Szolnok Megyei Néplap, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-29 / 150. szám
1WS. június 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 ^MÉMk 'Sí:jf!í?íís!f|^3^y iánAd Helyes-e gügyögni ? PÁRIZSI DIVAT-ÜDVÖZLET Ma már senki sem vitatja — legfeljebb a gyakorlatban nem alkalmazza — azt az igazságot, hogy a nevelés a születés pillanatában kezdődik. Maradandó minden hatás, amely vi- lógrajöttétől kezdve éri a kis embert, s nagy tévedés volt azt gondolni, hogy csak az értelmi fejlődés első jeleivel, kibontakozásával egyidőben lehet nevelési célokat elérni. Kialakult tehát a helyes szemlélet, s ez sokféle érdekes következménnyel jár. Megváltoztak régi elképzelések és tilalmak, de minden, ami új a nevelésben, természetesen még nem ment át a köztudatba. Ilyen például a gügyögés kérdése. Vagyis: helyes-e, hogy az anya érzelmektől túláradó, de „értelmesnek” aligha nevezhető, dédelgető-becé- ző szavakkal, mondatokkal árasztja el a csecsemőt? A nevelési elvek túlzottan racionális, felfogása egyszerűen elvetette, az emberformálás módszerei között méltatlannak tartotta a gügyögést. Nem utolsó sorban azért, mert maga a szó ellenszenves, hiszen egy tőről fakad a cseppet sem hízelgő értelmű „gügyeség- gel”. , De nem a szó fontos — akár el is vethetjük —, hanem a tartalma, jelentése. Ezt pedig így határozhatjuk meg: érzelmi ráhatás. S ebből nyomban kitűnik, hogy az értelmileg szükségképpen fejletlen csecsemőkorban az érzelmi, hangulati elem a kapcsolatteremtés szinte egyetlen eszköze. Más kérdés, hogy az élet kezdetén helyesnek felismert módszert később is meg kell-e tartani? S ha igen, meddig? Két-három éves kortól, a csupán érzelmi hatást túlnyomórészt az értelmet fejlesztő módszerekkel cseréljük fel. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gyengédség, a szeretet mindig nélkülözhetetlen a nevelésben. A türelmes magyaráz- gatás, az apró panaszok, sérelmek megértése, a jelenségek összefüggéseinek észszerű feltárása ugyanolyan megnyugtatóan hat a nagyobb gyerekre, mint a csecsemőre az érzelmek közvetlen megnyilvánulása. Más szavakkal: az „értelmes” nevelésben ugyanazt érzi a nagyobb gyerek, mint a csecsemő a gügyögésben: az anyai, szülői szeretetet, a magára hagyatottság kínzó élménye helyett azt, hogy nincs egyedül, hanem megbízható kapcsolatban áll környezetével, a világgal. Időjében kérjünk szemüvegei Csak erélyesen...? Negyven év után sok embernek már nehezére esik az olvasás, az írás és a kis távolságra lévő tárgyakkal végzett munka; Kialakul az úgynevezett öregkori thvoílátás, amit főleg a szemlencse rugalmasságának az elvesztése válthat ki. A távollátást eleinte a szempilla izom megfeszítésével próbáljuk ellensúlyozni. később azonban ez nem segít; munka közben a megfeszített nézés okozta kimerülés fejfájást idéz elő. Ekkor már szemorvoshoz kell fordulnunk, aki megfelelő szemüveget rendel. Negyven éves korban 1 általában 0,75 ddoptriás üvegre van szükség, 45 éves korban 1,5 dicptriásra, 50 éves korban 2 dioptriásra, 55 éves korban 2,5 ddop- triásra, 60 éves karban és később 3 dioptriásra. Mennyi ideig hordhatjuk ugyanazt a szemüveget? Két—három évenként ORVOSI ELLENŐRZÉSRE keli mennünk. Gyakran kell szemüveget változtatni az olyan embernek, aki aprólékos, finom munkát