemlélet jelentkezéseitől, óriásj érdeme van Móricz Zsigmondnak, a közéleti elkötelezettségű és szocio­lógus próza magyar bete- tézőjének. Tallózunk a témák kö­zött. Zizeg a papírerdő, a jegyzetekkel telerótt ívek százaiban a szellem kin­cseskamrája rejtőzik; A fiatal irodalomtörténészeik Csabai L. Ernő munkakö­zössége olyan egyedülálló kísérleteken ' dolgozik, mint a Témák és művek nagy szellemi katasztere, mely elsőnek a világon rendszerezi témák szerint az irodalmi alkotásokat, s átfogó Témaatlaszt és té­matárat állít össze. Ebből sarjadt ki a tudományosan megalapozott témakutatás és irodalmi tervezés, mely a felvetett ötletek alapján sugallja a szellemi alkotást. Felvetette egy irodalmi képletnyelv mesiteremtésé- nek lehetőségét és már kö­tetekre menő anyagot állí­tott össze az első magyar- nyelvű Kifejezéstárhoz. A fiatal irodalomtörté­nészek szellemi atlaszának anyagai között kutatjuk a Szolnok megyei témákat. A gazdag anyagból szinte ta­lálomra emeljünk ki néhá­nyat, a Móricz Zsigimondra vonatkozó megyei emléke­ket. AZ ALISPÁNNAK NEM KELLENEK AZ ÍRÓK Kész novellaanyag annak a bojkottnak a története. melyet a harmincas évek Szolnok megyei alispán­ja rendelt el, amikor Mó­ricz Zsigmonddal élén a Nyugat írói előadást tar­tani érkeztek Szolnokra. Abban az időben a tör­vényhatóságok urai tüzet fújtak Móricz Zsigmondra, mert csehszlovákiai irodal­mi körútja után összeha­sonlítást merészelt tenni a hazai turulos, bajtársi egyesületes, dzsentriskedő fiatalok és a komoly, az új eszmeáramlatokat befő un­do. reálisabb és szociáli­sabb életfelfogású csehszlo­vákiai magyar fiatalok kö­zött. Miután már néhány megye törvényhatósága előzőleg tiltakozott Móricz Zsigmond megállapításai ellen, a szolnoki alispán kijelentette, hogy ebben a városban az a Móricz Zsiganond nem juthat szó­hoz. Mikor megkérdezték tőle, olvasott é valamit a legnagyobb magyar regény­íróból, szinte sértődötten jelentette ki, hogy ő olyan könyveket nem vesz a ke­zébe. Móricz Zsigmond nem tehetett semmit az akkori hatalmasságok bojkottja el­len. De rendezett írótársai­val Szolnokon egy nagy vacsorát, hogy lássa az al­ispán: nem halnak azért éhen az írók Magyarorszá­gon, még ha az nem is az akkori urakon múlott. A Szolnok megyei képzőművészek nyári tárlata 4 Damjanich János Múzeumban nemrég nyitott nyári tárlat több kérdést vet fel. Elsősorban azít: szükséges-e az évi két­szeri összefoglaló s hogy nem volna-e hasznosabb művészeknek és publikum­nak egyaránt legalább egy kerek esztendő kiérlelt al­kotásaiból kiállítást rendez­ni? %A téli tárlat anyaga gazdag és sokoldalú volt, annak ellenére, hogy előtte kevéssel a Családi Ünne­peik pályázatra is szép­számmal érkeztek pálya­munkák. Ez látszólag el­lentmond a fenti kérdés­nek, de egy konkrét feladat valószínűleg serkentőbb a mindennapi művességnél — ha van ilyen. Elfáradtak tehát a mű­vészek? Talán a munkába kevésbé, mint az egymást sorvasztó békétlenségbe. A múzeum termed készek vol­tak befogadni nagyobb anyagot is, a zsűri elvégez­te dolgát s a kiállítás még­is csak két teremre futotta. Mindez pedig azért, mert hiányzik néhány — s ép­pen a fiatalok közül való — művészből a testületi felelősség és büszkeség. Az egyébként is túlhajtott és terméketlen generációs vi­tának itt nincs helye, hi­szen a tel 'p két legjobb fiatal szobrásza helyének és feladatának természetes is­meretében részt vesz a ki­állításon, még akkor is, ha éppen az áhított fővárosi kiállításon szerepelt. A két érett festő számára meg magától értetődő, hogy — noblesse oblige — egy tisz­teletre méltó hogyomány- nak kell érvényt szerezni, melyhez fenntartás nélkül csatlakoztak a megye más városaiban dolgozó művé­szek. na keressük az okokat ** — s ez kötelességünk — a nyári tárlat szűkös­ségét illetően, elháríthatat­lan a gondolat, hogy túl jó dolguk van a telep fia­taljainak. Tudom, nem ro­Erről a szolnoki dac­mulatságról egyébként Gellért Oszkár is megemlé­kezett a Nyugat regényé­ben. AZ ÉRETTSÉGIZŐ MÓRICZ ZSIGMOND Szóljunk a témák közül arról, ami úgy érezzük, egyik legsúlyosabb adóssá­ga irodalomtörténet-írá­sunknak. Móricz Zsigmond kisújszállási éveinek rész­letes leírásáról beszélünk. Az író abban a korban élt Kisújszálláson, amikor az ember kibontakozik. Egy vallomásában mondja is: , „Kisújszálláson döbbentem rá: mit kellene és mit nem szabad csinálni...” Később a Forr a bor, a Bál című regényekben, az Amig új a szerelem egyes részleteiben és a Kamaszok című töredékben 30—40 év távlatából visszanézett ezekre az esztendőkre. De Kiss Tamás irodalomtörté­neti közleményei, Csabai L. Ernő Simonyi Mária ha­gyatékából és a volt iskola- társak elbeszéléseiből gyűj­tött anyaga leleplezik: mi­lyen sorsdöntők voltak a kisújszállási évek Móricz Zsigmond emberi és írói kialakulására... Ott látta meg a kisújszállási iskola­padban azt a középosztályt, mely elszakadt a néptől, nem vállalt vele sorsközös- sépet... És ezeik a múlt század utolsó éveiben a matúra izgalmaiban élő diákok voltak azok, akik­nek kezéből kicsúszott a nép sorsa, akik negyven esztendővel később eljut­tatták az országot a máso­dik világháborúig, a ki­fosztásig. romhalmazig.... konszenves, ha az időseb­bek úgy kezdik érveiket: bezzeg, a mi korunkban... Mégis csak arra tudok hi­vatkozni, ami személyes él­ményen alapuló tapasztalat. Mikor a harmincas évek második felében néhányan, Aba Novák tanítványok a nyarat Szolnokon töltöttük, nagy tisztesség volt szá­munkra, ha az esti, Ba- golyvár-széanszokon — be­szélgetések a művészetről — részt vehettünk s hall­gathattuk Fényes mester és mások eszméltető szavait. Nem voltunk sem jobbak, sem rosszabbak, mint a most itt élő, de a telepen belül élő fiatalok, csak ép­pen nem kaptunk mindent készen s a kis eredménye­kért folytatott küzdelem megtanított bennünket a dolgok valóságos értékére. Ha arra hivatkoznának az elégedetlenek, hogy, hi­szen azért van szocializ­mus, nehogy úgy kelljen élni az embereknek, mint Barcsay és kortársai éltek, arra az a válasz: mérjék fel a lehetőség és meg­valósulás viszonyát ma, a saját körülményeik között, mérjék fel, hogy mit kap­tak s mit adnak érte? Mert miről van szó magyarán? A társadalom — a szocia­lista társadalom! — mű­termet és munkát biztosít, munkát a tisztességes meg­élhetéshez, művészi felada­tokat képességeik kibonta­koztatására. Nem tagadha­tó, hogy a megyei és vá­rosi tanács mindenkor, messzemenően tekintetbe vette vásárlásai során a művészek szociális helyze­tét is. Mindezek ellenére a művészek — itt csak azok­ról szólok, akik kivonultak a nyári tárlatból —, meg nem szűnő sóvárgással te­kintenek a főváros felé, mint ahol a kiemelkedés korlátlan lehetőségei rejle­nek. Tudniuk kellene, hogy nincs így. Mi adhat olyan bátorsá­got egy művésznek, ami­A HÚSZÉVES MÓRICZ ZSIGMOND A tématervek, vázlatok, skiccek, inspiráliák Szol­nok megyei anyagában mennyiségre is legjelentő­sebb az. ami a kisújszállási diák Móricz Zigmonddal foglalkozik. „Életemnek egy teli fiókja a diákélet emlékei” — mondotta 1931-ben az író, amikor ezekből a jegyzetekből, melyeket Simonyi Mária hagyatékából gyűjtöttek össze a kutatók, írni kezdte a kisújszállási esztendők regényét. Már korbban ne­kifutott a témának, 1925- ben. a Nyugatban több folytatásban megjelent és aztán félbeszakadt, töre­déknek maradt „Kama- szok”-ban, hogy