végez. A távollátóknak azt ajánljuk, hogy két szemüvegük legyen: egyik a' közeli tárgyak és a másik a távoliak nézésére. Egyesek már egészen fiatalon szemüveget viselnek, mivel a .távoleső tárgyakat nem látják tisztán. A röELEGÁNS STRANDVISELET Kesernyéshangú levélben írta meg szerkesztőségünknek hétfő délutáni élményét F. Gizella szolnoki olvasónk Kezében számmal sorára várt — a fogászaton. Tudjuk tapasztalatból, hogy nem írígylésreméltó helyzet... Amint az asszisztensnő a 35-ös sorszámot szólította, a pádról felpattant egy asszony. Erélyesen kijelentette, hogy senkit maga előtt be nem enged; számára elég volt négy órakor megkezdenie a várakozást. Később kiderült, hogy a határozott fellépésű páciens a 41-es sorszám birtokában — soron kívül ment be a rendelőbe. Mint olvasónk írja: ezután már ráért, derűsen eltraccsolgatott a folyosón. i Levélírónk feltételezi, hogy az asszony gyermekének jelenlétében nem tanúsított volna helytelen magatartást — hiszen alappal tartott volna attól, hogy otthon visszaüt a rossz példa. Valójában nem történt semmi rettenetes, semmi felháborító azon a délutánon. „Csak" annyi, hogy egy beteg ember fizikai fájdalmai bosszúsággál, lelki sérelemmel párosultak. Ügy érezzük, nem volt erre Semmi szükség. A rend megtartásával, minimális udvariassággal meg lehetett volna ezt előzni; s azt is, hogy az erélyes fogfájós most — falón — pironkodva olvassa ezeket a sorokat... vidlátást az idézi elő. hogy a távoli tárgyak képe a recehártya előtti gyújtópontba vetődik. Annak, aki két szemüveget használ, bizonyos nehézséget okozhat, hogy a szemüveget folyton cserélnie kell. Ez a kényelmetlenség azonban kiküszöbölhető két gyújtópontú azaz BIFOKÁLIS SZEMÜVEGEK használatával. Ha a rövidlátóknak nem használ a rendes szemüveg, különleges. távcsőszerű, un. teleszkopikus üveget kapnak. Az ilyen üveg kétszeresére, sőt hatszorosára képes megnagyítani a képet. Bármilyen üvegről is van szó, feltétlenül orvosnak kell kiválasztania. Ha magunk választunk szemüveget, olyan hibát követhetünk el, amely tovább rontja a látást. Mari csillaga Anyaga; Honleány fonal; A könnyű, mégis mutatós mintát kezdő horgolók- nak ajánljuk. 1. sor: 10 láncszemből gyűrű. 2. sor: A gyűrűbe 24 két- ráhaj tásos pálcát öltünk. 3. sor: 1. kétráhajtáaos pálca, 1 láncszem váltakozik. hatszor, 6 láncszem után ismételünk. Az utolsó ívet 1 láncszem után 1 kétráhajitáscs pálcával fejezzük be. 4. sor: Az előző sor hat- láncszemes íveibe 3x3 egyszerre befejezett kétrá- hajtásos pálcát horgolunk, a pálcacsoportok között 7 láncszemmel. 11 láncszemet 1 rövidpálcával leöltünk az előző sor harmadik és negyedik pálcája közé, majd 11 láncszem után ismételünk A csillagokat a 4. sorban kapcsoljuk egymáshoz a tizenegy-, illetve hót láncszemes ívek közepénél 1—1 rövidpálcával. 4. csillag között az utolsó középső pálcacsoport után horgoljuk meg a pókot a következőképpen: ráhajtunik négyszer a tűre és leöltünk a szomszédos csillag középső pálcacsoportjára, 2 ráhajtást áthúzunk. 