aztán a harmincas években a Forr a bor-ban és a Bál-ban ki­írja a lerakódott élmény­anyagot Móricz Zsigmond 1896- ban került Kisújszállásra, az év utolsó hónapjában. A sárospataki szekundák miatt kesergő családhoz karácsonyi ünnepekre ér­kezett nagybátyja, Pallagi Gyula, aki a kisújszállási gimnázium igazgatója volt. Móriczot kikérdezte és a fejét csóválta a fiaskó miatt... — Nem értem — mond­ta. — A tudásod alapján a jelesek közt lenne a he­lyed. — Mindjárt határo­zott is és magával vitte, így lett Móricz Zsigmond kisújszállási diák. (Folytatjuk) Kiss István vei fumigálhatja az őt be­fogadó közösséget? Nyilván önmaga értékének túlbecsü­lése. Gyakori kifogás a zsűrik munkája ellen az, hogy nem a művész el­képzelése szerint döntött, de a művész maga legke­vésbé tudja megítélni mun­kájának objektív minőségét. A zsűri egyébként nem szorul védelemre a renitensekkel szemben, leg­feljebb magyarázatul any- nyit, hogy a zsűri felelős­sége igen nagy, mikor ar­ról kell döntenie, milyen műveket enged a publikum elé. /j kis kiállítás kiemelke­” dő darabjait Baranyó Sándortól láttuk. Két pom­pás tájképe, a Téli Zagy- ya és a monumentális Tisza azt az ötletet sugallja, nem volna-e érdekes egy olyan összeállítás tájképekből, amely különböző művészek sokszínű felfogásában meg­mutatná a „Tisza ezer ar­cát”? Szép próbája lenne képességnek s nem kevésbé a nemes lokálpatriotizmus­nak. — Chiovini Ferenc, a telep korelnöke megbíz­ható ízlésű és tudású mes­ter, aki színeiben szinte megfiatalodott. Gácsi Mi- hálytól képzelet-dús rajzo­kat reméltünk látni; ehe­lyett közepes aquarelleket találtunk. Csak nem tartja kisebb rendűnek a rajzot, grafikát, mint a festményt? Természetesen nem csak joga, kötelessége is kísér­letezni új és új anyagban, de a kísérletezés műhely­munka, amit jobb kiérlelve az emberek elé bocsátani. Csabai Wágner József (Me­zőtúr) Uszályok című, kis­sé kínai hatású rajza érett szemléletre vall. Ge­ese Árpád (Alattyán) itt szereplő két képe mellett, az emeleten gyűjteményes kiállítást mutat be, amelyen egy hosszú időre megsza­kadt pálya tiszteletre méltó újrakezdésének lehetünk ta­núi. Ezzel kapcsolatban ta­lán megengedhető az a megjegyzés, hogy amennyi­re örömteli a megyei és városi tanács, valamint á tsz-ek bőkezű vásárlása, annyira nem érthetünk egyet a kiválasztással. /M ikkai József (Jászbe­Itl rény) rendkívüli szín­erejével hat, de talán szi­gorúbb rajz és a színes: gazdagabb árnyalatai még hatásosabbá tennék képeit. Sáros András ízléses, mér­téktartó festő, de éppen mértéktartása — vagyis in­dulatainak visszafogása — okozta, hogy Árvíz című képe nem az emberi ka­tasztrófát, inkább a győ­zedelmes elem nagy nyu­galmát sugározza. Vuics István Uszályok című »kom­pozíciója adalék a Tisza ezer arcához. A két fiatal szobrász munkái finomak és von­zóak. Különösen sikerült darab Szabó László durcás Kislányfej-e. Ugyanekkor kissé hűvös lett Gábor Áron életnagyságon felüli, kevéssé jellemzett portréja s ugyancsak kevésbé sike­rült Simon Ferencnek meg­ragadnia Aba Novák ro­busztus karakterét. Mindent összevetve: né­hány jó kép és szobor léte nem ok, hogy egy megyére szól ' kiállítást rendezzenek belőle. Magasabb mércét kell alkalmazni a rende­zőknek és művészeknek egyaránt. Szükségesnek lát­szik, legalább egy esztendő, hogy a napi művészi gya­korlatból kiállítás-képűs művek szülessenek. De szükséges, sőt kötelező, hogy a telepi művészek mind részt vegyenek az évi összefoglaló, vagy beszámo­ló jellegű tárlaton, tekintet nélkül egyéb ambícióikra. A béléjük helyezett biza­lomra ez az egyetlen le­hetséges válasz. Oelmacher Anna

Next

/
Thumbnails
Contents