2 a tűn marad. Most újabb 2 rá- hajtás után a szemben lévő pálcacsoportot kapcsoljuk, áthúzunk 2 ráhajtást, az első 2 még mindig a tűn marad, 2 ráhajtással az utolsó lábat is elkészítjük. Egyszerre áthúzzuk mind a 3 pókláb utolsó szemét, majd áthúzzuk a tűn lévő 2 ráhajtást is. Ezután 7 láncszemmel visz- szátérünk a mintára. Az aranykezű ember BASKÍR NÉPMESE Élt egyszer, messze Baskíriában egy nagyon gazdag kereskedő. Volt ennek a kereskedőnek egy igen szép leánya, Meftuknak hívták. Szemei fénylettek mint a csillagok, hangja szebb volt mint a patak csobogása. Az apja mindenáron férjhez akarta adni, de csakis dúsgazdag emberhez. A lány azonban így szólt apjához: — Én csakis ahhoz az emberhez megyek feleségül, aki a leggazdagabb és a legszegényebb is egyúttal a világon! Fejét csóválta az apja, és azt mondta, hogy ilyen butaságot még életében nem hallott. De ha akarja, hát legyen úgy. Hírül is adta hetedhétországban, hogy férjhez akarja adni a lányát. Jöttek is, szép ruhákban, ékszerekkel, ajándékokkal megrakottan, hadseregekkel, fegyverekkel, egymásután a kérők. De a lény így szólt hozzájuk: — Azt látom, hogy igen gazdagok vagytok. De vavan sok katonánk, akikkel más népeket meghódítunk, és akkor gazdagok leszünk! — Látni sem akarlak benneteket! — mondta nekik a lány. Ismét mások jöttek: kincsekkel, arannyal, ezüsttel. — Gazdagok vagyunk, mindent neked adunk, és akkor szegények leszünk... — mondották. — Próbáljátok mindkettőt egyszerre csinálni — mondta a lány, és őket is elküldte. Ekkor egy szegényesen öltözött legény állott elő. Meftuk apja haragosan szólt rá: — Csalt nem te is a lányom kezére pályázol? Jobb lesz, ha elkotródsz innen! — De igen — szólt a legény —, és nem megyek el addig, míg nem beszélek a lányoddal... — Azzal elővett egy tűt, egy kalapácsot, és egy fakanalat. — Szabó vagyok, és olyan ruhát varrók, amelyik jobb, mint a tied. Kovács is vagyok, ha akarom, megvasalom a lovadat. És főzjon szegények is vagytok-e? Zavarodottan néztek ösz- sze a kérők, és mondogatták, hogy bizony, ők nem szegények... És Meftuk elküldte őkét. Aztán díszes egyenruhákban katonák jöttek, hadvezérek, de a lány tőlük is azt kérdezte: — Szegények vagytok-e...? — Igen, szegények vagyunk, mert vagyonunk nincs — mondották, — de ni is tudok; megnyalnád főztöm után a szád szélét... Nekem nem kel sem arany, sem ezüst, sem tevekaraván kincsekkel, sem , katonák... Ez az én gazdagságom: ezek a szerszámok, és kezem ügyessége... — Ez az aranykezű ember, akire vártam — mondta a lány és megölelte a derék legényt. Meg is tartatták a liagzit... . (Fordította: Antalfi István) KERESZTREJTVÉNY Vízszintes: 1. Napjaink szenzációja. 7. Rangjelzés. 8. Ilona becézve. 9. Vasúti tartozék. 11. Téli csapadék. 12. Kicsiny folyó. 14. Ritka férfinév. 16. Rádióból ismert varázsló egyik neve. Függőleges: 1. Fóntos fém. 2. Kis Olivér. 3. Fordított zamat. 4. Hangtalanul tolat! 5. OA. 6. Majdnem féltucat lábravaló (az első kockába szám kerül!) 10. Nemzet. 13. Ez a muri Móricz regénye. 14. Kerti munkát végez. 15. Állati lakás. Megfejtésül küldjétek be a vízszintes 1-est, 16-ost és a függőleges 6-ost. Beküldési határihdő: július 4. Múltheti keresztrejtvényünk helyes megfejtése a következő: Juniális, Berek, Siófok. Könyvjutalmat kapott: Nagy Ildikó, Tiszaföld- vár. — (A könyvet postán küldjük el.) FÜRTÖS GUSZTÁV: Baba-allafás „Csicsijj baba, aludjál!” — mondogatja lágyan, rongybabáját ringatva Agika az ágyban, Hangja egyre csöndesebb, már nincsen is ébren, — altatgatta babáját, s S aludt el szépen,
